Kelet-Magyarország, 1984. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-17 / 166. szám
2 Kelet-Magyarország 1984. július 17. Brémaiak Sóstón Dávid király őszintén szólva nagyobb érdeklődésre számítottak a szervezők a budapesti Rock Színház nyíregyházi vendég- szereplésén. Szombaton este nem sokkal több mint ötszázan ültek a hatalmas nézőtéren, pedig ezen a meleg estén aligha lehetett üdítőbb szórakozást kigondolni, mint befizetni a Dávid királyra. Talán a rock hatott riasztólag a közönség egy részére? Nem hiszem. Az István, a király sikere nem ezt bizonyítja. Alighanem meg kell harcolni azért, hogy hosszú évek után ismét megszokott esti programmá váljon nálunk: színházat nézni a csillagos ég alatt. Pedig jó, és a Dávid király is jó volt. Nehezen tudtam elképzelni, hogy lehet Stefan Heym lényegében esszéregényéből élő színházat csinálni, feszültséget és látványt teremteni, de az előadás meggyőzött arról, hogy ebben a fiatal társulatban a mesterségüket kiválóan értő emberek dolgoznak. A történet magva a Krónika I. Könyvében olvasható. A meggyilkolt Saul, az őt követő Dávid és fia Salamon históriája — mint a Biblia több helyen — erősen ellentmondásos. Heym azt írta meg, ami az ellentmondások mögött lehet, hogy a szöveg a királyi hatalom igazolására született, és az igazság elfedése, a valóság parancsra történt megszépítése okozza az ellentmondásokat. Lám, a „kozmetikázott” történelem évezredek múltán is árulkodik. A rockopera nagy erénye, hogy igazi író által végiggondolt épkézláb története van, mely súlyos társadalmi mondanivalót hordoz. A Rock Színház érdeme pedig az, hogy mindezt mélyen átérezve, mégis fiatalos lendülettel, sodróan, a zenés színpad eszközeinek mesterfokon való alkalmazásával adja tudtunkra. A darabot Halasi Imre rendezte, aki a zalaegerszegi színház tagja, de a kisvárdai várszínház társulat művészeti vezetőjeként megyénkben is ismerős. Különös érzéke van a színpadi hatáshoz, s ahhoz, hogy a látványosság ne váljon olcsó, öncélú forgataggá. Mert a látvány, a jól szervezett színpadkép, a tömegmozgatás — alkalmasint a füst is, — fontos kellékei a műfajnak, de Halasi ismeri a mértéket. Sem kevesebbet (mert az is baj lenne) sem többet nem adagol. Színekben is gondolkodik. A zene. Kemény Gábor és Kocsák Tibor munkája bizonyára remek a maga műfajában, ám erről én hadd ne szóljak, aki Bramsnál megragadtam. A fölényes zenei biztonság mindenesetre érezhető, s drámai hatásokban sem szűkölködik. A színészekről se szóljunk külön. A társulatnak örülhetünk, úgy ahogy van. Mert biztos, hogy szívesebben hallgatjuk meg lemezről a Bolygó hollandit, vagy a Traviá- tát, de ezt szívesebben nézzük. A klasszikus operát a zene élteti. Színpadi megoldásai becsontosodtak, meszesek. A rockopera felszabadult, mer — és tud! — játszani; korunk színháza, és a totális színház eszménye felé közelít. A jól összeválogatott társulat, a volt rockénekesek, színészek és táncosok komoly munkát végeztek az elmúlt években. Igazi színházat csináltak. (Mester Attila) Sorállás nélkül fizotnek Könnyít az „átutalási” — Eleinte nehezen indult meg a dolog, mivel új volt, és a vállalatok __ kissé vonakodtak tőle. Igaz, számukra némi többletmunkát jelent, hiszen tovább kell utalniuk az ügyintézőknek a dolgozók béréből levett összeget. Ma már a megyében kilencvenhárom kis- és nagyvállalat teszi lehetővé dolgozóinak ezt a szolgáltatást, összesen közel ezernyolcszáz átutalási betétszámlára érkezik havonta a pénz a munkahelyekről. — Jobb ez így? — kérdezheti a „számlátlan” ember. A válasz — egyéni tájékozódásom alapján — az, hogy jónak tartják. A bérfizetési napok táján hosszú sorok állnak a csekkekkel a pénztárablakok előtt, türelem és idő kell ahhoz, hogy mindenki megszabadulhasson a pénzétől... Volt, aki tömören csak annyit mondott: úgyis be kell fizetni az OTP-tarto- zást, a lakbért, a villany- számlát, az újságot, így hát egyszerűbb, ha ide sem adják a fizetéskor azt a pénzt... (tgy) ____________________________J Egri bor Szabolcsból? Tízezer mázsa szőlőit szokott felvásárolni egy idényben a szabolcsi termelőktől az Eger—Mátra-^vidéki Borgazdasági Kombinát sóstóhe- gyi telepe. Legnagyobb mennyiségben ezerjót, sasz- lát és zaiagyöngyét vesznek át Bár ez a tevékenységük csak szeptember második felében kezdődik, s hozzávetőleg egy hónapig tart, az év többi részében is komoly munka folyik. Innen szállítják a megye üzleteibe a hoc dós és palackos borokat és a Tömley-gyár, valamint a pécsiek pezsgőit (Némileg hátráltatja munkájukat, hogy a vásárlóktól nehezen érkeznek vissza az üres palackok.) Ilyenkor, nyáridőben pedig az üdítő ital a legnagyobb sláger. Sóstóhegyen 50 vagon Márkát tárolnak, s havonta kétmillió kétdecis palackot szállítanak ki belőle. Egyliteres üdítőből is 120 ezer jut minden hónapban a szabolcsi üzletekbe. A szomorú vasárnap legújabb felvonása ÍTÉLET A HALOTTNAK VÉLT KÖLTÖ PERÉBEN Szomorú vasárnap címen mutatták be a múlt évben. Müller Péter zenés játékát, amely könyvalakban is megjelent. A szerző úgy tudta, hogy Jávor László, a világhírűvé vált dal szövegírója már nem él. Jelentkezett a halottnak vélt költő, aki megtudta, hogy személy szerint is szerepel a darabban és mint írta: „gyalázatos hazugságokat” állítanak róla. Például azt, hogy Jávor a Szomorú vasárnap kottáját tűzte az öngyilkosok holtteste mellé a nagyobb reklám érdekében. A többi között azzal gyanúsítja Müller, hogy a Seress Rezső zeneszerzőt illető jogdíjakat felvette. Jávor László, az egykori pesti újságíró-költő 1935-ben írta szerelmesének a Szomorú vasárnap című verset, amelyhez később Seress Rezső szerzett muzsikát. A dal, amelyet az öngyilkosok himnuszának neveztek el — világsiker lett. A szövegíró, mert a politikai rendőrség üldözte és letartóztatás fenyegette, 1938-ban Párizsba utazott. Részt vett a francia ellenállási mozgalomban. Jávor két pert indított Müller ellen. Személye megsértése miatt és szerzői jogbitor lásért, mert az író jogtalanul használta a Szomorú vasár nap címet. A Budapesti Kerületi Bíróság most hozott ítéletet az első ügyben. Megállapította, hogy Müller, a színház és a könyvkiadó jogsértést követett el, azzal az állítással, hogy Jávor holttestekre tűzte a dal kottáját. Az ítélet szerint az író nem járt el kellő gondossággal, amikor a szerzői jogdíjakról a tényeknek meg nem felelő adatokat közölt. A bíróság arra kötelezte Müller Pétert, az írót, hogy a jogsértés miatt elnézést kérjen a Franciaországban élő Jávor Lászlótól. A címbitorlási per még folyik. Müller Péter elismerte hogy Jávor engedélye nélkü használta a Szomorú vasárnap címet. Ebben az ügyben a következő tárgyaláson hirdet ítéletet a bíróság. —r. — r.V, cseh és egy magyar fúvós- zenekar koncertjét. Vasutas fúvósok voltak. Olyan emberekből áll mindkét zenekar, akik a vasútnál dolgoznak. Mozdonyt vezetnek, jegyet kezelnek, indítják a vonatokat. A munkát befejezve, a szolgálatot letéve szerszám „Alig kaptam fizetést...” — csóválja a fejét a pénztártól jövet az asszonyka, de nem igazi a zsörtölődé- se, hiszen jól tudja, hogy miért van csaknem kétezer forinttal kevesebb a borítékban. A hiányzó összeget úgyis oda küldte volna, ahol az hamarosan lesz: az OTP-be, a lakásszövetkezethez, a postára, a TI- TÁSZ-hoz... Négy éve már annak, hogy lehetővé vált: aki átutalási betétszámlával rendelkezik az OTP-nél, annak a munkabéréből leveszi a vállalat a számlára átutalandó összeget, és nem kell a dolgozónak külön csekket tölteni, sorban állni, így elmondva egyszerűnek tűnik a dolog, ám mégsem az — mondta az OTP megyei igazgatóságán Ugyan Tamás szervező. helyett hangszert vesznek a kezükbe, összejönnek esténként, hogy a mások és saját szórakozásukra játszanak, zenéljenek. A munkásművelődés csodálatos hagyományait folytatják ezek az együttesek. Példájuk szépen bizonyítja, hogy munka és művelődés, szórakozás és a másoknak való örömszerzés szépen megfér egymás mellett. Szabadságon Fölemelem a telefonkagylót — és csodák csodája, azonnal jön a búgó hang, nem kell negyedórákat vagy még többet várni a városi vonalra. Nocsak, mondom, ilyen hirtelen rendbejött az iszonyúan túlzsúfolt nyíregyházi telefonhálózat? Vagy nem dolgoznak a vállalatoknál? Aztán kinézek az ab lakon, s közben érzem, hogy húzódik a bőröm — kissé leégtem a hét végén napozás közben. S beugrik a megoldás! Itt a jó idő, július közepe van — sokan mentek szabadságra! Kevesebb az ügyintéző a vállalatoknál, kisebb a telefonforgalom. A „felfedezés" megörvendeztet — aztán megijeszt. Ejnye .... de hiszen munka folyik mindenhol, a távollevőket helyettesítik, az ő dolgukat is elvégzik valakik, a bent maradt munkatársak! Akkor hát... csak a telefonhálózaton érezhető sok ember hiánya a munkahelyén? Attól tartok, erre még mások is rájöhetnek. (tárná völgyi) Sóstó, Igrice nyaralófalu. Sátrak, lakókocsik fürdenek a verőfényben. A hőség elől ki a strandra, vízpartra, ki a fák árnyékába menekül. Csak Glesmer Alfréd gondnok járkál, intézkedik hallatlan szorgalommal, lelkesedéssel. Több nyelven beszél. TÍZEZER VENDÉG — Jelenleg több százan vannak az Igrice nyaralófaluhoz tartozó helyeken, zömmel lengyelek — közli. — Többségük 14 napig tartózkodik iitt, ennyi az üdülési idő. Az idén (eddig) a hűvös, esős idő miatt jóval kevesebb volt a vendég, mint a korábbi években. Azért ebben az üdülési idényben is számítunk 8—10 ezer emberre. Az ellátás jó. A lengyelek itt étkeznek, számukra a Szindbádból, valamint a piaci étteremből szállítják az ételt. A nyugatiak általában maguknak főznek, vagy a belvárosi éttermekbe mennek. Az egyik lakókocsiban és a hozzá tartozó „elősátor- ban” Lüdeker Günther és a felesége. Hellyel kínálnak, szívesen váltanak velünk szót. „MEGÉRTE ELJÖNNI...” — A Német Szövetségi Köztársaságból, Brémából jöttünk — mondja Lüdeker Günther. — Július 20-án indulunk haza. öt hétig tartózkodtunk itt. Már 16-szor voltam Magyarországon, s most hetedszer vagyok Nyíregyházán. — Mi olyan jó itt? — A klíma. Jó a levegő, csend van, szép a környezet és termálvízben fürödhetünk. Nekem jót tesz e víz, mert a háborúban megsérültem. Csak egy baj van: itt nem messze, az ifjúság este kicsit túl hangosan zenél. — Milyen az ellátás? — Ami kell, mindent lehet kapni, ugyanúgy, mint nálunk, az NSZK-ban. — Csak kávét hoztunk otthonról — szól Lüdeker Günther felesége —, mert az itteni nem ízlik. — Ezerhatszáz kilométert autóztunk, rengetegbe került a benzin, de megérte eljönni. Itt olcsó az étkezés — folytatja Lüdeker Günther. — Pillanatnyilag Magyarországon az Igrice a legjobb nyaralófalu. Már voltunk Hajdúban is, de ott nem éreztük ilyen jól magunkat, mert a kemping a főút mellett van, s nagyon zajos. — Máskor is eljönnek? — Egészen biztos. Már csak azért is, mert Nyíregyházán sok ismerősünk van. ök is voltak nálunk vendégségben. Csak az a gondunk: amikor meghívnak bennünket, akkor annyi ételt tesznek az asztalra, hogy azt lehetetlen megenni. Ha mi azt mind megennénk, otthon nem tudnánk bemenni, keskeny lenne az ajtó. SZÉP HELY Markeski Morékkal, az egyik lengyel utazási iroda idegenvezetőjével találkozunk. „Civilben” építőmérnök, csak nyáron, a szabad idejében foglalkozik idegen- vezetéssel. — Tízszer voltam Magyar- országon — mondja a lengyel fiatalember. — Már jártam Bulgáriában, az NDK-ban és a Szovjetunióban. — Hogyan érzi magát nálunk? — Sóstó nagyon szép hely. Az utazásaim során sok kempingben megfordultam, de ez tetszik a legjobban. Tisztaság, rend van. — Szórakozás ..? — Ha ráérünk, illetve van kedvünk, akkor az éjjeli bárba megyünk. Kedveljük a szalonnasütést, no meg járunk kirándulni. Megnéztük Nyírbátort, Debrecent, Tokajt. A magyarok mindenütt szívesen fogadnak. Szeretik a lengyeleket, persze ez kölcsönös. Itt, az Igriciben csak egy probléma van: az ifjúsági parkban hangosan zenélnek, emiatt olykor nem tudunk aludni Cselényi György Azok az emberek, akik vasárnap délelőtt a Sóstón jártak, hallhatták egy A mátészalkai strandon a jó idő beköszöntővel naponta ezerötszázan bűsölnek. A nyírbátori strand reggel fél nyolckor nyit, az úszni tanulók ekkor jönnek, délre viszont közel kétezren élvezik a hűsítő vizet. Nagykállóban is csúcsforgalom van, a pihenni vágyók itt is elérik a kétezret. (Jávor L. felv.) Csúcsforgalom a strandokon 16 levegő, szép környezet
