Kelet-Magyarország, 1984. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-21 / 170. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1984. július 21. 0 Színházunk háza táján Szellemében is fiatalodé társulat? Mi történik a nyári szünetben a Móricz Zsigmond Színház háza táján? Kik mentek el és kik jönnek? Milyen tanulságokat hozott az elmúlt évad? Milyennek ígérkezik az ősszel kezdődő új évad műsorterve? Hol tart a társulatépítés? Formálódik-e lassan a színház sajátos arculata? Ezeket a kérdéseket az utca emberei is felteszik maguknak, mert érdekli őket a hároméves múltra visszatekintő társulat jelene és jövője. A nyíregyházi, a szabolcsi emberek magukénak érzik a Móricz Zsigmond Színházat. Közüggyé, napi beszédtémává vált a színház. Ezért is parázslik fel a vita a színház egy-egy produkció- a körül, mind többen és mindinkább ÍRTÖBBEN TAPSOLNAK > színvonalas előadásoknak •s bosszankodnak, ha nem azt kapják egy-egy produkciótól, amit elvárnak. Érthetően, a nézőnek kevés tudomása van a háttérben, a kulisszák mögött zajló eseményekről, a művészek közérzetéről, hangulatáról, a színházvezetés gondjairól, erőfeszítéseiről. Mégis van egy igen megbízható támpont a véleményalkotásra, ez pedig nem más, mint a „végtermék”. A mindenkori előadások színvonalából, akusztikájából, a pódium légköréből, ha nem is .teljes pontossággal a lényég kiolvasható. Milyen változásokat hozott az elmúlt évad? A társulat átélte — tegyük hozzá szerencsésen — az első komolyabb válságát. Közismert, hogy az egészséges és természetes mozgás nagyobb volt a társulatnál, mint amelyet egy formálódó, nem nagy létszámú, heterogén összetételű művészi gárda megrázkódtatás nélkül el tud viselni. A gondokat szaporította, hogy a művészeti irányítás kulcsposztjain is hiányzott több szakember. Az évad vége felé személyi változás történt a színház vezetésében is, a nyugdíjba vonult Bozóky István helyét Léner Péter, az addigi művészeti vezető vette át. Aligha kell folytatni a színház tárgyi-technikai körülményeivel, amelyek az elmúlt évadban is nehezítették a teljes értékű munkát. Nem éppen irigylésre méltó tárgyi és személyi körülmények között teljesítette 1983—84-es műsortervét a Móricz Zsigmond Színház társulata. Találóan jegyezte meg az egyik színházrajongó e gondok összegezésekor, „megnyugtató viszont, hogy a társulat nem járt úgy, mint á focicsapatunk, nem esett ki az első osztályból. TISZTESSÉGGEL HELYTÁLLT, az elért teljesítmény összességében kiegyensúlyozott, színvonalas művészi eredményeket hozott.” S valóban hitelesnek, igaznak tarthatjuk e rövid értékelést, amely nemcsak a színház munkáját folyamatosan figyelemmel kísérő és segítő párt- és állami szervek munkatársainak értékítéletét tükrözi, hanem sok tekintetben egyezik a nézők véleményével is. A néző — egyéni ízlése, érdeklődése, hangulata szerint igen sokarcú, csak a statisztikákban létezik „átlagnéző” — azzal mopd véleményt a színházról, hogy eljár, megnézi a darabokat vagy sem. Egészséges önbizalmat adhat a Móricz Zsigmond Színház társulatának, hogy az elmúlt évadban tovább gyarapodott a nézők tábora, a kihasználtsági mutató 86 százalékos, ami az ország egyik leglátogatottabb színházává avatja a nyíregyházit. Érdemes emlékeztetni a legnagyobb közönségsikerekre — melyeket zömében a szakmai, kritikusi vélemény is elismert —, s amelyek gondos számbavétele a továbbhaladáshoz erkölcsi, szakmai bátorítást, egyfajta garanciát adhatnak. Az évad kiemelkedő sikere volt — a fővárosban is elnyerte a közönség és a kritikusok tetszését — Albee: „Nem félünk a farkastól” című drámája, melyet vendégként Kapás Dezső rendezett, s Bárány Frigyes játéka tett feledhetetlenné. Nem látványos, de emlékezetes élményt hozott Németh László „A két Bolyai” című drámája — Gellért Péter akkor még főiskolai hallgató vizsgarendezése. Hasonlóan szuggesztív megjelenítésű drámának örülhetett a közönség Balázs József „A bátori advent” című történelmi színjátékának bemutatásával, melyet Léner Péter rendezett, s amelyet — színháztörténeti kuriózumnak is tarthatjuk — korhű színhelyen, a nyírbátori minorita templomban is előadnak a nyár végén. Ugyancsak siker volt Nagy András László rendezésében Shakespeare sokat játszott „Sok hűhó semmiért” című művének színrevitele is, amely úgy tudott újat mondani a ma nézőinek, hogy hű maradt a darab lényegéhez. Kamaradarabnak is tapsolhatott a közönség, Sarkadi Imre „Oszlopos Simeon”-ja stúdióelőadásban — Nagy András László rendezésében — szép művészi sikert hozott. Látható törekvése volt a színház vezetésének, hogy a társulat valós alkatához igazítsák a darabválasztást, ügyelve arra, hogy mindenki MEGFELELŐ SZEREPHEZ JUSSON, ne érezze magát senki feleslegesnek. Mindezekkel együtt az eredetileg elképzelt műsorterv is megvalósuljon. Az elmúlt évadban is általában a komolyabb művek hozták a nagyobb sikert, míg az úgynevezett szórakoztató darabok kevésbé elégítették ki a közönség igényeit. A „Madame Louise szalonja” című zenés vígjáték és a megzenésített „Lyuk az életrajzon” című vígjáték már- már a bukás, az érdektelenség határát súrolta. Nem a művészi igyekezet, hanem az előzőnél a darabválasztás, a másiknál pedig a nem éppen szerencsés darabfelfogás miatt. Érdekes, de torzóban maradt kísérlet volt a román Horia Lovinescu drámájának színrevitele is. Az elmúlt évadban sajnos nem akadt igazában látványos, tartalmas szórakozást nyújtó előadás, pedig létező közönségigényt elégítene ki Érdemes nagyobb figyelmet fordítani A GYERMEKEKNEK SZÓLÓ DARABOKRA is — a jövendő színházlátogató közönség nevelése miatt is. örvendetes viszont, hogy amolyan színházi „gmk” alakult az évad vége felé, hogy kis szereplőgárdát igénylő, de színvonalas előadásokkal rendszeresebben felkeressék a városokat, a községeket. Ez javítaná a megye településeinek igen hiányos színházi ellátottságát, növelné térben is a színház hatósugarát, visszaszoríthatná az ízléstelen hakniműsorokat, arányosabbá tenné a színészfoglalkoztatást. Nőm utolsósorban hozzájárulna a művészek kereseti lehetőségeinek javításához, amit a fővárostól — tévétől, filmstúdióktól — való távolság erősen behatárol. Egyébként a színház vezetői egy megbeszélésen elmondták: az elmúlt évadban 10 százalékkal emelték a művészi munkát végzők bérét. A havi bérek az életkortól, művészi munkásságtól függően 3500 forinttól 11 ezer forintig terjednek. Milyen évad elé néz a nyíregyházi társulat? Léner Péter igazgató a minőségi, esztétikai célok maradéktalanabb megvalósítását említette az új évadról szólva. Ezért igényesebben igyekeznek kidolgozni a vázában már kialakult 1984 —85-ös évad műsortervét. Ez, ha szenzációkat nem is ígér, az eddigi út magasabb szintű folytatását előlegezi. A műsortervben, a szokásoknak megfelelően helyet kap a klasszikus külföldi és a magyar dráma, a kortárs magyar szerző, vagy szerzők egy-egy alkotása, zenés és gyermekdarab. Mivel a műsorterv még nem végleges, csupán annyit kívánunk megjegyezni, hogy az évad egyik jelentős vállalkozásának ígérkezik Katkó József „SEGÍTSD A KIRÁLYT” című drámájának színrevitele, amely nem kis dramaturgiai, rendezői munkát igényel majd és a darab körüli izgalmakat növelheti, vajon a ma nézője hogyan fogadja a versben írt drámát.. Bizonyára egyetlen évad sem szokványos a színházak életében. Különösen nem lesz az az 1984—85-ös évad a nyíregyházi társulatnál, ahol a színészmozgás továbbra is létező valóság, ám a korábbi éveknél kedvezőbb előjelekkel. A színház vezetőinek tájékoztatása szerint hárman mentek el a társulattól — Lengyel István, Szeli Ildikó és Somló Gábor. Visszajön viszont Holl István, Petényi Ilona, míg Debrecenből Csikós Sándor — aki mint vendék ismert a nyíregyházi színpadon — a Népszínháztól Mester Edit szerződött Nyíregyházára. S még nem teljes a sor: hat most végzett fiatal színész — és egy rendező és egy dramaturg is — a Móricz Zsigmond Színházat választotta első munkahelyének. így már-már ideálissá válik a társulat életkori, színészi, kvalitásbeli belső összetétele, a megfiatalodó kollektíva szellemi értelemben is fiatalos, dinamikus szemléletet, stílust kölcsönözhet a színház művészi közösségének. Ehhez jó alapokat ad mindenki számára a színházban uralkodó munkahelyi légkör, amelynek következtében jobb lett a művészek közérzete, alkotókedve, s mindinkább megtalálják szerepüket, hivatásukat a színházbeli társadalmi közösségek, tömegszervezetek. a pártszervezettől a KISZ-ig, vagy a művészeti munkát segítő színházi művészeti tanácsig. Az új évadban A MEGFIATALODOTT TÄRSULAT a korábbi éveknél lényegesen jobb játszási-felkészülési körülmények között töltheti be hivatását, magasabb művészi színvonalon — sajátos arculatát is gondosan építgetve így kerülhet közelebb megyénk társulata az egyetemes magyar színházi kultúrához is. Az út elég göröngyös, netán kudarcokkal, bukásokkal is járhat. A színhá- zak világszerte keresik a mű- \ vészi kifejezés modern útjait, hogy érdemben szólhassanak a mai kor emberéhez. Ez alól a Móricz Zsigmond Színház sem kaphat felmen- .- ' lést. Páll Géza \ L Á T O G A T Ö EP A N a főkönyvtárosnőn Csukd be a jegyzetfüzeted, tedd el a tollat és hallgass. E régi bölcs intelmet gyakran feledi az ember, pedig való igaz, a legjobb dolgokat akkor hallja a krónikás, ha követi e tanácsot. A jegyzetelgetés, tudat alatt is, zavarja a másik embert, akkor adja igazi önmagát, ha becsukódik a jegyzetfüzet ... — Dolgoztam én fiatal lánykoromban, az érettségi után, a megyeházán is. Ezerkilenc- száznegyvenhatban. Emlékszem, egyszer valósággal megostromolták az épületet az asz- szonyok, mert hiába volt a kenyérjegy, cukorjegy, a boltban nem kaptak érte semmit. Bejöttek a megyeházára, az alispán is bent lakott akkor az épületben. Bementek a konyhába, először egy nagy kosár pogácsát találtak, aztán húsfélét is. Kiabálva, elkezdték kiadogatni, dobálni az ablakon a többieknek. Vigyétek haza a gyerekeknek, ne halljanak éhen. E csipetnyi történelem egyéni ízt ad beszélgetésünknek. Az egykori megyeházi tisztviselő lány egyedüli kereső volt a családban, s futva ment a szemközti piacra, elkölteni a sok billió pengőben számolt fizetését, nehogy délre, estére semmit se kapjon érte. Az első forintban számolt fizetéséből egy pár cipőt vett, de kétszerié fizette ki a kereskedőnek, hogy másra is teljen. — A cipő akkor sem volt olcsó — mosolyog Biczák Lászlóné, a megyei könyvtár főkönyvtárosa, akinek esze ágában sem volt maga köré valamiféle történelmi hátteret fesleni. Csupán faggatásomra — amikor