Kelet-Magyarország, 1984. augusztus (44. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-25 / 199. szám
4 Kelet-Magyaronzíg 1984. augusztus 25. Munkatársaink külföldön Jugoszláv hétköznapok bukását a radikális gondolkodású értelmiség is úgy fogta föl, hogy a munkás- osztály akkor „bebizonyította” alkalmatlanságát a nemzet vezetésére. Ezt a nézetet, érzést a maga opportunista politikai magatartásával a hazai szociáldemokrácia szinte „igazolta”. A kommunista erők meglehetősen széjjelszórt állapotban voltak. Zilahy az uralkodó osztály korszerűbb gondolkodására és a középosztály „európaibb” életforma iránti igényére építve ösztönözte a reformpolitika gyakorlati alkalmazását, és ehhez akarta megnyerni a magyar értelmiség javát. Nem érzékelte, hogy ez a reformígéret olcsó blöffölés, úgy vette, hogy Gömbös a reform megvalósítása érdekében fáradozik egy keményebb rezsim megteremtésén. Nem azt érzékelte először, hogy az európai helyzet a romlás irányába fordult: Hitler három esztendeje hatalmon volt, Mussolini vezetésével totális fasiszta diktatúrában élnek az olaszok, Gömbös pedig ugyanazt a „reformot” készíti elő a gyakorlatban, amelyet Hitler és Mussolini már végrehajtott. Zilahy csak később — 1938—1939 táján — ébredt rá, hogy nem reformok készülnek, hanem a magyarság létét fenyegető veszedelem. Jóhiszeműségéhez, de sajnos politikai naivitásához, emberi hiszékenységéhez nem fér kétség. Szuverén módon döntötte el, mit támogat, mit nem támogat, s mit támad. Elutasította a parlagi nacionalizmust, az antikommunizmust, s a meglévő társadalmi viszonyok ken- zerválhatóságát. Mást akart, egy erőteljesebben érvényesülő szociális igazság megteremthetőségének hitében élt. A nemzet sorsáért érzett emberi, írói, újságírói felelősségével eljutott az antifasiszta, a náciellenes föllépésig. Telefonon jelentkezett és közölte, hogy azonnal elutazik, olyan híreket kapott Rómából, hogy személyesen kell odamennie. — Most? — Estére. — És a levelek? — Majd elkészülnek. — Legalábbis azt az egyet diktáld le, amit megígértél. — A vonaton megírom, és postán elküldöm. Azzal ment el, hogy majd jelentkezik. Tíz nappal később megérkezett a levél, egy zaklatott ember gondolataival. Kis cédulát is mellékelt „PS Hazatelepülésem ügyében tárgyaljunk. Gondolkozom, Piroskával is beszélek, és valamilyen elhatározásra kell jutnunk. A többit személyesen.” Elolvastam a levelet. „Kedves János! Amint a spanyol és a jugoszláv saj- • tóban is nyilatkoztam — az elmúlt években —, nem fogok írni emlékiratokat, sem vadásznaplókat, mert meggyőződésem szerint e két műfaj írói a világtörténelem kezdete óta szemérmetlenül hazudnak. Winston Churchill több kötetes emlékiratai sem menekülhetnek meg attól a látszattól, hogy ő volt az egyetlen és legokosabb ember, aki a világ sorsát intézte, és körülötte mindenki, az amerikai haderők főparancsnoka, a későbbi elnök Eisenhower is gyengeelméjűnek bizonyult. Persze Churchill ezt nem szó szerint írja, de a burkolt szavaknak nagyobb ereje van, mint a nyílt beszédnek. Nem vagyok szorgalmas olvasója az emlékiratoknak, de az emlékírók soraiban Montyt tartom az egyetlen kivételnek, akit ezen a néven becéztek és szerettek a katonái, aki az angol seregek fő- parancsnoka volt. Ez az alacsony, skót katona, akit Montgomerynek hívtak. Emlékirataiban burkolt szavakkal sem vádolt senkit. Csak azt írta le, ami igaz, s ami emberileg vele történt; amikor a brit seregek már áttörtek a csatornán, őt, mint főparancsnokot egy francia hercegnő kastélyában szállásolták el. De elfelejtettek éjjeliedényt tenni a szobába. Azt sem tudta, hol van a toalett, hol kell felgyújtani a villanyt. Ennélfogva egy gyönyörű sevres-i porcelán virágkancsóba urinált, amint ez a Life Magazinban is megjelent. (Folytatjuk) MIRE FIGYEL A MAGYAR VENDÉG déli szomszédunknál, a sokarcú Jugoszláviában? Sok minden kiolvasható az utcák forgalmából, az emberek öltözködéséből, gesztusaiból, a kirakatok árukínálatából, a szállodák, áruházak, piacok forgalmából, a mozik, színházak plakátjaiból, a film- és tv-híradók témáiból. A jugoszláv embereket foglalkoztató kérdésekről pedig egyenes választ kaphatunk bárkitől, mert nyoma sincs a titkolódzásnak. Az inflációról, a foglalkoztatási gondokról, a nyugati országokban dolgozó vendégmunkások nem éppen felemelő tapasztalatairól ... Jugoszlávia történelme során nagy árat fizetett a nemzeti önállóságért, az egység megteremtéséért, s ezt nem hajlandók senki kedvéért kockára tenni. Elég gyakori refrénje volt beszélgetéseinknek ez a megjegyzés, melyhez vendéglátóink hozzátették: a társadalmi, gazdasági gondok, válságok, feszültségek ellenére folytatják azt az utat, amelyet több mint negyven évvel ezelőtt az ország népe a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének vezetésével elkezdett. A kormány és a különböző gazdasági, kül- és belkereskedelmi szervek erőfeszítéseket tesznek az exportképesebb termelés, a világpiaci versenyképesség növelése és a belső lakossági fogyasztás némi visszaszorítása érdekében. Továbbra is érvényben van az energiakorlátozás, a magángépkocsik egy-egy hónapra meghatározott mennyiségű üzemanyagra kapnak jegyet. A gazdasági, társadalmi, politikai élet dinamizmusának megteremtése — visszaállítása — reményében széles körben alkalmazzák a különböző vezetői posztokon a kötelező rotációt. Mindezekből a társadalmi „mélyáramlásokból” persze keveset vesz észre a vendég. Belgrád, Zágráb, Üjvidék — és a többi város — mozgalmas, nyugodt képet mutat. Különösen a főváros, Belgrád modern sugárútjai, mini felhőkarcolói, középületei, gazA lótenyésztéséről hires Lipica kedvelt idegenforgalmi hely* dag árukínálattal berendezett áruházai őrzik a gazdasági fellendülés éveinek maradandó értékeit. De néhány nagyobb beruházás üteme megtorpant a pénztelenség miatt — panaszolják belgrádi barátaink. AZ UTOÄK FORGALMÁN érdekes módon nem vehető észre a benzinkorlátozás, any- nyi gépkocsi mozog. (Elképzeli az ember, milyen kocsisűrűség lehetett itt a korlátozás előtt!) Piran a fiatalok kedvelt fürdőhelye, ahol mint képünkön is látható, nem kötelező viselet a fürdőruha felső része ... Egy országról az is sokat mond, milyen filmeket vetítenek, milyen az érdeklődés, kik látogatják a mozikat. Elég sok az amerikai kommersz — némelykor a horror és a szexfilmek határmezsgyéin mozgó film. Sajnos, az a baj, hogy jó huszonöt-harminc évvel ezelőtt, amikor elkezdődött az amerikai kommerszfilmek beáramlása, a közönség körében kialakult egy nem is kis számú réteg, amely rászokott ezekre a filmekre — mondták a házigazdáink. Most már nehéz nem kielégíteni az igényüket. Egyébként jugoszláv sajátosság, hogy a mozik nemcsak forgalmaznak, vetítenek, hanem beszállnak — anyagilag — egy-egy film fininszírozá- sába is. Erről a Duna filmj stúdióban kaptunk ízelítőt. A híradók szerb—horvát, szlovén, macedónon és albán nyelvű híradással készülnek. A filmhíradó vezetői úgy tartják: sikerük, nemzetségük titka az, hogy elsősorban a fiatalok érdeklődésére számítanak. A mozilátogatók többsége ugyanis ebből a korosztályból áll. És mindig valamilyen „üzenetet” is tartalmaz a híradó riport, vagy dokumentum anyaga. Külön is készíteni híradószámokat a külföldön dolgozó jugoszláv m.’unkásklubok számára. AZ ÚJVIDÉKI TELEVÍZIÓNÁL Fehér Gyula műsorigazgató is a valóság változásainak nyomon követését, a sokféle rétegigény kielégítését említette többek között. Az újvidéki tv öt nyelven, magyarul is sugároz műsort, napi nyolc és fél órában, melynek 20—25 százaléka saját anyag, a többi az országos tévéhálózat műsora. A modern stúdiónak 700 dolgozója van, s nem kis mértékben magukat tartják el: a pénz nagy része a különböző üzemek, vállalatok reklámjaiból tevődik össze. Érdekesség, hogy a tévé éves műsortervét „össznépi” vitára bocsátják, megjelentetik azt a vajdasági újságokban is. Elmondták, hogy igen sok hasznosítható ötletet kapnak a nézőktől. Egyes műsorkazetták eladásával is segítik a közintézményeket, művelődési házakat, egyben gyarapítják a tévé gazdasági bevételeit. A tévé magyar szekciójában 35—40 újságíró, riporter dolgozik. Nem mind főállásban, többen a vajdasági magyar napilap, az újvidéki Magyar Szó szerkesztőségének munkatársai. A nemzetközi élvonalban is számon tartott zágrábi rajzfilmstúdióban Stalter Pál rendező avatott be a művészeti munka titkaiba. Az alkotók önállóan készítik el rajzfilmjeiket, nincs úgynevezett egységes művészeti stílus. S mégis, ha a világ bármely pontján elkezdenek vetíteni egy itt készült rajzfilmet, a szakmabeliek és a filmszerető közönség is rögtön ráismer a Z-re, azaz a zágrábi stúdió alkotásaira, A témaválasztás, a szellemesség, a korunk sokféle visszásságára fürgén reagálás, a kiváló technikai stílus jegyei árulják el az alkotók kilétét? Egy rövid rajzfilm — amelyet megnéztünk — a házgyári tucatlakásokban élő ember nyomasztó, humoros minikonfliktusait ábrázolja. Ha Jugoszláviában járunk, lehetetlen megkerülni se kulcsszót: turizmus. Az ország fizetési mérlegének gyökeres megjavításában nem kis szerepet szánnak a külföldiek idecsalogatásának, s persze a hazai forgalom javítását is szorgalmazzák. Két slágernevet hallottunk — ami itthon sem új, de még sok kiaknázatlan lehetőséget rejt — a falusi turizmust és a kongresszusi turizmust. Az előbbi a világszerte hódító falusi környezetet kívánja újra birtokba vétetni a keren- getegben élő városi emberrel. A KONGRESSZUSI TURIZMUS pedig nívós rendezvényekkel igyekszik az ország szép tájaira csalogatni a különböző tudományok művelőit, de nemcsak őket, a hobbizókat is. Mindent megtesznek azért, hogy kitalálják a turisták kívánságait, kinek rni kell, s ennek fejében hogyan növelhető az ágazat dollárbevétele. A cél az; a vendég újra és újra visszajöjjön Jugoszláviába és megszabadulva felesleges pénzétől, az ország egy darabkáját is magával vigye. Legalábbis érzéseiben, emlékeiből. Páll Géza Az NSZK-beli Mutlangenben rendőrök küldik el a zöldek parlamenti csoportjának képviselőit, akik a rakétatelepítés ellen kívántak tiltakozni. SíiLalui Sfií Jßafos utolsó évei 21. — A Dukay család harmadik kötetében, ha a neveket átváltoztatnám Zila- hyra, akkor a leírt eseményekből, történelmi tényekből egy önéletrajzféle kerekedne. — Ez túlzás. — Jó, hát írd meg, amit gondolsz. — Írok hat levelet. És te is írjál hatot, ez tizenkettő, azután kiadjuk; Zilahy—Siklós levelezése — persze irodalmi igénnyel írt levelekre gondolok — és abban a velünk megtörtént legérdekesebb sztorikat adjuk elő. — Rendben van. Egy papírlapot vett kézbe, és fölírta a neveinket, a dátumot és azt, hogy 6+6. — Holnap este diktálok nálad egy levelet, meg akarom mutatni, hogyan gondolom, és aztán te majd válaszolsz. — Akkor holnap átjössz? Bementem a szerkesztőségbe és blokkfüzetembe jegyeztem: kedvetlenül vála- szolgatott Gömbös és a népi írók találkozása iránti kérdéseimre, pedig lelkesedéssel kezdett bele. Nem hiszem, hogy valamilyen szégyellnivalója lenne, még azt sem róhatnám fel, hogy illúziókban élt, mat a magyar értelmiség népes köre is elhitte Gömbös szociális demagógiáját. Hát miért ne adott volna hitelt Zilahy egy olyan miniszterelnök „reformprogramjának”, akihez magánemberként és újságíróként is közel állt? A magyar sors jobbítását az uralkodó köröktől várta. Nem is látott más lehetőséget. Az 1919-es proletárforradalom A délnyugat-franciaországi Pau városkában tüntetés volt amiatt, hogy a helyi bíróság döntést hozott négy baszk terrorista kiadásáról Spanyolországnak. (Folytatás az 1. oldalról) kisdobos és úttörő kulturális, sport- és mozgalmi programjáról gondoskodtak a szervezők ebben a kilenc táborban. A megyei úttörőelnökség által szervezett táborozások mellett, szinte kivétel nélkül valamennyi úttörőcsapat elvitte legjobbjait az önálló csapattáborokba. Nagyon sok pajtás vett részt az egy-két- három napos országjáró kirándulásokon. Népszerűek voltak az Express Utazási Iroda által szervezet utak, táborok. Több nyíregyházi üzem szervezett táborozást a dolgozók gyermekeinek. A SZOT az ország minden területén üdültette a pajtások egy részét. S akik egyik táborba sem juthattak el, azok is szép napokat töltöttek a változatos programot kínáló napközis táborokban. Ezen a nyáron több mint 20 ezer pajtás üdült szervezett formában valamely táborban. Ez a múlt évi 12 ezer nyaralóhoz képest számottevő előrelépés. (t. k.) Indira Gandhi döntése A szövetségi állam főminiszterének elbocsátása körül kirobbant vihar újabb és újabb hullámokat vet Indiában. Rama Rao, a közelmúltban elmozdított politikus Űj-Delhiben nyílt kihívást intézett a kormányhoz: ha nem hívják össze haladéktalanul Andhra Prades parlamentjét, hatnapos tiltakozó kampányt indít a szövetségi államban. Fenyegetése nem érte váratlanul a kormányzati szerveket: a dél-indiai államban már hetek óta rendkívül feszült a helyzet. A soknemzetiségű Indiában már jó ideje tartanak a vallási és etnikai csoportok közti véres összetűzések. Pandzsáb szövetségi államban a szakadár szikhek hónapok óta fegyveres harcot folytatnak. hadira Gandhi helyzete tehát meglehetősen bo- nyolut. Már a Pandzsáb állambeli szikh szepana- tisták elleni határozott föllépését óriási belpolitikai vita övezte. Ellenzéke korábban erélyes közbeavatkozást sürgetett, s tétlenséggel vádolta a kormányt. Ám amikor a biztonsági erők emlékezetes akciójára sor került, az aranytemplom ostromát, a szakadárok kifüstölését az ellenzék egyes képviselői elítélték. Most hasonló a helyzet. India központi kormánya szemmel láthatóan megelégelte a szélsőségesek tevékenységét. Bármily nehéz választás előtt is állt Indira Gandhi, a nyugalom helyreállítása és a központi kormány tekintélyének megőrzése céljából nem volt más választása. Az erélyes föllépés nyilván nemcsak a belső szakadár erőket inti óvatosságra, hanem azokat is, akik az ország határain túlról táplálják a terror és elvakult fanatizmus szellemét.
