Kelet-Magyarország, 1984. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-10 / 160. szám

1984. július 10. Kelet-Magyarország 3 Mint Papp László — a Mecha­nikai Mérlegek Gyára fehér­gyarmati üzeme vezetője el­mondta — örvendetesen jó kap­csolat alakult ki a kubai vá­sárlók és a magyar eladók kö­zött. A szatmári gyárból száz- kétszáz—ötszáz kilogrammos méréshatárú, valamint 10—10 tonnás mérlegeket szállítanak, a tengerentúli szocialista or­szágba. Jesus Qvintana a ha­vannai szervizüzem vezetője megelégedetten szólt a fehér­gyarmati tapasztalatokról. A négynapos tanulmányút során Alfredo Garrido és Rafael San­tana a szigetországi mérlege- sek képviseletében, nemcsak az össze- és szétszerelés, de a ja­vítási módozatok legújabb fo­gásait is megismerték. A labo­ratóriumi szakemberek közül Angel Armas látogatott Fe­hérgyarmatra. Ez évben — mondta Papp László — tizen­hatmillió forint értékű termék jut el az amerikai szocialista országba. A fehérgyarmatiak munkáját minősíti, hogy a kubai piacon, szinte a világ élmezőnyével kialakult ver­senyben bizonyítottak. Az együttműködés a javításban, aikotrészt-utánpótlásban érez­teti hatását a jövőben. A ku­bai szakemberek, július első napjaiban tértek vissza hazá­jukba. Kiesés az eső számláján Gaál Ferenc, a szálloda- és vendéglátó vállalat igazgató- helyettese. Különösen a stran­don lévő egységeinknek esett vissza a forgalma. Hiába a fedett terasz, a hideg nyár nem csalogatja be a vendé­get. Hiányzik a városközpont megszokott színfoltja, a tar­ka napernyők alatt hűsölő vendégsereg. Féllábszárig ér a víz a nyíregyházi Bessenyei té­ren, ha lezúdul a zápor. A csapadékvíz-elvezetés hi­ányosságaira már a három hete bekövetkezett felhősza­kadás ráirányította a figyel­met. Bartos Tibor, a műszaki és fenntartási iroda vezetője a már folyamatban lévő csapadékcsatorna-rekonst­rukciót említi. — Tűrhetetlen a megye- székhelyen a csatornák álla­pota: A Bessenyei téren jú­lius 4-én'például megnéz­tük: négy víznyelő nem nyel­te a vizet. Feltehetően a ge­rincvezetékben romlott el valami. Július 5-én megren­deltük a SZAVICSAV-tól a javítást, két nap múlva biz­tosan kész lesz. A Kiskörút építésekor kezdtük a város- központ csapadékcsatorná­inak felújítását, most az Üj utcán három hét múlva adunk át újabb szakaszt. A csatornák tisztítására nem kapunk embert, az új gép vi­szont tönkreteszi a régi csa­tornát. Sok helyen megrongá­lódott a csatorna, ami a fe­lette levő út süllyedését, ká­tyúsodását vonta maga után. így egymillió forinttal drá­gább nekünk a nyár, ennyit költünk az aknabeszakadá­sok javítására, és a csatornák tisztítására. Szivattyúzás a pincében A tűzoltókat gyakrabban tárcsázzák a szivattyúzás­hoz. Mint Pócsi József őrnagy, tűzoltóparancsnok­helyettestől megtudtuk: a hirtelen jött záporok után a percenként 800 liter kapaci­tású fecskendőkkel, szivaty- tyúkkal a mélyebben fekvő területekről, pirtcékből ki tudjuk emelni a vizet. Tíz-húsz-harminc ember lézeng esetenként a Kert mo­ziban egy-egy vetítésen. Be- recz Zoltán gondnok már reggel elbúcsúzott az esti elő­adástól: a hideg, csípős kora éjszakában nem szívesen mozdulnak ki a látogatók. Ed­dig 3 koncert és hangverseny, 4 mozielőadás maradt el és a nézők száma is alaposan visz- szaesett. A hideg nyár sokba kerül a mozinak is. Most azonban felcsillant a remény: visszatért — és ta­lán tartósan ittmarad a nyár... Tóth Kornélia M űszakonként 1500— 1600 kilogrammnyi műanyag rafiaszálat készítenek a COVEMA- extruder gépen, a Ken­der-Juta és Politextil nagyhalászi zsákgyárá­ban. Ezekből a műanyag szálakból csomagoló­anyagokat és zsákokat ké­szítenek, melynek jelentős része exportra kerül. Ké­pünkön: Csáki Aranka fel­fűzi a szálakat az extru­der gépre. (C, B. felvéte­le) Gabonapazarlók ÁPRILIS Egy szerelem naplója 23. Találkoztam egy lány­nyal. Ez Ö! Egész lényem­mel érzem, hogy Ö. 24. Nem, nem Ö. 25. ő ! !! Odamentem — rám mosolygott. 26. Ismét rám mosoly­gott. 27. Megszólítottam. Vá­laszolt ! 28. Virágot vittem neki. Elfogadta. Ö, micsoda bol­dogság ! ! MÁJUS 1. Nem láttam! 2. Nem láttam! 3. Nem láttam! Beieőrü- lök ! ! ! 4. Hurrá! Megláttam! 6. Moziba hívtam. 7. Eljött hozzám, teát it­tunk. 8. Eljött hozzám, feketét ittunk. 9. Eljött hozzám, száraz fehér bort ittunk. V ____________________ 10. Eljött hozzám, száraz fehér importbort ittunk. 11. Eljött hozzám, ittunk mindenfélét. Ó, micsoda boldogság! 20. Bejelentkeztünk az anyakönyvvezetőhöz. Hónap nélkül, nap nélkül. Meny- nyei boldogság ! ! ! JÚNIUS 23. Pocsékul mosta ki az ingem. Célzást tettem rá — sírva fakadt. 26. Láttam, amint Andrej- jal beszélgetett. Figyelmez­tettem: még egy eset — és befejeztük! 27. Lizával volt moziban. Figyelmeztettem: ha barát­kozni fog vele — végez­tünk! 28. Cukrászdában volt a barátaival. Figyelmeztet­tem: ha még egyszer elő­fordul — végeztünk! 30. Nem tud rendesen mosogatni. Figyelmeztet­tem — elviharzott az any­jához. JÚLIUS 1. Nem hívom fel. Nem hív fel. 2. Nem hívom fel. Nem hív fel. 3. Nem hív fel. Beleőrü­lök !! ! 4. Felhívott. Hurrá!. . 5. Mennyei boldogság ! ! ! AUGUSZTUS 7. Okítgatom. A válasz: nem húzta le a virsliről a bőrt. Megjegyzést tettem. 9. Okítgatom. A válasz: ebédkor az asztalról hiány­zott a só és a bors. Nem hagytam szó nélkül. 12. Ellenőrzőm: ismeret­len férfihangon telefoná­lok haza — nem csapta le a kagylót. Figyelmeztet­tem. 14. Figyelmeztetett: ha el nem mosogatok. haza­megy a mamájához. 15. Nem mosogattam el. Hazament a mamájához. •N 16. Nem hívom fel. Nem hív fel. 17. Nem hívom fel. Nem hív fel. 18. Nem hív fel. Beleőrü­lök !! ! 19. Felhívott! Hurrá! De kérjen csak bocsánatot. 20. Bocsánatot kér. De csússzon csak térden. 21. Nem csúszik. Nem hív fel. 22. Nem hív fel. Nem csúszik. 23. Nem hív fel. Beleőrü­lök ! ! ! 24. Döntöttem: magam fo­gok csúszni. 25. Csúszok! 26. Csúszok! 27. Látom, valaki csúszik velem szembe. Ugyancsak térden. 28. Öl 29. Nem ő! 30. Ö ! ! ! 31. Egymásba ütközünk. Mennyei boldogság — végre egyenlő felekként találkoz­tunk. Itt a napló megszakad, mert elkezdődik a normális családi élet. T avaly nyár végén, a perzselő kániku­lában, amikor a tikkadt földeket riasztóan széles repedések hálóz­ták, jóhírű tsz szakosított sertéstelepén jártam. A lyu­kas önetetőkből folyt a táp, az állatok térdig gázoltak a darában. Kísérőm, a főál­lattenyésztő kerekded elő­adást tartott az újszerű ser­téshibrid kitűnő takarmány- hasznosításáról. Miközben röpködtek a szakkifejezé­sek, s az állattenyésztő ar­cán elégedett mosoly lerult szét, nem tehettem mást: hüledeztem. Egyszerűen íöl- foghatatlan volt számomra, hogy miként lehet elégedett ez az ember, miközben a gondjaira bízott telepen az avult technológia, a hibás berendezések okán olyan mértékű gabonapazarlás folyt, amely még a normál termésű évben, a bőséges esők idején is felháborító volna. Hát még a tavaly nyár végi kritikus helyzetben! Amikor bizton lehetett tud­ni, hogy jóval gyengébb termés várható az elmúlt évek átlagánál, amikor ugyanannak a tsz-nejt a földjein kóróként zörgötta termés nélküli kukorica­szár: ahol — a növényter­mesztési ágazatban dolgozó elnökükkel egyetemben — már hetek óta nem tudtak elmosolyodni sem, mert érezték, hogy katasztrófa lesz. Mondtam a főállatte­nyésztőnek, hogy csinálhat­nának valamit ezzel az el­hanyagolt teleppel, de az emberem csak a vállát von­ta: „Van magának fogalma arról, hogy mennyibe kerül­ne a telep rekonstrukció­ja?” Ezt kérdezte, majd , hozzátette: „Egyébként mgis- hot sem sokkal jobb a hely- '• zet, mert az ország sertés- férőhelyeinek 85—90 száza­léka elavult, korszerűsítés­re, felújításra vár.” A kijelentés sajnos igaz. A józan ész is azt mon­datja velünk: éppen ebben a helyzetben lenne szükség nagyobb takarékosságra, sok vezetővel meg beosztot­tal egyaránt azt mondatja: „minek strapáljam magam ilyen körülmények között? Pénzt nem csinálhatok! Még megfontoltabb gazdálko­dásra. Ezért nem lehet megbékélni azzal a mind szélesebb körben elhara­pódzó szkepszissel, amely szerencse, hogy az időjárás a segítségünkre van” ... Való igaz, hogy az idén tavasszal bőséges felhőta­karó gyülekezett az ország egén, aminek köszönhetően a lehulló eső bő termésre serkentette az elvetett ga­bonát. Ám ez csak az amúgy is kitűnő növénytermesztés dolgát tehette erre az évre rendbe — remélhetően A szakosított sertéstelepek ál­lapotán, helyzetén önmagá­ban még nem változtat. S még kevésbé azon, hogy — láttuk, tapasztaltuk — van­nak helyek, ahol hozzászok­tak a gabonapazarláshoz Pedig nemcsak attól lesz több gabonánk, ha sokat termelünk, hanem attól is, ha ésszerűen, takarékosan, fegyelmezetten használjuk fel. Az állattenyésztő tele­pek rossz állapota senkit sem mentesít a jobbító cselekvés kényszerétől. Tart­hatatlan, hogy a nagy rá­fordításokkal és rengeteg emberi erőfeszítéssel meg­termelt gabona a szkeptikus emberek nemtörődömsége miatt részben pocsékba menjen. Látszólag távol esik az ügytől, amit már egy másik mezőgazdasági nagyüzem állattenyésztőjétől hallot­tam. Arra . hivatkozott ugyanis, hogy a felvásárlá­si árak abszolút nem ser- kentenek a'áóyán'y, zsírsze-" gény hús termelésére. Mondom, hogy ez csak látszólag esik távol; az ügy­től, hiszen itt is a gabona felhasználásáról van szó. Arról, hogy a disznó ugyan­annyi takarmányból nö­veszt magán egy kiló sza­lonnát, mint egy kiló húst. Ezért végig kellene gondol­ni talán a súlyhatárokat, a technológiát! Mert az ex­portban a zsír ára csak tö­redéke a húsnak, a magyar fogyasztó pedig — különö­sén iazi árém,elések Utah . epeömlést kap, amikor a ki­lencven forint árú sertés- lapockából tizenöt deka zsír. Ezért az árrendszernek valóban ki kell kényszeríte­nie a takarmány értékalko­tó felhasználását. D e addig is, amíg ez megtörténik, mű­ködésbe léphet a szakmai lelkiis­meret, és önkén­tes alapon is megtehetők azok a lépések, amelyek megakadályozzák, hogy a legnagyobb nemzeti kincsünkként megtermelt gabonából jókora mennyi­ségek elvesszenek. A népgazdaság érdeké­ben és a szűkebb közösség hasznára. G. I. Drága ez a nyár. Ki bújjon a csatornába? A hideg, esős nyár, a rend­kívül szokatlan időjárás — főleg az elmúlt tíz napban —, alapvetően megváltoztat­ta az ipari üzemek, a szolgál­tatás, a kereskedelem min­dennapi munkáját. Hogy szervezték és szervezik ilyen­kor a hétköznapi tennivaló­kat a különleges helyzetben? — erre kerestük a választ. Hegesztés— fólia­kuckóban — A szerkezetépítést ugyan nem befolyásolja a hideg, de az emberek hangulata, mun­kakedve más, mint a meg­szokott nyáridőben lenne — hallottuk Szanyi Bertalan termelési főmérnöktől, a Sza­bolcs megyei Állami Építő­ipari Vállalatnál. — A tető- szigeteléssel azonban nagyon lassan haladunk, még a felső szint belső munkáit sem tud­juk a szigetelés hiánya miatt maradéktalanul elvégezni. Kisvárdán a 136 lakásnál és Örökösföldön például fólia­kuckóban hegesztettek. Eső­kabátot adtunk a dolgozóink­nak. Többször rendeltünk el szombati műszakot, hogy csú­szás nélkül átadjuk a létesít­menye'két.' Az óráról órára változó időjárás azonban még a munkák átcsoportosítását is nehezítette. Leglátványosabban a strand látogatottsága esett vissza. Támcsu Mihály fürdővezető lehangoló képet fest Sóstó­ról. — Keserves ez a nyár ne­künk. Tavaly májusban és júniusban 90 ezren keresték fel Sóstót, 1,2 millió forint volt akkor a két hónap árbevétele. Az idén eddig 50 ezren for­dultak még az uszodában, a bevételünk 630 ezer forint. Ha továbbra is ilyen esős nyarunk lesz, várhatóan 2 millió forintos árbevétel­kieséssel számolunk majd. Eddig 1,2 milliót vitt el a bevételből a nyárelő. Egyet­len napon könyvelhettünk el „csúcsot”, június 3-án, va­sárnap 5 ezren pihentek a sóstói strandon. Nem fogyott az üdítő A kerthelyiségek nagy népszerűségének sem használ a hűvös idő. Nincs kedve be­térni egy fagylaltra, egy üdítőre a vendégnek. — Sokkal kevesebb fagy­lalt, üdítő és sör fogyott ed­dig a tervezettnél — mondta

Next

/
Oldalképek
Tartalom