Kelet-Magyarország, 1984. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-22 / 171. szám

8 Kelet-Magyarország 1984. július 22, álltak. S ha még azt is hozzá­vesszük, hogy a verseny alatt harmincöt fok meleg volt, iga­zán jó teljesítmény a harma­dik hely. A természetjáró aka­dályversenyen pedig az utolsó pillanatig versenyben volt a csapatunk az első helyért, egé­szen kis különbséggel szorultak a dobogó második fokára. Eb­ben a számban a hat fér­fi mellett négy női induló is volt a csapatban. A tizennégy kilométer során tíz akadályt kellett teljesíteni, olyat, mint sátorállitás, favágás, lövészet, memóriateszt. Egy emberként örültünk a sikernek. K-M.: Egy hete ért véget a négynapos találkozó. Hogyan készülnek a következőre? Csekk Sándor: Elsősorban hí­veket toborozunk, s ezt jól szolgálta nemrég a Tiszavasvá- riban megtartott dolgozó fiata­lok kempingtalálkozója. Legkö­zelebb a nyíregyházi KISZ-bi- zottság tartja találkozóját Bak- talórántházán. Egészen ponto­san július 27—29. között. Emel­lett sokan közülünk tagjai kü­lönböző természetjáró, tájéko­zódási futó szakosztályoknak, állandó versenyben vannak. Értei Zoltán: Nagyon fontos­nak tartom a megfelelő edzett­ségi állapotot, a fizikai erőnlé­tet. Ez a mindennapi munká­ban, a magánéletben kamatoz­tatja magát. Ehhez kitűnőek a futóversenyek. Az itt ülők kö­zül hárman, Kovács Andrással és Orosz Lacival együtt telje­sítettük az olimpiai ötpróba követelményeit. Kovács András: Nem öncélú dolog ez, mint ahogy első hal­lásra tűnhet. Barátaim, isme­rőseim közül már sokan „fer­tőződtek” a sporttal. A munka­helyeken még nem ismerik kellően a DFKT-t, de én bízom benne, hogy a jövőben sehol sem gördítenek ez elé akadályt. Hajiing Éva: Ezt az elismer­tetést segítheti, ha két esztendő múlva Nyíregyházán rendezik meg a soron következő nyolca­dik Dolgozó Fiatalok Országos Kempingtalálkozóját. Ugyanis szó volt erről Kiskundorozs- mán, s úgy tűnik, Nyíregyháza vállalkozik erre a feladatra. Vándorkupa Vaján Hajiing £va: Gondoskodtak rólunk a Csongrád megyeiek, nem unatkoztunk egyetlen percig sem. Habár én is első éves táborozó voltam, nincs összehasonlítási alapom, de lát­tam, mindenki jól érezte ma­gát. A megnyitó Szegeden, a tiszai rakparton volt, majd is­merkedési sokadalmat tartot­tak, ahogyan a rendezők hív­ták. Másnap Opusztaszeren a tájékozódási futóversenyt ren­dezték meg, ezt követték a szabad idős programok. Volt ebben politikai kabaré, diszkó, városnézés, sétahajózás a Ti­szán. A következő nap az al­földi akadályverseny kötötte le a résztvevőket, azután külön­böző sportversenyek. A kis­pályás focitól a vízibicikli-ver- senyig, a csónakázástól a tánc- versenyen keresztül a vízirög­biig mindenben lehetett verse­nyezni, s természetesen nevet­ni, szórakozni. Kovács András: Mind a hét találkozón részt vettem eddig, s mindig jobb programokat, változatosabb műsorokat állí­tanak össze a rendezők. En az egésznek a hasznát abban lá­tom, hogy akik állandó részt­vevői a DFKT-nek, azok meg­ismerik az országot, megisme­rik a munkásfiatalokat, isme­retségek, barátságok kötőd­nek. A sport, az azonos érdek­lődés összehozza a fiatalokat. A versenyek izgalmasak, remek hangulat alakul ki, a megyék küldöttei szinte egy emberként izgulnak, szurkolnak a ver­senyzőikért. Most sem volt ez másként. K-M.: Ha már a versenyek­nél tartunk, hogyan szerepelt a maroknyi szabolcsi csapat? Orosz László: Kitettünk ma­gunkért, mindannyiunk nevé­ben mondhatom, nem vallot­tunk szégyent. A tájékozódási futóversenyen Értei Zoli máso­dik lett. Kovács András har­madik, Csekk Sanyi negyedik, Zelei Feri és Kiss Laci hetedik, s jómagam is elcsíptem egy nyolcadik helyezést. Csapatban dobogósak, harmadikok let­tünk. Hajiing Éva: Nagyon szurkol­tunk a fiúknak, szépen helyt­Csekk Sándor, Szaniszlé András, Kovács András, Hajling Éva, Orosz László, Értei Zoltán és Sipos Béla. Ami a középiskolásoknak az ODOT, az a munkásfiataloknak a DFKT, vagyis a Dolgozó Fia­talok Országos Kempingtalál­kozója. Az idén a Szeged mel­letti Kiskundorozsmán talál­koztak július 12—15. között a fiatalok, s az 1800 résztvevőből negyvenötén Szabolcs-Szatmár megyeiek voltak. Közülük be­szélgettünk Hajiing Évával, a Mezőgép műszaki rajzolójával, Szaniszló Andrással, a papír­gyár anyaggazdálkodójával, Kovács Andrással, a Nyíregy­házi Bútoripari Szövetkezet kárpitosával, Értei Zoltánnal, a ' Mezép géplakatosával, Orosz Lászlóval, a Zöldért hűtőgépé­szével és Csekk Sándorral, a konzervgyár stúdiókezelőjével. Szerkesztőségünket Sipos Bé­la képviselte. K-M.: Országosan nagy tábo­ra van a DFKT-nek, ez kitűnik a résztvevők számából. Sza­bolcs-Szatmár megyében meny­nyi híve van a mozgalomnak? Kovács András: Számszerű­leg nehéz lenne megítélni, sze­rencsére napról napra többen vagyunk, de úgy érzem, keve­sebben, mint amennyien lehet­nénk. Ez alatt azt értem, hogy Borsodból, Hajdúból háromszor annyian voltak Kiskundorozs­mán, a VII. találkozón, mint mi. Ogy gondolom, kevesen ismerik a DFKT-t. Szaniszló András: Először vettem részt országos találko­zón, sőt nem sokkal a rendez­vény előtt ismertem meg a DFKT-t. Mondhatom, óriási él­mény volt számomra. Rendkí­vül jó fizikai felkészültség szükséges egy ilyen találkozón való részvételhez, s mindamel­lett érdekes is. Én még egy fo­gadalmat is tettem, mert az el­ső nap nagyon kikészült a tü­dőm, ugyanis mostanáig napi másfél-két doboz cigarettát szívtam el: ezután nem gyúj­tok rá. K-M.: Milyen programot állí­tottak össze a rendezők? Bajnok, Bakosi cipőjében Tavaly nyáron jelent meg elő­ször főcímként lapunkban a ne­ve így: Csaba Norbert. Másnap aztán kiderült, hogy rosszul ír­tuk. Azóta sokszor ért el kitűnő eredményt különböző versenye­ken az NYVSSC serdülőatlétája, nem csoda hát, ha megtanultuk: nem Csaba — Csoba. ARANYAT ÉRŐ PONTOK A nyíregyházi 2. számú, Jókai általános iskola, aztán már a Vasvári gimnázium tanulója leg­utóbb hatodik lett az úttörő­olimpián (itt 60 méter, távolug­rás, súlylökés, kislabdahajítás és hatszáz méter alkotta verseny­számát), az elmúlt hét végén pe­dig a serdülő „B” kategória or­szágos bajnokságán a többpróba „A” változatában 1983 után is­mét bajnoki címet szerzett! 100 gáton, távolugrásban, magasug­rásban és gerelyhaj ításban gyűj­tötte az aranyat érő pontokat. — Ebben a korcsoportban csak az összetett versenyszámokban lehet minősítést elérni, hogy mi­nél sokoldalúbban felkészített gyerekek jussanak el a szakoso­dásig — magyarázza Norbi edző­je, Végvári Ferenc. — A távolugrást szeretem leg­jobban — árulja el a tizennégy éves korára 174 centire nyúlt, öt­venkilenc és fél kilós atlétare­ménység. Alkata — egyelőre ki­csiben — Pálóczit idézi. Minden bizonnyal jó néhány centi még benne van, hiszen egy év alatt hat centimétert nőtt. — Mindig szerettem futkározni. Negyedikes voltam, amikor ed­zők jártak az iskolában. Elhatá­roztam néhány barátommal, hogy megpróbáljuk az atlétikát. Első edzőm Szekér Lászlóné volt — emlékezik Norbert. lAVfTÁS! —. KÖLCSÖNCIPÖBEN Lelkesedése azóta sem csök­kent. Igaz. örökölhetett is vala­mit, mivel édesapja középtávfu­tásban versenyzett valamikor. Már tízéves nagyobbik öccse is elkezdte az edzéseket. Csobáék- nál úgy látszik családi vonás az atlétika szeretete. — Néha bolondozik, de ez álta­lános gyerektulajdonság. Tudato­san, célszerűen dolgozik, önálló­an is tud készülni, odafigyel minden momentumra, tanácsra — jellemzi tanítványát az edző, s ahogyan ez a fiú beszél, visel­kedik, azzal csak megerősíti Vég­vári Ferenc szavait. Szinte nincs olyan verseny, ahol ne javulnának az eredmé­nyei. Tavaly az OB-n 160-at ug­Végvári Ferenc és Csoba Norbert. rótt magasban, idén a területin 170-et, az országoson 177-et. — Ugyanezek a számok távolugrás­ban: 561, 627, 604. Ez utóbbi cá­folni látszik a fentebb elmondot­tak igazságát, de van rá magya­rázat. Tűző napsütésben verse­nyeztek Budapesten, s a magas­ugrást 135 centiméteren kezdte a mezőny. Mire Norbi befejezte ezt a számot — utoljára — addig a többiek végeztek a távolugrás­sal, így alig maradt ideje az egyes próbálkozások között. Azért egy év alatt hatvanhat centimétert javulni, nem akármi­lyen dolog! Ráadásul kölcsönci- pöben versenyzett. Nem sikerült Norbinak egy igazán jó lábbelit szerezni, ezért elkérték a Bakosi Béláét. Jó ómennek bizonyult, mintha mesebeli mérföldjáró csizma lett volna. — Egy héten ötször edzünk, két, két és fél órát. Ilyenkor az összetett versenyek után, van egy pár hét szünet — adja meg a szép eredmények egyik magya­rázatát Norbert. Idén viszont ez a pihenőidő is lerövidül, mivel augusztus elején a prágai nem­zetközi úttörőversenyen indul, aztán kint maradnak három hét­re edzőtáborban, Csehszlovákiá­ban. Mire hazajön, már készülni kell a szeptemberi egyéni orszá­gos bajnokságra. ÉLETE NAGY CÉLJA Azért senki ne gondolja, hogy Csoba Norbert egy agyonhajszolt, sajnálnivaló ember. Élvezi az ed­zéseket, érezhető céltudatossága dacára kicsit talán még játéknak fogja fel. Értelmes, vidám srác, aki a csínyekből általában nem marad ki, s nagyon szeret be­szélgetni. — Szeretnék egyszer eljutni az olimpiára és állandó válogatott lenni — vallja meg nagy célját. Minden remény megvan, hogy ez teljesüljön is. Tehetséges, szorgalmas, mi kell még? . . . Hogy ezek a tulajdonságai meg is maradjanak. Papp Dénes Röplabda után teke fVÍW Lakatos Zsuzsa portréja A sportot kedvelők széles tá­borában nem kell külön bemu­tatni Lakatos Zsuzsát, az egyko­ri nyíregyházi röplabdázót. Hosszú évekig elképzelhetetlen volt nélküle a Spartacus röplab­dacsapata, ő viselte a kapitányi karszalagot is. NB I-es múlttal a háta mögött mondott búcsút szeretett sportágának, majd nem sokkal később egy másik sport­ágat szeretett meg. s itt is elju­tott az első osztályig. Am ma­radjunk még az elején. így vall Lakatos Zsuzsa röplabdás pályá­járól. — Még az általános iskolában, Nagyasenkeszen ismertem meg ezt a sportágat. A Zrínyi Hona Gimnáziumban már természetes volt, hogy a háló elé álltam. Ott Góczi Árpád, a Spartacus edzője vezette a tréningeket. Az Isko­lában szerették a sportolókat, sok segítséget kaptunk, viszont ez nem kivételezésben mutatko­zott meg. Keményen számon kérték tőlünk is a tananyagot. Érettségi után négyőnket. Zemp­léni Ibolyát, Kóródl Katit, Hová- nyi Máriát és engem leigazolt a Spartacus. Ketten azonnal he­lyet kaptunk, többször a kezdő hatosba is belkerültünk. Akikor az NB II-ben játszott a Nyíregyházi Spartacus női röp­labdacsapata. Lakatos Zsuzsa és csapattársai öt éven keresztül mindig a dobogós helyek vala­melyikén végeztek, csak éppen a legfelsőre nem sikerült feláll- niuk, az osztályozókon pedig ki­sebb, nagyobb balszerencsével maradtak el az NB I-töL Aztán elérkezett az 1969-es esztendő: százszázalékos bajnokságot nyer­tek és nyitva állt az út az első osztály