Kelet-Magyarország, 1984. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-28 / 176. szám

2 Kelet-Magyarország 1984. július 28. ÜJ városbútor Nyíregyházán Jobbról óra, balról hómórö Legyen menü I délben, este ! Mit aszik a turista ? Ki tudja hányszor írtunk már arról, hogy sétálóutca lesz Nyíregyházán a Zrínyi Ilona utca. Azt is szóvá tet­tük már néhányszor, hogy mindeddig csupán a jármű­veket tiltották ki, és elhelyez­tek néhány — enyhén szólva ormótlan és rondára mázolt ' — padot. Most jó híreket kap- í tunk: Első képünk egy grafikáról ; készült, ám ha minden jól i megy, az ősszel már a valóság- ■ ban is bemutathatjuk, hiszen I a nyár végén, az ősz elején i már helyére, . a sétálóutcába j kerülhet a városi óra. A ha- ; talmas, mintegy öt méter ma- • gasságú: formatervezett szer- I kezet krómacélból készül, A I keretek között elhelyezett gömbök sík metszetű félü- : létéi mögött helyezik el az I elektromos vezérlésű szám- ; lapokat. Tulajdonképpen nemcsak , pra lesz ez a városi óra, ke­let és nyugat; irányban a : hőmérsékletet mutatja majd í számjegyekkel, tehát aki a | Nyírfa Áruház elől néz rá, í annak hőmérő lesz, észak— I déli irányban, azaz az utca I hossztengelyében pedig az I időt mutatja majd. I Az óratorony felső részé- f ben egy forgókorong jelzi I merről' fuj a szél, alsó ré- I iszén pedig ugyanilyen ko- S rong lesz beállítva az észak- í jel (NORD). A gömböket a kisvárdai öntödei Vállalat gyártja, felületük matt fé- , nyű lesz, a számlapokat füst­üveg előlap védi. Másik felvételünk egy a több ‘ fajta, de azonos családhoz I tartozó városbűtorok közül. ( A köztéri reklám céljait szol­gáló, ugyancsak formaterve- ' zett vitrin testvéreivel együtt 1 foglalja majd el a ma még sok­féle, egymástól alaposan el- I ütő, s nem is mindig eszté­tikus hirdetőoszlapok és táb­lák helyét, természetesen nemcsak a sétálóutcában, ha­Í nem a város más pontjain is. A városi óra és a reklám- berendezések — Vincze István városi főépítész tervei alap­ján — készítése elkezdődött. (b. j.) A menüket frissen készí­tették, ízük, hőmérsékletük 3 kifogástalan volt, az adagok jj épp akkorák voltak, amilye- i neknek lenniük kell, az árát * pontosan számolták ki és a ; felszolgálók a szabályoknak ■ megfelelő számlát adtak. Saj­nos elszokhatott tőle az olva­só és az éttermekbe betérő vendég is, hogy ennyi jót ta­pasztaljon egyszerre, márpe­dig ezek a megállapítások igazak voltak, pedig a me­gyei tanács vb kereskedelmi osztályának felügyelősége a vendéglátó vállalat központ­jában és öt éttermében, há­rom áfész-központban, nyolc áfész tizennégy éttermében és az utasellátó vállalatnál szer- . zett tapasztalatait összegezte az imént leírt mondat. Igaz nem terjedt ki a vizs­gálat az éttermek egész tevé­kenységére, most csak azt nézték, hogy egy tizenkét év­vel ezelőtt hozott rendeletről nem feledkeztek-e meg a vendéglátás gazdái. Ez a ren­delet azt írta elő, hogy a me­gyeszékhelyen, valamint ' a gyógy- és üdülőhelyeken mű­ködő első osztályú meleg­konyhás vendéglátó üzletek az idegenforgalmi idényben déltől délután három ’ óráig legalább egyféle turistame­nüt kötelesek kiszolgálni, a másod- és harmadosztályú helyeken egész áven át a ven­dégek rendelkezésére kell áll- , ni délben és este is legalább kétféle menüvel. Megszabta a j rendelet azt is, hogy a turis- í ta- és napi menük áraiból az i elsőosztályú helyeken 20, a I másodosztályúakban 15, a t harmadosztályúakban pedig rlO- százalék árengedményt i kell adni. Nem feledkeztek el erről a í rendeletről az ellenőrzött ven- ) déglátóhelyeken, mindenütt : tartják magukat az előírá- { sokhoz, ám ez gondokat is l jelent. Most már hosszú évek 5 tapasztalata, hogy hiába főzik I meg délre a menüt, a na- I gyobb helyeken sem fogy tíz- " tizenötnél több, a kisebb ét­termekben pedig jó ha két- három adagot el tudnak adni 5 naponta. Tulajdonképpen ez \ lehet az oka, hogy a vidéki éttermekben nem mindenütt ! szentelnek nagy figyelmet a menük összetételére és változ­tatására, magyarul meglehe­tősen egyhangúak a menüben kínált ételek és nemigen le­het az étlapból megítélni, hogy tél van-e vagy nyár, mert az idényszerűséget sem veszik különösebben figye­lembe. Ami az árakat illeti: a ven­déglátó vállalat egységes ára­kat alakított ki minden étter­mében. A kismenüt 31, a nagymenüt 35,50-ért, a diák- és katonamenüt pedig 25 fo­rintért kaphatja meg a ven­dég, ez azt jelenti, hogy 15 százalék kedvezménnyel álla­pították meg az árakat. A nagykállói II. osztályú étte­remben a menük nyersanyag- értékét is meghatározták, ők is 15 százalék kedvezményt adnak, de ugyanezt tapasz­talták az ellenőrök Kisvárdán is. A diák- és katonamenüket Nyíregyházán 25, Kisvárdán 20 százalékos kedvezménnyel értékesítik, Nagykállóban pe­dig a 9,50-es nyersanyagér - tékbői 30 százalékos haszon­kulccsal alakítják ki a diák­menük árát. Nyíregyházán vasárnap is kedvezményt kapnak az ét­termekben ebédelők: az I. osztályú Szabolcsban a turis­tamenüt 20 százalékkal adják olcsóbban, a Krúdy-étterem- ben 30 és 40 forintért, a Sza­bolcs étteremben 30, 40 és 50 forintért kínálnak kedvezmé­nyes menüt. Külön érdemes szót ejteni a jósavárosi Eper­jes étteremről, ahol gyer­mekétlapot szerkesztettek, amelyen a felnőttekénél ki­sebb, tehát olcsóbb adagot kínálnák és 20 százalékos kedvezményt is adnak. Az utasellátó is kínál gyermek menüt, szintén csökkentett anyaghányaddal kalkulálnak, ők viszont nem adnak enged ményt. A vizsgálat tulajdonképpen egy sor kedvező tapasztalatot rögzíthetett, de azért valószí­nű célszerű lenne nagyobb gondot fordítani a kedvezmé­nyes menük egyhangúságé nak megszüntetésére, hátha nagyobb lenne az érdeklődés s minden bizonnyal több ada­got is eladhatnának belőle. B. J. Fojjol kolotnok Bárányvágás — arab mádra Fél éve sincs, hogy megkez­dődött az üzemszerű termelés a tardosbányai Gerecse Termelő- szövetkezet baji vágóhídján, amelyet régi épületek átalakí­tásával tettek alkalmassá pe­csenyebárányok feldolgozására. Az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt megbízására hetenként ezer bárányt vágnak itt. Az elő­hűtött 15—18 kilós áUatokat hűtőkocsikban szállítják Bajról Ferihegyre, ahonnan repülőgép viszi tovább az árut Algériába. Bárányokat arab piacra szállí­tani nem egyszerű feladat, i megrendelő kikötése például, hogy a vágásra kerülő áUatok feje mindig keletre nézzen. A termelőszövetkezet ezért meg­változtatta az állatokat továbbí­tó láncrendszer elhelyezését, felszerelésének módját. A ritu­ális előírások betartását a vá­sárló képviselője ellenőrzi a ba ji vágóhídon. Lopott holmi a karácsonyfa alá Az ítélet indoklásában két tel­jes oldalt töltenek meg a har­mincéves rakamazi Tóth József 'eddig viselt dolgai. Érdemes át­olvasni: 1970 szeptemberében lo­pás kísérlete miatt javítóintéze­ti nevelés, közel három év múl­va lopásért öt hónap börtön, 73 novemberében garázdaság miatt tíz hónap. Nem egészen két év elteltével súlyos testi sértés — tíz hónap szigorított börtön, 77 márciusában orgazdaság — öt hó­nnap szabadságvesztés. Ugyan­ebben az évben maradandó fo- ■gyatékosságot okozó testi sér­tés miatt két és fél év, 1982 ele­jén bűnpártolásért és orgazda­ságért két év fegyház. De a lis- .ta még nem teljes, mivel leg­utóbbi ügye tárgyalására is a "börtönből vezették elő — ápri­lisban ítélték el súlyos testi sér­ülés miatt. Tavaly december 22-én vi­szont éppen otthon tartózkodott Tóth, aminek az egyik lakás tulajdonosai látták kárát. Éj­szaka feszítette ki a nyárikony­ha ajtaját, s ezen keresztül ment be a szobába. Karácsonyfadísze­ket, kesztyűt, fényképezőgépet nyalábolt össze, de pezsgőt, bort is vételezett az ünnep előestéjén magának, a beiglibe a padlás­ról diót szedett össze, meg egy kis hagymát. Az értékesebb dol­gokra hamar talált vevőt. A Nyíregyházi Városi Bíróság dr. Bodnár Zsolt tanácsa lopás vétségéért vonta felelősségre Tóth Józsefet (a lopott holmi összértéke ezerháromszáz fo­rint volt), s ezért nyolc hónap börtönre ítélte, mellékbünte­tésként pedig egy esztendőre el­tiltotta a közügyektől. Az ítélet jogerős. fi nyíregyházi konzervgyárban a szamitastechnika mind a vallalatvezetes, MIND A TERMELES VEZETES KITŰNŐ SEGÍTŐTÁRSA. A GAZDASÁGI DÖNTÉSEK, A TERMELOFOLYAMATOK SZABALYOZASA TÉRÉN A SZAMITOGEPES INFORMÁCIÓS ALREND­SZEREK HATÉKONYAN MŰKÖDNEK. A nyírbogdányi példa Hajdan pakura, most élővilág A nyírbogdányi vasútállo­máson leszállóknak rögvest szembe tűnik, hogy a sínek oldalán facsoportok, virágok, kis tó nádassal díszlenek. Ke­vesen hinnék el, hogy a Ti­szai Kőolajipari Vállalat nyírbogdányi gyáregységének a szennyvízülepitő és -tisztító rendszere van a látottak mö­gött. A gyárkapun belépve ha­sonló kellemes látvány foga­dott. Parkok, fák, cserjék, vi­rágok sokasága tűnik a belé­pő szeme elé. Hosszú éveken keresztül ez az üzem a kör­nyezetszennyezők népes tábo­rába tartozott. Milyen válto­zás ment itt végbe, mit tett a gyár vezetősége és sok dol­gozója, hogy nagy ipari léte­sítményektől szokatlan mó­don a környezet ily virulóan szép? Hagy szennyezők voltak — A gőzök, elillanó gázok, égéstermékek kibocsátása, az eZekkel való szennyezés nem jelent gondot. Az előírások szabta határok alatt mozog a kibocsátott káros anyagok mértéke. Sokkal nagyobb probléma azonban a víz- szennyezés — mondta 'Wax­mann Károly, a gyár főener­getikusa és környezetvédelmi felelőse. A bogdányi üzemegység hosszú évek óta kisebb-na- gyobb mértékben hulladék­kal, olajjal teli vizet enge­dett a Lónyai-csatornába, közvetve a Tiszába, így káro­sította azok élővilágát. Az 1970—75 között közel 3—400 ezer forint bírságot fizettek évente. Az évtized végén megkezdték egy komplex víz­tisztító rendszer építését. Öt­hat év alatt részletenként épült fel. Fokozatos készülé­sét a pénzbüntetés csökkené­se is bizonyította. 1982 óta a vállalat nem fizet büntetést. Korábban 7—800 ezer köb­méter vizet vezettek vissza a csatornába, de a profilváltás végeredményeként ez a víz- mennyiség visszaesett 50—60 ezer köbméterre, azonban en­Ojdonság, s mint minden ilyen- tői, tapasztalható bizonyos ide­genkedés, tartózkodás. A diétá­zók és a cukorbetegek viszont kimondottan örülnek a figyel­mességnek. Ha nem ízlelem, magam sem ajánlanám a kókusz, a kávé, a vanília és a csokoládé ízesítésű diétás fagyit, amelyet a Koro­nek a tisztítása is komoly feladatot ró az üzemre. A be­ruházás 10 millió forintba került, melyet a vállalat sa­ját költségvetéséből finanszí­rozott. A kivitelező a KE- MÉV volt, mely a garanciális javításokat jelen pillanatban is végzi a rendszer utolsó egységén. A teljes üzembe helyezés 1983 végén volt. Waxmann Károly vezet vé­gig a rendszeren és magya­rázza a működését. Az első lépések a gyárba vezetnek. — A kibocsátott szennyvi­zet ülepítő medencéken át egy olajfogóba vezetik. Itt a fel­színén lévő szennyet eltávo­lítják. Utána kémiailag tisz­títják a vizet. Különböző vegyszerekkel semlegesítik, majd újból ülepítik a folya­dékot — magyarázza a fő­energetikus. Ezek után a gyárból kilép­ve kísérjük a még mindig ko­szos vizet, majd egy tóhoz érünk. Ide emelik át a már lényegesen világosabb, tisz­tább folyadékot, majd oxi­génnel dúsítják. Tározótavak­ba folyatják át. Örömmel ve­szem tudomásul, hogy itt már megjelentek az élet jelei. Bé­kák brekegnek, a partot ná­das övezi, a tavon szárcsák úszkálnak. És elértünk a rendszer utolsó állomásához. Korszerű tisztítás Ez a biológiai tisztító. Üzembe helyezése több mil­lió forint volt. A folyadékot rotorok segítségével levegőz­tetik és egy tartályban élő iszapot adagolnak hozzá. Az ebben élő baktériumok fel­falják a szennyező élettelen anyagokat. Innen a Lónyaiba vezet egy csatorna. A befc- lyónál ivóvíz tisztaságú fo­lyadék kerül bele. Halak úszkálnak, sokan horgásznak. Waxmann Károly büszkén mondja: a környezetet nem szennyezzük többé! A beszélgetést a főmérnöki irodában Keresztessy Zsolttal folytatjuk. — Megérte-e önöknek az új rendszer beállítása? — Anyagilag nem, de a nában fogyasztottam. Néhány napja szolgálják fel a vállalat süteményes üzletében, illetve az étteremben. Eddig 12 kilót fo­gyasztott a közönség. Bizonyára megkedvelik a fo- gyózók, diétázók. Ha igen, re­méljük nem kell esetleg azért bosszankodniok, hogy nem gon­doskodnak az utánpótlásról, (f.) társadalomnak és a környe­zetnek mindenképpen hasz­nos. Az üzembentartás éven­te több százezer forint, így nyereségünk a bírságmegta­karításból nincs. Most lépett életbe azonban egy új kör­nyezetvédelmi rendelet, mely új üzemegységek építését ki­zárólag a környezetvédelmi létesítmények megléte esetén engedi. Most épül egy uj gyáregység, ahol évente 3000 tonna korrózióvédő anyagot gyárt majd. Ennek megnyi­tása a tisztítórendszer nélkül nem lett volna lehetséges. Tudományos kontroli — Terveznek-e más kör­nyezetvédelmi rendszereket ? — Sokkal célszerűbb az új létesítmények építésével egy­idejűleg új tisztítóberendezé­seket építeni. Így az előbb említett üzemhez készítünk egy előtisztítót is. Ezzel a gyári főtisztítót tehermente­sítjük. — Képes a gyár az összes elhasznált vizet tisztítani? — Igen, sőt alkalmas a gyár­telepi kommunális szennyvi­zek megtisztítására is. A VII. ötéves tervben ezt meg is kí­vánjuk oldani. — Mi rá a biztosíték, hogy a rendszer ezután is csak jó minőségű vizet enged a fo­lyókba? — Ezt a helyi laboratóriu­munk garantálja. Rendszere­sen ellenőrzik és elemzik a kilépő anyagokat, melyek a Lónyaiba kerülnek^Ezenkívül évek óta a debreceni Kos­suth Lajos Tudományegye­tem ökológiai tanszéke végez vizsgálatokat, melynek ered­ményeit a jobb üzemvitel ki­alakításánál hasznosítjuk. — Mi történik a hulladék­kal? — Ezeket összegyűjtjük és megfelelő mennyiség össze- szedése után Leninvárosba to­vábbítjuk, ott feldolgozzák. Gyógyászati termékek gyár­tásánál hasonlóképpen feles­leges anyagok halmozódnak fel. A technológiák korszerű­sítésével ezeket újból fel­használjuk, melynek eredmé­nye, hogy a mennyiségük csökken és a nyereség növek­szik. A jó példa kapcsán elgon­dolkozhatunk. A gyárnak mindez nem jelent anyagi hasznot, azonban újból élő­vizet juttatnak ki a folyókba. Ügy tűnik, a helyes szemlé­let beláttatta: az erkölcsi, társadalmi haszon sem lebe­csülendő. K. B. Fogyó fagyi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom