Kelet-Magyarország, 1984. augusztus (44. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-03 / 181. szám
1984. augusztus 3. Kelet-Magyarország 3 Kellemest a hasznossal... N yár van, jó idő. Al- ! Italom ez nem csak üdülésre, de tapasztalatcserék- szervezésére is. Ügymond: összekapcsolva a kellemest a hasznossal, szinte nem múlik el hét, hogy ne kelne útra ilyen vagy olyan brigád, üzemi, hivatali kollektíva. És vajon miért ne tennék? Ha ván rá pénz, idő és készség — amely nagyrészt a gazdasági vezetésen múlik —, akkor vétek lenne nem élni az alkalommal. Más kérdés, hogy vajon valóban lehet-e profitálni az olyan országjárásokból, amelyeknek írott célja a szakmai tudás gyarapítása. Lehet tanulni. Lehet a messzi utakról úgy hazatérni, hogy valami jó és hasznos marad a tarsolyban. Jánkfalvi Istvánná beszélt arról, hogy nemrégen 85 tejipari dolgozó két napot megyén kívül, Csongrádban vendégeskedett és a Szegedi Tejipari Vállalatnál alaposan tanulmányozták a tejfeldolgozás ultraszűrési technológiát. Hazatérve aztán elindult a gépezet. Gyorsított eljárással kívánják hasznosítani azt, amit láttak, amit megismertek. Miért a sietség és a lelkesedés? Mert meggyőződtek arról, hogy az ultraszűréssel azonos mennyiségi késztermékhez 40 százalékkal kevesebb folyadékra van szükség. Az eljárás, az új technológia éves szinten 20 millió forint megtakarítást hozhat a vállalatnak. □ z a 85 ember a tejipartól természetesen nemcsak azzal töltötte a két napot, hogy itták magukba a szegediek munkamódszerét. Az idő nagy részét kirándulással, szórakozással, városnézéssel és múzeumlátogatással töltötték. Megérdemelték. Rászolgáltak már munkájukkal többre is. Mindent egybevetve szép út volt, hasznos kirándulás.. Bár csak így sikerülne valamennyi, amelynek fedőneve a tapasztalatcsere, avagy tanulmányút. S. E.-A EVENTS KÖZEL bárom- százezer köbméter fenyő hengeresfát dolgoznak fel az ÉRDÉRT Vállalat mátészalkai gyáregységében. Felvételünkön: a 2. számú fűrészüzemben a Szovjetunióból beérkező fenyőfát dolgozzák fel fűrészáruvá. 'Gaá! Béla felvétele) Több lehetőség - kevesebb pénz? Visszaszokni a szabadtérire — Jegyek és árak — Discotanfolyam Sóstón A megyében megközelítőleg évente 600 ezer ember fordul meg a különböző szórakoztató rendezvényeken. Sok ez, vagy kevé3? Nehéz megítélni. Tény viszont, hogy amíg a korábbi években igen csekély volt a művelődési intézmények szórakoztató jellegű műsorainak kínálata, több pénzük volt az embereknek ilyen célokra. Most mintha fordított lenne a helyzet; a kínálat jó, olykor már a bőség zavarát is érezhetjük, viszont kevesebb a pénz. Legalábbis, jobban meggondolja mindenki, hány forintot adjon ki a nyári szórakozásra ... — Nagy figyelmet fordítottunk a nyíregyházi szabadtéri színpad nyári programjának megtervezésére — kezdte Vida János, a megyeivárosi művelődési központ igazgatója. — Feszített tempóban, tetemes költséggel — rendbe hozattuk az évekig eléggé leromlott állapotba került szabadtérit, ahol 2 ezer ember foglalhat helyet. A programokat azonban csak aszerint köthettük le, ahogyan haladt a korszerűsítés. Arra törekedtünk, hogy le-, gyen komoly és könnyed műsor egyaránt, opera, operett, rockopera, balett, vígjáték, színmű, hangverseny... A tapasztalat az — bár az idő is jócskán közbeszólt — hogy egy alkalommal volt telt ház, az operettesten. Egyébként az érdeklődés megoszlott. Csak j*egy ház..." — Ügy tapasztaljuk, ugyanabból a műből két egymás utáni előadásra való közönséget nem tudunk „behozni”, ezt nem is érdemes szorgalmazni. Ennek ellenére a Dávid király című rockoperából két előadást tartottunk. Nem volt telt ház, de sikernek könyveljük el a bemutatót, hisz előfordult, hogy az érdeklődő szabolcsiak más, távoli városokban tudták megnézni ezt a műsort, most pedig idejött az együttes. De mintha későn eszmélt volna rá a nyíregyházi közönség ... — Egyetlen darabot kivéve, nem volt 60 forintnál drágább jegy a szabadtéri előadásain. Tény, hogy a nyári műsorok költsége majdnem a duplája az egyéb évszakbelieknek, ami nálunk is drágítja a belépőjegyeket, de sikerült azon a határon belül maradni, ami még a többség számára elviselhető. Javítottunk egyébként a szervező munkát is, négy közönségszervezőnk járja a különböző munkahelyeket, hogy minél több érdeklődő figyelmét keltsük fel a nyári műsorok iránt. A kínálatunkat nem tartjuk rossznak, de úgy véljük, még dolgozni kell azért, hogy a közönség visszaszokjon a szabadtérire... Kulturált ifiprogram Krizsik Alfonz, az Országos Szórakoztatózenei Központ vidéki csoportjának munkatársa, érthetően saját szemszögéből egészítette ki a nyári szórakoztató műsorokról kialakítandó képet. — örülünk, hogy a KISZ megyei bizottságának meghívására elmehetünk Nyíregyházára és augusztus 6-tól 10- ig a Sóstón, várhatóan negyven lemezlovasjelölttel ismertethetjük meg a szórakoztató gépzene művelését, változatos formáit és módszereit. Országosan ismert lemezlovasokat is viszünk Nyíregyházára, a résztvevők előadásokat hallhatnak a disco történetéről, fejlődéséről, a discózás kulturált formáiról. — Szerintem több tíz ezerrel növekedett a színházunk megnyitása óta a szórakozók száma, ugyanis amíg nem volt önálló társulatunk, évente 30—40 ezer, mióta van, évente több mint 100 ezer néző látogatja a színházi előadásokat. Való igaz azonban, hogy esetenként a szórakoztató előadások, különféle műsorok tervezésekor többet remélünk a közönségtől, mint amennyi valójában elvárható — fogalmazott Kovács Tibor, a megyei tanács közművelődési csoportvezetője, osztályvezető-helyettes. Utazás, üdülés, kertészkedés — Tudomásul kell vennünk, hogy az emberek igen sokféle módon töltik el a nyári szabad idejüket, utaznak, üdülnek, a hétvégi kertben dolgoznak és így tovább. Mindenkit nem lehet beterelni a nyári rendezvényekre, különösen nem, mert elég sokan a kulturális kiadásokon akarnak egy kicsit spórolni. Márpedig egy-egy műsoros rendezvény belépődíja nem éppen kevés, főként nem, ha egy két-három tagú családról van, szó. Nem is biztos,, hogy kétségbe kell esnünk, ha egy 2 ezer ülőhelyes szabadtéri színházban akadnak üres helyek, hiszen egy kisebb, 200 személyes helyiséget nem nehéz megtölteni, mint ezt láttuk legutóbb a Balaton-parti üdülőhelyeken. Ahol bizony a kaposvári színház ■—- egyébként jó előadásáért — ketten 300 forintot fizettünk. E\ G, Férfidzsekik Szálkáról A Budapesti Finomkötöttáru-gyár mátészalkai gyárában szovjet megrendelésre varrnak 29 ezer Liviánó férfidzsekit. Bíró Eva a patentokat tűki fel a divatos kabátokra. (Császár Csaba felvétele) Hiányos tervalc Az építtetők is gyorsíthatják... A lassú ügyintézés miatt sok kritika éri a városi tanács műszaki osztályát. Az ügyintézés gyorsításához azonban bizonyos mértékben az ügyfelek is hozzájárulhatnak — főként azzal, hogy a terveket hiánytalanul juttatják el a tanács műszaki osztályára. Kovács István, a Nyíregyházi Városi Tanács műszaki osztályvezetője elmondta: a tervek negyedrésze hiányosan kerül hozzájuk. Ez elsősorban a postán beküldőitekre vonatkozik, mert a tanácsra a Kossuth téren működő magánlakás-építési tanácsadó közreműködésével juttatott terveket előzetesen átnézik, tartalmaznak-e minden, az engedélyezéshez szükséges iratot. Ugyanezt teszik a műszaki osztály munkatársai is, ha a terveket személyesen viszik el hozzájuk. A műszaki tervrészekkel többnyire nincs gond, mert azokat általában felkészült tervezők készítik. Viszont annál több a probléma az engedélyezéshez szükséges tervmellékletekkel, például a tulajdonjog-, valamint a különböző hatósági igazolások hiánya miatt. Az is tény: az utóbbi időben az építtetők tájékozottabbak, javult a jogpropaganda-munka, módosították, egyszerűsítették a jogszabályok egy részét. Mindezeknek köszönhetően az utóbbi években „simább” lett az építésengedélyezési eljárás. Jó is ez, hiszen csak 1984 első felében 6093 építéssel és egyébbel kapcsolatos kérelem érkezett a Nyíregyházi Városi Tanács műszaki osztályára. Az ajánlott terveknél 15 nap, az egyedieknél 30 nap az ügyintézési határidő, de ezt nem minden esetben tudják megtartani. Az építtetők 70 százaléka ajánlott (típus) tervek alapján akarja a házát megépíttetni. Természetesen e tervek bizonyos határok között módosíthatók, az építtető igényei és az adott helyszín kínálta lehetőségek szerint adaptálhatók, illetve adap- tálandók. A magántervezők és a gazdasági munkaközösségek révén Nyíregyházán jelentősen nőtt a tervezői kapacitás. (Cselényi) O tt hagytam lábbá legutóbb, hog^ a minden jó nem mindenkinek egyformán ugyanaz. Ugyan már ki vitatná, hogy a part úgy, ahogy van kincseket ér. Valamiféle bonyolult módszerrel biztosan ki lehetne számítani hogy mennyit érnek a munkahelyeken az itt pihenéssel, regenerálódással eltöltött órák és napok. Ugyanígy azt is, hogy menynyit árthatnak a népgazdaságnak a pihenés helyett kemény munkával eltöltött he- ek. Nyilvánvaló, hogy a házigazda városnak, Vásárosna- ménynak kötelességei vannak a parton. Nem is kicsik. Egy-egy forgalmas nyári napon tíz-tizenötezer ember kulturált ellátásáról kell, /agy kellene gondoskodniok. Amíg a part nem volt ilyen népszerű, addig a gondoskodás sem volt különösképpen nehéz. Néhány évtizeddel ezelőtt csak a Tisza szerelmesei jártak ide. Néhány százan, vagy esetleg ezren. Most tízszer annyi ember fordul meg ugyanott, és mert sem az iskolai oktatás, sem a családi nevelés, sem a természetvédelmi propaganda nem nevelte még természetet szerető és védő emberekké honfitársaink többségét, pusztán a part takarítása többe kéjül, mint a part bevétele. Miklós Elemér, a városi ta nács elnökhelyettese például elmondta, hogy a tiszai ho- mokpad lassú átalakulása miatt meg kellene növelni a kijelölt fürdőhely alapterületét. Ehhez viszont egy másik mentőcsónak, egy másik mentőcsónakos, kellene. Annak a bérére viszont nincs pénz, nincs fedezet. A korábban már felépített üdülők területének bérleti díja sem volt képes fedezni a kiadásokat. Most tartós használatba adják ezeket a területeket, és ebből az összegből próbálnak gazdálkodni. Az így befolyt összeg valamit segít, de nem old meg semmit. Ez év végéig ugyan a NYIRTERV elkészíti a part távlati fejlesztési tervét, de képtelenség arra számítani, hogy a város önmagában, segítség nélkül a megfelelő ütemben fejlődjék. Nem vagyok egyedül akkor, amikor azt írom, hogy féltem a partot. A tanácshoz hasonlóan néni hagyatkozhat csak a maga erejére az ellátást biztosító áfész sem. A forgalom itt, időjárástól függően kiszámíthatatlan. Éppen ügy el keli látni tizenötezer emberi, mint ahogy ott keil lenni akkor is, amikor ezren sem mennek le a partra. Magasak a szállítási költségek és elég a Tisza egy váratlan áradása, hogy az egységek ki és visszatelepítése annyiba vagy többe kerüljön, mint a haszon. Az áfész számításai szerint a Tisza-part egyértelműen ráfizetéses. Ugyanakkor az ellátás kulturáltsága érdekében építkezniük, beru- házniok, karbantartaniok kell. Mi a megoldás? Része van áz idei nem túl forgalmas nyárnak is abban, hogy az ellátás idén jobb mint tavaly. Sorra nyitottak ki a lángos- Sütők, butikok, presszók, cukrászdák. Felvetődik tehát a kérdés, hogy miért éri meg a maszeknak az, ami az áfésznek ráfizetéses? Aki ott boltot nyit az a haszon reményében teszi. Az áfész versenytársaként jelentek meg a parton. Ha ott maradnak, nyilvánvaló, hogy hasznuk is van. Nem vádolhatok azzal sem, hogy felfelé tornáznák az árakat. Bizonyos az, hogy javítják a kínálatot. A kint dolgozó áfész-boltosok nem látnak versenytársat bennük. Adott esetben jelenlétük inkább segítség, mint kár. Más dolog, hogy képzelt versenyeztetésük nem egészen igazságos. Egy-egy kite- lepedés ezeknek a kis boltoknak nem jelentős költség. Terület-igénybevételi díjak nem, vagy alig terhelik őket. Szállítási költségeik kicsik. Családi vállalkozásként a bér és a bérre), kapcsolatos költségeik sent számottevőek. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy amikor kicsi a forgalom, ők egyszerűen bezárhatnak. A szövetkezetnek viszont kötelezettségei vannak, ő nem küldheti haza az embereit. A minden jó valóban nem mindenkinek jó. Inkább gond, mint haszon a kereskedőnek, inkább „nyűg”, mint érték a városnak. Megnyugtató, hogy a kereskedő tőle telhetőén „teljes mellel” vállalja, amire elkötelezett, és hogy a tanács minden gondja mellett értéknek vallja és szereti a partot. Alig hiszem, hogy könnyen találnék olyan emberi Vásá- rosnaményban, Gergelyin, vagy Ugornyán, aki ezt a szeretetei ne érezné természetesnek, sőt kötelezőnek. A forgalom növekedésével másképp nem is versenyezhettek volna. Azt hiszem, ki lehel mondani: ez a csodálatos hely, ahol az ország egyik legszebb hideg vizű strandja mellett, ha szerény formában is, de már megtalálható a meleg vizű fürdő is, nem lehet vá- sárosnaményi ügy. í 983-ban még kapott a Felső-Tisza-vi- déki Intéző Bizottságtól 300 ezer forint segítséget a városi tanács. Idén már azt sem. A telekértékesítésből megnyerhető szolid összeg a tervezéshez lesz elég, de a : . r • vek megvalósításához .' ár csak az itt különben szív.'en vállalt társadalmi munka lehet a fedezet. Ez a szolid előrelépéshez is kevés Vásáros- naményban mégis terveznek. Elsősorban a meleg vizű strand fejlesztésére riadóinak, és bizonyos, hogy ha valamennyi segítséget kap a város, akkor ezek a tervek nem maradnak álmok. Azt írtam, hogy féltem a partot. Nos, sokan féltjük. Ss ez talán elég a reményhez. Bartha Gábor ./pártS Selymes fövenyen
