Kelet-Magyarország, 1984. augusztus (44. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-19 / 195. szám

Törvényeink törvénye-armincöt éve már,

I hogy törvénybe ik- I tatták a Magyar "■ Népköztársaság I Alkotmányát. A _SSL M. Tanácsköztársaság első, valóban a ' dolgozó nép érdekeit kifejező alkotmánya után három évtizeddel ez a mostani immár a felszabadulást követő fordulat tükre, állami életünk, jogalkotásunk alapja, egyszóval törvényeink törvénye leüt.

Augusztus 20-a a múltban is jeles ünnepünk volt. Államalapító, bölcs törvényhozó első királyunkra, Istvánra emlékeztünk. S emlékezünk ma is, azzal a jó érzéssel, hogy már hét esztendeje az akkori államiságot jelképező koronát is újra népünk birtokában tudjuk.

Mi, mai magyarok tudván tudjuk, hogy egy nép történelmének súlyát nem a századok múlása adja, hanem a betöltött szerep, a haladás érdekében mindenkor tett erőfeszítések. Sosem láttuk világosabban, mint napjainkban, arról a tisz- tultabb horizontú magaslatról, amelyre népünk annyi megpróbáltatás után az épülő szocializmus jóvoltából feljutott, hogy /visszanyúlni csak azért érdemes, ami valódi érték, ami a jelent és a jövendőt szolgálja.

S most ebben a szellemben múltunk minden jó és becses vívmányára büszkén, a jó hagyományok és a mai új vonások, eszmék, hajtóerők ötvözetéből teremtjük meg azt a korszerű magatartást, amellyel népünk, hazánk jelenét és jövendőjét legméltóbban szolgálhatjuk.

Augusztus 20-a az új kenyér ünnepe is, és erről most külön hangsúllyal kell szólnunk, hiszen az idei — reméljük — bőséges kenyér- nekvaló betakarítása is roppant erőfeszítéseket követelt.

A minden eddiginél szorosabb összefogást nemcsak az időjárás sürgette és sürgeti. A sok gondot okozó világpiaci helyzet is arra figyelmeztet, hogy vigyázzunk minden szem gabonára, minden értékre, amit megtermeltünk. A világ- gazdasági problémák súlyos terheket rónak a mi népgazdaságunkra is és ebből a helyzetből csak az eddiginél jobb, szervezettebb munkával, megfontolt takarékossággal lábalhatunk ki. Ne tekintse tehát senki ünneprontásnak, ha az idei alkotmány napján a népi nemzeti egységen kívül az állampolgári kötelességeket, a közös felelősséget külön is hangsúlyozzuk. Hiszen jelenleg nélkülözhetetlenül szükség van mindannyiunk becsületes, odaadó helytállására. Ne legyünk, nem is lehetünk engedékenyek a kényelmességgel, a tehetetlenséggel szemben. Nem nézhetjük el a rendbontást, a pazarlást, a szervezetlenséget, a lazaságot.

Társadalmi rendünk

alaptörvénye nem pusztán a jogok gyűjteménye, hanem — amiről bizony néha hajlamosak vagyunk megfeledkezni — a kötelességeké is. A törvény népköz- társaságunk minden állampolgára számára szavatolja például a munkához való jogot, s ez vitathatatlanul az egyik legbecsesebb történelmi vívmányunk. De valljuk be, hogy jóval ritkábban idézzük alkotmányunknak egy másik pasz- szusát, amely pedig szinte rímel az említett jogra: mindenkinek „kötelessége, hogy képességei szerint dolgozzék”. Ugyancsak az alkotmány előírta kötelességünk „a nép vagyonának védelme, a társadalmi tulajdon szilárdítása, a Magyar Népköztársaság gazdasági erejének fokozása”.

A jogok gyakorlásának a kötelességek teljesítése az előfeltétele. Nálunk nincs munkanélküliség — de vajon mindenki képességei szerint dolgozik-e? Vajon minden termelőhelyen valóban az ország gazdasági erejét gyarapító tevékenység folyik-e? Nagyon időszerű kérdések ezek, és alkotmányunk méltó ünnepléséhez hozzátartozik ez az önkritikus önvizsgálat is.

Helytállásunk eredményei közismertek. Az egész világ tanúja lehet, hogy gondjaink ellenére sem élünk rosz- szul. A közeli bőség illúziójával mégis le kell számolnunk, és azt is tudnunk kell, hogy gyors, látványos eredményre sem számíthatunk.

Népünk szilárd, eltökélt egységét, felnőtt voltát bizonyítja az a megértés és felelősségtudat, amellyel a kiutat kereső, nemegyszer népszerűtlen intézkedésekre is válaszolt. A túlnyomó többség megértette, hogy a teljes jólét szocializmusába hosszú út visz, s hogy az állandó, egyenletes fejlődés sem mindig jelent egyet a látványos gazdasági gyarapodással. Dolgozóink többsége megértette, hogy azt a terhet, amelyet a világpiaci változások a vállunkra raktak, itthon a magunk erejéből és eszközeivel kell ellensúlyoznunk. Azzal, hogy a magunk portáján teremtünk rendet, fegyelmezetten élünk és dolgozunk. Kihasználjuk a munkanap minden percét, olyan termékeket gyártunk, amelyek a világpiacon is öregbítik hazánk jó hírét, s főképpen, amíg nagyobbra nem telik, addig takarózzunk, ameddig mostani takarónk ér.

A már említett nemzeti egység további erősítését követelik külpolitikai céljaink, a béke érdekében állandóan és hittel tett erőfeszítéseink s a békés egymás mellett élés biztosítása. A világ tele van válsággócokkal, a reakciós imperialista erők olyan helyzetet próbálnak teremteni, amely szinte lehetetlenné teszi a velük való békés együttélést. Fegyverkezési hajszát szítanak, gazdasági konfliktusokat teremtenek, rágalomhadjáratokba kezdenek, hogy nehezítsék helyzetünket, megbontsák társadalmunk rendjét, egységét. Mi ennek ellenére az alkotmány ünnepén is jóleső tudattal adunk számot szo- . cialista demokráciánk szilárdságáról, az állami élet demokratizmusának örvendetes fejlődéséről, a szabad alkotó légkörről, amely százezreket ösztönöz a közös fejtörésre, a részvételre, felelősségvállalásra.

Állandó készenlétünket növeli, hogy felszabadulásunk negyvenedik évfordulójának megünneplésére és életünk iránytűjének, szervezőjének, pártunknak a XIII. kongresszusára készülünk. Joggal hangsúlyozzuk mindkét esemény horderejűt és a két jelentős határkő felé közeledve mindany- nyiunk megnövekedetí felelősségét.

Negyven év egy nép életében nem nagy idő, de a mi számunkra az életet, az elnyert szabadságot, a boldogulást, a példák és tapasztalatok valóságos arzenálját jelentette ez a négy évtized. Túléltük a háború pusztításait, a kemény szigort, a bizalmatlanság esztendeit, emlékezünk az ötvenes években szított hidegháborús hisztériára, amelynek közvetlen s még inkább közvetett hatásait ugyancsak megszenvedtük. Tudjuk, hogy az imperialista mesterkedések hogyan szolgálhatnak okot és ürügyet a bizalomból fakadó sok jó kezdeményezés, terv és ötlet elfojtására. Mi megfizettük a tandíjat, önvizsgáló nagy küzdelemben állítottuk helyre a bizalmat, teremtettük meg az alkotás, a tágasabb, emberségesebb élet tiszta levegőjét, s ezt meg is fogjuk oltalmazni.

emérdek a tenni- I - valónk, s a siker !c ■ érdekében még

1 5 szorosabbra kell

zárnunk sorainkat, i*- Tevékenységünknek egymás jó megértésében, a közös felelősségben, valamint a barátainkkal való szolidaritásban kell gyökereznie, s az eltökélt internacionalizmusban, ami népünk odaadó munkájával társulva megteremtette hazánk mai rangját, tekintélyét.

ELEK EMIL FELVÉTELE