Kelet-Magyarország, 1984. augusztus (44. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-01 / 179. szám
1984. augusztus 1. Kelet-Magyarország 3 A kisvállalkozások és a nagyvállalatok Ék bírónő megnyitja a tárgyalást számba “ * veszi a megjelenteket: a felperest, alperest, ügyvédeket, szakértőt. A felperes talpig feketébe öltözött asszony, megilletőd- ve válaszol a kérdésekre kezdetben, ióthr lóan először van bíróságo t. Alig lehet túl a harminc éven. A per tárgya egy sírhalom, pontosabban egy síremlék. Az alperes a község nagff tiszteletben álló sírkőkészítője, a helyi ipari szövetkezet aranykoszorús mestere. A fiatal özvegy szívbemar- kolóan ecseteli a megboldogult férj végakaratát, a népi ülnök, a bírónő jobb oldalán elhomályosult szemmel hallgatja. — Szegény Lajosom, — az Isten nyugosztalja, — azt mondta: éjfekete gránitlap legyen a sírján, mint a haja színe volt. De ne álljon egyenesen, ferdén tegyék a lapjára — ahogy a haját is fél oldalra fésülte. És legyen az írás felfelé fordítva, mert nem a világnak kell azt jól látni, hanem a Lajosomnak oda- fentröl. Es aranybetűs feliratot szeretett volna minannál lényegesen több — bizony hozzájárult ahhoz, hogy enyhültek az iparvállalatok és a szövetkezetek munkaerőgondjai. A vállalati gazdasági munkaközösségek és a szövetkezeti szakcsoportok ugyanis — minden ellenkező feltételezéssel szemben — igenis létszámstabilizáló hatásúak. Nem véletlen, hogy újabban elhalkultak a termelőszövetkezeti melléküzemek miatt korábban hangosan panaszkodó vállalatvezetők. Az imént jelzett jövedelemtöbblet mögött persze többnyire hasznot hajtó és a nagyiparhoz képest sokkal megfontoltabb, sokkal takarékosabb gazdálkodás fedezhető fel. Az egységnyi árbevételre jutó termelési költség jóval kisebb, mint a hagyományos gazdálkodó szervezeteknél. Az se mindegy, hogy e kisvállalkozások meglepően kevés alkalmazottat — köznyelven fogalmazva: irodistát — foglalkoztatnak. Elemi érdekük ugyanis, hogy az alkalmazottak száma ne növekedjék túlságosan, mert akkor a megszerzett jövedelmet a szükségesnél többfelé kellene aprózni. Ezzel is magyarázható, hogy például a gazdasági munkaközösségeket, illetve a szakcsoportokat működtető vállalatok és szövetkezetek nyeresége tavaly több mint 10 százalékkal emelkedett, a többieké pedig 1 százalékkal csökkent. □ e vajon jó-e a kisvállalkozások tagjainak, hogy ilyen vállalkozási formában dolgozhatnak? Nos, nem egyértelműen ... Az anyagilag nem túlzottan tehetősebbeket gyakran sújtjta, hogy megrendelőik — sokkal tehetősebb nagyvállalatok — nem, vagy csak késve fizetnek az elvégzett munkáért. S a kisvállalkozásokat a csőd miatti megszűnés veszélye is fenyegeti. Két év alatt ezer vállalkozás „dobta be a törülközőt'’, mert nem kaptak elegendő megrendelést, vagy mert a várható nyereséget, az üzleti érvényesülést illetően alaposan elszámították magukat. Esetükben ugyanis kíméletlenül érvényesül a vállalkozói kockázat, a versenyhelyzet miatti bizonytalanság ... ... csak erről a kelleténél kevesebbet beszélünk. V. Cs. A tejipari vállalat mátészalkai üzemében naponta tizennyolcezer negyedkilós túrót csomagolnak. (Jávor László felvétele) Értelmiségünk utánpótlása Az eminens pontjai A közelmúltban kapták meg az egyetemekre, főiskolákra pályázók a felvételről vagy elutasításról szóló értesítéseket — így az idei eredményességről még nincs átfogó képünk. A napokban jelent meg viszont a Művelődési Minisztérium összesítő kiadványa a középiskolák 1983. évi felvételi eredményeiről. Érdemes az adatok mögé nézni, hiszen számos összefüggés kirajzolódik a továbbtanulási szándékról, annak irányáról, a középiskolák felkészítő tevékenységéről. Az elmúlt évi tapasztalatok értékét növeli, hogy először „vizsgázott" az új nevelési-oktatási terv egy megújított érettségi keretében, s a felsőoktatási intézmények felvételi rendjét is lényegesen megváltoztatták. Minden ötödik Szabolcs-Szatmár megyéből felsőfokú továbbtanulásra jelentkezett az 1983-ban érettségizettek 39,9 százaléka (998 fő), s felvették a pályázók 52,4 százalékát (523 fő). Ha a bejutottakat az érettségizettek számához viszonyítjuk — amely nem mindig szerencsés összehasonlítás — akkor 21 százalékot kapunk. Tehát minden ötödik érettségizett diákunk nyert jogot a felsőfokú diploma megszerzésére, s ez bizony elmarad az országos átlagtól. Persze nem elhanyagolható azoknak a száma, akik katonai főiskolákra nyertek felvételt, vagy az előző aig Petőfitől, minden versét nagyon szerette. A bírónő együttérzően hallgatja a szép asszony el- elcsukló hangját, a kőfaragó időnként közbe akar szólni, de az özvegy csak sorolja: — És tessék nézni ezt a fényképet a sírról. Tetszik látni, mit csinált ez a kontár a síremlékkel. A gránitlap katonásan egyenesen áll, — pedig a Lajos sohase volt katona, és ez a felirat? ... — Megismerkedtem Kovácsy Jenővel, egy magyartanárral és felvilágosított erről a rigmusról — hát tessék megmondani, Petőfi írta ezt a versikét? — Kedves bírónő! Tessék nézni az első sort. Egy tével írta, hogy szeretet. Pedig a Lajosom engem mindig két kézzel és két tével szeretett. Hogy hihettem, hogy ez egy Petőfi-vers? — Megmondta a Jenő is — ezt a kőfaragó írta, és hogy még kettest se adott volna ‘ neki magyarból. A bírónőben hamar ösz- szeáll a kép, a mozgatórugók — ok és okozati összefüggése. Pontosításként még. megkérdezi a szép asszonyt: az ő neve is szerepel-e a síremléken? — Természetesen kedves bírónő, ahogyan azt a Lajossal elterveztük. De hogy • kerülhetek így a szeme elé valamikor, azok után, hogy ezt a síremléket elrontotta • ez az ember. Nem teljesül az utolsó kívánsága szegény uramnak. Én nem tudok így melléfeküdni. Tessék kötelezni a kőfaragót, hogy távolítsa el a verset, meg a nevemet erről a förmedvényről, vagy adja vissza a 30 ezer forintomat. A bírónő már csak azt kérdezi meg, hogy mikor lesz az esküvő a Jenő tanár úrral. és meghozza az ítéletet ... (kulcsár) években érettségiztek, de csak most jelentkeztek továbbtanulásra — ezeket a fenti számok nem tartalmazzák. Az is szépíti a képet, hogy többen megfeleltek a felvételi vizsgán, mint ahányat felvettek. Közülük fellebbezés folytán jó páran később bekerültek. A felvettek* 71 százaléka gimnáziumban végzett. Ez az iskolatípus mégsem tudja maradéktalanul teljesíteni elsődleges funkcióját, a felsőfokú továbbtanulásra való felkészítést, s ennek különböző okai vannak. Történelmi gyökerek miatt az iskola- struktúrában nálunk jóval számottevőbb a gimnázium, mint országosan (10 százalékkal magasabb itt a gimnazisták aránya). A jelentős létszámú, s erősen polarizált gimnáziumi diáksereg egy része eleve továbbtanulási szándékkal, más részük viszont kényszerből, szakmunkásképzőből elutasítva került az iskolapadba. Így vizsgálva a 25,2 százalékos felvételi arány nem lebecsülendő, ugyanakkor még fokozottabban feladata iskoláinknak a tehetséggondozás formáinak gazdagítása, differenciált foglalkozás, a tanulói versenyképesség növelése. Pontszámok aránya Szakközépiskoláinkból az érettségizettek 15,3 százaléka tanul tovább, s ez az iskolatípus jellegéből adódik. Dicséretes, hogy a pályázók háromnegyede szakirányba jelentkezett — jelentősen orientál erre az új felvételi rendszer is. Az iskolai munkának min- \ dig fokmérője, hogy milyen i a vitt és a felvételi vizsgán ^ szerzett pontszámok aránya. \ Az új szisztéma szerint ma- 1 ximálisan 60 pontot vihet és ^ 60 pontot szerezhet a tanuló, így a minden tekintetben eminens 120 pontot érhet el. Megyénkből a vitt pontszámok átlaga 44,5, míg a szerzetteké 31,8 pont volt az elmúlt évben — a két érték emelése és közelítése további program lehet. A tanulók 35,3 százaléka tanárképző, tanító- és óvónőképzőbe jelentkezett. Ugyanakkor tudományegyetemre 16,4 százalék, orvostudományi egyetemre 9, agrártudományi egyetemre 6,3, míg műszaki egyetemre mindössze 5,6 százaléka pályázott a végzősöknek. Köztudott, hogy mennyire szükség van orvosra, jogászra, közgazdászra, köz- művelődési szakemberre a megyében. A közelgő demográfiai hullám mintegy 400 új középiskolai tanárt igényel. A gazdasági életünkben nagyon fontos mezőgazdaság is több felsőfokú végzettségű szakembert vár; s a műszaki értelmiség hiányáról nem régen olvashattunk ezeken a hasábokon is. Többször is megfogalmazódott már, hogy jobban ösztönözzük az arra alkalmas és érdeklődést tanúsító érettségizőket az egyetemi továbbtanulásra. Erősítsük tovább szakközépiskoláinkban a szakirányba történő felkészítést. Az egyetemi évek alatti kapcsolattartás, ösztöndíjszerződések kötése, a végzettek visszavárása, megfelelő fogadási feltételek megteremtése egy-egy településen, mind nagyon lényegesek a továbblépés, a területi aránytalanságok csökkentése érdekében. A tanulás rangja, értéke, a pályakezdők indulási nehézségei, bizonyos pályák divatossága, bejutási lehetőségek, s egy sor társadalmi probléma befolyásolja a továbbtanulási szándékot, kedvet. Felkészültebb diákok Mindenesetre tény, hogy a hetvenes évek közepéhez viszonyítva lényegesen visszaestünk e tekintetben. Amíg akkor az érettségizőknek 62—67 százaléka adta be jelentkezési lapját egyetemre, főiskolára, addig ez ma nem éri el a 40 százalékot. A történelmi hűséghez viszont az is hozzátartozik, hogy ma a jelentkezők nagyobb részét veszik fel, tehát eltökélteb- bek, felkészültebbek a mostani gyerekek. A felvettek 57,2 százaléka fizikai dolgozó szülők gyermeke. A holnap értelmisége ma készül nem könnyű hivatására. összetétele, felkészültsége, elhivatottsága közös felelősségünk. Ebben nagyszerepe van a családnak, iskolának, egész társadalmunknak. Szentpéteri Zoltán — Róza néni! Róza néni! Az öregasszony nem néz ide. Matat a fészerben. Ritkán jár erre idegen a szokatlan délelőtti órában. A hangzó világ már csak szelíden kopog Róza néni tudatában. Pedig ő aztán megszokhatta a zenebonát! Nem volt olyan lakodalom a faluban, hogy ne hívták volna el még hetvenévesen is. Irányítani a sütés-főzés tudományát, ízt adni az ételnek, hangulatot a mulatóknak. Ha a munkát nem is kérték, a szaktudását minden háznál elvárták. Napokkal előtte a csigacsináló- ban kezdte a szervezést és hajnalig talpon maradt. A konyhában ő volt a főparancsnok. Róza néni észrevesz. Odacsoszog a kapuig, a kerítésnek támaszkodik. Nem hisz a szemének, hozzá már nem jönnek idegenek. Beszélgetni? — csodálkozik el. Ö már elmondott mindent az életben, amit akart. Az urának, a családjának, az unokáknak. Most, hogy már egyedül maradt, nincs mit mondania. — Fáraszt már a beszéd. Én már hosszú út előtt állok. Oda készülődök, ősz óta tudom, hogy elmegyek. A nyolcvanadikat töltöm és biztos az én utam. Nincs mit keresnem tovább ezen a világon. Megbocsátóan legyint az ellenvetésre. Minek neki a doktor? Unszolta a családja, hát elment végül. Szedi is az orvosságot, de hiába. — Nem orvos kell már nekem. Tabletta a kor ellen? Elvégeztem minden dolgom. Felneveltem a családomat, örültem az unokáknak. Nem segít már a legdrágább szer sem, ha itt belül lassabban ver a motor. Mit mondanék én már érdekeset? Munkám végeztével elégedetten teszem le a főzőkanalat. Bízom benne, nem éltem hiába ... Kérdezze meg inkább a szomszédot, kedves. Inas, eres keze a kerítésen pihen. Már nem nyit ajtót. Megrebben a szeme, talán a múlt idők öröme helyett a vészesen közeledő jövő villan fel előtte? Búcsúzik a tekintete. Mozdulatai fegyelmezettek. Ráncos arcán, mint igazgyöngyök, peregnek a köny- nyek. Róza néni már nem látja az idegent. Apró lépésekkel araszol a pitvarig. Lezökken a kisszékre. Valahová nagyon messzire néz ... Tóth Kornélia □ alamelyest csillapod tak a viták a kisvál ialkozások körül Nyilván azért is, mert mái menet közben is kiderült hogy nem végeznek e társaságok, társulások haszontalan munkát, s legfőképper nem óhajt minden nagyipari munkás és szövetkezet tag gmk-ban,- vagy Szakcsoportban dolgozni. (Hogy miért nem?- Mert vannak akiknek ennél többet ér s szabad idejük, s vannak olyanok is, akik más úton- módon jutnak a havi keresményüket kiegészítő — s manapság már nélkülözhetetlen — jövedelemtöbblethez ...) Kiderült az is, hogy az esetek nagy többségében szó sincs a gyakorta felháborodással emlegetett mesés jövedelmekről, szó van viszont arról, hogy a tisztes - jövedelemtöbbletéri ugyancsak tisztességes teljesítményt kell nyújtani, Máskülönben miként lenne lehetséges, hogy e kisvállalkozások árbevételei tavaly majdnem megötszöröződtek és nem azért, mert e társaságok gomba módra szaporodnak, hanem mert a teljesítményeik jóval magasabbak, mint például a nagyiparban szokásos átlag Az adatokat egyébként a Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatóságán készült és a kisvállalkozások tavalyi működését taglaló elemzéséből idézem. Készítői kategorikusan cáfolják azt a hiedelmet is, hogy a vállalatok munkaerő-gazdálkodói számára a kisvállalkozások valóságos végveszélyt jelentenek. Fe- ketén-fehéren bizonyítható, hogy nincs — s hadd tegyem hozzá: sajnos nincs — számottevő verseny a nagyvállalatok és a kisvállalkozások között. Az utóbbiak nem jelentenek különösebb aggodalomra okot adó keresletet a munkaerő- piacon: a mintegy 180 ezres létszámból mindössze 24 ezren dolgoznak főállásban a kisvállalkozásoknál. A többiek mellékállású alkalmazottak. No de mennyiért dolgoznak e társaságok fő-, vagy mellékállású tagjai? A tavalyi számok szerint a jövedelmek nagyon tág határok között mozognak. A kisvállalkozások majdnem 40 százalékánál a havi átlagjövedelem 1000 forint alatt van és mindösz- sze 6 százalékánál haladta meg a havi 9000 forintot. r Ez a jövedelemtöbblet — akár csak ezer forint, akár