felé. — Érezhető különbség volt a két osztály között — folytatja Lakatos Zsuzsa. — Több edzést tartattunk, minden csapat ellen küzdeni kellett, nem volt lefu­tott mérkőzés. Nem kaptunk munkaidő-kedvezményt sem, azt hiszem nyugodtan mondhatom. Igazi amatőrök voltunk, akik sportszeretetből játszanak. Leg­jobb eredményünket 1971-ben ér­tük el, amikor a vidék legjobb­ja voltunk. Majd jött az a bizo­nyos 1972, amikor szerencsétlen körülmények összejátszása foly­tán kiestünk az első osztályból. A Spartacus egy részéből meg­alakult a Pálma SE. egészen az NB II-ig vittük. S milyen az én szerencsém. 1976-ban támogatás hiányában megszüntették a szak­osztályt. — Tizenhat éve dolgozom a Taurusban, s ez döntően hozzá­járult az új sportágválasztás­hoz. Üresnek éreztem magam, a napjaimat röplabda nélkül, s a gyárban már múltja volt a teké­zésnek. Hiányzott a rendszeres, megszokott mozgás, elmentem a lányokkal a tekecsarnokba. S ml lett belőle? Ma már verseny­szerűen játszom, tagja vagyok a csapatnak. Tavasszal megnyer­tük az NB Il-es bajnokságot. így ősztől az NB I-ben szerepelünk. Hétfőn kezdjük meg a szeptem­beri rajtra a felkészülést. Két sportágiban is NB I-es csa­patban játszani, nem kis dolog. Lakatos Zsuzsának ez sikerült. — A kívülállók azt gondolják, könnyű sportág a tekézés — mondja a Taurus csoportvezető technológusa. — Csak a látszat az. A golyó súlya két kiló 90 de­ka. Egy-egy versenyen százszor gurítunk, s bizony a végefelé már két-háromszor nehezebbnek érezzük az eredeti súlyánál. Kü­lönben olyan ez a sportág is, mint a tenisz. Nem lehet kor­határhoz kötni addig játszható, amíg az ember elbírja a golyót. A Postás SE női csapatában a legidősebb játékos 54 éves. Én csak azt szeretném elérni, hogy a tekesportb t is legyen vagy tizenhat éves múltam, mint a röplabdában van. Ebből az újabb tizenhatból már nyolc év eltelt, A Taurus női tekecsapatának tagja tehát második NB I-es be­mutatkozására készül. Két sport­ágban pedig eljutni az első osz­tályig, igazán remek teljesít­ménynek számít. Lakatos Zsu­zsának ez sikerült. S. B. Az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottsága és a megyei tanács napilapja Főszerkesztő: Kopka János Szerkesztőség: Nyíregyháza, Zrínyi nana utca 3—5. Telefonszámok: központ (42) 11-277. Főszerkesztő: 11-218. Sportrovat: 10-329 Telexszám: (73) 344. Postacím: Nyíregyháza, Pf. 47, 4401. Mátészalkai fiókszerkesztöség: Kölcsey u. 2. Telefon: 612. Telex: (73) *95. Kiadja a Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat, Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. Telefon hirdetésügyben: (42) 10-150. Igazgató, főkönyvelő: 10-003. Postacím: Nyíregyháza, Pf. 25. 4401. Felelős kiadó: Mádi Lajos Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesltő postahivataloknál és a kézbesí­tőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 34 forint, negyedévre 102 forint, egy évre egyéni elő­fizetőknek 400, közületi előfizetőknek 408 forint. Kérés nélkül küldött kéziratokat nem őrziink meg és nem adunk vissza. Készül a Nyírségi Nyomdában, Nyíregyháza, Árok u. 15. Felelős vezető: Jáger Zoltán INDEXSZÁM: 25 059 HU ISSN 0133—2058 Tizenhetedik alkalommal indít­ja a Nemzetközi Tisza-túrát a Szabolcs-Szatmár megyei Ter­mészetbarát Szövetség, ezúttal új­ból Csengerből vág neki a me­zőny az 560 kilométeres távnak. A túra megnyitóját vasárnap 10 órakor tartják a csengeri Sza- mos-hídnál, s a résztvevők au­gusztus 10-én érkeznek a szegedi célba. — Kettőszázötvenegy túrázó je­lezte részvételét — újságolta Kiss Gyula, a Szabolcs-Szatmár me­gyei Természetbarát Szövetség elnöke. — Érkeznek versenyzők Ausztriából, Csehszlovákiából, az NDK-ból, az NSZK-ból és ter­mészetesen magyar hajósok is csurognak majd a Tiszán. A külföldiek már napokkal a rajt előtt a helyszínen vannak, akli- matizálódnak, kóstolgatják a fo­lyó vízét. A hazai résztvevők szombaton gyülekeztek Csenger- ben. Az első napon Rápolt, községig evez a mezőny, majd 23-án ér­kezik Vásárosnaményba. Aztán Benk, Tuzsér, Tiszatelek és To­kaj következik, ahol július 27-én kötnek ki a hajósok, majd egy nap pihenő következik. A vállal­kozó kedvűek ismét csónakba ülnek, s a Bodrogon felevezhet­nek Sárospatakig. Tokajból jú­lius 29-én reggel Indul a társa­ság és a tiszalöki vízieröműnél zsilipen keresztül eveznek tovább Mai műsor Labdarúgás, a Magyar Népköz- társasági Kupa megyei döntője (kezdési idő 17,00 óra): I. cso­port: Nyírlugos—NYVSSC, v: Ti- ba (Király L., Kún). Oros—Ti- szavasvári, v: Nagy J. (Tamas- kovics, Dávid). II. csoport: Fé- nyeslitke—Rakamaz, v: Fehér Z. (Virág, Heckmann). Pap—Ibrány, v: Szabó (Kozsla, Tassy). III. Tiszadadaig. Egyébként még egy zsilipelés vár a mezőnyre: au­gusztus 3-án, a kiskörei erőmű­nél. Szolnokon augusztus 4-én, Csongrádon pedig 8-án kötnek ki a túrázók. Akiknek kedvük van, két nap múltán Belgrádig foly­tathatják útjukat. A szervezők arra törekednek, hogy a folyó nyújtotta termé­szeti szépségeken kívül vala­mennyi résztvevő megtekinthesse a part menti települések érde­kességeit: a csengeri műemlék református templomot, a szabol­csi földvárat, a tiszalöki, a kis­körei erőmüvet, a szolnoki víz­ügyi skanzent, a tiszafüredi ar­borétumot. csoport: Nyirmada—Kisvárda, v: Balogh M. (Vári, Losonczi). Vitka —Tuzsér, v: Bárdi (Nagy F„ Hé­ri). IV. csoport: Ópályi—Bakta- lórántháza, v: Gál Z. (Szakács, Gál J.). Nyírgyulaj—NagykáUő, v: Soós (Gombkötő, Vida). V. csoport: Enesencs—Asztalos Já­nos SE, v: Király G. (Kelemen, Szarvas). Csenger—Nagyecsed, v: Kosztyú (Berencsi, MónUs). VI. csoport: Tisztaberek—Mátészalka, v: Kelemen (Gergely, Farkas). Túrricse—Fehérgyarmat, v: Fra- nyó (Lőrlncz, Fodor S.). A Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat pályázatot hirdet TERV ÉS KÖZGAZDASÁGI OSZTÁLYVEZETŐI munkakör betöltésére. Az állás 1984. augusztus 1-től betölthető. Feltétel: szakirányú felsőfokú — elsősorban közgazdaság- tudományi egyetemi végzettség, 8—10 éves szakmai gya­korlat. A vállalat „B” kategóriájú. (Cím: Nyíregyháza, Dugonics u. 2.) A pályázatban szerepeljen a pályázó neve, jelenlegi mun­kahelyének, munkakörének és jövedelmének megnevezé­se, önéletrajza, szakmai tevékenységének részletes leírása, az iskolai végzettségről és egyéb képesítésről szóló bizo­nyítványának másolata. A PÄLYÄZATOT 30 NAPON BELÜL KÉRJÜK ELJUT­TATNI a vállalat személyzeti és oktatási osztálya vezető­jének, aki a pályázattal kapcsolatban felvilágosítást nyújt. Bérezés az 5/1983. (XI. 12.) ME. Sz. rendeletben foglaltak­nak megfelelően. (1040) Vándorkupát alapított Vaján a helyi népfrontbizottság a kis­pályás labdarúgás hívei számára. Hat csapat nevezett a nyár ele­jén a bajnokságra, és csaknem száz fiatal és idősebb vajai ppl- gár rúgta a bőrt ’; a ;iriéeóséken. ' A vajai tsz és, á'/hépfrontbizott- ság együttműködési megállapo­dást kötött, feUkögpSen intézték a kis bajnokság'Szervezési . ré­szét. Ami péqig á költségeket illeti: a játékospk^at^k'össze a szükséges összeget... A végeredmény július közepére született meg: a tsz műszaki fő­ágazatának csapata lett az első, a tsz vegyes csapata a második és a kisiparosok válogatottja a har­madik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom