Kelet-Magyarország, 1984. augusztus (44. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-19 / 195. szám
4 Kelet-Magyarország 1984. augusztus 19. HÉTFŐ: Egyre nagyobb vibart kavar Reagan elnök szovjetellenes „hangpróbája”. — Szaúd-Arábia bejelentette, hogy amerikai és francia aknakutatók rendelkezésére bocsátja egyik katonai támaszpontját. — Támadások Dél-Libanonban a megszálló izraeli egységek ellen. KEDD: II. Hasszán marokkói király és Kadhafi líbiai vezető szerződést kötött a két ország államszövetségéről. — Zavargások Sri-Lankán. — Elmaradt a libanoni kormány ülése, akadozik a biztonsági terv végrehajtása. SZERDA: TASZSZ-nyilatkozat Reagan „elszólásáról”. — Kohl nyugatnémet kancellár derülátó módon nyilatkozott a kelet—nyugati kapcsolatok jövőjéről. — Egyiptomi béketerv az iraki- iráni viszály felszámolására. CSÜTÖRTÖK: Ojabb közlések az USA és Nicaragua képviselőinek tárgyalásairól. — Izraeli légitámadás a Bckaa-völgy egy palesztin tábora ellen. — Pekingben tárgyal Lehman amerikai haditengerészeti miniszter. PÉNTEK: felháborodást kelt Libanonban az az izraeli terv, amely folyók vízének elvezetésére irányul. — Az ENSZ Biztonsági Tanácsa a dél-afrikai alkotmánymódosítást bírálja. — Pérez de Cuellar, ENSZ-főtitkár a kelet—nyugati párbeszédet sürgeti. SZOMBAT: Sztrájkok, tüntetések Andra Prades államban a főminiszter leváltása miatt. — Afganisztán nemzeti ünnepén a kormány tárgyalási készségét hangoztatja a problémák megoldására. — Japán—kínai külügyminiszteri találkozó Tokióban. — Tovább tart a thaiföldi—vietnami feszültség. — Reagan élesen kommunistaellenes beszéde lengyel emigránsok előtt. A hét három kérdése O Milyen hatással lehet az amerikai Választásokra, az USA és szövetségeseinek viszonyára, végül pedig a szovjet—amerikai viszonyra a „Reagan-vicc?” Minden csoda három napig tart, de az emlékezetes „hangpróba” amelyet egy amerikai társaság hangmérnökei rögzítettek Reagan elnök rádióbeszéde előtt, akkora „csoda”, vagyis akkora vihart kavart, hogy a teljes elmúlt héten új meg új formában jelentkeztek az elítélő vélemények. Természetes, hogy az eset kapóra jött Mondale-nak, a demokrata ellenjelöltnek, aki sietett figyelmeztetni: egy amerikai elnöknek mindig megfontoltabbnak kell lennie. A sajtó jelentős része szintén elmarasztalja Reagan „tréfának” szánt ijesztő kijelentését, bár — s ezt emelik ki az Egyesült Államokban külföldi diplomáciai megfigyelők is — korántsem lett olyan riasztó hatása az amerikai határokon belül, mint kívül! Az utóbbi időben megszaporodtak Reagan elszólásai, amelyeket aztán a hivatalos szóvivők verelyté- kes munkával igyekeznek hatástalanítani. S például most azt emlegetjük, hogy a közvélemény-kutatások szerint Reagan 15 pont fölénynyel vezet Mondale-lel szemben. Csak azt felejtik el hozzátenni, hogy ez az adat még a „mikrofonpróba” előtti megkérdezésekből adódott... Az USA nyugat-európai szövetségeseit kényelmetlen helyzetbe hozta az eset. A hivatalos szóvivők is kénytelenek — mint ez Bonnban történt — elhatárolni kormányaikat az effajta „rosszízű tréfától”. A sajtó pedig szinte teljes egészében szenzációnak tálalta a történteket, többnyire gúnyos kommentárokkal. Az amerikai—szovjet viszony természetesen még inkább megsínyli Reagan szavait, hiszen egy moszkvai hírmagyarázatban az olvasható: „Reagan akarva-aka- ratlan kifecsegte azt, ami szüntelenül a fejében jár, az incidens megerősíti, hogy nagyfokú éberséget kell tanúsítani az USA és a NATO agresszív törekvéseivel szemben”. És hivatalos TASZSZ- nyilatkozat ítélte el Reagan „tréfáját”. O Milyen új jelenségek mutatkoznak a Közel- Keleten, s az arab világban? Nem telik el hét, hogy meglepő fordulat ne jelentkeznék a világnak ebben a mozgalmas térségében. Most annak lehet minősíteni a líbiai—marokkói megállapodást leendő államszövetségükről, de azt is, hogy nyilvánosságra került libanoni folyóvizek elterelésének híre, vagy hogy most már részletesen ismerheti a világ Egyiptom béketervét az iraki—iráni viszály felszámolására. Köztudomású, hogy az imperialista hatalmak, különösen az USA diplomáciája igyekszik elszigetelni Líbiát. Az amerikaiak nem tudják megbocsátani, hogy jó 15 éve távozniuk kelleti óriási líbiai támaszpontjaikról. A nyugati nyomás ellenében Kadhafi szövetségeseket keres, elsősorban az arab világban. Sokszor próbált államszövetségi viszonyt teremteni szomszédaival, vagy még távolabbi arab országokkal is. Most meglepő módon — a marokkói monarchiával, amely pedig nem titkoltan az USA szövetségese. II. Hasszán királyt nyilván az vezette arra, hogy engedményt tegyen Kadhafinak: déli határain évek óta harcol a Polisarió- val, s a nyugat-szahariak támogatást élveznek Algériától, Mauritániától, korábban még Líbiától is kaptak segítséget. Most a nyugat-szaha- rai probléma megoldásához keres partnert... Líbiát a vádlottak padjára kívánta ültetni Egyiptom is, mondván, hogy a rejtélyes vörös-tengeri vízi aknák feltehetően líbiai (vagy iráni) közreműködéssel kerültek a fontos víziútra, hogy ott veszélyeztessék a hajóforgalmat. Bizonyíték nincs ... Kairóban azzal is fenyegetőztek, hogy nem engedik a Vörös-tengerre azoknak az országoknak a hajóit, amelyek gyanúsíthatok a vízi aknák lerakásával. Irán visz- szautasította ezt a fenyegetést, s a maga részéről az egyiptomi hajóknak a Hor- muzi-szoroson való áthaladását tiltaná meg. Ilyen egyiptomi—iráni szembenállás idején különös, hogy éppen a kairói diplomácia lép elő (igaz, az el nem kötelezettek nevében) az iraki—iráni háborúnak végét kereső béketervvel. (Visszavonulás az 1975-ös határok mögé, nemzetközi ellenőrzéssel tűzszünet, jóvátétel és további tárgyalás a békés rendezésről.) S végül Libanon... Az nem meglepetés talán, hogy a kormány még mindig nem tud hozzákezdeni a biztonsági terv megvalósításához. Újdonság viszont, hogy most már mind több részlet válik ismeretessé arról az izraeli tervről, hogy két libanoni folyó vizét Izrael földjére terelik el. A víz ott a forró (me- teorológiailag is forró) Közel-Keleten életfontosságú. O Kialakulhat-e párbeszéd Nicaragua és az USA között? A válaszba némi nyelvészkedést is lehet belevegyíteni: a párbeszéd korántsem azt jelenti, hogy a két fél ugyanazt mondja, ugyanazon a véleményen van, ugyanazt akarja elérni. Dániel Ortega, a nicaraguai kormányzó tanács vezetője (ottani szóhasználat szerint: koordinátora) az amerikai Washington Post-nak nyilatkozott, s kijelentette, hogy a június 1-én elkezdődött kapcsolatfelvétel elvezethet a két ország közötti biztonsági problémák megoldásához. Ugyanakkor egy CIA- tervet is leleplezett. Szerinte az amerikai titkosszolgálat merényletre készül a sandinista vezetés egyik vagy több tagja ellen a novemberi választások előtt. Ügy állítanák be, mintha a sandinista kormány tagjai egymással fordultak volna szembe, s ennek a következménye lenne a merénylet. A zűrzavarossá váló helyzetet aztán az USA ürügyül használná fel — grenadai mintára — egy nicaraguai katonai beavatkozáshoz ... Igen, ez is egyfajta párbeszéd: kifejtendő a managuai álláspontot és megismertetendő a másik féllel, hogy minek is jutott tudomására a nicaraguai vezetés... Még egy megjegyzés kívánkozik ide. Nyilvánvalóan bármilyen tárgyalás megkezdése nem jár önműködően együtt azzal, hogy más, akár ellenséges jellegű tevékenységet abbahagynak. Épp a párbeszédnek az egyik fél számára kedvezőbb alakításához az megpróbálhatja az erőszakos cselekményeket is. De nincs kizárva az ellenkezője sem. Most például meglepő módon megváltoztatta álláspontját az ellenzéki párttömörülés, amely korábban még washingtoni ösztönzésre azt követelte: a sandinista vezetők kezdjenek tárgyalásokat az ellenforradalmi fegyveres szervezetekkel. Csak ez esetben lett volna hajlandó részt venni a novemberi választáson. Most a CDN elállt ettől a követeléstől. Nincs kizárva, hogy Washington súgására. Pálfy József Brit és rrancla aknaszedő hajók Port Szaid kikötőjénél Egyiptomban. A Vörös tengerben és a Szuezi-öbölben elhelyezett aknák fgl- kutatása ürügyén egyre több külföldi hadihajó érkezik a térségbe. f Fekete Gyula; ) írói noteszlapok Békéről, háborúról Félelmes hatalmak ura lett az ember a tudomány révén, miközben ö maga indulatainak s ösztöneinek a szolgája maradt. Túlságosan korán adományozták a tudósok az embernek a homo sapiens rangját. Egzakt mércékkel méricskélve, köbcentiméterekben az agy térfogatát, nyilván igazuk van. De a jelek szerint nemcsak a térfogat, hanem a minőség is számit. Véglegesen csak akkor válik sapienssé az ember, ha küzdelmei is sapienssé — értelmessé — válnak. Ha tehát egyszer s mindenkorra szakít az állatvilág harcmodorával. Inter arma silent musae? — Inkább mondanám azt: fegyverek közt hallgat az ész. Mert bármelyik őrült költő hamarább szóhoz jut a háborúban, mint a józan ész. A gátlástalan amoralit ásnak mindig ki van szolgáltatva a morális. Az útonálló tüzet kér. > ha gyanútlanul adsz neki, leüt. Nagyon is viszonylagos minden erkölcsi norma. Rablógyilkosok közt a zsebtolvaj, akinek vér nem tapad a kezéhez, tiszta embernek számit. Viszonylatok? Hát van nagyobb erkölcstelenség, mint a háború? A támadó, a hóditó. a gyilkos háború? Nincs nagyobb kiszolgáltatottság. tehát erkölcstelenség sem lehet nagyobb. Még csak hozzá fogható sincs: miUlószám pusztítja az embert. százmiUiószám gyötri, kínozza, teszi egész életére szerencsétlenné. Ennek a legaljasahb és legáltalánosabb amoralitásnak alárendelve minden morális érték pusztul, értelmét veszti: minden tisztesség ki van szolgáltatva a trónra emelt tisztességtelenségnek. Szükség törvényt bont — szokás mondani. De gondoljunk bele. és többnyire kiderül, hogy valami elhatalmasodott törvénytelenség bontja a törvényeket. z A háborúban az él tovább, aki öl — ezt minden tábornok; tudja. De vajon tudja-e minden tábornok, hogy aki hamarább öl az egy mai háborúban esetleg csak penoekkel él tovább? Megy az ökör amerre terelik, engedelmesen és nem is sejti, hogy a vágóhídra viszik. Megy a tömeg amerre terelik, engedelmesen, noha már biztosan tudja, hogy a vágóhídra visszája-iA mtadlig kéznél lévő kifogás, az örök fedezék: „Mit tehet egyetlen ember! Még egy kis gép sem állhat meg a történelem sodrásában), nemhogy az egyén!” — íme, a nyárspolgiár sunyi önigazolása. Hiszen arról Is lemond, hogy legalább gondolati függetlenségiét megőrizze! Hogy ha terttleg nem áll ellen, legalább ne támogasson tettleg! Legalább annyit tegyen népe, remzete — önmaga — jövőjéért, ímennyit nagyobb kockázat nél- tcül mindenki megtehet! Azt hiszem, a fasizmus legfélelmetesebb találmánya: akit egyezer-kétszer gyilkosságba visznek ezzel feloldják a további felelősség alól. Akár matematikai képletben felírható: minél többet ölsz, annál kisebb az egy-megöit-íőre eső felelősséged). Tailán ki is számították, hány embert kell ahhoz megölnie a hóhérkodásma boesztotfcnak, hogy a felelősség hányadosa minden további esetben gyakorlatilag nullával egyenlő legyen. ★ A békegailamb az olajággal együtt rendkívül szép, megragadó szimbólum, de az egyszerűsítésre mindig hajlamos közgen- dolkozést mintha félrevezetné. A galambokat illetően is, a béke eszméjét illetően is. Mert Harcban állnak bizony a galambok is a párjukért, a fészkükért, az élelmükért, a fennmaradásukért. Nem öldöklő harc ez, nem pusztítják el egymást, még a náluk gyengébb madarakat sem, de azért — amint Brehm írja róluk: — .jbármilyennek inkább nevezhetők, mint szelídeknek. Híres szelídségük csupán egyike az oly gyakori hamis természet- leírásoknak.” • A béke eszméjét is mintha ugyanígy túlegyszerűsítené á közgondolkodás: kéz a kézben, egy szólamra dalolva menetelni szélcsendes rózsakerteken át a kizárólag ragyogó emberi jövő felé __Holott valószínű, a békére is áll az, amit Brehm- a galambokról mond: bármilyennek inkább nevezhető, mint szelídnek. Az ölelkező, nyugalmas, szélcsendes béke — hamis olajnyomat. Koreszmének, korparancsnak azzal válik igazzá, ha nem a küzdelmes harcok, csupán az öldöklő, a megsemmisítő, a fegyveres harcok kiiktatását ígéri az emberi történelemből. ★ Mi az emberi történelem legmeredekebb fordulatának vagyunk tanúi, részesei, cselekvői, felelősei. Ténynek vehetjük: néhány százezer év óta az emberi nem létezéséhez a fennmaradásért folytatott egymás elleni öldöklő harc Is hozzátartozott, amelynek ultima ratlója a gyilkos, pusztító, kegyetlen háború a mindenkori szereléssel: a hajdani bunkótól a mai hidrogénbombáig, vegyi és biológiai fegyverekig. Mostanában értünk el ahhoz a történelmi pillanathoz, amikor a fennmaradásért nem lehetséges tovább a legkorszerűbb fegyverekkel harcba szállni. Csakis a fennmaradás ellen lehet. Világtörténelmi váltás: a sosemvolt békés együttélés mától — korparancs. ★ Nehezen érik az emberi nagykorúság. Melyik naptól számítják majd a jövő történészei, nem tudhatjuk. Lehetséges, a legutolsó háború befejezésétől számítják. ŰíiLaky, Jáníí: Jßajfö-S utolsó évei 18. — Örülök, hogy így van, de nézd meg a világot, mennyi ostobaságot, zagyva- ságot hordanak össze történelem címén. A beszélgetést fölfüggesztettük. 'Megállapodtunk, hogy másnap este fölkeresem a Palace-szállóban. Külföldi telefonhívásokat vár, többek között a feleségével is szeretne beszélni. A következő napon a megbeszélt időben bekopogtam a szálló első emeletén lakó Zilahyhoz. Egy alacsony termetű, vékonydongájú, ősz hajú embert találtam nála. Beszélgettek, de amint beléptem abbahagyták. Zilahy kedélyes hangulatban volt: — Bemutatom neked Zoltán Árpádot, ez az az ember, akinek a segítségével a Halálos tavasz százötezer dollárt hozott. — Csak most hozzon annyit. — Annyit? Százszor annyit. Rövid ideig tartó beszélgetés után a bemutatott férfi elment, és Zilahy megjegyezte: „Mélységesen szégyellem amíg élek, hogy akkor, amikor a legnagyobb (élő) magyar írónak Krúdy Gyulának nem volt pénze, hogy kifizesse a villanyszámláját (kikapcsolták az áramot óbudai lakásában), hogy ruhát vegyen az érettségi ünnepségre készülő lányának (Zsófinak), s azon az éjszakán meg is halt — akkor én óriási vagyont, 105 ezer (akkori!) dollárt kerestem a Halálos tavasszal.” — Szegény Krúdy, már semmit sem lehet jóvátenni. — Azt a filmemet, a Halálos tavaszt annak idején néhány nap alatt összevágtuk ezzel a Zoltán Árpáddal. Emlékszem, Karády Katalin miatt nagy vitáim voltak a családommal és közvetlen baráti körömmel is. Amikor közöltem velük, hogy az egyik főszerepre ezt az ismeretlen színésznőt szerződtetem, azt gondolták rólam, hogy megőrültem. Sztárokat ajánlottak, akik majd nevükkel, játékukkal fémjelzik a filmet. Nem engedtem nekik, azt mondtam: „Ti nevekben gondolkoztok, én meg képekben. Látom azt a nőt (Karádyt) és a legideálisabb szereplője lesz a filmnek. Amikor aztán a film összeállt, valamennyien elámultak, és többé sohasem kifogásolták döntéseimet a szereplők megválasztásában, akár filmről, akár színdarabról esett szó. — Na, majd a második Halálos tavasz, a magyar mozikban. — Azt nem. Ez a film sohasem kerülhet a magyar közönség elé. Karády Katalin, Jávor Pál és Szörényi Éva után otthon kiállni egy újabb Halálos ta- vasz-szal, az kész bukás. Még akkor is, ha Szörényi szerepében Milena Drávics hasonló értékű és kaliberű színésznő, és aki tulajdonképpen megérdemelné, hogy ezen a filmen keresztül kijusson a világba. Megpróbáltam kizökkenteni a filmügyek világából. — Mondd, milyen viszonyban váltál te Gömbös Gyulával? — Milyen viszonyban? Jó viszonyban. Ö volt a miniszterelnök, én meg a Magyarország főszerkesztője. — Jó, de a politikájával milyen viszonyban voltál? — Ha a népi íróknak és Gömbösnek az általam szervezett, találkozójára vagy kíváncsi, és az új szellemi frontra, amelyet korábban meghirdettem, arról elmondhatom a véleményemet. — Ezekre is kíváncsi vagyok természetesen, és minden érdekel, ami az akkori időkből való. — Egy érdekes történettel kezdem. — Mint eddig minden esetben, most is messziről indult. — A harmincas évek közepén Két pár selyemharisnya címen megjelent egy szovjet író könyve magyar nyelven. Jó könyv volt, kritikát írtam róla, megdicsértem. Néhány nappal később a szerkesztőségben megjelent egy Agolián néven jelentkező úr, aki a szovjet kulturális közvélemény nevében elismerését fejezte ki a kedvező kritikáért, és kérdezte, elfogadnék-e egy találkozóra szóló meghívást, a Szovjetunió kulturális életének valamelyik vezető személyisége szeretne velem beszélni. Miután a meghívást elfogadtam, Agolián közölte velem, hogy ezen a beszélgetésen arról lenne szó, hogy valamiféle kulturális kapcsolat létesítésének keretében érdemes volna kezdeményezni könyvek cseréjét, fordítását stb. Erre a nem várt ajánlatra azt feleltem, hogy két kézzel segítem az ügyet, és még egyéb kulturális termékek cseréjét is kilátásba helyeztem. Agolián nagyon köszönte az érdeklődést és a segítókészséget, s azzal távozott, hogy néhány napon belül majd újra ion, és akkor nyélbe ütjük a talál- kozót.v-% Harmadnap Gömbös Gyula miniszterelnök hívatott. Odaérkezésemkor még bent volt nála Serédi Jusztinián, a bíboros hercegprímás, de egy percet, ha vártam, megszólalt a csengő a titkárnő asztalán. Az bement a miniszterelnökhöz, és néhány másodperc múlva megjelent az ajtóban Gömbös a hercegprímással. „Muszáj volt csöngetnem, itt van a gomb az íróasztalom fiókja alatt, mert ez a szószátyár az egész napját nálam töltené”. (Folytatjuk;)
