Kelet-Magyarország, 1984. augusztus (44. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-16 / 192. szám

1984. augusztus 16. Kelet-Magyarország 3 A jánkmajtisi nagyközségi könyvtárban több mint tízezer kötet könyv közül válogathatnak az olvasnivágyók. A könyv­tárnak évente háromszáz állandó olvasója van, ezenkívül a társközségekbe tiszteletdíjas könyvtárosok kölcsönzik az ol­vasnivalót. Képünk a nagyközségi könyvtárban készült, ahol Pethő Andrásné a könyvek kiválasztásában segít. (Császár) rr Cipó H áromszáznyocvanhá- róm, mínusz 40 százalék. Bonyolult dolog ez a leértékelés. Kétszer is megismételte­tem, akkor sem értem. Mondja a panaszos, hogy kiemelt egy cipőt onnan, ahová ki volt írva: „40 százalék árengedmény” Már ki is fizette a 383-at, amikor jött az ismerős és mondta: „Ne vedd meg, mert a másik boltban ezért a cipőért eredetileg kérnek 383-at, és abból jön le a negyven százalék”. — Hogyan is van ak­kor? — kérdezi. — A má­sik boltban nem 383-at kell ezért a cipőért fizet­ni, hanem csak 231-et? — Miért nem adta visz- sza a cipőt és ment a má­sik üzletbe? — kérdezem. — Mert nekem ez kell, de fel vagyok háborodva: hogy az egyik helyen így, a másik helyen úgy ... Mit lehet erről monda­ni? Nemcsak a leértékelés bonyolult, de a vásárló lé­lektana is az. Ahelyett, hogy venne egy szuperol­csó cipőnél is olcsóbb ci­pőt, panaszkodik. Ezek után felesleges is utána­nézni, hogy miként is van az a 383 mínusz 40 szá­zalék. Lehet, hogy nagyon egy­szerű: minden üzletben önállóan döntenek a mí­nuszokról — amit meg kell szokni. Vásárlás előtt járjuk körbe a várost... Persze mielőbb, míg vé ­get nem ér a vásár ... (s. e.) Megyénkben négy és ffél ezer embert érint Béremelés a kereskedelemben Az idősebbek még jól emlékeznek arra a korszakra, amikor a kereskedelmi munkának — enyhén szólva — nem volt becsülete. Ez az értékítélet abból a hibás szemléletből táplálkozott, miszerint a kereskedelem nem értéknövelő te­vékenység. Ennek a felfogásnak máig is ható következmé­nyei voltak, hosszú időn át nem folyt kereskedelmi szak­képzés, és a kereskedelmi dolgozók bérét igen alacsonyan- állapították meg. A kisszobából hangos nevetés hallatszott. A nyugatra néző ab­lakok még tartották á kap­csolatot a búcsúzó nap­fénnyel. A tárgyak nem nyújtóztak el, nem olvad­tak bele a szobai homály­ba. Az éjszakára készülődés érződött mindenen. Az utol­só éjszakáé ... Még nem te­lepedett a szomorúság a két fiú arcára, a másnap mint valami megszüntethető és elmúló kellemetlenség rém­lett csak feL Ez az elalvás előtti fecsegés, nevetgélés a tegnapira, az azelőttire ha­sonlított. Minden ugyanaz, mint máskor. Csak a lakás van tele dobozokkal: a má­sik szobában, a konyhában, nincs üres hely egy talp­alatnyi sem. Elköltözik a család. Minden ugyanaz, csak apu ül a fotelben, kaparja a torkát valami, fojtogatja, szorítja a szívét a dobozo­kat áthurkoló sok-sok mé­ter madzag. Ügy fogadja a holnapi napot, mint vala­mi kivédhetetlen, elkerül­Bár azóta évtizedek teltek el, a szakma anyagi és er­kölcsi megbecsülése még mindig nincs reális szinten. A kereskedelmi dolgozók bé­re mintegy 14 százalékkal alacsonyabb a népgazdasági átlagnál. Ez az elmaradás az idén némileg mérséklődik, mivel a kormány a közel­múltban úgy döntött, hogy az élelmiszer-kereskedelem­ben foglalkoztatott hálózati dolgozók bérét július elsejei hatállyal 7 százalékkal nö­veli. A vásárlóknak is előnyös A bérpolitikai intézkedés országosan 85 ezer, Szabolcs- Szatmárban mintegy 4400 dolgozót érint az élelmiszer­kiskereskedelemben, az élel­miszer-nagykereskedelemben és az iparcikk áruházak élel­miszerosztályain, a mi me­gyénkben 24 ÁFÉSZ-nél, a Kelet-Szövkernél, a Zöldért­nél és az élelmiszer-kiskernél. Köztük azokat, akik fizikai munkát végeznek: liszttel cukorral, olajjal, sörrel, üdí­tővel teli dobozokat rekesze­ket emelnek, raknak magas raktári állványokra, és a raktárakat helyenként csak hetetlen csapást. De hát ki­re dől ez az ismeretlen fé­lelem? Ez a szorongás, ami közel áll a megsemmisülés elképzelt döbbenetéhez? A szomszéd szobában élmé­nyeiket mesélő két fiúra vagy rá? A tudata éberen őrködik, az ilyenkor felme­rülő közhelykérdéseket meg­fogalmazni sem engedi. In­kább a hangtalan szenve­dés, amelybe nem kapasz­kodhat bele másnak a te­kintete, amely nem feltéte­lezi mások együttérző gesz­tusait. A döntésre teljesen egyedül maradt. Mint ahogy ezentúl is így lesz, ezt a gondját senkivel sem lehet megosztani. Fusson a másik szobába, fúrja az arcát a fiúk párnájába, engedje ma­gán átcsapni a fájdalom és lépcsőkön tudják megközelí­teni. Mint mindannyian látjuk, az élelmiszerbolti eladók szinte kizárólag nők, ami nem csupán a munka meg­erőltető volta miatt figyelem­re méltó, hanem azért is, mi­vel az óvodák, a bölcsődék köztudottan nem alkalmaz­kodnak a boltok nyitvatartá­si idejéhez. De akinek törté­netesen nincs kisgyereke, an­nak sem ideális az a munka­rend, amelyet a lakosság igé­nye diktál. Hogy mennyire nem vonzó , az élelmiszer-kereskedelmi pálya, arra jellemző, hogy a különféle szakmák közül ép­pen az élelmiszerboltokat si­került eddig a legkisebb arányban szerződéses üze­meltetésbe adni: erre alig akad vállalkozó. De arra sincs elegendő, hogy alkal­mazottként dolgozzon az ABC-áruházakban, s közsé­gi kis boltokban. Ez a tény pedig mindannyiunkat sújt, mert minél kevesebb az el­adó, a pénztáros, annál hosz- szadalmasabb, nehézkesebb a mindennapi bevásárlás. Differenciáltan A szakmai szakszervezet, a KPVDSZ legutóbbi kong­resszusán már úgy foglalt ál­az elveszettség hullámait? Megrémülnének a gyerekek, s csak megzavarná őket. Erőt gyűjtött a búcsúzas- ra. Százszor elképzelte ezt a pillanatot, s az utána kö­vetkező napokat, heteket, éveket. De mindig tudta: nem elég gazdag a fantázi­ája, hogy igazán megrajzol­ja az elszakadás gyötrel­mét. A két fiú hangosan nevei valamit. Múlnak a percek, az elválást nem lehet odáz­ni tovább. Óvatosan le­nyomja a kilincset — mint annyiszor az elmúlt évek során, amikor a lázas hom­lokot vigyázta vagy hall­gatta a lélegzetvételek csendjét —, rosszul palás­tolt közönnyel a beidegző- dött mondatok mögé bújik. De nem lehet menekülni. . A vékony karok átkulcsol­ják a nyakát, s a nagyob­bik fiú hangjában ott vib­rál a búcsúzás gyermekien tiszta fájdalma: — Apu, azért még sakkozol velünk? (n. i. a.) lást, hogy a vásárlási körül­mények további romlását megakadályozandó is szüksé­ges javítani a kereskedelmi dolgozók anyagi megbecsülé­sét. A vállalatoknak és az áfészeknek erre viszont alig van módjuk, hiszen igen kis árrésből gazdálkodnak, saját alapjaik szűkösek. Ezért is döntött úgy a kormány, hogy bérpreferenciával segíti az élelmiszer-kereskedelem dol­gozóit. A döntés jelentőségét csak akkor tudjuk értékelni, ha meggondoljuk, hogy a jelen­legi nehéz gazdasági helyzet­ben tizennégy szakma kért adómentes bérfelhasználási lehetőséget a kormánytól, s a rendelkezésre álló pénzből csupán háromnak jutott. A kormány és a szakszer­vezet azt is megszabta, mi­lyen elvek alapján kell a ka­pott pénzt elosztani. Alap­elv, hogy minden érintett dolgozót béremelésben kell részesíteni, beleértve a rész- munkaidőben és a nyugdíj mellett foglalkoztatottakat is. Kihagyni csak azokat ' sza­bad és kell, akik a jogsza­bály vagy a kollektív szer­ződés szabálya szerint nem kaphatnak béremelést. A legkevesebb emelés havi 150 forint, illetve — rész- munkaidőben vagy nyugdíj mellett foglalkoztatottak ese­tében — ennek időarányos része. Az ezen felüli részt vi­szont differenciáltan kell el­osztani: az átlagosnál lénye­gesen jobban kell emelni azok bérét, akik nagyobb gyakorlattal és szakképzett­séggel rendelkeznek, egyen­letes teljesítményt nyújtanak, munkájukat az átlagosnál is nehezebb körülmények kö­zött, kedvezőtlenebb időbe­osztás mellett végzik, s akik a bolti munka minden fázi­sában példamutatóan közre­működnek. Együtt a bizalmival Az átlagosnál nagyobb bér­emelést kapnak, akik a ki­emelt üdülőhelyek, a buda­pesti agglomeráció, illetve az 500—1000 lakosú települések üzleteiben dolgoznak. A Belkereskedelmi Minisz­térium levélben tájékoztatta a vállalati igazgatókat, a szö­vetkezeti elnököket a pénz elosztásának helyes módjáról. Eszerint a keretösszeg fel- használásáról a gazdálkodó szerv vezetője a bizalmi tes­tülettel egyetértésben dönt, és a dolgozó alapbérének megállapítása a szakszerve­zeti bizalmival egyetértésben történik. A béremelés vissza­menőlegesen, július elsejei hatállyal érvényes, s néhány héten belül minden érdekelt dolgozó értesítést kap a fi­zetésemelés mértékéről. G. Zs. /-----------------------------------------------------------------------------------­f Aratás után AZ ARATÄST később KEZDTÜK, később fejeztük be, mint általában. A lé­nyeg azonban, hogy így is jó termést takarítottunk be. A korábbi kedvezőtlen kilá­tásokat május jórészt rend­behozta. A szervezettséggel, a gép- és alkatrészellátás­sal sem volt kirívó gond, az átvétel üteme is lépést tar­tott a raktár és egyéb esz­köz lehetőségeivel. Mind­ezek ellenére néhány olyan tényre érdemes odafigyelni, ami kedvezőtlenül hatott, amit jövőre jó lenne kikü­szöbölni. A napokban egyik me­gyei tanácskozáson néhány tsz-elnök afféle gyors érté­kelést adott az idei aratás­ról. Többen is hangsúlyoz­ták: a betakarítás ütemét nem az aratógépek mennyi­sége, hanem a szárítók ka­pacitása határozta meg. A kombájnok legalább egy­harmadnyi idővel korábban végeztek volna, ha gyorsab­ban halad a szárítás. Javas­lat: több szárítóra van szükség, de enyhíteni lehet a gondokon a szárítók terv­szerűbb, koordinált kihasz­nálásával is. Például Tisza- vasváriban már 8—10 nap­ja álltak a szárítók, amikor a megye más tájain még gondokkal küzdöttek. Ha­sonlóan gyorsabb lehetne az aratás a kombájnok térségi mozgatásával, az egymást segítő mozgalom további szélesítésével. JAVASLAT HANGZOTT EL a takarmánygabona-ter­més növelése céljából az őszi árpa és a zab nagyobb területen való vetésével. A máriapócsiak tapasztalata szerint a zab homokon is megterem és magasabb ho­zamra képes, mint a rozs. Megyénkben a .termelőszö­vetkezetek jelentős hányada nem fordít megfelelő fi­gyelmet a nagyobb biológi­ai képességű vetőmag be­szerzésére. Más megyékben ezzel és egyéb újítások al­kalmazásával jobban élnek. <_______________________ Gondként vetődött fel a m helyi szükségleten felüli szalma összegyűjtése. A fe- «■ lesleges szalma betakarítása pluszkiadást okoz és továb­bi költségnövelést jelent annak 2—3 évig való táro­lása. Szabadabbá kellene tenni az égetést, ahol nincs meg a szalma értékesítési lehetősége. A szalmához kapcsolódik idén a kötözőzsineg hiánya is. Az illetékes kereskedel­mi szervek ezen a téren nem álltak feladatuk ma­gaslatán. Elhangzott a ta­nácskozáson: a vállalat le­gyen kereskedő, menjen elébe a keresletnek. Gond van a bálázógépek minőségével is. Az egyik magyar gyártmányú gép annyira tűzveszélyes, hogy működtetése közben o vi- zeslajtot állandóan a köze­lében kellett mozgatni, ami nem kis költség. Sajnos, ha­sonló minőségi gondok más gépeknél, alkatrésznél is előfordultak. Reméljük, az ilyen rossz minőségű gépeket a követ­kező években már nem gyártják, nem árusítják. Váncsa Jenő MÉR’ aiinisz- ter a mezőgazdaságban fel­használt ipari eredetű anya­gokról a Népszabadság 1984. augusztus 4-i számában így írt: „A minőséghez igazodó ár elvének következetesebb érvényesítését azonban fon­tos követelménynek tartjuk a mezőgazdaságban felhasz­nált ipari eredetű anyagok esetében is... Változtatni kell azon a tendc irián, mely szerint a termelőesz­közök ára közelíti a világ- színvonalat, de minősége sok esetben jelentős* ,i el­marad attól.” A SIKERES ARATÁS je­lentősebb szépséghibái ezek voltak, amelyeknek a jövő évi még sikeresebb aratás érdekében nem szabad fe­ledésbe menniük. Csikós Balázs--------------------------­Keresztszemes külföldre NSZK- és osztrák exportra készítenek keresztszemes hím­zett női blúzokat és női ruhákat a Szabolcs-Szatmár me­gyei Népi Iparművészeti Szövetkezetben. Képünkön: Kor­mány Barnáné csomagolás előtt készre vasalja a hímzett blúzokat. (G. B.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom