Kelet-Magyarország, 1984. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-07 / 158. szám
vetették inkény ellen /on sokak kedvenc ol- nya Lion Feuchtwanger 3 műve. A nagy német lodógus, történetíró 100 illetett. Műveit Hitler mra jutása után elégeí- maga emigrációba kény- t. Kezdetben pacifista iellanes volt. A későbbi- a dialektikus történe- •mlélet eljuttatta a mar- 3 közelébe. Regényeiben snálta Freud mélylélek- szközeit is. Ügy látta, a történelmi regény a ásosabb fegyver kora önellen: ezzel a módszer- cözelmúlt eseményeit is almi távolságba lehet ni és a jelen eseményei- feebb szatírával ábrázol- gy sikerű regényében, a k a szőlőben” a nagy i forradalom korszakát •ró, Az Oppermann-test- cegnő, Simone. 1953-ban . 1958-ban hunyt el. (k. b.) nger: estvérek* A munkát pontosan, re kellett végezni, mert a ínosság előtt folyt, n, az új parancsnok na- büszke volt az ötletére, z utat teljes egészében ri erővel építették, gépek ti, megfelelt az új idők, a ladik Birodalom szelle- k, amely küzd a gépek Meghívta a barátait, Íjak ki, nem ugyanolyan ez az út, mint bármely c. Célja ugyan nem volt c az útnak; a moosachi tói a mocsárhoz és a mo- t megkerülve újból a tá- t vezetett, senkinek sem •á szüksége. De jó út volt, lássák a parancsnok ba- és ismerősei, milyen jó. is jöttek és látták. Lát- henger elé fogott foglyo- §s ez olyasmi volt, amit sohasem láttak. Elmesél- smerőseiknek. A tábor el zárva, az új út el volt i, de az útépítés módja ícsiságot keltett, nagyon í kértek a parancsnoktól lélyt, hogy megnézhes- munkálatokát és ő b üszőit, hogy az ötlete mek- érdeklődést keltett. Dil Rauch eközben a délit fővárosba érkezett, itt hathatósabban szor- azza Gustav szabadon itását. Hallott az új pa- nok ötletéről és ő kijár- agának az engedélyt. Na- i odament, ahol a fog- a gőzhengert húzták, stav szakaszát a hetedik n fogták a henger elé. ív egészsége az utóbbi m megromlott. Légszomj ;ta. Bár erős férfi volt, a zás egyre nagyobb megyést jelentett számára és inában többször és egyre 'abban elájult, aznap, amikor a henger érült, elég frissnek érez- igát és mialatt a hámot i — hű-hó Heil-Hitler, gondolatok ébredtek e, mint már régen nem... Ha valaki egy gőzhenger an fogva, és húznia kell, nevethet, nagyon vágja a t, de mosolyogni lehet; iként úgysem veszik ész- torzonborz szakálltól. Mi- lassan halad előre ez a ír, szörnyű lassan. — Ha- kimérten utadon, örök viselés. — Nem „kimért” szövegben, hanem „észlenül”. „Haladj észrevét- utadon, örök Gondvise- Bosszantó, hogy nemtud- /áhb. Ezért, dolgozott éve- lessingen, hogy most ne folytatni ezt a mondaton hová vezet ez az út, yen a hengert húzzák? sokat építettek a fáraó- Pitom és Ramszesz váróié annak volt értelme, en- az útnak, úgy látszik . Hurrá, most már tudja, van tovább: „De ne en- hogy emiatt kételked- benned.” Elégedetté tette, eszébe jutott. Könnyeb- íúzta a hámot és már nem olt semmire. MEGYÉNK IS MEGIHLETTE n világháború árnyékában Számtalan akadály magasodott a Szabolcs megyében szervezkedő baloldali erők elé. A fővárosban mély illegalitásban dolgozó kommunista sejtekkel igen nehéz volt kapcsolatot teremteni. A nehézségek ellenére próbálkozásban nem volt hiány, melyek közül az egyik a második világháború alatt eredményt hozott: 1941- től 1943-ig baloldali tanulókör működött Nyíregyházán. Egy korábbi írásában Ge- csényi Lajos kutató már felvázolta ennek a csoportnak a történetét, a megalakulás, a működés körülményeit. A főleg fiatalokat egybehozó kör előzményei a második világégés előestéjére nyúlnak visz- sza. A HARMINCAS ÉVEK VÉGÉN az egykori kossuthos diák, a nyíregyházi születésű Vár- allyai Jenő újságíró, szociáldemokrata párttitkár kísérelte meg először a párt baloldalibb gondolkodású tagjainak összefogását külön csoportba. Olyan szervezetet kívánt létrehozni, amely elfogadja a Márciusi Front programját, a földkérdés radikális megoldását, a de- tnokratikus átalakulás igenlését. Várallyai próbálkozása nem járt eredménnyel, de biztatása ébren tartotta az igénvt egy következetesen baloldali tömörülésre. Végül Pálfi Ernőnek sikerült kapcsolatot teremteni Debrecennel, ahol 1939-ben már népfrontos ifjúsági csoport tevékenykedett többek között Űihelyi Szilárd és Szilágyi József vezetésével. A kommunista fiatalok szervezkedését az ifjúság minden rétegére ki akarták terjeszteni, elsősorban az üzemi fiatalokra támaszkodtak. Célkitűzéseiket — a marxista—leninista eszmék, a kommunista politikai felfogás terjesztése, a fiatalok forradalmárrá nevelése — a legális és illegális formák kombinálásával igyekeztek megvalósítani. Feladatnak tekintették a szervezkedés kiterjesztését vidékre és az ifjúmunkásnőkre is. Érthető ezek után, hogy a nyíregyháziak közeledését örömmel fogadták a debreceni fiúk. A nyíregyházi szociáldemokrata pártszervezeten belül a kapcsolatfelvétel eredményeként LÉTREJÖTT EGY IFJÜ- MUNKÁS TANULÓKÖR. Rendszeresen tartották ösz- szejöveteleiket, melyeken a marxizmus—leninizmus számos kérdéséről hangzott el kiselőadás, vitaindító, a kör legfőbb éltetője mégis a nyílt véleménycsere volt. Terítékre kerültek a politikai gazdaságtan alapelemei éppúgy, mint a háború megítélése, az osztályok, az osztályharc marxi meghatározásának értelmezéBaloldali tanulókör Nyíregyházái se. Nem ismerjük a tanulókör teljes névsorát, a résztvevők pontos számát. Ha a debreceni mintát követték, akkor a csoportban húsz-huszonöt fiatalnál több nem tevékenykedhetett. A források, visszaemlékezések megőrizték Guttmann Miklós technikus, Lefkovics László, Fülöp László, Kampf László, Lerner Endre, Földi László, Auspitz Emma nevét. 1941 nyarán Magyarország belépett a Szovjetunió elleni háborúba. Üjabb letartóztatá- si hullám söpört végig az országon, amelyik megyénkben többek között elérte Pálfi Ernőt is, akit internáltak. Az események ellenére tovább dolgozott az ifik vezetésével a baloldali kör. Guttmann Miklós lakásán találkoztak. Vitáztak az ÉGETŐ TÁRSADALMI PROBLÉMÁKRÓL, a történelmi materializmus egyes kérdéseiről, önnevelésre marxista brossúrákat forgattak, cserélték egymás között a baloldali írók műveit. Kézről kézre jártak a legális szociáldemokrata kiadványok, így például a Népszava naptárok. Igen népszerűek voltak Gorkij regényei. Politikai tisztánlátásukat, agitációs munkájukat nagyban segítette, hogy 1942-ben sikerült átalakítaniuk egy rádiót, melyen a moszkvai Kossuth rádió adásait, valamint a londoni rádiót hallgatták. A Kossuth rádióból értették meg, hogy Magyarországnak létkérdés a fasiszta hatalmakhoz fűződő szövetségi viszony felszámolása, hogy a baloldali erőknek mindent meg kell tenniük a magyar néptömegek antifasiszta, németellenes harcának szervezéséért. A rádió hírei alapján igyekeztek leleplezni a német hadisikerekről szóló hivatalos tudósításokat. A baloldali fiatalok felvilágosító munkája elsősorban a nyíregyházi dohánygyárra korlátozódott és néhány kisebb munkahelyre terjedt ki. Elszigeteltnek tűnő agitációju- kat a hatóságok igen veszélyesnek minősítették. Ez kitűnik a fiatalok ellen később felsorolt vádakból. A körrel kapcsolatot tartó Zajácz János ellen például az állam és társadalmi rend erőszakos felforgatására irányuló izgatás miatt indítottak eljárást. A harminchárom esztendős épület és műlakatos segéd fejére a következő „vádakat” olvasták: több alkalommal kijelentette, hogy „a németek az újságokban és a rádióban közölt nagy előrehaladása csak propaganda, abból semmi sem igaz, mert az oroszok becsalják őket az ország belsejébe, s majd ott adnak nekik az oroszok sóra valót; .. jobb is lenne, ha az oroszok bejönnének ide, mert minden szegény embernek jobb megélhetése lenne és jobban lenne kenyér, mint most van ...” Minden bizonnyal hasonló szellemben politizáltak 1941—42-ben a baloldali kör tagjai is. Lendületet adott a nyíregyházi tanulókör működéséhez, hogy 1942 nyarán sikerült kapcsolatba kerülniük a fővárosi kommunista egyetemisták, Kelen Tibor és Gáti Jenő vezette csoportjával. Kaptak tőlük brossúrákat, könyvekét. Valószínű, támogatásuknak köszönhető, hogy 1943 tavaszán a nyíregyházi körben röpiratterjesztő akciókat terveztek. A kibontakozás azonban elmaradt: letartóztatták a budapesti egyetemisták vezetőit, néhány napon belül pedig elfogták a csoport valamennyi nyíregyházi résztvevőjét is. A megkínzott fiatalokat a honvéd vezérkar főnökének bírósága elé állították. R. G. Festői körutazás Lakatos József képnaplója BALLADA márcsekei fejfák, a csizmahúzók, a tárgyak és a népi magatartás eurázsiai tartozékait, összefüggéseit, a múlt korunknak üzenő emblémáit. Megfejthető és megfejtendő hieroglifái történelmet, tájat, népi-nemzeti sorsot elemeznek, összegeznek a formák súlyos felderítésével. Festői alakzatokban a világ és az emberiség jelenik meg Csarodán, szövőgépben, nagyari Petőfi- fában megfigyelt egységén. Sajátos műfajt teremtett deszkákból, kerítéstöredékekből szerkesztett kép-dombor- műveivel, melyekhez színeket csatolt. így lesz a gondolattá érlelt anyag „Káplár Miklós emléke”, „Öreg király”, mely kicsit minden ember önarcképe, fensége. Megrázó erejű új anyagtársítása a „Dozmati regősének” festői-szobrászi műfordítása. Lakatos József nem egy búcsúzó eszme utolsó festőmohikánja, az ő múltgyökei a jelennek, a holnapnak üzennek, a hazai táj és a történelem szem- és értelemnevelő vizuális energiájával, tzig-vérig értéksugárzó kortársunk, a színes idő, a hiteles derű teremtője: rajzzal, képekkel, fadomborításokkal, képzőművészettel. L. M. Dúsa Lajos: Abban a városban maradták Ki tudott szökni cinkosabban nálad? Mi tudott lebegőbben hullámzani a te hajadnál? Micsoda táncot járt szememben melled az ég s föld között; s még lábad is, a röghöz kötött két hámszaggató kancacsikó, még a lábad is hogy iramlott a járda szennyes kifutóján az ígéretes hegyek felé: El-el a sors-árenda nyúzott, örömhervasztó terepéről!... Ezért volt kár az esti séta éppen akkor és pont oda. A gyermekkórház előtt az az asszony és az az üres pólya, az az üres arc, az a tömör lassan gördülő nehézvíz-könnycsepp. S míg a te „jajkislányom”-odra az én jajfiam rányillalt, fordult a szél is. Feketén hullt körénk a pernyés ipari gyász, s hiába volt a vacsora a fenyők alatt, a bárzenét kifütyölte az esti szél; és később is, az üres lakások lopott, idegen szobáin is átment az ürespólyás asszony. — Mert te a városban maradtál, abban a városban, ahol halott csecsemők sírása hallik mindörökké a fák fölött. Különös festő: Petőfi, Csokonai örököseként végiggyalogolta a hazát, és festői vallomásaival megörökítette, értelmezte a mosonmagyaróvári háztetőket, a szigetközi fatus- kót, bakonyi szurdokot, mohácsi busómaszkokat, a hortobágyi ménest és a csordát, a békési, vásárhelyi tanyákon átgördülő juhnyájt, az Alföld bivalyait, szatmárcsekei fejfákat, tákosi templomot, tarpai házat, hajdúböszörményi kapufélfákat, Móricz Zsigmond tiszacsécsei szülőházát, de sop- ronhorpácsi gótikát — győri részleteket, sárvári bástyát is. Lakatos Józsefről van szó, aki művészetére hangszereli a hazai táj meghitt és kevéssé ismert szögleteit, így festményei nemcsak a megörökítés, hanem a felfedezés erejével hatnak. Az éppen most Szombathelyen július közepéig kiállító művész Sárváron született, az egri tanárképző főiskolán tanult, műveit bemutatták Budapesten, Nyíregyházán, Békéscsabán, Keszthelyen, Vásárhelyen és a környező baráti államokban is. Kevés magyar képzőművészről mondhatjuk el, amit róla, hogy szinte minden tájegység festője, egyaránt kutatja a Dunántúl, az Alföld, a szatmári részek képi motívumait. Minden festménye időgép, horizontálisan terjed a térben az Őrségtől a beregi részekig, és függőlegesen közlekedik a századokban, feltárva a szatFAKÉP Kiss Dénes: Sorok a suhanásban Majd évek múlnak el és arra rettenek hogy rázkódik az ágy és zúgnak a falak S fölsikoltanék hol van az anyám? Hol van aki volt? Majd évek múlnak el észre se veszem irgalmaznak-e éhínségeim? Szeretetlenül vergődve tovább mivé változik a csillagarculat? Minden ugyanúgy fájdít és emészt? Vagy föl se foghatom pillanatokban évezred suhan?!