már az asztalon pihent a jegyzetfüzet — emlékezett a felszabadulás utáni évekre. Mint fiatal lány a megyeházán, a közellátási felügyelőségen dolgozott. Aztán férjhez ment, született két gyermekük, akik mellől nem mozdult, amíg fel nem cseperedtek, saját lábukra nem álltak .. . i— így elég későn kezdtem újra dolgozni. Négyórás lettem a megyei könyvtárban, ahol akkor az volt a szokás, a kezdőnek minden munkával meg kellett ismerkedni. Ez még a Gacsó Laci idejében volt. Gépeltem, leltároztam, voltam a feldolgozóban, a gazdasági osztályon, a kölcsönzőben ... — Ez volt számomra a legizgalmasabb, a legérdekesebb. Találkozni az olvasókkal. Én nagyon kíváncsi természetű vagyok mai napig is, izgalom számomra minden olvasó, legyen az pöttöm gyerek, vagy idős ember, munkás, vagy tudományos kutató: miért jön a könyvtárba, mit keres, miért keresi azt, amit keres, miben segíthetnék neki, hogyan tudnék a saját érdeklődési körömből, olvasmány élményeiből átadni, ha egy keveset is, a másiknak. De úgy, hogy ne vegye tolakodásnak, jóformán észre se vegye, hogy a beszélgetésünk közben egy kicsit becsalogatom az én utcámba is. Nem is mindig a könyvekről beszélget az ember, ‘hanem sok mindenről és úgy jön majd szóba egy-egy érdekes téma ... — Beszélgető ember vagyok. Ennek is köszönhetem, hogy annyi jó barátot szereztem az évek során a könyvtárnak és saját magamnak is. Sokszor egészen apró dolgokon múlik, ki hogyan jut el az alkalmi olvasástól a rendszeres olvasásig, a kisebb értékű, igénytelenebb könyvektől az értékesebb művekig. — Nagyon fontos a mi munkánkban a türelem is, a kivárás. Az olvasókat akár el is lehet vadítani a könyvektől, ha a könyvtáros nem tartja tiszteletben az olvasó érdeklődését, ízlését, szokásait, a gyors siker reményében, erőszakosan akarja átvinni őt a mélyebb vizekre ... Biczák Lászlóné — az ismerősöknek „Már- tika” — a mindennapi munka mellett sajátította el a könyv megszerettetésének — joggal mondhatjuk — művészetét. Mert az ez, pedagógia, pszichológia, szociológia, politika, és még sok más tudomány megfelelő ötvözetéből és a személyiség varázsából formálódó képesség, tehetség, A hároméves könyvtárosi tanfolyamon a gépírástól az idegen nyelven át a bibliográfiai ismeretekig, a tartalmat tekintve egyetemi színvonalon sajátította el a szakmát. Igaz, egyetlen percre sem csupán a könyvek izgatták, hanem azok a hús-vér olvasók, akikkel a könyvtárban naponta találkozott, akik meghitt ismerősként fordultak hozzá, még telefonon is. — Azóta is nosztalgiát érzek azok iránt az évek iránt, amikor olvasószolgálatos, tájékoztató könyvtáros voltam. A régi, magánházban lévő, zsúfolt megyei könyvtárban dolgoztunk akkor, mégis igen sok örömet adott számunkra ez a munka. Nagy dolog az, amikor általános iskolásként találkozik az ember egy gyerekkel, aki a szeme előtt — egy kicsit az én útbaigazításaim, tanácsaim alapján is felnőtté válik — és mint családapa azóta is jó ismerősként köszön rám az utcán. — Sok száz ismerősöm van a városban, fiatalok és idősek, akik mondjam így, számon tartanak, kíváncsiak rám, megszólítanak. Pedig olyan is akad, akinek a munkahelyére is elmentem, mert tudtam, egy igen szép és értékes külföldi folyóiratból, ő vágta ki zsilettel az egyik gyönyörű képet. Megígértem, ha visszaragasztja, nem szólok a főnökének. Ö szégyenkezett és visszaragasztotta a képet, azóta sincs harag ... A tájékoztató könyvtáros agya egy komputerhez hasonlít — szokták mondani — annyi adatot tárol. Tud minden fontos nemzetközi, országos, megyei kiadványról, kézikönyvről, folyóiratról. Évekig a hiányzók beszerzéséről is — munkatársaival együtt — ő gondoskodott. Nélkülözhetetlen kézikönyveket, alapműveket szerzett be már az új könyvtári épület megnyitása után — a hely- történeti gyűjtemény, a szakrészleg számára. Járta az ország jeles könyvtárait sorra nyitogatta a világra táruló kiskapukat. Igyekezett minden nemzetközileg jegyzett, rangos külföldi folyóiratot megrendelni, hogy a szabolcsi olvasó ne kerüljön hátrányba, érdeklődjön a képzőművészetek, az ipari formatervezés, a fényképészet, a földrajz, vagy bármi iránt. . •Ífoíanav — De nem elég, há1 ‘rűgjpzerézzük a műveket, fo 1 yóiratokat ,'é'^ p'pfennek a polcokon — magyarázza ' t-fejé is kell menni az olvasóknak, túdtukrá kell adni, mit találhatnak a könyvtárban. Ezért mint olvasószolgálatos könyvtárós több tájékoztatót is készítettünk, ami segített eligazítani az olvasókat. Tájékoztatót készítettünk az országban megjelent jelentős kiadványokról, folyóiratokról. Ezt a debreceni megyei könyvtár készítette, tőlük kaptuk meg, és én egészítettem ki a megyére vonatkozó irodalommal, önálló kiadványok, folyóiratcikkek, napilapok tudósításai, eseménynaptárak alapján. — Ugyancsak havonta megjelenő kiadvány volt a „Művelődéspolitikai irodalomjegyzék”. A képzőművészeti folyóiratokról is adtunk az olvasóknak útbaigazítást a könyvtár magyar és idegen nyelvű folyóiratairól, csakúgy, mint az ipari formatervezésről. Hány szabolcsi iparcikk lett így szebb, kulturáltabb, ezt nem tudom, de 'hogy különösen az elején, sokan forgatták ezeket a külföldi folyóiratokat, azt tapasztaltam . . . Ilyen láthatatlan, megfoghatatlan, háttérben maradó arculata is van a könyvtárosnak, aki azzal alkot, hogy az emberi alkotások, szellemi kincsek jól átgondolt kínálatával adja kezünkbe a további alkotómunka nélkülözhetetlen tégláit. S miközben a könyvtáros igazi élettere az olvasókkal való mindennapos együttlét, a tudás még jobb kamatoztatása végett 77-től „kiemelik”, könyvtári módszertani csoportvezetőként folytatja a munkát, 79-től pedig könyvtári szakfelügyelői tevékenységet is ellát. Járja a megyét — előzőleg főként a volt nyíregyházi járás községeit —, hogy ma már országosan is figyelmet keltő céljait megvalósítsa. Korábban a szakmunkásképző intézeti könyvtárak korszerűsítésén munkálkodott, most pedig — évek óta már — az úgynevezett kettős funkciójú könyvtárak szervezésén dolgozik. — Ennek az a lényege, hogy a kisközségek és a nagy lakótelepek könyvtári ellátását minőségileg megjavítsuk. Közös fenni tartás alá vonjuk a közművelődési és az iskolai könyvtárat, megfelelő helyiségről, berendezésről, friss és jó összetételű könyvállományról, pedagógus végzettségű könyvtárosról gondoskodunk. A megyében nálunk hozta a legjobb eredményt ez a munka Kidolgoztam a kettős funkciójú könyvtárak szervezeti és működési szabályzatát is, melyet ebben az évben, a minisztériumi vizsgálat országos terjesztésre is javasol. A minisztérium, számunkra jólesően, állapította meg: a kistelepülések könyvtári ellátásának ez a modellje igen magas színvonalon valósult meg mind a működési feltételeket, mind a tartalmi munka színvonalát tekintve. — Jövőre megtesznek a szükséges éveim, nyugdíjba megyek — mondja csendes derűvel. — Nagyon szeretném olyan könyvtárosra hagyni a munka folytatását, aki legalább úgy él-hal' a könyvekért,.mint én. Akiben nem halványul a kíváncsiság, ha beiép a szobába egy olVásóJlAKXSlvaSÖSJry•' P. G,
