Kelet-Magyarország, 1984. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-14 / 164. szám

KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1984. július 14. Megyénkből indultak ÚJ ÉLETMŰSOROZAT INDUL Hol itt bukkan fel az országban, hol ott. Tatabányán van színjátszó fesztivál, Kazinc­barcikán, vagy Balassagyarmaton, művészha­jával, sötétkék bársonyzakójában ott ül az előcsarnokban, egy mély fotelben, körüláll­ták a fiatalok, és ő vitatkozik. — Megmondtam már, hogy fel kell bontani valamivel azt a statikus, merev színpadké­pet. Veletek már tavaly is ez volt a problé­ma. Miért nem mertek játszani? A ti dara­botok meg nincs befejezve. Véget csinálni a legnehezebb, tudom. Törjétek a fejeteket. Valamikor a hatvanas évek elején ismer­tem meg Debrecenben. Színjátszó-rendező tanfolyamot vezetett. Nagy László: Rege a tűzről és a jácintról című versét alkalmaztuk színpadra, műhelymunkaként. Zenét keres­tünk hozzá. Végül az ő javaslatára az óma­gyar Mária siralom dallamát találtuk legal­kalmasabbnak a színpadi hatás eléréséhez, ezt a különös, szomorú gregoriánt: ..óaiék siralomtu«Ar*'an ...” Sok mindent találtunk az ő javaslatára 'll?gtatkaimasabbnak, mert soha sem hirdetett igét, csak javasolt, s iü4jna azt mondta: gondolkodjatok Az amatőr szír Tet ­sző mozgalom az első nagy útkeresés !á;» oa: égett, hallatlan energiák mozdultak, á ... iok tízezeréi kutattak új önkiiéi-., si módok iránt. A vers a levegőben volt Aztán a sza­valókórusok megmozd itak, a i.ú zembe­fordult a lánnyal és így mondta neki. inéin a közönségnek!), hogy: „Szeretlek, mint anyját a gyermek, mint mélyüket a hallgatag ver­mek ...” S a leány nézett vissza rá. Hőskor volt ez. — A színház varázsa egy Szabolcs megyei kisközségben bűvölt először el — mondja Debreczeni Tibor, a Népművelési Intézet drá­mai osztályának vezetője. — Apám Anarcson volt tanító, s ikeröcséimmel együtt minket is ő tanított. Közös pitvarról nyílt a tanterem, s a tanítói lakás, úgy jártunk iskolába, mint­ha egyik szobából mentünk volna át a má­sikba. Apám minden télen — amikor szüne­telt a mezőgazdasági munka. — színielőadá­sokat rendezett. Népszínműveket természete­sen, ahogy akkoriban mindenütt: Piros bu- gyellárist, Falurosszát... de sokszor leszól­tuk azóta ezeket a darabokat, pedig mint esemény, mint közösségi alkalom, óriás: je­lentőségük volt a „falu életében. Torzítatkvi-. lágképet'tükröztek, tudjuk. De a lelkesedés, a próbák fantasztikus hangulata lenyűgöző volt. összetolták a padokat a tanterem egyik végében, rá deszkákból színpadot mesterked­jek, festették a hátteret a padlón, s előre függöny is került. Nekünk gyerekeknek az előadáson megengedték, hogy a „színpad” elé álljunk, felkönyököljünk rá. Borzongató, kü­lönös érzés volt beleskelődm a függöny alatt: hogy rendezgetik a díszleteket, hogy készü­lődnek. Ügy éreztük, valami nagy-nagy tit­kot lesünk el. Beavatottak lettünk egy kicsit. — Ez volt tehát „a délután, midőn a szí­nészetbe beavattatám.” — Mindenesetre első és meghatározó él­mény volt, csak akkor —í; még sokáig — nem tudatosult. Én nem készültem annak, ami vagyok. Szépen mondtam verseket, erre a kisvárdai, s később a nyíregyházi Kossuth gimnáziumban is felfigyeltek. Szavaltam minden lehető és lehetetlen alkalomkor Is­kolai ünnepségen, nagygyűléseken, zászló fel-levonáskor De a színház, a színjátszás iránti vonzalom még nem is érlelődött. Ha­csak nem tudat alatt. Debreczeni Tibor ahhoz a nemzedékhez tartozik, amelyikről Szilágyi György, a Há­nyás vágy? című novelláját írta. A fiatalon háborút viselt” nemzedéknek, vagy mond­juk inkább úgy akkor élte át sorsfordító eseményeket, amikor az ember még nem iga­zán felnőtt, de értelme már kinyílt az öt kG- ülvevő, bonyolult világra — A háború nagyon korán felnőtté tesz az embert — mondja. Apám Nyíregyházán ;anított már akkor. A Varga-bokorba ment helyettesíteni hogy legyen mit ennünk. Ott ugyanis könnyebben csurrant-cseppent vala­mi természetben is. A háború után, amikor a egnagyobb volt a nélkülözés, kitaláltuk. hogy tánciskolát szervezünk. Apám tudott hegedülni, s én voltam gyerekfejjel £• tánc­mester. Felnőttmód pénzt kerestem. Az a tény, hogy családóm megélhetéséhez hozzájá­rulok, hogy fontos vagyok, tartási: adott Másnak éreztem magam, mint a többi gye­rek akiket eltartanak. — Ezután jött a koalíció időszaka. Ekkor már a Kossuth gimnáziumba jártam. Micso­da szellemi pezsgés volt, viták, küzdelmei: .. diákság körében. Számomra ez volt a kinyí­lás kora. Elmúltak a gyermek, szorongások, ilyenkor az ember felfedez: saját értéken, ;udtam, nogy dolgom van ezen a világon. Debrecenben népi kollégista lettem, az egyetemen pedig magyar—francia szakos hallgató. Az irodalommal akartam foglalkoz­ni mint irodalmár, irodalomtörténész, kriti­kus, vagy valami ilyesmi. A Bartók, majd a Ságvári népi kollégiumban pezsgő szellem, légkör vett minket körül. Miket olvastam'; Németh László, Erdélyi József műveit. Az­után Sinka Istvánt, Darvas Józsefet, Illyést. Szárszó szellem sugárzott. Koczogh Ákos Építünk című lapjában, az Alföld elődjében jelent meg az első recenzióm. Később, a dog­matikus irodalomértékelési mód az én írása­imban is pontosan nyomonkövethető. Botom György egy Déry-kritikámat igen nagyra ér­tékelte. Itt aztán az én irodalomtörténészi pályafutásom véget is ért. A Népművészeti Intézet egyik kellemesen hűvös szobájában beszélgetünk. Ez az ő iro- d'ája - egyben a magyar amatőrszínjátszó ■ioz;i. .ón főhadiszállása. Gabnai Katalin jön be, aki már a második kreatív gyermekszín­játszó sorozatát fejezte be a tévében. Vasár­nap délelőttönként sugározták Csörgősipka címmel. Telefonál, aztán siet valahová. A nyitott ajtón a Térszínház vezetője köszön be, nemrég járt Nyíregyházán, a Váci Mihály pedagógus versmondóverseny résztvevőit ké­szítette fel. Zajlik az élet. — A színjátszó mozgalommal Debrecenben kerültem szorosabb kapcsolatba — folytatja Tibor. — A Tóth Árpád gimnáziumban taní­tottam 1966-ig, s belefogtam egy irodalmi színpadba. Ebből lett a József Attila Színpad. Nevezetes volt ez a színpad, emlékszem rá Bérletes előadásokat tartottak a Hungária Kamara Színházban, évente 5—6 új műsort mutattak be, előadásaikra Nyíregyházáról is átjártunk. Azt hiszem, ez volt az ország első és sokáig egyedülálló amatőrszínpada, ame­lyik bérletrendszerben dolgozott, mint egy igazi „profi’; színház, és állandó törzsközön­ségre számíthatott. — Ekkor volt az első nagy rpűia-j váltás . a rhökgálombahl Á sz&váiókórusos. oraiorikhs, : irodaim, színpadot fokozatosan felváltotta a szerkesztett műsor majd a jelzéses pódium- játék A fiú már nemcsak szembefordult a lánnyal és úgy szavalt, hanem játszani kezd­tek. Eljátszották szerelmük történetét. Mi Svejket játszottuk el. a derék katonát, Hasek regénye alapján Nem úgy dramatizáltunk mint a színházak. Sorba rakott székek jelez­ték a frontra induló vonatot, s egy teáskanna pöfögött elöl, az volt a mozdony. Megszüle­tett a pódium játék. — A Svejkék nyomtatásban is megjelent, országszerte játszották, ma is fel-felbukkan a fesztiválokon —- Minden műsorunk megjelent. Műhely­tanulmányokat készítettünk belőlük. Később kiadtuk a pódiumjáték dramaturgiáját is. Mindig érdekelt a metodika. Ettől kezdve a színpadom — színpadaim — a gyakorlóte­rep feladatát töltötték be. Módszereket dol­goztunk ki, „élesben” próbáltuk meg mielőtt terjeszteni kezdtük. Debreczeni Tibor 1966-ban került a drámai osztály élére . Milyen tervekkel foglalta el • íróasztalát? — Két irányban igyekeztem elmozdítani a s mozgalmat Egyrészt az avantgárd, a merész próbálkozások felé. másrészt a propuláris a régi értelembe vett népszínházi törekvések felé. Megkeresni a játszó helyeket és alkal­makat. Majálison nép; komédiát adni elf? csak úgy a gyepen vagy akár egy- falusi kocsmában eljátszani a Kocsonya Mihályt.-- Beépültek-e az amatőrszínjátszók „talál­mányai". az említeti két irányban elért-ered mények a hivatásos színművészet gyakorlatá­ba? — Ebben biztos vagyok Ezt a szakértők is tudják és elismerik. — Jelenleg új, bővítet: kiadásra készíti j elő A pódiumjáték dramaturgiáját. Legutób- J bi könyve; a gyermekszínjátszás és az isko- ; iái drámai nevelés új módszereit összegezik, j A Színkör-játék ma már a kreatív színjét- í szónevelés nélkülözhetetlen kézikönyve. — A hetvenes évektől kezdtem el a drá - jj mai nevelés módszereivel és a gyerrriekszín- 1 játszással E módszer célja: a nevelés segíté- l se, Ha úgy tetszik, az óvodában, és az isko- [, iábar is. Lassan átszivárog a pedagógiai gya- j korlatba is, sajnos — mint mondom — las­san. Minden a megyei pedagógia kabinete­ken, g tanár-, tanítóképzőkön múlik, A mód­szer ki van kísérletezve, ie van írva, most már csak használni kellene. — Milyen elismerést kapott majd húszéves állandó kísérletező munkájáért, s a módsze­rekért, melyek jóval túlmutatnak az amatőr - mozgalom keretein? Mosolyog, hallgat egy kicsit, majd azt mondja: — Ezeknek a módszereknek a jelentőségét élvben ma már mindenki tudja, s nem vitat­ja. Az iskola húzódozik, meri; pluszmunkát jelentene, s eltér a megszokottól. Mindegy. Nekem örömöt okozott, sikerélményt, míg dolgoztam rajta. Mester Attila Ajtmatoy-művek a képernyőn A hatvanas évek elején is­mertük meg Csingiz Ajtmatov nevét — a Fehér hajó című műve igazi siker lett, s a ké­sőbbiekben is mindig feszült várakozás, érdeklődés kísérte munkáinak magyar megjele­nését. A Lenin- és Állami dí­jas szerző — akinek Dzsamila szerelme című regényét Ara­gon fordította franciára — ta­lán azzal ébresztette fel olva­sói kíváncsiságát, hogy a hu­szadik századi miliőben idézi meg a nomád lét feszültségét. Ez az egzotikumtól sem men­tes írói kép elsősorban az üz- bég nép mondavilágából táp­lálkozik, vagy ahogy Ajtma­tov mondta: „népe kollektív emlékezetéből”. Ez a módszer, saját bevallása szerint is — nélkülözhetetlen hátteret biz­tosít éppen a máról szóló írá­soknak. A filmművészet idejekorán felfedezte a maga számára Ajtmatovot, már valamennyi jelentős regényét megfilmesí­tették. A televízió újdonság­ként ezúttal egy írói életmű­vet nyújt át nekünk — hét estén át — képekbe szedve Elsőként Andrej Mihalkov- Koncsalovszkij rendezésében Az első tanítót láthatjuk. Hő­se, Gyujsen. aki 1923-ban ér­kezik egy eldugott, isten háta mögötti kirgiz településre, a Komszomol megbízásából, hogy iskolát alapítson, és ta­nítsa a gyerekeket. A fiúnak nincs könnyű dolga: meg kell küzdenie a falusiak ellenállá­sával, az előítéletekkel, no meg sajat felkészületlenségé­vel-i$ .. .„Az jgazi bajok csak akkor kezdődnek,, Aír tinaj, az elrabolt; lány. védel­mére kel A nemzetközi sikert aratott költői produkció fő­szereplői Bolot Bejsenalijev és Natasa Arinbasszarova A Korai darvak Bolotbek Samsijev alkotása olyan gye­rekekről szól, akik míg szüle­ik a fronton harcolnak — maguk a kolhozban dolgoz­nak. Szultanmuratra marad a lovak gondozása. S a fiúcska el is látja lelkiismeretesen feladatát, mígnem banditák támadnak az istállóra ... A kirgiz hagyományokat idézi a Dzsamila szerelme is, amelyet sokan a „huszadik Ha belelapozunk a nyírségi táj szülöttének, Szöllósi. Zoltánnak a harmadik kötetébe, az az érzé­sünk támad: ez a költő örökké ugyanazt az egy verset írja. Hangja, tematikája ugyanis nem változott számottevően az évek alatt, fájdalmak megváltása. a világ üldözöttjeivel való együtt­érzés, a kínoktól vert — s talán ezért annyira szolidáris — ember egyre fegyelmezettebb panasz­szavai hangzanak ajkáról ma is, csakúgy. mint a Csontkoraü (1974) és a Vacsora jégen (1978) című köteteinek verskompozíció­iban. Igen, az ő műhelyében született darabokra a fennköitebb; . vers­kompozíció illik leginkább, hisz aggályos pontosság, az érzés és gondolat jó arányú ötvözése ve­zérli Szöllősit az alkotásban. Ö még ismeri az ihletet (a múzsát korántsem tekinti a mai lírából kivénhedt matrónának), és mind jobban birtokában van a vers­építő képességeknek. Verseinek legtöbbje ,egy marék költői kép”, amiknek az atomjai szét­tartanak (,.csillagrobbanás”) a ián. .nem túl tágas, ele jsáiátos le­század legszebb szerelmi tör­ténetének” tartanak. Irina Poplavszkája produkciójában Dzsamila megpróbál szembe­szállni a tradíciókkal... Megpróbál új életet kezdeni, méghozzá a maga választotta férfi oldalán. Az elavult, bék- jóként akadályozó hagyomá­nyokkal száll szembe a For­róság című művében is. Ezt a filmet ezideig a többiektől el­térően a hazai mozilátogatók még nem láthatták. A válogatásban szerepel A versenyló halála is, amely immár klasszikus műnek te­kinthető. A piros alma Tolo- mus Okejev rendezésében ké­szült — s egy festőnövendék­ről szól, aki egy piros almá­val vallott szerelmet... Évti­zedek múltán is képtelen sza­badulni az emléktől, amely már-már családi boldogságát is felborulással fenyegeti.. Aztán kislányától ő is kap egy piros almát... Akárcsak a Korai darvak­vegőjű költői univerzumban. A képimádó költők általában szer­telenek. némelyikükön valósággal eluralkodik as „asszociáció-auto­matizmus’' Annál honorálhatóbb. hogy SzöUősi egyre visszafogot­tabb lesz. „Általában félek verset írni” — mondja magáról, .: ennek a val­lomásnál: az igaza, őszintesége kiérezhető f; lírájából, rejtőzkö­dő gesztusaiból. A „tiszta szigo­rúság'' erkölcse jellemzi az alko­tásban, a költészethez való viszo­nyában. .-. költői mivolt vállalá­sává; a felelősség és kötelesség nehéz gerendáit cipeli a vállán. ,,Ma a versnek önmagát kell megkérdőjeleznie ahhoz, hogy lé­tét bizonyíthassa. Tehát minden jó vers ars poetica is” — fejezi ki meggyőződését, amely nem mentes bizonyos kételyektől, hisz a világ fokozódó emberidegensé- gét, az irodalom hököltetését kell tapasztalnia. Nem csoda, ha ked­ve vajmi kevésszer röppen az éghetőig, s ha verseinek legtöbb­jében elborult eget fest, vigasz­talanul könnyező felhőket vo­nultat („eső fölé emelt fekete / esernyő alatt /.ázik az arcom”). A felhők sokasága a korábbinál kevesebbszer láttatja a holdat, amely pedig kedvenc motívuma. A Szöllősi-költészetre messze­menően érvényes Kosztolányi aforizmájának »gazsága („a költő akkor arat. ha búzáját elveri a jég”), a magány, szeretteinek el­bán a Fehér hajó ban is egy kisfiú a főszereplő, aki a he­gyek közti rengetegben él nagyapjával... Apja az Isz- szik-Kul tavon hajózik azzal a fehér hajóval, amely min­den remény szimbóluma lesz a gyermek számára .. . Akar- va-akaratlanul tanúja lesz a felnőttek legbennsőbb titkai­nak, és számára néhány ért­hetetlen ellentmondásnak. Nem érti, hogyan tűrheti csa­ládja a telep teljhatalmú, ré­szeges urának, Orozkulnak zsarnokoskodását, és miért kell nagyapjának cselédként dolgoznia... A következő hetekben olyan filmeket láthatunk, amelyek ismételten bizonyítják, hogy irodalom és film együttélése nem is olyan lehetetlen, mint sokan vélik. A remekművek­nek, a nem éppen remekmű filmek sem árthatnak — leg­feljebb növelik olvasóik tábo­rát. N.Gy. vesztése — a tehetség termő tala ­ján —- empatikus, varázsos hangú lírát fakasztott. Formailag nem tekinthetők változatosaknak a kötet költemé­nyei, a lírikus nem a ,,külcsin- ra’\ nem a ..belbecsre” tekint elsősorban; versei mindenekelőtt tartalmi artisztikumban bővel­kednek. Ritka paradoxon mu­tatkozik képképzö fantáziájának termékenysége és szűkszavúsága között. Az élmény, a látvány ak­kor kerül az emléktárba, ha kép­pé lényegült. Ezek a képek túl­nyomórészt a természeti táj lé­tezőiből építkeznek; mint mások­ra, Szöllősire is jellemző tehát a költői képek „agrárositása”. Az Égitető versel úgy íródtak mint egy „záporos, folytonos le­vél”, egymásba kapcsolódnak,, egynemű, koherens képződmény- nyé álltak össze. A gondolat' tisztázottságot sehol sem terhelik következetlen verskimenetek. A- gondolkodó szomorúság csökken ­tett a fájdalmak vulkanikus hő ­jén. ele nem érkezik mindenén kárpótló vigasz, emelő életérzés, sőt a könnyek nagyítóüvegén ke­resztül félénken újabb veszedel­mek közeledtét véli látni, a lelket a nyugalom álcájában lassú ön­emésztés sorvasztja, Szöllősi ben­sőjében minden zugot betölt az elcsendesülő, de ,,követ morzsá­zó bánat”. (Szépirodalmi) Erdei Sándor „Az emberek közötti nemes kapcsolatokért, a nemzetek kö­zötti barátságért” — így hangzik a Karlovy Vary-i nemzet­közi filmfesztivál hagyományos de azért mindig aktuális jelszava, amely érvényes az idei július 6—18. között meg­rendezett XXIV. fesztiválra is. A szerény, nem versenyszerű seregszemléből, melyet először 1946-ban rendeztek meg Ma­rianske Lazne fürdővárosban, az idők folyamán a vilat. egyik legfontosabb filmfesztiválja lett. A díjakat 17—18-án ítélik oda. Szol iősü Zoltán: Égitető „Követ morzsázó bánat11

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom