Kelet-Magyarország, 1984. augusztus (44. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-23 / 197. szám
4 Kelet-Magyarország 1984. augusztus 23. A szénbányászat és az energiatermelés növeléséhez szükséges műszaki felszerelések előállítása olyan feladat, mely — rendkívüli fontosságára való tekintettel — két önálló programot alkot. E két program megvalósításában a szatmári Bányagépgyártási Tudományos Kutató- és Üzemmérnöki Központ (CCSITUM) dolgozóinak igencsak nagy szerepük van, lévén, hogy itt tervezik és kísérletezik ki e két iparág gépi felszerelésének és technológiai berendezéseinek jelentős részét. Ne késleltessen... Az intézet szakembereinek, már az elmúlt években is sikerült számos olyan bányaipari gépet és berendezést megtervezniük, melyeket korábban a kitermelő vállalatoknak importból kellett beszerezniük. A teendők tehát rendkívüliek, mert a CCSITUM dolgozóinak a tervek elkészítéséhez előzetesen alapos kutató- és kísérletező munkát is kell végezniük, méghozzá olyan ütemben, hogy az ne késleltesse a két program tervszerű megvalósítását. Az intézet tudományos tanácsa jól irányítja a munkát, a különböző bányagépek és energetikai berendezések kivitelezéséhez szükséges műszaki dokumentációkat és mintapéldányokat csaknem kivétel nélkül a tervezett határidőre elkészítették, sőt, számos tervezési munkával időelőnyben vannak, önálló pénzügyi gazdálkodás alapján működő egységről lévén szó, ezek a munkasikerek a tervmutatók teljesítésében is tükröződnek. Árutermelési tervét az intézet 103, a termeléCel a világszínvonal A megyeszékhely számokban Udvari másfél évtizede Bányagépek Szatm árból A városi léptékekben mért, mai igényekhez igazodó művelődési otthon — avagy miként a községbeliek még találóbban nevezik: a kultúra háza. Bár Udvariról az első írott dokumentumot 1169-ben keltezték, a mai község tulajdonképpeni története mégis csak 1970-től számítódik. A fékevesztett Szamos ekkor tarolta le a vidéket, a szó szoros értelmében elseperte Etényt és Kakot, s magával ragadta Udvari, Berend, Kak- szentmárton és Vadászlak házainak többségét is. A hat faluból álló község helységeinek száma ennek folytán négyre csökkent, s a végső cél az anyaközségbe telepíteni a még részben álló Vadászlak (36 ház — 81 személy), Berend (44 ház — 89 személy), Kakszentmárton (101 ház — 203 személy) jobbára idős emberekből álló lakosságát, miként otthont nyújtott Udvari a természeti katasztrófát túlélő etényiek- nek és kakiaknak is. Kétségtelen: Udvari elsősorban az udvariaké. De joggal tekintheti sajátjának más is — mindenki, aki e földig tiport község lakosságát önzetlenül segítette a talpraállásban. Mindössze 16 hónap múltán, 1972. október 4-én, az udvari népgyűlésen,, Nicolae Ceausescu már megelégedéssel állapíthatta meg, hogy „ ... a község összes lakosainak munkájából, a párt és a kormány segítségével egy új község, sőt, mondhatni, egy kis mezőváros született”. Szinte hihetetlennek tűnt és tűnik az akkori teljesítmény: a szóban forgó periódusban 870 családi ház, 34 tömbház- lakás, 16 tantermes iskola — laboratóriumokkal, tanműhellyel, tornateremmel, 160 gyermek számára óvoda, művelődési otthon épült — a nézőtéren 400 hellyel, mozival, könyvtárral és olvasóteremmel, ifjúsági klubbal: továbbá modern körzeti orvosi rendelő, községi nagyáruház, 5400 folyóméter kövesút és 4500 négyzetméter járda. És a támogatás ezt követően sem szünetelt. 1970—1980 között félmiliiárd lej beruházási alappal gazdálkodhatott a község, és nem érdemtelenül. Már a nagy árvizet követő esztendőben a Munka Érdemrend I. fokozatát kapta elismerésül az mtsz 5133 kilós hektáronkénti búzahozamáért, 1974-ben és 1975- ben pedig az ámv ért el országos első, illetve második helyet kukorica, majd pedig takarmánynövény termésével. Igen, Udvari a minden nehézséget legyőző emberi ösz- szetartás és igyekezet szülötte. Az ipari össztermelés megtízszereződött és elérte a 26 millió lejt, a mezőgazda- sági termelés pedig az 1969- es 27 millióról 70 millióra növekedett. Az életszínvonal alakulását jól mutatja, hogy a lakosság ötször annyi árut vásárolt 1983-ban, mint 1965- ben. A kül- és belföldi piacokon egyaránt keresett bányamozdonyokat készítenek a szatmári UNIÓ Gyárban si árbevétel előirányzatát 105,5 százalékra teljesítette az idei első fél évben. A kutatástól a tesztelésig A hazai szükségletek kielégítése mellett az intézet szakemberei külföldi megrendeléseken is dolgoznak. Az idei első fél évben három ilyen megrendelésük volt, s azokat a szerződésben megállapítottak alapján teljesítették. A tervezők munkája, felelőssége nem szűnik meg a kész tervdokumentációk, illetve mintapéldányok átadásával. Biztosítaniuk kell a műszaki felügyeletet a felszerelés, a kipróbálás szakaszában, s ezt követően mindaddig, míg a berendezés eléri a tervezett termelési paramétereket. Kutatás, kísérletezés, tervezés, műszaki felügyelet, helyszíni tesztelés — ez mind az intézet szakembereinek feladatkörébe tartozik. Az intézet dolgozóinak határozott törekvésük, hogy tovább javítsák munkájuk minőségét. Értendő ez arra, hogy minél több általuk tervezett gép és berendezés minősüljön világszínvonalúnak, előállításukhoz kevesebb anyagra legyen szükség, az egyes alkatrészek tipizálásával tegyék lehetővé a gyártás és karbantartás költségeinek csökkentését, a működési hatásfok, a tartósság és az üzembiztonság növelését. Számottevő eredményeik vannak már ezen a téren is, de például Panea loan, Sasaran Alexandra, Tiuca Nicolae hangoztatták: ennél többre is képesek, főleg ha a jelenleginél kedvezőbb feltételek között dolgozhatnak. Új otthon Az intézetnek ugyanis még nincs saját székháza. A műhelyek, laboratóriumok már szűkösek a megnövekedett feladatok elvégzéséhez. Az új székház építésének előkészületei folyamatban vannak. Ezt örömmel vették tudomásul a dolgozók, akik vállalták, hogy a felszabadulás 40. évfordulója és a XIII. párt- kongresszus tiszteletére erőfeszítéseiket fokozva, mindent megtesznek a két' kiemelt programból rájuk háruló feladatok hiánytalan teljesítéséért. Szatmár, 1984. Tömbházak sorozata épült a Szamos-parti új városközpontban. Szabadságunk 40. esztendejében az évezredes Szamos parti város, Szatmár fejlődése jellemző képet mutat egész hazánk eddigi útjára ... íme néhány jellemző adat: — Hétszerte erőteljesebb az ipar, mint 1965-ben volt. Ma a megyeszékhely ipari termelése 67-szer nagyobb, mint 1950-ben volt és 730 százalékkal nőtt az utóbbi 19 év folyamán. Szatmár megye ipari termelésének háromnegyede itt valósul meg. Az 1966— 1983 közötti időszakban az ipari termelésnövekedés több mint 80 százalékát a munkatermelékenység fokozásával' értük el. Ez a mutatószám háromszorosára növekedett. Az évtized végére a munkatermelékenység 2,3-szorosa lesz az 1980. évinek. — Nagyvároshoz méltó köz- művesítési-városgazdálkodási tevékenység. Csupán az 1966—1983 közötti időszakban 23 500 új lakás épült, tehát a municipium mai lakosságának kétharmada új lakásba költözhetett. A közművesítés fejlődését a következő adatok illusztrálják 1965-höz viszonyítva: 2,5-szeres növekedés a korszerűsített utcák hosz- szát illetően, 2,6-szoros növekedés a vízvezeték-hálózatot illetően, 3-szoros növekedés a csatornázást illetően, 6-szoros növekedés a földgázhálózatot illetően és 2-szeres növekedés az autóbuszközlekedés szempontjából. — Az új életminőségnek kedvező anyagi alap. Az utóbbi 19 év folyamán 40 ezer munkahely létesült Szatmá- ron; az egy''dolgozóra jutó nettó nominális javadalmazás közel 8-szorosára nőtt. Az iskolákban 30 922 tanuló tanul (az 1948. évi 4531-gyel szemben). A közegészség fölött több mint 2400 orvosiegészségügyi káder őrködik. Az áruforgalmazás értéke 1983-ban meghaladta a 2,4 milliárd lejt, a szolgáltatásoké pedig az 500 millió lejt. Szatmáron évente lp,5 millió lej értékű könyvet adnak el és 111 könyvtár működik. A művelődési intézményekben több mint 1200 hely van. Ezer lakosra 142 rádió- és 250 televízió-előfizetés jut, minden harmadik családnak van telefonja és minden hatodik családnak személygépkocsija. A grafika fellegvára Beszélgetés Erdős I. Pállal, a művészet érdemes mesterével, a Képzőművészek Országos Szövetségének alelnökével Erdős I. Pál több mint egy évtizede a Képzőművészek Országos Szövetsége Szatmár megyei fiókjának elnöke, természetes tehát, ha tőle kérdjük: mi jellemzi a megyét más művészeti központokhoz viszonyítva? — Szatmár országosan is elismert művészeti központtá vált az utóbbi években. Sok fiatal képzőművész telepedett meg itt az utóbbi időkben. A megyénkben* élő festők, grafikusok, szobrászok alkotásaikkal jelen vannak az országos és nemzetközi kiállításokon is. Szatmáron szép hagyományai vannak a grafikának, napjainkban folytatódnak ezek a tradíciók — Szat- márt nem véletlenül nevezik a grafika „fellegvárának”. Az utóbbi évtizedben több száz képzőművészeti kiállítást — egyéni és közös tárlatot — rendeztünk, más megyékben élő képzőművészek is szívesen látogatnak munkáikkal városunkba. A kiállítási lehetőségek megnövekedtek az új központbeli művészeti galéria megnyitásával. Román és magyar művészek testvéri egyetértésben dolgoznak, rendeznek kiállításokat, műveikben a közösséget leginkább foglalkoztató problémák, gondolatok megfogalmazására törekednek. — Az utóbbi években több, meghatározott témájú kiállítást láthattunk a művészeti galériában. Gondolok itt az Emberek és virágok elnevezésű tárlatra, az élmunkás portrékiállításra, a mezőgazdaság szövetkezetesítésének 20. évfordulóját köszöntő kiállításra ... — Ünnepi alkalmakkor mindig is rendeztünk közös tárlatot, az élmunkás portrékiállítás története pedig az, hogy három-négy évvel ezelőtt a turci bányászokról készítettem portrésorozatot, amit ki is állítottam ott, ezután felvetődött az ötlet, hogy Szatmárban is rendezzünk hasonló jellegű kiállítást. A felszabadulásunk 40. évfordulóját köszöntő megyei tárlat zömét is élmunkásportrék alkotják. Művészeink azokat a dolgozókat örökítették meg, akik politikai és szakmai téren a leginkább megállják a helyüket, a legtöbb eredményt érték el az utóbbi évtizedekben. Az Avas is gyakori téma, a műkedvelő és hivatásos képzőművészek számára egyaránt az egyik legfőbb ihletforrás. — Mit tesznek a Szatmáron élő alkotók közönség és művészet egymásratalálása érdekében? — Elmondhatom, hogy a közönség sokat fejlődött az utóbbi években, sokat csiszolódott ízlése, fogékonyabbá vált. Kialakult egy állandó réteg, amely rendszeresen jár a kiállításmegnyitókra, nyilvánvalóan reánk vár a feladat, hogy kiszélesítsük ezt a réteget. Ennek érdekébe^ több kiállítást is rendeztünk a szatmári vállalatokban, falura viszont már ritkábban látogattunk el... A közönség ízlésnevelését szolgálják a köztéri és monumentális munkák is. A szatmári képzőművészek közül többen is terveztek már az utóbbi években monumentális munkát, tevékeny részt vállalnak a város esztétikai formálásában. EZT AZ OLDALT A ROMAN NÉP. FELSZABADULÁSA 40. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL ÁLLÍTOTTAK ÖSSZE SZATMÁRI TESTVÉRLAPJAINK, A CRQNICA SATMA- REANA ÉS A SZATMÁRI HÍRLAP MUNKATÁRSAI. \ Negyven éve szabad Románia
