Kelet-Magyarország, 1984. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-04 / 155. szám
1984. július 4. Kelet-Magyarország 3 Veszélyben az egyenlősdi □ eszélyben bizony. Mert például az Ipari Minisztériumtól kapott információ szerint tavaly a legkisebb és a legnagyobb béremelést végrehajtó vállalatok között 15 százalékpontos eltérés mutatható ki. Még nagyobbak a különbségek a különböző iparágak dolgozóinak átlagbére között. Ha az ipari átlagbéreket 100-nak vesszük, akkor 1932-ben a bányászat átlagbére majdnem 150, a kohászaté 104, a gépiparé 96,7, a vegyiparé 103, a könnyűiparé pedig 85.4 százalékot ért el. Meglehetősen tarka, majdhogynem erőteljesen differnciált a bérkép. Veszélyben az egyenlősdi az egyes üzemeken belül is: a kísérleti bérszabályozást alkalmazó vállalatok többsége megduplázta, esetenként megháromszorozta a normál bérszabályozás által — adómentesen — engedélyezett bérszínvonal-növekményt. Az oly’ sok vihart és vitát kavaró vgmk-tagok átlagosan 80—100 forint közötti órabérekért dolgoznak, s emögött a főmunkaidőhöz képest többnyire jóval magasabb teljesítmények állnak. Szóval: veszélyben a bér- és keresetegyenlősdi, s amióta csak veszélybe került, azóta sokan aggódnak. Vannak, akik hevesen támadják a kísérleti bérszabályozást, s még inkább a vállalati gazdasági munkaközösségekben elérhető jövedelmeket. Híre jött annak is, hogy akadnak, akik a „vgmk-láz-’ csillapításának módszerein gondolkodnak. Persze nem adminisztratív, hanem inkább „szabályozó-korszerűsítési” megoldásokkal. A szabályozók persze, sokféleképpen korszerűsíthetek. Például — s ez kizárólag magánötlet! — tessék csak végiggondolni, hogy mi lenne egy olyan intézkedés következménye, ami szerint a vgmk- bérek ezentúl nem a vállalati költséget, hanem mondjuk a nyereséget terhelnék?.. Veszélyben tehát az egyenlősdi. Szerencsére — mondják az aggályoskodókkal szemben sokan. Ám erre ismét megszólal az előbbi tábor: úristen, mi lesz ebből? Kérdik talán azért is, mert nem gondolják végig a ni- vellálás megannyi káros, s a differenciálás még több előnyös következményét. Azt tudják — bár nem szívesen emlegetik —, hogy a bér, a bérrendszer állapota nem csupán gazdasági, hanem egyben politikai kérdés is. A bérrendszer politikai racionalitása az számukra — az egyébként meghirdetett (bér) politikával ellentétben — azt jelenti, hogy a bérkülönbségek növelése súlyos társadalmi feszültségekhez, konfliktusokhoz vezet, vagyis a politikai stabilitást veszélyeztetheti. Csakhogy: tudnivaló — s ez egyre jellegzetesebb magyar specialitás —, hogy a bérek és a jövedelmek nem feltétlenül mozognak együtt. Annyira nem, hogy — a mai restrikciós bérpolitika következményeként a — bér- különbségek „szintentartása”, netán további csökkenése a jövedelemkülönbségek fokozódásával is együtt járhat. Tudvalévő ugyanis, hogy az erős helyzetben lévő társadalmi csoportok elől nem zárhatók el a hivatalos, a félig hivatalos vagy éppenséggel illegális jövedelem- szerzési csatornák. Falusné Szikra Katalin írta le nemrégiben a Figyelőben: lássuk be, hogy a munkaerő újra termelésének költségeit a mai — hazai — bérek nem fedezik, ezért aki teheti, mellék- jövedelmet hozó mellékmunkák vállalására kényszerül. Ez viszont ördögi kör: a bérkülönbségek növekedésének megakadályozásával a megszokott és kényelmes bémivelláció támogatásával a gazdaságirányítás éppen a jövedelmi különbségek ellenőrzésének lehetőségében és befolyásolásában korlátozza magát. Egyszer valami módon megfejtendő lenne a sokak által hirdetett — és csak elméletileg cáfolt — rögeszme, miszerint az erőteljes bér-, illetve keresetdifferenciálás, a valóságos teljesítményekhez igazodó bérpolitika és bérezési gyakorlat előbb-utóbb szembe kerül — úgymond — a társadalom tűrőképességével. Hiszen — mondják, a teljesítményelvű differenciálás egy jól körülhatárolható, a munkateljesítményekért „hajtó” kisebbségnek kedvez, amivel a többség nem ért egyet... □ aló igaz, sokan nem szeretik a „hajtós” embereket. Csakhogy hadd kockáztassak meg egy feltételezést: a differenciálás kontra egyenlősdi kérdést nem az aggályoskodók támogató egyetértése, vagy negli- gációja dönti el, hanem azoknak az erőknek egyetértése vagy negligációja, amelyek — a politikai szervezetekbe, a társadalmi intézményekbe tömörülve — a politikai hatalom legfőbb támaszainak, a politikai stabilitás biztosítékainak, letéteményeseinek tekintendők. Ha ezek az erők elfogadják és minden lehető módon támogatják az egyébként meghirdetett bér- differenciálási programot, akkor valóban veszélybe kerül az egyenlősdi. Ez bontakozik ki napjainkban. Vértes Csaba MINITRAKTOR A RABA MAGYAR VAGON- ÉS GÉPGYÁRBÓL. Cj mezőgazdasági géptípussal jelentkezik Győrött a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár: az óriás traktorok mellett sorozatban gyártják már a 15 lóerős kistraktort is, amely kiválóan hasznosítható a háztáji gazdaságokban. A győriek ezeregyszáz kistraktort készítenek, s az első szállítmány rövidesen elindul a kereskedelemnek. A képen: a gyár régi és új terméke, Dávid és Góliát. JÖ MINŐSÉGŰ IVÓVÍZZEL, LATJA EL Záhonyt, Tuzsért, Mándo- kot, Tiszabezdédet és Győröcskét a Tisza menti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Társulat tiszabezdédi vízműtelepe. Képünkön: Sziivási Mihály és Halász Béla gépészek irányítják a berendezéseket a szűrő- teremben. (G. B.) Végletek nélkül a kismamákról Köt-e az érzelmi kapocs? „Elhanyagolják, nem nevelik a gyereket, isznak, csavarognak.” „Gondozzák a picit, ellátják a háztartást, a jószágot, dolgoznak a földön, iszonyúan leterheltek, önmagukra, művelődésre nincs idejük.” Két szélsőséges véleményt idéztünk a gyesen lévő kismamákról, akikről jó és rossz indulattal, irigyen vagy részvéttel sokan 'és sokat beszélnek. S még a látszólag száraz adatok, a tárgyilagos tények is indulatokat, vitákat kavarnak — mint bizonyította ezt a Hazafias Népfront megyei bizottsága mellett működő nő- és rétegpolitikai bizottság legutóbbi ülése, amelyen a Tiszavas- váriban élő kismamák helyzetéről tanácskoztak. Tóth Lászlóné, a HNF megyei bizottságának munkatársa és dr. Géczi Lászlóné, a nő- és rétegpolitikai bizottság elnöke, röviddel az ülés után már higgadtan értékelték a tapasztalatokat. De hozzátették, hogy egy fél óra vagy egy nap múlva, más példákat hallva, látva, néhány dolognak akár az ellenkezőjét is elmondhatnák. Mert bár a népfront 1980- ban bevezetett gyes-szolgálata óta több ezer kérdőív adatai, szociológiai igénnyel feltárt helyzetelemzése alapján számos objektív tény megcáfolhatatlan, a viták újra és újra fellángolnak, éppen amiatt, hogy a kulcskérdés tisztázatlan. Kulcs: a család A kulcskérdés pedig a család. Amelynek fontosságát ma már felismertük, s tagadhatatlan az is, hogy a társadalom — például a gyes „intézményével” is — számos módon, anyagilag, erkölcsileg segíti a családokat, a gyakorlatban a problémák sokaságával nem tudnak az egyének megbirkózni. A kismamák sem. Akik szüleik és az iskola által szinte „agyonszabályozott” gyerekkorból általában rövid munkában töltött idő után, kialakulatlan szokásokkal, életmóddal egyszeriben a leg- felelősségteljésebb „beosztásba”: az anyaszerepbe kerülnek. Mégpedig olyan anyaszerepbe, amiben saját szülőjük példáját nem ismételhetik, illetve akár utánozzák, akár nem, mindenképpen konfliktusba kerülnek önmagukkal, környezetükkel, mindazzal a szűk réteggel, amelyik számukra a társadalmat jelenti. Joggal érzik tehát, hogy magával a társadalommal kerültek konfliktusba. Heg kell szervezni — Egyszerű azt kijelenteni — mondja Tóth Lászlóné —, hogy a kisgyermeknevelés szervezett, pontos, rendszeres időbeosztást kíván, amivel már eleve nincs tisztában a kismamák többsége. Ez azonban kialakulhatna, a kényszer, a gyakorlat megtaníthatná rá, ha szelektálni tudna a fontos és kevésbé fontos dolgok között. Mindez a gyesen lévő kismama — de tovább is léphetünk, s mondhatjuk minden gyermekét nevelő nő problémájának — mindennapi életében azt jelenti, hogy nem tudja: mit várnak el tőle. Versenyt a szakképzett gondozónőikéi, hogy gyer— Kár, hogy nem ihatok veled, sógor. Az orvos eltiltott a szeszes italtól. — Akkor miért tettél egy üveget az asztalra? — De hiszen a sógorom vagy! Azonkívül a vendégem is. Meg kell, hogy kínáljalak valamivel. — Egyedül nem iszom. — Nos, akkor talán én is kortyolok belőle. — Hogyhogy? Hiszen neked nem szabad. — Nem szabad, de egy feltétellel mégis lehet. — Valóban? — Igen, ha kitalálod, melyik kezemben van a pénz, akkor — ám legyen — én is felhajtok veled egy pohárkával. Másként nem engedi a lelkiismeretem, az orvos megtiltotta! Nosza, próbáld csak kitalálni. — A jobb kezedben van. — Próbáld meg, pajtás, még egyszer. — A balban. — Ördögöd van! És milyen hamar kitaláltad, már másodszorra! ...Akkor hát nincs mit tenni — tölts! Fordította: Gellert György meke ugyanolyan önálló legyen, mint a bölcsődések? Eleve lehetetlen, hiszen a kismamának főzni, mosni is kell, besegíteni a család anya' gi gyarapodásába, ha másként nem azzal, hogy a pluszmunkát vállaló férj helyett mindent megcsinál. Ám ez nem elég. A megyénkben élő több mint tízezer kismama túlnyomó része faluban lakik. Ahol kiközösítik, lustának bélyegzik, ha nem foglalkozik a háztájival és sorolhatnánk tovább. Túlzott várakozás Ugyanakkor a kismamától elvárja a „társadalom” az önművelődést is — ez sokaknak már igénye is —, s nem utolsósorban egy magasabb szintű gyereknevelést. Értve alatta a gyerek öltöztetését, étkezési kultúráját, szellemi gyarapítását. — Túlzott az elvárás? Túlzott. A kismama vagy megszakad vagy feladja. A harmadik utat, a drámaian megfogalmazott probléma megoldását kevesen találják meg. Azt, hogy tudatosan felmérjék, egyénileg eldöntsék, mi a céljuk, s ehhez igazítsák a napi feladatok sorrendjét. Hogy annyit vállaljanak, azt tegyék ami sikerélményt ad, hogy a gyerek ne teher, de öröm legyen, mert csak ilyen légkörben tud a kicsi érzelmileg fejlődni. Ezt kellene megtanulni, mindenkinek megérteni — összegzi a beszélgetést dr. Géczi Lászlóné —, hogy hároméves korig nincs fontosabb a gyermek és az anya közötti érzelmi kapcsolatnál, s ennek a hogyanját ne a szomszéd, ne a munkatárs, még csak nem is a tudományos szakkönyv, hanem az anya saját érzelmei diktálják. Kovács Klára Az első munkanap A közeli napok vizsgaizgalma még ott tükröződött arcukon, amikor hétfőn a fiatalok beléptek a Mátészalkai Sütőipari Vállalat kapuján. Tíz most végzett fiatal pék — négy leány és hat fiú — jelentkezett első munkahelyén. Igaz, nem teljesen ismeretlen számukra a gyár egyes számú üzeme, hiszen itt töltötték az elmúlt években nyári gyakorlatukat. Közülük négy fiatal társadalmi ösztöndíjas is volt. A fiatal pékek hamar megtudták: hár- ,man Nyírbátorban, hatan Mátészalkán kezdenek és egy társuk Vásárosnaményba megy dolgozni — júli ás elsején, az első munkanapon. Természetesen a fizetés is szóba került. A kitűnő bizonyítvánnyal rendelkező Kiss Edit 16,50 forintot, míg a többiek 16 forintot kaptak kezdő órabérként. A vállalat vezetői — főmérnök, személyzeti vezető, munkaügyi és termelési osztályvezető — ismertették az eddig elért eredményeket, az előttük álló feladatokat. A dolgozók jogairól, valamint a vállalat által — lehetőségeikhez mérten — nyújtott segítségről is. Ez utóbbi kapcsán még albérleti hozzájárulást is kap egy-két fiatal szakember, mivel vállalati érdek fűződik hozzá. Mint a személyzeti vezető mondta; megélénkült az érdeklődés a szakma iránt az utóbbi években, s ez annak is köszönhető, hogy az üzem közel felében már nem ismerik a sütőlapátot, s a modern alagút- kemencés üzemekben a nők is hódolhatnak a nehéz mesterségnek. Zsoldos Barnabás Fejlődik Nyírtass Immár hagyomány, hogy Nyírtasson a Hazafias Népfront a tanáccsal, az iskolával és a Vöröskereszttel közösen megszervezi a község nagytakarítását. A házak előtti árkok, átereszek, utcai részek tisztán tartására, virá- gosítására nagy gondot fordítanak. Évenként értékelik és ítélik oda a „Tiszta udvar, rendes ház” címet. A tanács mintegy kétmilliót költött a község belvíz- elvezetésére. Ez a napokban be is fejeződött — újságolta Moldvai László vb-titkár. Most tervezik, hogy a lakosságnál felgyülemlett háztartási hulladékot központilag fogják összegyűjteni. Ez előnyös lesz a lakosságnak, mert nem kell kinek-kinek külön fuvarról gondoskodni. De nem utolsó szempont az sem, hogy így a hulladék azonnali megsemmisítését is meg tudják oldani, nem szennyezi a környezetet. A megsemmisítésre, égetésre egy nyugdíjast kívánnak beállítani. A környezetet szennyező sáros utak és utcák rendbetételét is tervbe vették. Már elkészült az Alkotmány utcai kövesút. Az Ady utcát a nyár folyamán fogják rendbe tenni. A Rákóczi utat kohósalakkal borították. Ugyanígy akarják megoldani a Martinovics utca rendbe tételét is. A Dózsa György és a Martinovics utcákban a járdát akarják megépíteni. A tanács veszi az anyagot, adja a szakembert, a lakosság pedig a portája előtt társadalmi munkában megépíti a járdát. Az életveszélyessé vált óvoda helyett újat építenek. Erre több mint hatmilliót költenek. Szeptemberben már itt akarják kezdeni az új tanévet, három csoporttal. Szabó Endre
