Kelet-Magyarország, 1984. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-14 / 164. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET ( W eve történt J «a A Budai Önkéntes Ezred orvosa voltam Á nyári félév SAS-BEHÍVÖ Éppen 20 éves voltam 1944 nyarán. Ekkor az anyaország területén is egyre inkább érezhetővé váltak a II. világháború közvetlen kihatásai. A frontokon mind több volt a halott és a sebesült, s az utóbbiak ellátására egyre több katonaorvos, hadi kórház és segélyhely vált szükségessé. • Még a félig kész orvosokat is. fel kellett használni a honvédségnél. Éppen ezért ezen a nyáron sem vakációja, sem nyaralása nem volt mintegy 50 olyan orvostanhallgatónak, akik a IV. félévet elvégezték és emellett az előírt ún. I. orvosi szigorlat második részét (bonctan, élettan) is sikerrel .letették. így kerültem én is Debrecenből' a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem orvostudományi karára, ahol az öt hazai egyetem szóban forgó orvostanhallgatói számára kötelezően ún. rendkívüli, nyári félévet szereztek 1944. július—szeptember havában. Mentesítést senki nem kapott, s a félév végén kötelező volt mindenből kollokválni. „GYORSTALPALÄS” Ekkor a SAS-behívó ellenére sem mentém. Németországba, hanem Budapesten maradtam. Azáltal vált ez lehetségessé, hogy az illegális Kommunista Párt haladó gondolkodású és Sajnos ez a jó időszak ner tartott sokáig. Ugyanis rövidé sen hadiüzemünket is kitelepí tették, Vácra. Mi nem akar tunk elmenni a fővárosbó Számunkra nyilvánvaló vol hogy a németek ezt a háborí már régen elvesztették, s utá' tűk a hazánkat megszálló, k. fosztó „szövetségest”. Egyr többször előfordult az utóbl hetekben az is, hogy légiriadó miatt elhúzódott és körűim* nyessé vált az utazás a laki sunk valamint Újpest . közöt Frissen láttuk a Margit-híd e pusztítását is, mert vill^mc szerelvényünk volt az els> amelyet már eltereltek á hi előtt. Magunk között „gyorstalpaló tanfolyaminak neveztük e nyári félévet. Nézegetem megmaradt egyetemi leckekönyvemet, hogy milyen tantárgyaink voltak előírva. Dominált a sebészet és a sürgős sebészeti műtéttan, s mindkettőt dr. Ba- kay Lajos sebéstprofesszor adta elő, heti 7 óranan. Szerepelt még: belgyógyászat, belgyógyászati diagnosztika, gyógyszertan, bakteriológia, méregtan, kórbonctan, bőrgyógyászat és szemészet. Itt már nem volt egyetemi szabadság vagy tanszabadság, félkatonai alakulatnak számítottunk# kötelező volt naponta a megjelenés. A rövidített, ún. nyári félévet így utólag mégis színvonalasnak lehet minősíteni, minthogy az ország III. éves orvostanhallgatóinak legjavát, a „krémjét” vonták össze, s kitűnő volt az előadó professzorok sora is. Az idő azonban gyorsan elrepült, s 1944. szeptember 14-én Bizonyítvány-t kaptunk a kötelező kollokviumok letételéről, a következő záradékkal: „Erifiék alapján nevezettet katonai (harctéri) orvossegédi szolgálatra képesítettnek nyilHarctéri orvossegédi bizonyítvány 1944-ből. németellenes egyetemistákat munkaszolgálatosként hadiüzemekben illetve magyar katonai alakulatoknál „elbújtatott”. Ilyen hadiüzem volt az újpesti Egyesült ízzó Rt. gyára, ahol mintegy 8 hétig a laboratóriumban dolgoztam és dr. Theisz főmérnök irányítása mellett a villanykörte izzó szálának Wolfram-marádékát kellett tit- rálással mérnem. Nem is remélt jó körülmények közé kerültem: megvolt a Horthy Miklós út 9. sz. alatti albérleti lakásunk (együtt bátyámmal és műegyetemista évfolyamtársával, Horváth Pállal, aki a felszabadulás után az Egyesült ízzó mérnöke, majd később vezérigazgató-helyettese lett), volt fizetésem, a gyárban kedvezményes ebéd, sőt mégífcülönféle kedvezményben pl.: cipőtalp-kiutalásban is részesültünk olykor. TENNI, DE MIT? Budapesten maradásunkbe most is Kázmér Sándor kon munista műegyetemi baráto kapcsolatai (Németh Dezső v< zérkari százados) segítettek < vele együtt a budapesti I. ha( test lóellátó oszlophoz kerü tem. Itt nyomban megbíztí az egészségügyi részleg vezet sével, s a bátyám és Horvá Pál mellettem szanitécek ve tak. A többi egyetemi műnk. szolgálatos írnoki beosztást k. pott. Nem akartunk tétlen szeml lói lenni az ország pusztulás nak, szerettünk volna ez elit tenni is valamit, de nem tudti még, hogy miként. Dr. Fazekas Árpi (Az emlékezés második részét a j vő szombati számban közöljük.) vánítóm.” V Természetesen a mi szaktudásunk még messze nem érte el az addig szabályosan végzett orvosok ismeretanyagát, de szerencsénkre nem is hívtak be minket nyomban. Sőt még 1944. október 26-án beiratkozhattunk Budapesten a VI. félévre is „ideiglenes rendes hallgatóként a debreceni tudományegyetemről.” A tanítás azonban jóformán meg sem kezdődött, sőt rövidesen az egyetemet és az orvostanhallgatókat is áttelepítették Haliéba. PABLO NERUDA:* Minden dalom a népeké volt, tenger-közeiben írtam őket, a népek s a tenger között éltem, akár egy titkos őrszem, ki harcukat védelmezi, telve zengéssel s szeretettel: mert én vág ok a hangos ember, a remény tanúságtevője agyon-mészárolt századomban. Az emberiség cinkosa, lemészárolt testvéreimmel. Egytől egyig győzni akartunk. Partizánok százada volt ez, pártoké és pártosoké. A világ bezárult előttünk, s mindennap többet veszítettünk az annyira várt győzelemből. Minden dagál árasztottuk el telezsúfoltuk hogy jobban : és aztán jötte hogy mindüke Szomorú ez a Ezért kell ról Még nincs ké E harminc ét mi hátravan a hosszú nap; mint az ért n Virág, vagy t de valami mi felnő s lüktet egy új világ i kell ráhagym * Nyolcvan bel-díjas ÉNEK
