Kelet-Magyarország, 1984. augusztus (44. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-02 / 180. szám

4 Kelet-Magyarország 1981. augusztus 2 Évforduló, tanulságokkal |ost kilenc esztendeje, I I 1975. augusztus else­jén örömünnepet ült a világ: harmincöt különböző társadalmi berendezkedésű ország vezetői aláírták Hel­sinkiben az európai biztonsá­gi és együttműködési érte­kezlet záróokmányát. A meg­állapodás lényege, hogy a résztvevők levonták a törté­nelem legvéresebb konfliktu­sa, a második világháború tanulságait, nem utolsósor­ban úgy. hogy hitet tettek az európai határok sérthetetlen­sége mellett. Kétségtelenül ez volt Hel­sinki legfontosabb, de ko­rántsem egyetlen vívmánya. A charta rögzíti az állam­közi kapcsolatok alapelveit; kimondja, hogy a különböző világnézet és társadalmi be­rendezkedés nem lehet aka­dálya a békés, sőt tevékeny együttélésnek A szocialista országok kö­zött hazánk is jelentős szere­pet vállalt a Helsinki felé vezető út egyengetésében és azt s jó szívvel elmondhat­juk, hogy mi. magyarok is éreztük a Helsinkiben meg­koronázott folyamat jótékony hatását. Csaknem fél évtize­den át a világpolitika po­rondján, minden akkor is meglévő nehézség és tudato­san épített akadály ellenére az enyhülési folyamat volt az uralkodó. Európa — és nemcsak Európa országai között lát­ványosan. naponta érezhető­en és tapasztalhatóan megnö­vekedtek a két- és sokoldalú kapcsolatok, kiszélesedett a politikai, tudományos-műsza­ki, kereskedelmi-gazdasági együttműködés, tért hódított a kölcsönös előnyök őszinte keresése, a kérdések valóban konstruktív megközelítése. Arra azonban — barátaink, sőt egyes nyugati körök mel­lett — mi, magyarok is akkor figyelmeztettünk, hogy a fo­lyamat csak akkor válik visfc- szafordíthatatlanná, ha a po­litikai enyhülést katonai enyhülés követi. em a szocialista orszá­gokon múlott, hogy ennek sajnos pontosan az ellenkezője történt. Ami­kor már világszerte kezdett szárbaszökkenni a Helsinki nevével jelzett folyamat, at­lanti, ezen belül is elsősor­ban amerikai körök táma­dást indítottak Helsinki char­tájának betűje és szelleme 'ellen. Nekiláttak, hogy meg­bontsák, lerombolják azt a pillért, ami az enyhülési fo­lyamat alapja volt: a két világrendszer katonai egyen­súlyát, Ehhez ugyan már az Egyesült Államok jelenlegi elnökének elődje hozzákez­dett, de Ronald Reagan az amerikai politika fő vonásá­vá tette a gátlástalan törek­vést, a katonai erőfölényre. A szocialista országok to­vábbra is szeretnék megőriz­ni, sőt továbbfejleszteni Hel­sinki vívmányait és hazánk most sem tétlen ebben a küz­delemben. Kilenc esztendő­vel az aláírás után biztosab­ban tudjuk, mint valaha, hogy a tét az emberiség jö­vője. Harmat Endre Chile: Ellenzéki tanácskozás A katonai kormány elleni egységes fellépés kidolgozá­sáról tanácskoztak kedden Santiago de Chilében egy gyűlésen a chilei ellenzéki erők képviselői. Ez volt a Pinochet-diktatúra fennállá­sa óta a legtöbb ellenzéki szervezet részvételével meg­tartott tanácskozás. A találkozót követő sajtó- konferencián hangsúlyozták, hogy az 1980-as törvénytelen alkotmány 24. cikkelye le­hetőséget ad a katona; kor­mányzatnak a polgári sza­badságjogok sorozatos meg­sértésére és hatalmi vissza­élésekre Mindez — szögez­ték le — arra kényszeríti az ellenzéket, hogy a „polgári engedetlenség legális alkal­mazásával” szembeszegüljön a kormányzattal. A francia fordulat Folyami