Kelet-Magyarország, 1984. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-26 / 174. szám

1984. július 26. Kelet-Magyarország 3 Az üdültetés kérdőjelei I gaz-e, hogy a kedvez­ményes üdültetés egy­fajta anyagi támoga­tás mindazoknak, akik a családi és az anyagi hely­zetük miatt másként nem üdülhetnek? Reprezentatív vizsgálatok bizonyítják, hogy a kisjövedelműek meg­lepően nagy hányada nem jut hozzá a kedvezményes üdüléshez; az erre jogosító beutalók nagyobb részét a viszonylag magasabb jö­vedelműek kapják. Az olyan családok háromne­gyed része, ahol a havi egy ifőre jutó jövedelem 1500 forintnál alacsonyabb, még soha nem jutott el ilyen üdülőbe; ahol pedig az egy főre jutó jövedelem 3000 és 4500 forint között mo­zog, ott a családok 41—43 százaléka kapott legalább egyszer beutalójegyet az el­múlt öt évben. Visszájára fordult volna a szociálpolitikai jószán­dék? Ez sem ilyen egyér­telmű. Az üdülési szokáso­kat és lehetőségeket nem­csak a mindenkori jöve­delmi viszonyok motiválják. Az életformának eleve meg­határozó szerepe van: pél­dául hogy aktív dolgozók­ról vagy nyugdíjasokról, gyermekes családokról vagy gyermektelenekről van-e szó? Az sem mellékes, hogy kinek mennyi az évi sza­badsága, hogy milyenek a lakáskörülményei; kinek milyen az egészségi álla­pota, van-e nyaralója, tel­ke, hétvégi háza, s mi több: évi szabadságát valóban pihenéssel óhajtja-e eltöl­teni, vagy az újabbkori — a többnyire az anyagi'kény- szer diktálta — szokások­hoz igazodva, a második gazdaság fogalomkörébe sorolható pénzkeresettel, jövedelemkiegészítéssel. Mindezek végiggondolása után is félő, hogy az üdül­tetési gyakorlat lényegé­ben szembe került a szoci­álpolitika alapvető céljával. A jövedelmi viszonyok, a család anyagi helyzete és életkörülményei szerinti differenciálást csak a köz­vetlen munkahelyeken vé­gezhetik el —, ha lenne er­re mód és lehetőség. De nincs. A térítési díjrend­szer a jövedelmektől füg­getlen: ugyanannyit fizet a betanított munkás, mint a nála jóval többet kereső kvalifikált szerszámkészí­tő, aki ráadásul esetleg még „géemkázik” is ... Elvileg. A gyakorlatban mégsem kell feltétlenül ugyanany- nyit fizetnie. A SZOT-ban ugyanis az ajánlották, hogy a fixtérítésű beutalójegy mellé — a szociális hely­zettől függően — további kedvezményekre jogosító in­gyenes utalványokat mel­lékelhet a helyi szakszerve­zet. Tavaly 20 ezer ilyen utalványt bocsátottak ki, illetve osztottak szét. s az egyes ágazati szakszerveze­tek is éltek e lehetőséggel. Ez kedvező fejlemény! A kedvezményes üdülte­tés másik nagy kérdése: miközben az üdülők évről évre több vendéget fogad­hatnak és évről évre töb­ben jutnak el az üdülők­be, vajon miért csökken az üdülők —, s leginkább a vállalati és az intézményi üdülők — kihasználtsága? Aligha elképzelhető, hogy sokkal több az üdülő, mint a pihenni vágyó ember; hogy az igényekhez képest jóval nagyobb hálózatot si­került létrehozni és nem kevés pénz árán fönntarta­ni. Márpedig tény, hogy a vállalati, a szövetkezeti és az intézményi üdülő ki­használása alig éri el a 60 százalékot. A SZOT-üdülők fele egész évben nyitva tart, s még az időszakos üdülők is 9—10 csoportban fogad­hatják 130—140 napon át a vendégeket. A vállalati idő­szakos üdülők — úgymond az igényekhez igazodva — mindössze 80—90 napig tar tanak nyitva, vagyis hat turnust fogadhatnak csak. Ha nem így lenne, ha a SZOT-üdülők nyitvatartási rendjéhez igazodnának, ak kor minden beruházás nél­kül 150—200 ezer emberrel több juthatna a kedvezmé­nyes üdüléshez. De nem juthat, mert az egyik helyen — különböző megfontolá­sokból — nem akarják, a másik helyen meg — meg felelő létesítmények híján — nem tudják széthúzni az üdülési szezont. Az egyik helyen esetleg a főszezon­ban is vannak üres szobák, a másik helyen elő- és utó­idényben is mennének az emberek, ha lenne hová. D e miért nem szervezi más? Miért ne szer­vezhetnék például a SZOT-nál, ahol a legna­gyobb gyakorlattal és ta­pasztalattal — s a jelek sze­rint nem rosszúl — inté­zik a kedvezményes üdül­tetést? Ehhez persze az egész üdültetési rendszer gyökeres szervezeti reform­jára lenne szükség, ami — az első pillantásra úgy tűnik — hátrányosan érin­tené az üdülőket fenntartó vállalatokat. De csak úgy tűnik... V. Cs. ■ » ettem egy kötvényt a feleségem névnapjára. Igen, ajándékba vet­tem neki. Azt mondják, hogy a zúgpiacon nagyon magas ára van a kötvény­nek. A Keleti-pályaudvar mellett ólálkodó kvarcóra­árusok például bármikor megadnak egy ezer forintos óvodai kötvényért két alig használt, zenélő felnőtt fér­fiórát. Ha jól megrázza az* ember, még a Für Elise-t is tudja. Űj elemmel meg oda- vissza eljátsza. A mai ár­emelkedés világban ez á legjobb befektetés. De fek­ve nem játsza, mert nincs rá garancia. Szóval hazavittem a köt­vényt, és sugárzó arccal köszöntöttem föl életem párját, ő meg csak állott ott a szoba közepén, és várt. No — mondom — édes Ro- zálkám, nem is örülsz? Köt­vényt hoztam neked a név­napodra. Igazi, szocialista kötvényt. évi 8 százalékos kamatozásút. Tudják, mit mondott erre az én Rozá- lom? Két ujjal felemelte, aztán kiejtette a kezéből, mint úri leány a koszos por­rongyot. „Papírt hoztál a névnapomra? Inkább vet­tél volna két szál szegfűt!” Nesze neked marxista kö­zépiskola ... Pedig két évig járta. — No de egyetlen életem — magyaráztam neki a közgazdaságtant —, a szeg­fű az elhervad, ez meg nyolc százalékot kamatozik! Jobb befektetés, mint az OTP kölcsön! Többet ér, mint két lopott kvarcóra a Keletinél! — Hát ez az — borult sír­va az asztalra. — Még egy vacak órát se tudsz nekem venni, bezzeg kötvényre futja... — Jól van, Rózái — éb­redt föl bennem a közgaz­dasági férfibüszkeség. — Most elmegyek, és hozok ne­ked szegfűt is, meg órát is. Legyen meg a te akaratod. De ha fizetik az osztalékot, tudd, hogy bele se szagol­hatsz! A népi ellenőrök) intő szava Aki tanácsi lakásban él, az a megmondhatója: mennyi bosszúságot okoz, ha valami­lyen berendezési tárgy eltö­rik, használhatatlanná válik, s várni kell, míg az ingatlan- kezelő vállalat kijavítja, vagy kicseréli. Ettől már csak az bosszankodik többet, akinek a lakását teljes fel­újításra „ítélték”, mert hóna­pokig kell élni tetőtől-talpig felfordított lakásban, s nézni a lassan haladó munkát. Drága felújítás­gyenge minőség Átfogó vizsgálat Vajon ilyennek ítélik a la­kóház-felújítási tevékenysé­get az elfogulatlan, tárgyila­gos külső szemlélők, a népi ellenőrök is? A kérdésre az elmúlt hetekben végzett át­fogó ellenőrzés tapasztalatai adnak választ, amikor is azt is megnézték; miként segíti a lakóházfenntartási tevé­kenység a tanácsi lakások használati értékének megőr­zését, esetleg növelését? Mivel a vizsgálat a taná­csi lakások 93 százalékára ki­terjedt, így a megállapítások megbízható képet adnak a felújítási, tatarozási tevé­kenység helyzetéről. E hű kép elejére mindjárt egy ked­vező megállapítás kínálko­zik: a felújítási és korszerű­sítési munkák során az össz­komfortos lakások aránya öl­ről 56 százalékra nőtt, a kom­fortosoké és komfort nélkü­lieké pedig csökkent. Kimentem a piacra. A lengyel lepedöárusok, meg a belvárosi őstermelők standja között megtaláltam Tónit, a kötvénybukit. Mondom neki, hogy jártam az óvodai kötvénnyel. — Ezek a nők — legyin­tett megadóan —, a lábuk elé teszi az ember a lelkét, ők meg csak átgázolnak rajta. Tőlem is elvált az asszony, amikor gázköt­vényre cseréltem a télika­bátját ...De rajtad azért segítek, pajtás. Adok az óvo­dai kötvényért egy óraipa­rit, meg egy szegfűtermelőt. Igaz, ezek csak hét száza­lékot kamatoznak, de ket­tő van belőlük. Ne hidd, hogy keresek rajta, nekem is többe van ... Jövőre vi­szont úgy fölmegy az árfo­lyamuk, hogy robban. — Biztosan robban? — No hallod, hasból be­szélek én? — Oké. csapj a tenyerem­be! Ha biztosan fölrobban, adj kettőt, viszek a szom­szédnak is, aki állandóan bőgeti a rádióját. T. Ágoston László Ennek a tevékenységnek az eredménye az is, hogy 20-ról 25 százalékra nőtt az egyszo­bás, 7-ről 20 százalékra a másfél szobás lakások száma, hiszen ilyen lakásokra mutat­kozik az utóbbi időben egy­re nagyobb igény. Ez azt is jelenti, hogy a két-, a két cs fél, a három- és az annál többszobás lakások száma jelentős mértékben csökkent, mert a magas használatba­vételi dijak és magas lakbé­rek miatt ilyen nagy lakáso­kat kevesebben igényelnek. És következzék mindjárt egy kedvezőtlen adat: a tel­jesen felújított lakások olyan ■ összegbe kerültek, hogy ab­ból a pénzből ugyanannyi új lakás épülhetett volna. Tu­lajdonképpen a kedvezőtlen megállapítások közé sorolha­tó, hogy Nyíregyházán eme­letráépítéssel mindössze 47, tetőtér-beépítéssel 11 lakás kialakítását tervezték, s en­nek megvalósítása is vonta­tottan halad. Jól is, rosszul is Hogyan is végezték tehát a vállalatok, a költségvetési üzemek a lakóházfenntartási tevékenységüket? Jól is, meg rosszul is, mert sok minden hátráltatta, illetve nehezítet­te munkájukat. Például a ta­nácsok végrehajtó bizottságai nem határozták meg a közép­távú tervben felújításra ese­dékes lakások címjegyzékét, sőt olykor egyetlen év fel­újítási címjegyzékét is csak hónapokkal, az évkezdet után szentesítik, így aztán nem csoda, ha nincs elegendő idő az előkészületekre. A pénz is egyenetlenül érkezik a ta­nácsoktól, de gondok vannak a tervezéssel is. Bár az in­gatlankezelő vállalat saját tervezőrészlegével végezteti az ilyen munkákat, ezek a tervek azonban nem mindig teljes értékűek, nem felelnek meg a műszaki és jogi köve­telményeknek, a költségveté­sek pontatlanok és hiányo­sak, pedig a tervezés idősza­ka meglehetősen hosszúra nyúlik. Gondot okoz az is, hogy sok helyen csak becsléssel álla­pítják meg: milyen mértékű és értékű felújításra van szükség, így aztán sokszor a szükségesnél nagyobb költsé­gek szerepelnek a tervekben, máskor pedig jelentős szerke­zetcserék is kimaradnak a nem megfelelő szemrevétele­zés miatt. Korántsem minden rossz azonban, amit a terve­zők végeznek, hiszen figye­lembe veszik a városrendezé­si terveket, s összehangolják vele a felújítási munkákat is. Kisvárdán például a Lenin és a Fürst utcán, a külső hom­lokzatok javításával és festé­sével amolyan sortatarozás jellegű kísérlet folyt, Nyírbá­torban a városközpont mű­szaki állapotának javítását és egységes városképi megjelen­tetését tartották kiemelt fela­datnak, Nyíregyházán pedig a Kálvin tér 14. és a Tanács- köztársaság tér 2. számú épü­leteinek homlokzat-felújítá­sával járultak hozzá az utca­képek szebbé tételéhez. Igénytelen megoldások A korszerűsítési munkák­nál készítenek gazdaságossá­gi számítást, például a fűtés korszerűsítésénél több ener­giahordozó közül választják ki a legkedvezőbb megoldást. A takarékosság és gazdasá­gosság elvének értelmezése azonban igen eltérő. Sok he­lyen igénytelen megoldások tervezésével, a legegyszerűbb anyagok alkalmazásával „sze­gényeik le” a létesítményt, vannak azonban pazarló megoldások is: időnként olyan berendezéseket is ki­cserélnek, amelyeket két-há- rom éven belül egyszer már kicseréltek. Ami a felújítások, korsze­rűsítések kivitelezését illeti, ott is meglehetősen nagyok a gondok. Az ingatlankezelő vállalat például több építő­ipari vállalattal dolgoztat, s nem mindig sikerül a mun­kákat összehangolni. Nyír­egyházán a Benczúr tér egyik udvari épületének felújításá­nál a gázkonvektorokat a homlokzat elkészítése után építették be, ezzel tönkretet­ték a felújított homlok­zatot, a Szamuely tér 5. szám alatt nem szigetelték a falakat, s ez a vakolat le­válását eredményezte, a Hu­szár sor 5. szám alatt két hó­nappal hamarabb kezdték a munkát, mint ahogy az-épí­tési engedélyt a tanács kiad­ta, aztán pedig 117 órát állt a munka, mert nem volt ele­gendő anyag, a Vasgyár utca 7/a és 7/b lakóházak felújítá­sánál pedig használható szer­kezeteket is kicseréltek. A hibák, a gondok ellenére a felújítási és korszerűsítési munka csaknem a tervek sze­rint haladt, a népi ellenőrök azonban felhívták a figyel­met néhány fontos dologra. Például a tervezői munka mi­nőségének javítására, az elő­készítés alaposságának, igé­nyességének fokozására. A tervszerűbb munkára annál is inkább szükség lesz, mert az elkövetkező években sem számíthatunk arra, hogy több tanácsi lakás épül, arra vi­szont igen, hogy a 10—15 év­vel ezelőtt épült lakások egy­re inkább elhasználódnak, így évről évre több lesz a fel­újítani, korszerűsíteni való. Ilyen feladatot csak szerve­zett, jól előkészített munká­val oldhatnak meg a lakó­házak fenntartására hivatott szervezetek. Balogh József Dzsekik exportra A tyukodi Kossuth Tsz konfekció üzemében dol­gozók a munkaruhák varrása után exportter­melésre kaptak megbí­zást. A divatos vattabe­tétes dzsekiket szovjet megrendelésre készítik. Nagy Sándorné meós mi­nősíti a szalagról lekerüit első darabokat. (E. E. felv.) II tagság szolgálata A Gávavencsellői Ve­gyesipari Szövetkezet jó hírnek örvend. Ezt öregbí­tette az elmúlt években is, emellett sok intézkedéssel, különféle segítséggel tá­mogatja tagjait. Mivel a szövetkezet saját üzemi konyhával nem rendelke­zik, a dolgozók a helyi ÁFÉSZ éttermében kedvez­ményesen étkeznek. A KI- SZÖV az OKISZ üdülői­ben 20 beutalót ad évente a gávavencsellői szövetke­zet dolgozóinak, s a szövet­kezet jóvoltából a beutalók térítésmentesek. Ennek el­lenére néhány üdülőjegy kihasználatlan maradt. A szocialista brigádok hosszú évek óta jó kapcsolatban vannak a helyi általános iskolával, óvodával és az öregek napközijével. A lakásépítéshez 15 dol­gozó 10 ezer forint támoga­tást igényelt, kapott. Az egészségtelen, ragasztóval dolgozó helyeken elszívó- berendezést szereltek fel. A balesetvédelmi oktatás rendszeres, ez is elősegítet­te, hogy súlyos üzemi bal­eset nem történt. Június I- től áttértek a 40 órás munkahétre. Sajnálatos tény, hogy a szövetkezet­ben mindenhol 1 műszak­ban dolgoznak, a második műszak beindítására nincs lehetőség, mert sok olyan nődolgozójuk van, aki kis­korú gyerekét egyedül ne­veli, s a második műszak idejére gond a gyermek- elhelyezés. K. B. Bemutató után Július végén növényvé­delmi bemutató és tanács­kozás?— gondolhatja a laikus, aki olvasta lapunk tegnapi erről szóló infor­mációját. S meg kell adni, van benne valami, hiszen egy hónap múlva már lá­dákba kerülnek az első al­mák, ilyenkor már egyre kevesebbet permeteznek. Ám mégis igazuk volt a szervezőknek, hogy nem télre, vagy tavaszra tették a tanácskozás idejét, hi­szen most még a gyümöl­csösben, élőben megnézhet­ték a gyakorlati szakembe­rek a kísérletek eredmé­nyeit. Ezeket pedig tavasz- szal kezdték, vagyis a leg­rövidebb időn belül a leg­újabb ismeretek birtokába jutottak a kertészek. Ugyanakkor, a még forga­lomban nem levő szerek hatását is megismerték. Öröm volt nézni a szak­emberek érdeklődését. Az újfehértói kutató állomás pedig igazi házigazdának bizonyult. (sípos)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom