Kelet-Magyarország, 1984. augusztus (44. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-18 / 194. szám
1984. augusztus 18. Kelet-Magyarország 3 Gondos előkészítés — sikeres aratás Beszélgetés Kovács Istvánnal, a MÉM főosztályvezetőjével A búzatermelést mindig megkülönböztetett figyelem kísérte hazánkban. Érthető ez, hiszen a búza a kenyérnek, a legfontosabb népélelmezési cikknek az alapanyaga. Manapság azonban már nemcsak erről van szó. A megtermelt gabonának ... vagyis a kalászosoknak és kukoricának — mindössze 10—12 százalékát értékesítjük emberi fogyasztásra, 12— 15 százalékát exportáljuk, a többit pedig takarmányként hasznosítjuk. Ezzel persze nem csökkent a gabona szerepe. A gabona tehát a jövőben is egyik legfontosabb termény a magyar mezőgazdaságban. A termelés helyzetéről Kovács Istvánnal, a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium főosztály- vezetőjével beszélgettünk, aki jól ismeri megyénk eredményeit, gondjait is, hiszen hosszabb ideig dolgozott a Szabolcs-Szatmár megyei Tanácson. — Márciusban és áprilisban még féltettük az idci_ kalászos gabonatermést. Kedvezőtlen volt az időjárás a növények fejlődésére, s a szakemberek akkor nem is reméltek nagy termést. Az aratás befejeztével, hogyan értékelhető az idei gabonatermés? — Megint igaza lett a régi népi bölcsességnek: hűvös május asztagot rak. Más szóval, később az időjárás pótolta kora tavaszi mulasztását, s az idén jó termést takarítottak be a gazdaságok. Megtermett az ország kenyere, elegendő lesz az abraktakarmány, jó közepes kukoricaterméssel számolva. Kifogástalan a kenyérnek- való minősége, kedvező a búza hektolitersúlya, sikértartalma. A kedvező időjárás persze kevés lett volna a sikeres gabonatermeléshez. A gazdaságokban jól szervezték a vetést, a növények ápolását és a betakarítást is. Mindenütt gondoskodtak az aratókról, így semmi nem rontotta a munka ütemét. — Az alkatrészellátás sejtn? Sok helyütt panaszkodtak a hiányzó alkatrészek miatt. — Tény: a gazdaságok anyagbeszerzői nem mindig és nem mindenütt azt az alkatrészt kapják, amit keresnek. De az is igaz, hogy ahol jól felkészültek az aratásra, zökkenők nélkül mehetett a munka. Az alkatrészekkel kisegítették egymást a gazdaságok, jól működött a kereskedelmi és a Mezőgép vállalatok aratási ügyelete is, így nem volt olyan akadály, ami miatt központilag is szükség lett volna a beavatkozásra. Az együttműködés már esztendők óta jellemzi az aratókat. — A hazai gazdaságoknak érdeke is az együttműködés, a termelés fejlesztése, mert elkötelezték magukat a gabonatermelés mellett. A szántóterület 62— 63 százalékán gabonát vetnek. — A gabonatermelés értéke 50 milliárd forint évente. Ezen túl még mintegy 80 —90 milliárd forint érték megalapozását teszi lehetővé az állattenyésztés révén. Ebből következik, hogy a jelenlegi termelési szerkezet mellett a gabona nagy bevételi forrása a gazdaságoknak. — Jól tudják ezt a nagyüzemi vezetők, hiszen a gabonát az úgynevezett „pénzes növények” között tartják számon. Milyen a termelés jövedelmezősége? — A statisztika szerint az. elmúlt hat esztendőben a búzatermelés költségei 40 százalékkal, a kukoricatermelésé 50 százalékkal emelkedtek. Ugyanebben az időben az értékesítési ár a búzánál csak 10 százalékkal, a kukoricánál 19 százalékkal növekedett. A gabona mégis maradhatott a „pénzes növények” között. Egyrészt, mert más növényeknél rosz- szabbak az arányok, másrészt a termelési színvonal emelkedése ellensúlyozta a különbségeket. Jelenleg száz forint termelési költségre a gabonatermelésben átlagosan 30 forint jövedelem jut. A gabona tehát megőrizte jövedelemtermelő képességét. Erre persze számos intézkedés is született. — Gyakran hangzik el. hogy a mezőgazdaságunk drágán termel. All ez a gabonatermelésre is? — Nem lehet azon vitatkozni, hogy még mérsékelhetők a termelési költségek. Az idén vannak gazdaságok, amelyek hektáronként több mint nyolc tonna búzát termeltek, de olyanok is, amelyek csak 3—4 tonnát. Az ilyen nagy különbségek természetesen nem maradnak hatástalanok a termelési költségek alakulására sem. — A gabonatermeléshez napjainkban szervesen hozzátartoznak a programok. Eddig három intenzív termeiési program indult útjára. Beváltották a hozzájuk fűzött reményeket? — Nézzük a számok tükrében. Az első program 1980- ban indult 134 ezer hektáron. Már az első esztendőben 0,26 tonnával növekedett a búza, 1,9 tonnával a kukorica hektáronkénti átlagtermése. Az első ütem három év alatt búzából 84 ezer, kukoricából 375 ezer tonna többlettermést adott. Az el1 múlt évben befejeződött a második ütem 156 ezer hektáron. Tavaly elkezdődött a harmadik ütem megvalósítása 300 ezer hektáron, és 10 milliárd forint befektetéssel, összességében az eddigi gabonatermelési programok és a hozzájuk kötődő-beruházások 600 ezer Kekfáítfn'-{eS2Ík lehetővé a legkorszerűbb termelési technológia alkalmazását. — E beruházásoknak rendkívül örültek a gazdaságokban, hiszen mint mondják, ez az egyetlen számottevő lehetőség a fejlesztésre. Másfelől szükség is volt rá. mert elavult a géppark. — A termelési programok egyik célja természetesen az volt, hogy segítsék a termelés feltételeinek megteremtését. Jó fajtáink vannak, jelentősen növekedett a műtrágya-felhasználás, ugyanakkor a gépesítés színvonala nem tudott ezekhez felzárkózni. Közismertek a gazdaságok panaszai, miszerint a tápanyag-visszapótlás és a növényvédelem gépeinek műszaki színvonala elmaradott, a kombájnok egy részének kicsi az áteresztő képessége. Kevés a tárolótér, a termelés egy részét szükgégtárolókban kell elhelyezni. E gondok enyhítését is szolgálják a gabonaprogramok. A termelés feltételeit ugyanis meg kell teremteni, mert anélkül nem növekedhet a gabonatermelés. F. J. A „lett“ falu: Tiborszállás Barackosban A napkori Kossuth Termelőszövetkezetben az idén állt be igazán az őszi barackos. Folyamatos a gyümölcs szedése, melyet a helyszínen minősítenek és így kerül forgalomba az áfész közvetítésével. Eddig tíz-tizenkét vagonnyit szedtek le. Képeinken: szedés, minősítés. (Jávor László felvétele) Másfajta élet, másfajta igény Aki autót vezet Halmostanya és Tibor- Mérk nagyközség pártvezetőségenek titkára szállás között, az — még ha lépésben is ha- a tájat magyarázza. Tiborszállást nézni jöt- lad az autó — nem nagyon ér rá beszél- tem, és ő az egykori halmosi, aztán tibori getni. Senkié ez az út, kátyúkkal borzas, gyerek nemcsak hivatalból tud sokat erről a akár a gazdátlan jószág. Többször is meg- „lett” faluról, állunk, és olyankor kísérőm, Máté András. Ügy állunk meg a Trabanttal, ahogyan valamikor a Károlyi grófi birtokot szolgáló lórévvasút is meg-meg- állt. öt kilométeren öt megálló: Keresztes, Kettős Villanyfa, Nemzetséges Árok, Csonka-váltó, Keresztút. EGYMÁSRA SZORULTAK — Látod azt a fél házat ott? Hosszú ház volt az. Négy család lakta. Itt voltam gyerek. A lóré vitt az iskolában, és nagy diadal volt, hogy rossz időben fedett kocsikon. Itt egy kődobás- nyira volt a cselédeknek kisorolt parányi kert, közvetlen a tanya alatt, egy másik terület, ahol a kapott krumplit vermelhettük el. Itt hatvan család élt. Sokgyermekes, nehéz sorsú emberek. Tiborszállás volt a másik, Vadaskert a harmadik grófi tanya. Ebből „lett” Tiborszállás, a felszabadulás után, amikor forrt, zubogott itt minden... Később a faluban idős emberek mondják: — Úgy történt az, hogy nekünk se volt még annyi eszünk, amennyi most lenne. Külön volt, mást akart a három birtokrész. Mindegyik azt, hogy az ő földjén ne járjon át senki idegen. — Aztán meglett a Petőfi, az volt az első szövetkezet. 1956 után meg az Űj Élet. Itt a volt cselédek között könnyű volt a szervezés. Csak gondolja meg, megkaptuk a földet, aztán ki-ki a tehetsége, vagy éppen a föld természete szerint szegényedni, adósodni kezdett. A módosabb ecsediek meg jö'ttek volna venni a földet. Így történt. Egymásra szorult a három tanya. „AZ MÁR MENNYORSZÁG VOLT!” Húsz éve postás Tiborszál- láson Ujfalusi Sándor. — Egy-egy ünnepen 20— 30 kilóra is összegyűlnek a levelek. Talán nincs is olyan város ebben az országban, ahonnét ne jönne ievél. A táj varázsa megejti az idegent is. Elmegyünk egy tábla mellett, erdő keríti, és gazdag fű-rét. 1923-ban volt a nagy tűz, a cséplőgép is benne maradt. Aki megélte, tudja, hogy a lápi föld, a tőzeg is égett akkor. Nem messze onnan egy másik táblán láncos birkózik a földdel. Máté András mondja: — Kevés olyan falu van, ahol ekkora utat tett volna meg az ember. Nézd meg a házakat. Alig van közte olyan, ahová még ne vitték volna be a vizet, pedig állnak itt még a 49-ben épített első lakások. Makrai János bácsié volt az első. Szo- ba-konyhás, de hát az már mennyország volt a közös konyhás cselédlakások után. És most nézd meg, az állomás mögött valóságos utcasor épül. Ezt már a fiatalok csinálják. Sátortetős, kétszintes házak. Persze, ennek is van magyarázata. Jó a termelőszövetkezet. Jó FÖLD, SZORGALMAS EMBEREK Hegedűs Béláné a mérki tanácson dolgozik, a tibor- szállási községi alapszervezet párttitkára. — Még ma is igaz: innen 135-en ingáznak naponta. Az is igaz viszont, az ingázók legalább kétharmada szakmunkás. Történt tehát valami, ami hihetetlenül fontos, még akkor is, ha nem feltétlenül tartjuk számon. Közeledett egymáshoz Tiborszállás és Mátészalka, Tiborszállás és Nyírbátor. Nincsenek nagyon súlyos gondjaink. Ezen az egykori grófi birtokon, ahol lett ez a falu, elkezdődött egy másféle élet. És a másféle élet, másféle igény. Az is másképp gondolkodik, aki 14 éves korában elment 'innen és tanult valahol. Az is, aki középkorú emberként leszállt a vonatról és visszajött. Nyilvánvalóan másképpen számol az, aki itt a négyszögölenként 25 forintos telkekre sátortetős, vagy éppen kétszintes házat épít. Volt egy időszak, amikor úgy tűnt, hogy ezeknek a kis faluknak el kell pusztulniuk. Haltak az öregek, elvándoroltak a fiatalok, de most van mögöttünk egy jó tsz, van ez a csodálatos táj, és van, mert egyre inkább van az a tudatos törekvés, hogy ezek a Sikerült otthonra találnia? Válaszol: Papp Béláné Kornélia Wenczel. Aki elszakadt szülőföldjétől, számítson rá: nehezen tud gyökeret verni idegenben. Ez még annak is nehéz, aki mondjuk Győrből került Nyíregyházára, nem pedig Drezdából. — Hogyan került a szabolcsi megyeszékhelyre? — Mint ahogy a legtöbb német lány Magyarországra. NDK-ban dolgozó magyar fiúhoz mentem feleségül, ö idevaló Napkorra, korábban a nyíregyházi gumigyárban dolgozott, s ide is tért visz- sza. Én pedig a magyar szokásoknak megfelelően követtem a férjem. Előbb Napkorra költöztünk anyósomékhoz, aztán a gyár jóvoltából sikerült egy IBUSZ-lakáshoz jutnunk. — Korábban említette, hogy Drezdában bolti eladóként dolgozott. Nyíregyházán nem tudott volna elhelyezkedni szakmájában? — De igen. Ám akkor sokkal nehezebben juthattunk volna lakáshoz. S hozzátartozik az igazsághoz még az is. mikor Szabolcsba költöztünk, én még nem nagyon tudtam magyarul. A férjem munkahelyét választottam tehát, s ma már azt mondhatom, szerencsémre. Ugyanis nagyon könnyen befogadtak és rengeteget segítettek. — Mi volt a legnehezebb? — Hát a nyelvük! Már otthon, Drezdában is hozzákezd- tem én magyarul tanulni, de könyvből... ? Igazán itt a gyárban sajátítottam el a magyart. Aztán itt van a konyhájuk, a rengeteg nehéz, fűszeres étel. Ám gyorsan megszerettem, s ha otthon vagyok apáméknál Drezdában, már ott is a töltött káposzta a sláger. — Szereti a munkáját? — Most már igen. Eléggé nehezen sikerült megtalálni helyemet, de ma már olyan területen dolgozom, a szállítóknál, ahol hasznát veszem, hasznát veszik a német nyelvtudásomnak. — Álmában milyen nyelven beszél? — Furcsa, de már magyarul. S egészen biztos, hogy a kislányom is, pedig már kezd egészen szépen németül is beszélni. B. G. kis faluk valamiképpen megmaradjanak. Itt jó a föld, és — ezt nemcsak Tiborszállás- ra, hanem a környékre is mondom — hihetetlenül szorgalmas, sokat bíró az ember. Persze itt élni se köny- nyű. Itt a felszabadulás óta egyetlen új tanterem épült, pedig van iskolásunk elég, három csoportunk van az óvodában. — Mondja, ha álmodik; miről álmodik? — Álmodtam én már egy olyan ötös lottóról, amiből szociális otthont építenénk az itt élő öregeknek. Pontosabban napközit. De mert ismerős vagyok ezen a tájon, tudom, hogy ezt megépíteni sem lenne még elég. Ez a társadalom, amikor kitalálta az öregek napközi otthonát, valami nagyon jót, nagyon emberit csinált. De amikor ezt elnevezte, akkor hihetetlenül nagyot vétett önmaga ellen. Kérdezze meg az öregeket. Napközibe az jár, aki önmagát már eltartani sem képes, vagy az a gyerek, aki önmagát még eltartani nem képes. Itt az öregek otthona arra kellene, hogy ezek az idős, egykori grófi cselédek néha találkozzanak. Esetleg naponta találkozzanak. TORNASZOBA, VOLT CSELÉDHAZBAN Éppen az új házsorok bizonyítják, a fiatalok házai, hogy Tiborszállás nemcsak élni akar, hanem élni is tud. A cselédházakban elhelyezett, az ország szerencsésebb tájain már szégyellni való iskolaszobák ellentmondanak ennek. Káprázatos a környék. A világ egyik nagyszerű üdülőfaluja lehetne itt. Nagyon szép szociális otthon épül Vadaskertben. A szeptembert „kiglancozva” várja a volt cselédházban elhelyezett tornaszoba. A fiatalokról mesélik, hogy a hajdani kastélyban lévő ifjúsági klub, aminek tatarozása után levitte a falát az itt mindig kegyetlen víz, belül úgy kitatarozták, hogy palota az ottan. Az ABC-áruházban Bényei Éva mondja, hogy városi átlaghoz mérten is tekintélyes mennyiségű kávé fogy el naponta, és hogy a havi több mint félmilliós forgalmuk egyik legnagyobb tétele a száraz húsáru, a szalámi. Járom a falut és tudom, érzem, ha nem mondanák is, elhinném, gazdag benne az ember. Halmostanyán ma már csak három család lakik. A Vadaskert úttörőtábor és szociális otthon. Felfedezők kellenének ide. Jó szándék, és valamennyi pénz. Azzá tenni Tiborszállást, ami, azzá, amivé lehet. Lett faluvá, otthont adóvá, és vendéglátóvá. Ebberj a hazában, ezen a nagyszerű tájon. Bartha Gábor
