Kelet-Magyarország, 1984. augusztus (44. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-31 / 204. szám
1984. augusztus 31. Kelet-Magyarország 3 Kállósemjén; Lehet 15 mázsával több? Ez év elején lépett be az IKR-termelési rendszerbe a kállósemjéni termelőszövetkezet. Az Iparszerű Kukoricatermesztő Közös Vállalat a rendszer új tagjának jelentős segítséget adott gépek vásárlásához. A tsz összesen 18 millió forint értékben vásárolt egy egész sor masinát: a talaj-előkészítő gépektől a betakarító berendezésekig. A közel 20 új erő- és munkagép segítségével a korábbinál kedvezőbb terméseredményeket ért el a szövetkezet. Például búzából az idén már 15 mázsával többet takarítottak be hektáronként, mint tavaly, ugyanakkor szép termést ígér a kukorica és a napraforgó is. A máriapócsi Rákóczi Termelőszövetkezet varrodájában lyukszalag vezérli azokat a varrógépeket, amelyek hímezik a különböző ruházati termékeket. (Elek Emil felvétele) Három téesz társulásaként, Rakamazon Vesztes város S zép reményekkel érkezett, ifjú városunkért akart tenni — legalábbis programbeszédében — két évvel ezelőtt az új vb-titkár. Számítottak rá, a máshonnan jöttét lakással várták, s egy év múlva úgy tűnt, meggyökerezik, ET- szen a tanácsi bérlakásból soron kívül az egyik frissen épült társasházba költözött. Am egy újabb év múlva kiderült, hogy mégsem ez a város álmai „szigete”, bejelentette továbblépési szándékát. S közben — lévén kisvárosról szó — elgondolkodott az egyszerű állampolgár is: a bérlakás leadásáért törvényesen majd’ százezer forint járt. A mostani elköltözés ugyanennyi haszonnal kecsegtet. Ennyi bevétele biztosan van a lelépő tisztség- viselőnek — törvényesen. Arról már megoszlanak a vélemények, a város sorsát mennyire segítette munkálkodása, de abban újra egységbe kerültek: nem biztos, hogy ami jogilag megtámadhatatlan, az egyezik a józan erkölcsi ítélettel. Ezért mondják, hogy ezen a „bolton” csak a városlakók veszteT- tek... L. B. A Tiszaiéi névjegye Nem ismeretlen fogalom a tejivók körében a TSZTEJ, s áprilistól már a megyében is találkozhatunk vele. Nem egyszerűen névváltoztatásra kell gondolni, sokkal több ez annál. Három termelőszövetkezet — a rakamazi Győzelem, mint gesztor, a timári Béke és a gávavencsellői Szabadság — társult tejfeldolgozásra, s a Tisza mentén tizenhét községet látnak el. Ez közel hetvenezer embert jelent, s a megye nyugati csücskétől Bujig terjed a terület. Naponta 18—20 ezer liter tej érkezik a harminchárommillió forintért létesült üzembe. A kapacitása ettől nagyobb, a tej pedig kevés, az ellátási területhez tartozó községek is többet igényelnek. Vasárnap szállítanak — Ez az egyik legnagyobb gondunk — mondja Márföl- di István, a Tiszatej üzemvezetője. — Hetente a tejipartól 15—20 ezer liter tejet átveszünk, s csak ezzel a mennyiséggel tudjuk maradéktalanul kielégíteni a lakosságot. Ugyanakkor a nyíregyháziak is megismerhették az itt csomagolt tejet, hiszen vasárnap és ünnepnapokon mi szállítunk a megyeszékhelyre. Jó érzékkel telepítették az üzemet Rakamaz szélére, a A Szamos menti Állami Tangazdaságban a közelmúltban tettek vizsgát azok a hallgatók, akik száz órában ismerkedtek a targoncavezetéssel. A napi nyolcórás foglalkozásokon mind elméleti, mind gyakorlati tudnivalók szerepeltek a programban. Mivel 20 targonca segíti a mátészalkai hűtőházban a munkát, szükség van a vizsgázott vezetőkre. Ezen az őszön már Bán Mária (képünkön) és a többi tanfolyamos is hozzájárul targoncájával ahhoz, hogy a 800—1000 vagon alma többszöri megforgatása zavartalan legyen. A slalomozás alapján úgy tűnik, nem lesz gond a most vizsgázott elektromos- targonca-vezetőkkel. (m. k.) község határa és á termelő- szövetkezet tehenészeti telepe közé. Nincs háromszáz méter az út, amit a rakamazi tej megtesz az üzemig. Hasonlóan közel van a timári telep is, de a vencsellőieknek is csak hat kilométer az út. — Háromféle csomagolású tej kerül ki az üzemből. Legtöbb, napi 10—15 ezer liter, a literes zacskósból, aztán gyártunk félliterest, s nagyon kevés kannás tej is elhagyja a telepet. Naponta háromezer liter karamellás tejet készítünk, ezt megyei szükségletre. Azután mindennapi feladatunk a tejföl gyártása, ez készül poharasban, valamint kannást is kérnek tőlünk intézmények. Túróból fél és öt kilogrammos csomagolásút készítünk. Aki pedig meg is kóstolja a rakamazi túrót, elismerően csettint a nyelvével. Nem vizes, nem savanyú, ugyanakkor darabos állagú, rögös, mint őszi szántás után a talaj. Ennek titkáról VányiLa- josné beszél. — Nem készítjük mi sem másként, mint a többi üzemben, vagy ahogyan a háziasszonyok szokták. Csak éppen itt másként csomagoljuk Nem törjük, nyomjuk összt géppel a készterméket, hanem kézzel adagoljuk, mindegyiket külön mérve nylonzacskókba. Valóban csak ennyi lenne a titok? Plusz négy fok A férj, Ványi Lajos is az üzemben dolgozik, művezető. Berettyóújfaluból jöttek Ra- kamazra. — Különbség van egy nagy vállalat és egy kis üzem között, ez természetes. Ellenben mi ugyanazt csináljuk, mint a nagyobb társunk, csak kicsiben. Az ember ezt egy kicsit jobban magáénak is érzi. — Bizony nem volt köny- nyű az első napokban — emlékezik a közelmúltra Iván István hűtőházi rakodó. — A hűtőben állandóan négy fok van, a pufajkát a legmelegebb nyárban sem vettem le. Szloboda Frigyes gépkezelő, éppen most készül „elhagyni” az üzemet. — Szívesen dolgozom itt. de hamarosan bevonulok, így egy időre búcsút mondok a tejüzemnek. Az utódomnak jó tanácsként annyit tudok mondani, hogy a tejtöltő gépen a zacskók hegesztésére vigyázzon. Állandóan figyelni kell, a legkisebb résnél is kibuggyan a tej. Egyéni érdekeltség Ismét az üzemvezetővel beszélgetek, a termelési számokról érdeklődöm. — Az idén ötvenhatmillió forintos termelési értéket tervezünk, az árbevétel meghaladja a nyolcvanmilliót. Ez abból adódik, hogy a saját . termékeinken kívül mi forgalmazunk valamennyi tejterméket. Jövőre szeretnénk elérni a nyolcvanmilliós termelési értéket, árbevételből pedig a százmilliót. Ez már tisztességes, négymillió forintos nyereséget adna. Ezután arról beszél, sikerült megteremteni az egyéni érdekeltséget. A töltőgépnél dolgozók alapfizetése két és fél ezer forint, s a munka minőségétől függően kétezer forint mozgóbért kaphatnak még. Ez ösztönzi az üzem dolgozóit a jobb munkára. Az igazi ösztönzés pedig az, hogy megszerették a fogyasztók a Tiszatej termékeit, az ízeket. Ebből engedni pedig nem szabad, csak hozzá lehet tenni. Sipos Béla MM °st is mellőztek az Ag értekezleten. Megemlítették Hanna Dubovát a tehenészetből, megdicsérték Anton Kiesek etetőt és megdorgálták a karbantartót, aki ittasan jött munkába —, de rólam megfeledkeztek. Se jót, se rosszat nem mondtak. Mások talán örülnének ennek, mert a legjobb az arany középút — de én nem! Én megsértődtem. És másnap késve mentem dolgozni. Ha megkérdezik, hol voltam, majd azt mondom, elaludtam. És azután intézkedjenek! Csakhogy a vezetők közül senki nem vette észre, hogy elkéstem, a legkisebb érdeklődést se mutatták ez iránt, pedig szándékosan úgy mentem be a munkahelyre, hogy észrevegyék a késést. Szóval így vagyunk! Nem akartok rólam tudomást venni? Na várjatok csak! Ebédidőben háromórás szünetet tartottam és hogy az eredmény teljes legyen, még be is szívtam. Azután visszamentem, tántorogtam, hogy lássák a Kicsiben mindent tud Iskola—otthonosan Hogyan készült fel egy új iskola a küszöbönálló tanévre? Ez ügyben kerestük meg a megyeszékhely egyik legfiatalabb általános iskoláját, amely viszonylag csöndes környezetben, a Kórház utca 13. sz. alatt található. Neve még nincs, csak száma: 20- as iskola. Tavaly debütáltak, s az iskola vezetői még ma is felemlítik a SZÁÉV kiváló munkáját, amelyben jól ötvöződött a gyorsaság és a minőség. Alig akad garanciális hiba. A MUNKA JAVÄRA 1983. január 18-án kezdődött az építkezés és az év augusztus 16-án már átadták műszakilag a nyolc tantermes iskolát, amely kicsiben „mindent tud”. A nyolc tantermen kívül természettudományos előadó, könyvtár, úttörőszoba, két műhelyterem, tornaterem, 300 adagos melegítő konyha — az ebédet a szomszédos Váci Mihály általános iskolai diákotthonból kapják — és étterem tartozik hozzá. Mindezt azért fontos tudni az új iskoláról, mert eltér a többi nagy mammut iskolától, ahol ezer — vagy ennél is több gyermek tanul. A 20- as iskola épületméretei, tantestületének létszáma, — jelenleg gyermeksereg is — , azon a határon belül van, amit ideálisnak nevezhetünk. Amelyben nem vész el a gyermek, a tanár; nem válik egy „iskolai nagyüzem” apró részévé . .. — Ennek minden előnyét szeretnénk a nevelő-, oktatómunka javára fordítani — említette az igazgató, Géczi Ferenc, aki több mint egy évtizedes népművelői irányító munkakörből került ismét az iskolai munka vezetői posztjára. Az iskola mikro- környezetéről megtudtuk, hogy körzete tizenhét utcára terjed ki, de ez a „szelet” kilométerekben igen nagy. A város szélétől, jórészt Nyírtelektől a városhoz közelítve terjed a körzet határa. Az itt élők többsége ipari munkás, alkalmazott. A gyermekeket más, zsúfolt iskolákból „kapták” az elmúlt tanévben. A tantestület is sok helyről jött. EGYÜTTMŰKÖDÉS — Érthetően első teendőnk az volt az elmúlt évben, de az idén is tovább folytatjuk a munkát, hogy az igen változatos összetételű, felkészültségű gyermekközösségeket a szó igazi értelmében közösséggé alakítsuk, összeszoktassuk őket — folytatta az igazgató. Külön is nagy figyelmet fordítunk a kritikus osztályokra, ahol a legtöbb segítségre van szüksége a gyermeknek, a szülőnek. Az első és az ötödik osztályokról van szó. Az új tanévre szervezetileg, személyileg is felkészültek. Szeptember 1-től tovább gyarapszik a gyermeklétszám — tavaly 310 gyerekük volt, az idén 424 tanuló veszi birtokba az iskolát — csak alapos szervező munkával tudták elérni, hogy fennmaradjon az „egy műszakos”, délelőttös tanítás. Ez annak is köszönhető, hogy jó a kapcsolatuk a szomszédos Váci diákotthonnal, s a délelőtt ott szabad tantermeket átengedik az iskolának tanítási célokra. A növekvő gyermeklétszámra jellemző, hogy egy-egy tanteremre már itt is 38 gyermek jut, míg az egy tanulócsoportban lévő gyermekek száma még akár ideálisnak is mondható, 28- an vannak egy osztályban. JÓ SZEMÉLYI FELTÉTELEK — Jó személyi feltételek között kezdjük az új tanévet. Egy pedagógus ment el az iskolából tavaly, minden álláshelyet betöltöttünk. A tárgyi feltételek is megütik a kívánt szintet. Az új tanévben az oktató-nevelő munka tervezését szeretnénk tovább javítani és növelni a szakmai munkaközösségek szerepét a módszertani kultúra fejlesztésében, a pedagógiai munka értékelésében. Azt a „földrajzi” előnyt is szeretnénk kihasználni, hogy iskolánk egy kisebb oktatási negyedben fekszik; karnyújtásnyira vagyunk a tanyai diákotthontól, a közgazdasági szakközépiskolától, a 110- es szakmimkásképzőtől. az élelmiszeripari szakmunkás- képzőtől, a Münnich kollégiumtól. Ez jó lehetőséget nyújt többek között a gyermekek szabadidős programjainak segítéséhez. P„G. vezetők, de azok a legkisebb figyelemre sem méltattak. Legalább csak egy megjegyzést tettek volna! Hát ez igy nem mehet tovább, hapsikáim, majd meglátjátok. Előttem nem fogtok titkolózni, kénytelenek lesztek állást foglalni! Aznap három előtt hagytam abba a munkát. Gondoltam, most majd kiverik a balhét, de semmi... Másnap természetesen szintén elkéstem, mégsem történt semmi, senki sem mutatott érdeklődést Fe- gyakin iránt. Hát ezt már nem tűrhetem: elhúzom az ebédidőt, korábban megyek el a munkából, reggel elkésem, néha hét közben tartok szabadnapot — és sehol semmi! Aztán néhány hónap múlva egyszercsak hivatott az igazgató. Na, gondoltam, most mindenért megkapod a magadét, Fegyakin! Alighogy beléptem az irodájába, már el is kezdte: — Jó napot, Fegyakin — mondta, és kezet nyújtott. — Üljön le. Arra gondoltam, már túl régen van ugyanazon a helyen, talán meg is unta, nem? Nem lenne ideje előrelépésre gondolni? — Én nem vagyok ellene — sóhajtottam. — Hát akkor rendben is van — örvendezett a főnök és erősen megrázta a kezemet. — Mától kinevezem csoportvezetőnek. A többit majd meglátjuk ... 4 zóta hetenként kétszer járok be a telepre. Bemegyek, leülök, elszívok két-három cigarettát, azután gyerünk haza. Ugyanis beszélik, hogy az igazgató új helyettest keres. Ezért mindent elkövetek, hogy észreve- gyen — Lipcseyné Bánfalvi Júlia fordítása Száz óra. targoncával