tolóhajó műszereit ellenőrzik a Hajó- és Darugyár óbudai gyáregységében. A gyár szerdán 12 folyami tolóhajó jövő évi szállításáról kötött szerződést a szovjet Szudoim- port egyesüléssel. (Telefoto MTI: Fehér József felvétele— KS) Kádár János megkezdte szabadságát Kádár János, a Magyar titkára augusztus 1-én meg- Szocialisita Munkáspárt Köz-, kezdte évi rendes szabadsá- ponti Bizottságának első gát. Történelminek mondják egyes megfigyelők mindazt, ami az elmúlt hetekben Franciaországban történt, de hogy valóban így van-e, na­gyon korai volna megítélni. Az ellenben kétségtelen, hogy az események sűrűsége drámai jellegű volt, és még- inkább annak látszik a jövőt (tekintve. Sokk, sokk hátán Tömören összefoglalva, há­rom döntő mozzanatot je­gyezhetünk fel. A baloldali kormánytöbbség a június 17-i közös piaci parlamenti választásokon elvesztette a fölényét, kisebbségbe került, amit még tetézett az egy hét múlva rendezett egymilliós párizsi tömegtüntetés az is­kolareform terve ellen. Erre válaszul Mitterrand elnök visszavonta kormányá­nak a javaslatát, és egyúttal szeptemberre népszavazást hirdetett meg az alkotmány módosításáról, mondván, hogy ezentúl az ország dönt­sön a szabadsájogokat — így az oktatás szabadságát is — érintő kérdésekben. Az államfő ezzel azt akar­ta elérni, hogy a népszava­záson döntő többséget kap­jon, s így cáfolja meg a jobboldali ellenzéknek azt az állítását, hogy a baloldal el­vesztette a választók bizal­mát, a törvényes kormány­zás jogalapját. Félelmetesen bölcs döntés volt, állapítot­ták meg a hírmagyarázók; Mitterrand visszanyerte a kezdeményezést bírálóival szemben. A kommunisták döntése Néhány nap múlva követ­kezett az újabb szenzációs el­határozás A Mauroy-kor- many, a baloldali vezetés el­ső három esztendejének irá­nyítója lemondott. Laurent Fabius, harminchét éves po­litikus lett az új miniszterel­nök. Nagy képzettségű, kitű­nő felkészültségű férfiú ü, aki alkalmasnak látszik a felgyülemlett, főképpen gaz­dasági természetű bajok meg­oldására. Csakhogy jött a harmadik sokkhatás. A Francia Kom­munista Párt Központi Bi­zottsága úgy döntött, hogy minisztereivel nem vesz részt ÍJÍiiaku Siklós f) • János: aiíCLfú-á utolsó évei 3. Tudták rólam, hogy író vagyok, és a milliónyi magyar hadifogoly szibériai drámájáról írom regényemet. Vacsora után a kis étteremben összetoltuk az asztalokat, papírlappal, ceruzával előt­tem én voltam a kérdező, és ők feleltek. Ahogy minden száműzetésben, az egy tájról valók egy utcában, egy hotelben verődnek össze, az én orosz barátaim is valamennyien tobolszkiak voltak, élü­kön Tobolszk volt kormányzójával, a hegyes szakállú, törékeny Volkonszkij herceggel, akinél elegánsabb férfit ne­héz elképzelni, bár ruhája néhol már annyira kopott volt, hogy mikor egyszer egyik barátja azt kérdezte tőle: — Van nálad egy kis tükör? — Volkonszkij a legkomolyabb arccal a könyökét nyúj­totta a barátja felé. Ezek után érthető, hogy a regény me­séjét Tobolszkba vezettem, ök szívesen feleltek minden kérdésemre, jólesett ne­kik Tobolszk legkisebb részletére emlé- : :ezni, hol volt az ortodox templom . .. melyik volt a legismertebb szálloda és étterem ... melyik utcában volt a pati­ka ... milyen volt az utca burkolata .. . És így tovább. Így jutottam a pontos tobolszki adatokhoz. Gyakori vendégünk volt a Hotel Berryben két nagy író: Di- mitrij Mereskovszkij és Alexander Kup­rin. Szomszédnőm felhúzott szemöldökkel hallgatott, nem hitte el a párizsi mesét, pedig Isten látja a lelkemet, hogy min­den szavammal igazat mondtam.” Közel húsz esztendő múlt el a Hotel Berry orosz estéi óta, amikor 1945 janu­árjának utolsó napjaiban, amikor a pesti oldal már felszabadult, de Buda ostroma még tombolt, hivatalos orosz személyautó jött értem, és Debrecenbe vitt feleségemmel és fiammal együtt, ahol a szovjet követség ideiglenes he­lyiségében K. szovjet diplomata közölte velem, hogy a már megalakult új ma­gyar kormánnyal egyetértőén engem je­löltek a megalakulóban lévő Magyar— Szovjet Művelődési Társaság párton kí­vüli elnökének. Megijedtem. A társalgás németül folyt, s miután kellőleg megköszörültem a torkomat, zavartan így feleltem. — Ich fürchte mich dass die Herren... Félek, hogy az uraknak rossz helyre esett a választásuk. Aztán elmondtam, hogy ... Párizs ... a Hotel Berry ... a tobolszki oroszok ... Mereskovszkij... Kuprin ... valameny- nyien élesen bolsevistaellenesek ... ez a légkör érthetően hatással volt rám... a regényben magam is nagyon súlyos sza­vakat használtam a bolsevisták ellen ... de közben több mint húsz nyelvre for­dították le a regényt... s nem tudnám, de nem is akarnám valami „bocsánat, tévedtem!” felkiáltással visszavonni, amit akkor írtam .. . — Mi volt a címe ennek a regényé­nek? — kérdezte K., aki mozdulatlan arccal hallgatta szavaimat. ' — Zwei gefangene. K. kihúzta íróasztalának jobb felső fiókját, kivette belőle a Két fogoly ma­gyar kiadását, elébem tette, fellapozta, és a piros ceruzával és nagy felkiáltó­jelekkel megjelölt bekezdésekre mutat­va azt kérdezte: — Ezek azok a mondatok? — Igen — feleltem, s ha jól emlék­szem, már láttam lógni magam egy fris­sen ácsolt szovjet akasztófán . Nagyon ostoba lehetett az arckifejezésem, mert K. jóízűen elnevette magát. Aztán vál- lamra tette a kezét, s recsegő németsé­gével, de mégis meleg szavakkal azt mondta: —■ Mi nemcsak ezt a régi írását is­merjük, hanem azt is tudjuk, hogy az utolsó húsz évben mi volt az írói és emberi magatartása, különösen a német terror napjaiban. Most utólag bevallom, igen nagy erő­feszítésembe került, hogy száraz szem­golyóm meg ne fényesedjék egy elnyo­mott könnycsepptől. Az írói sorsról kezdtünk beszélgetni. — Gorkij! — kiáltott fel K. — Bizo­nyára tudja, milyen vadul támadta a bolsevizmust száműzetésében, Capri szi­getéről. Amikor öregedni kezdett, és honvágy kínozta, hazajött. Egy nagy vá­rost neveztünk el róla. És a maga egy­kori barátja, Kuprin ... — Párizsban nagyon meleg szavakkal dedikálta nekem franciául akkor meg­jelent regényét, miután előbb megkér­dezte, hogy az apámat is Lajosnak hív­ták-e. S így írta be nem cirill betűkkel, hanem franciául „Á Monsieur Ludoviku Ludovikoviesu Zilahy avec ...” Nagy kegyelettel őriztem ezt a könyvet — sajnos pár évvel ezelőtt Kuprin vissza­vette tőle. — Hat er zurück genormunen? Wa­rum? (Folytatjuk) Laurent Fabius, az új kor­mányfő. W az új kormányban, mert an­nak a gazdasági elképzelései ellentétesek a párt törekvé­seivel. Fabius olyan progra­mot tárt a törvényhozás elé, amely a tőkének nyújt ked­vezményeket a beruházások serkentésére, az ipar moder ­nizálására. Mint mondta: ezt akkor is végrehajtja, ha a következ­ménye a munkanélküliség lé­nyeges növekedése lesz. Az esztendő végére az állást ke­resők száma Franciaország­ban elérheti a 2,8 milliót, ami azt jelenti: a baloldali kormány három esztendő alatt nemhogy csökkenteni nem tudta' a foglalkoztatási bajokat, még tetézte is őket. Az alapvető ellentét még­sem ez, illetve nemcsak ez. A kommunisták visszalépése folytán szinte kizárólagosan szocialista kabinet a szigor gazdaságpolitikáját kívánja folytatni, tovább nyirbálni a vásárlóerőt. A kommunisták ennek az ellenkezőjét kíván­ják; az igazságosabb társa­dalmi elosztást, a dolgozó ré­tegek jólétének a növelését, a munkanélküliség csökken­tését. És mert nem ez törté­nik, nem osztoznak a kor­mányzati felelősségben. Ügy ítélik meg, hogy a Fabius-program kifejezetten szociáldemokrata színezetű, eltér az egykori közös balol­dali céloktól, márpedig az FKP szavazói 1981-ben erre adták a voksukat. A párt úgy nyerheti vissza az 1986- ban esedékes választásra a híveit, ha az- eredeti közös programhoz tartja magát. Az FKP azonban csak a kormányból lépett vissza, a baloldali parlamenti több­ségből nem. Meg akarja adni a társadalmi változás esé­lyeit, ezért támogat minden általa pozitívnak tartott kez­deményezést, és nem hajlan­dó együtt tartani a jobbolda­li ellenzékkel, amely a ha­talmat törekszik visszasze­rezni . De mert a kormány- program nemi elégíti ki az FKP minden igényét, a nemzetgyűlésben tartott bi­zalmi szavazáson tartózko­dott, így szerezvén érvényt új taktikájának. Á jobboldal ellentámadása A párt annál is inkább megtehette ezt, mert a szo­cialistáknak önmagukban is megvan a kényelmes többsé­gük a parlamentben, Fabius bizalmat kapott. Ezzel azon­ban még korántsem zárult le minden. Sőt, a fejlemények arra engednek következtetni, hogy a legkeményebb küzdel­mek hátravannak. A jobb­oldali ellenzék ugyanis a meglepetésekből felocsúdva ellentámadásba ment át. Je­lenleg az a fő célja, hogy megakadályozza Mitterrand népszavazási tervének alkot­mányos elfogadtatását és ez ­zel megfossza az államfőt a nép bizalmi szavazásának serkentést adó eredményei­től. A jobboldalnak erre meg­vannak e: lehetőségei. A nép szavazás lebonyolításához a törvényhozás mindkét házá­nak a jóváhagyására van szükség, és ez korántsem biztos. Az alsóházban — a nemzetgyűlésben — az FKP- nak és a szocialista pártnak kényelmes többsége van, a szocialistáknak egyedül is. A szenátusban azonban nem. Ezt ugyanis közvetett szava­zással választják a helyi ta­nácsosok, és az 1981 óta tar­tott járási* majd városi vá­lasztásokon az ellenzék ke­rült fölénybe. Ott ő szabja meg a döntéseket. A konzervatívoknak tehát lehetőségük van arra, hogy különböző jogi kibúvók poli­tikai alkalmazásával meghiú­sítsák a köztársasági elnök terveit. Ha az bekövetkez­nék, nyomban odavész mind­az az előny, amit Mitterrand néhány hét alatt magának, illetve a baloldalnak szer­zett. A két vezető jobboldali párt, a chiracisták és a gis- cardisták a parlament felosz­latását és új választások ki­írását akarják kierőszakolni, megbuktatni a baloldalt, és visszaszerezni a hatalmat. Az összecsapások drámai ­aknak ígérkeznek. Ha Mit­terrand a következő hóna­pokban meg tudja tartani taktikai előnyét, megnyerte a játszmát, ha nem, őszre vagy télelőre még nagyobb fordulat is kialakulhat Fran­ciaországban. Várkonyi Tibor Amerikaellenes tüntetés Üj-Delhiben. A demonstráció résztvevői amiatt tiltakoznak, hogy az Egyesült Államok tá­mogatja az India területi megosztására irányuló törekvése­ket. (Teleíotó: UPI—MTI—KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom