Kelet-Magyarország, 1984. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-13 / 137. szám
1984. június 13. Kelet-Magyarország 3 (-------------------------------------------------> Ártani — magunknak LESÚJTÓ STATISZTIKÁT OLVASTAM: megyénkben a negyven és hatvan év közötti emberek jóval nagyobb arányban betegszenek meg szív- és keringési rendellenességek következtében, mint az országos átlag. Ebből az is következik, hogy lényegesen magasabb a halálozások aránya is. Szabolcs-Szat- márban 10 ezer ilyen korú lakosból körülbelül negyvenen halnak meg az említett okok miatt — míg az országos adat csak 27... A számok csupán jeleznek — de érdemes odafigyelni rájuk. Ezekre és sok más tapasztalatra alapozva hangzott el nemrég a megyei tanács előtt a kijelentés: a megye lakosságának egészségügyi állapota nem jó irányba változik. Magyarán: az orvosi ellátás, az egészségügyi felvilágosító munka javulása mellett egyre több a betegeskedő ember. Már többször szóltunk arról a sajnálatos tényről, hogy Sza- bolcs-Szatmárban igen sok az olyan dolgozó ember, aki egészségromlása miatt leszázalékolását kéri ilyen vagy olyan mértékben. Természetesen ilyenkor az az első kérdés: miért? Mi az oka ennek a kedvezőtlen irányú változásnak? A választ meglelni nem is olyan nehéz. NÉZZÜK CSAK A KEZDETEKET — pontosabban a kezdetek előtti állapotot. Az emberi életet, egészséget azon túl, hogy örökletes tényezők is befolyásolják, már az anyaméhben meg lehet rontani. A szakember, aki erről beszélt, elmondta, hogy milyen aggasztó mértékben nő azoknak a terhes anyáknak a száma, akik a legjobb szándékú tanácsnak is fittyet hányva szívják a cigarettákat, rendszeresen alkoholt fogyasztanak és így tovább. Nem véletlen, hogy megyénkben 12 százalékos a koraszülöttek aránya! Az igaz ugyan, hogy a mai orvostudomány már akár az egykilogrammos újszülöttet is életben tudja tartani — de vajon milyen élete lesz? Erre csak jóval később születik a gyakran nagyon szomorú válasz... De érdemes szemügyre venni a felnőtteket is. Kétségbeejtőek a tapasztalatok arról, hogy menynyire tudnak egyesek ártani maguknak. Most nemcsak az aggasztó mértékű alkoholfogyasztásról van szó, hanem például olyan esetekről, amikor a táppénzre írt beteg dolgozik otthon, mint a megszállott. Az olyan betegre gondolok, aki tényleg beteg! Akinek igazán szüksége lenne a pihenésre, gyógyulásra. Állapota romlik, egészsége helyrehozhatatlan kárt szenvedhet. sorolhatnánk még HOSSZASAN a sajnálatod példákat. De vajon van-e értelme? Egy újságcikk nem váltja meg a világot. Ahhoz jóval több kell — elsősorban az, hogy ki-ki végiggondolja életmódját, és föltegye magának a kérdést: be akarnak-e kerülni a fekete statisztikába ... T. Gy. ________________J Havonta egy kilónyi aranyból készítenek új ékszereket a VAGÉP nyíregyházi tóra- és ékszerjavító üzemében. Képűnkön Kocsis Sándor a nagyon keresett arany karika fülbevalókat készíti. (Gaál Béla felvétele). Fekete lucerna, fehér kenyér Kék lalak lazsálta — Képzelje, igazgató elvtárs, az irodán az asszonyok kék meg sárga falat szeretnének ! — Semmi baj, festesse csak olyanra, amilyet kérnek. Úgyis ők dolgoznak a maguk választotta színek között egész nap. Apróságnak tűnik, amivel Vilmán Pál igazgatóhoz kopogott be a műszakvezető az ÉRDÉRT tuzséri gyárában. Ám a dolgozók hangulatát alapvetően befolyásoló tényezőknek legalább olyan nagy jelentőséget tulajdonítanak, mint a nehéz fizikai munka megkönnyítésének, a modern gépek vásárlásának és a feltálalt ízletes üzemi ebédnek. részporban, amint a kétméteres ormótlan villákkal igazítják a rakoncátlankodó melléktermékeket Egy csövön át érkezik a ciklonba, hogy onnan egy szállítószalagon egyenesen az iparvágányon veszteglő vagonba kerüljön a hatalmas mennyiségű fűrészpor. Áz asszonyoknak mindössze annyi a feladatuk, hogy egyengessék a fűrészpor továbbhaladását. — Kényes ám a fűrészpor — avat be a műhelytitkokba Szabó Sándomé. — Nyáron befülled, hidegben összeke- ményedik. Ha bárhol fennUtolsókból is lehetnek elsők Ezt mind megbeszéltük, letárgyaltuk kint a nagydobosi határban. A Nyírség peremén, ott, ahol a Krasznához érve már megnyugszik a homok, a dombhátakon tengernyi a rozs. Selmeczi Béla, a Petőfi Tsz elnöke most elégedetlen... — Ezen már nem sokat segített az eső. így szemre szép, de túl szálas, nem bokroso- dott. A rozs négy-öt mázsával kevesebbet ad majd. De reméljük, kárpótol majd bennünket a többi növény. „Nagy termés lesz ott..." Velünk együtt Vastag István (télen lakatos, nyáron kombájnos) szintén látja a határt. Véleménye is van. — Pár hét és a táblákba állunk. Ettől a rozstól már előre félek. Mert szalma az lesz, de szemtermés nem úgy, mint máskor. Bízom viszont a búzában, csillagfürtben, lóbabban. A lóbab az már kötésig ér, nagy termés lesz Ott... Nagydoboson viszonylag sok az aratnivaló. 600 hektár az árpa, rozs és búza, 150 hektár a csillagfürt, hatvan hektár a lóbab és van hat kombájn hozzá. Győzik-e? — Ha jó a gép, akkor nyugodtan vagyunk, ha jó a termés, akkor viszont szívesen is dolgozunk. Most már aratnánk. Ilyenkor már türelmetlen az ember. Vastag István türelmetlensége érthető, de a természet dolgát nem lehet siettetni. Amíg az árpa, a rozs szőke színre vált, addig is ad munkát a föld, a nagydobosi határ. Lehorgonyzunk egy kendertábla végén. Az arasznyi növényt szétszórtan sok helyütt kapálják. — Háztáji. Szép és tiszta. Ki hogyan ér rá, úgy gyom- talanítja. — Jól fizet? — Jól. Aki foglalkozik véle, annak megéri. Van vele munka. Háromszor vagy többször is meg kell kapálni, aztán levágni, kúpolni és a magot kicsépelni. Viszont jó időjárás mellett egy-egy háztáji parcellán 4—500 kilogramm mag terem és az több mint 20 ezer forint. Most jó lesz a kender ... Mezei szőttes Dűlőutakon, fasorokon át haladunk, hogy ránézhessünk több száz asszonyra. Messziről, ahogy tekintetünk elé tárulkozik a táj, olyan ez, mint egy óriási házi szőttes. A végtelen zöldben virít a rengeteg piros, kék és sárga kenIlyen véleményt hallok: „Fekete lucerna, fehér kenyér.” A szántóvető tudja, mjt mond. Határszerte rendre vágták a pillangósokat, elázott, fonnyadt és újra elázott. A lucerna, széna így lett fekete. Viszont kellett az eső. Nagy szükség volt rá, hiszen ha folytatódik a tavalyi, a tavaszi aszály, akkor nincs búza, nincs kukorica és burgonya. Nincs semmi más. Akkor bizony a kenyerünk lett volna kicsi és fekete. dő. Asszonyi szó és eperillat van a levegőben. A főkertész, Székely István tájékoztat. — Hatvankét hektár a termő szamóca. Most érik, most van a szezonja. A szamócára jó idő járt^ volt eső, volt napsütés, elsőrendű a termés. Csak győzzük szedni. A szamócatermesztés gondolata sok más jó ötlettel 1980-ban ébredt. Akkor 20 hektárral kezdték, hogy legyen munka az asszonyoknak és nyeresége a szövetkezetnek. Ennyi eperhez ma már kevés a saját erő. Sokfelől, Mátészalkáról is jönnek az asszonyok a gyümölcsöt szedni. — így, ilyen alapon is megéri? — Ha nem érné meg, nem csinálnánk. Egy hektáron 3,5—4 tonna eper terem. Az eladási ár természetesen változik, de egy kilogramm eperért átlag 25—30 forintot fizetnek. Egy-egy ember 60— 80 kilogrammot szed és keres 180—200 forintot. Szóval marad a tsz-nek is nyereség. Abban maradunk, egy hektár szamóca durván megter- mi a 90 ezer forint bruttó árbevételt. Nincs még egy olyan növény, amely jobban fizetne a gyenge homokon. Ezért is újra és újra telepítenek, bővítik a termőterületet. A következő látnivaló már a központi telepen van. Bodó Béláné, varrodavezető mutatja birodalmát. Nyolcvan asz- szony dolgozik egy műszakban BFK-kooperációban és nyereséggel. — Csak az a gondunk, hogy kis szériás a termelés, gyakran kell átállnunk és ez kedvezőtlen hatással van a nők keresetére. Egy házzal arrébb a galvanizálás rejtelmeivel ismertet a műszaki ágazatvezető. Egy negyvenkét milliós beruházás (Elekterfém-kooperáció) végére kerül lassan pont. Termel az üzem, még tart a próba, de hónapok múltával komoly bevételre, nyereségre számítanak... ötlat, szorgalom És itt, a melléküzemágak megtekintésével be is fejeződhetne a nagydobosi látogatás. De hát miért volt erre szükség? Két oka van. A legfőbb, hogy a Petőfi Tsz az elmúlt évi termelési versenyben elnyerte a területi szövetség oklevelét. Ehhez csak néhány szám: öt éve még veszteséges volt a gazdaság. A termelékenységet tekintve az akkori 128 termelőszövetkezet sorában a 125. volt. Tavaly négymillión felül volt a nyereség és a termelékenységi sorrendben a harminchatodikok lettek. A másik ok, amiért bejártuk a határt, hogy lássuk, mekkora most a szorgalom. Jó irányítással, jó munka- szervezéssel már idén is sokat, nagyot léptek előre. Seres Ernő 4 rok is van, gödör is van. De nem a határban. Itt és most. Nyíregyházán. Jutott eszembe mindez a Tanácsköztársaság téren, kiindulva a totózótól. Van ott egy százméteres járdarész. Megszámoltam rajta húsz gödröt. Miért? Mert néhány jó indulatú emberbarát meg akart óvni. Téglát raktak a gödrökbe. Egy téglarakás úgy elfektetett, hogy öt percig tartott, amíg felszedtem magam az aszfaltról. Akkor az az átok még nevet és jó tanácsokat mond. — Máskor nézz a lábad elé! Látod, velem ez nem fordulna elő, mert nem megyek bele vakon a nagyvilágba. Most mondjam neki, hogy 6 az oka. Jött köszönt, én visszaköszöntem. Egyszóval elterelte a figyelmemet. Ki is mondtam: „Kezünk helyett a szemünket" Fülhallgató a fején, ügyes mozdulatokkal igazítja a szalagon érkező fűrészelt fahasábokat a gépre Háda Zoltánná. Szélezi a fűrészárut — — munkáját így hívják hivatalosan. — Amíg a gépkezelői tanfolyamat el nem végeztem, dolgoztam nehezebb munkán is — említi a fiatalasszony, aki férje unszolására hagyta ott a kisvárdai bútoripari céget. — Egyből ötezer forintot vihettem haza. Segédmunkásból betanított lettem. A férjemmel ugyanabban a csarnokban dolgozunk. Köny- nyebb a munkám, s még a nfftr,gy?reIíet is e§yszerűbb ellátnunk. A munkásbusz szinte háztól házig visz Tiszaka- nyárra. A bőrkötényt és a fülvédőt eleinte nehezen szoktam meg, de végül is kevésbé fáradok el, mintha válogatnám a fahasábokat. Idős asszonyok csoportosítják a gépekről lekerülő hulladékfát a csarnok melletti eresz alatt. Orgonán Andrásáé, Karádi Jánosné és Csobai Béláné örül a könnyebb munkának, ők már évtizedeken át sokat áztak-fáztak a telepen. — Nekem másfél évem van a nyugdíjig — hallottuk Or- govánnétól. — Kötegeljük, válogatjuk a bőrdeszkát, a bá- nyaszéldeszkát és elkülönítjük a semmire sem jó hulladékot. Mi a kezünk, az erőnk helyett már a szemünket használjuk, s ezt a folyamatot így is elvégezhetjük. „Befülled" a fűrészpor Fűrészporesö hullik az arcomba, ahogy a ciklonnak nevezett óriási tartályhoz érek. Az asszonyok térdig gázolnak a sárgán tornyosuló fű— Nekem te többet ne köszönj! Es ne vigyorogj. — Már miért ne vidul- nék? Hiszen itt, ugyan így, én is megjártam. Nem tört el semmid? Bezzeg az én lábam még mindig gipszben van. akadás történne, nehezen lehetne újból zökkenőmentessé tenni az útját. Két társa, Ésik Lajosné és Bodnár Istvánná alig győzi szeméből, hajából kifésülni az „ötujjassal” a kullancsként tapadó sárga szemcséket. — Mégis szívesebben csináljuk ezt, mert többet fizet, mint a válogatás /— állítja Ésikné. — Kétnaponta váltjuk egymást, hogy mások is vastagabb borítékot vigyenek haza. Gép mosogat, dagaszt A konyha soha nem tartozott a könnyű munkahelyek közé. Ám ahogy a szuper- modern tuzséri üzemi konyhán nézem a mosogatógépet, a gőzüstöt, a dagasztó- és a galuskaszaggató gépet, elhiszem Burger Andrásné szakácsnak, hogy az utóbbi hónapokban mintha kicserélték volna a konyhalányokat és a szakácsokat. — Tavaly még hajnali háromra jöttünk kalácsot sütni. Hetven-nyolcvan kiló lisztet dagasztottunk be és mire az ebédet osztottuk, már alig éreztük a karunkat. Most no- kedlit, galuskát géppel szaggatunk, s megszűnt a pepecs- munka, a mosogatás. Még a poharakat is berakjuk a mosogatógépbe és szárazon vesz- szük ki. — A nehéz fizikai munka könnyítésére és szociálpolitikai célokra tavaly 24 millió forintot költöttünk — mondja Bárdi Barna munkavédelmi csoportvezető. — A zajártalom és a vibráció csökkentésére is találtunk megoldást. Vezérigazgatói utasítás rögzíti, milyen munkáknál eleve nem foglalkoztathatjuk az asszonyokat. Tóth Kornélia 'Valóban. Látom, hogy sántít. Bottal jár. Es most jól esne neki, ha én is bicegnék, ha nyakamat szegném. Hát ilyen az emberi természet. Juszt sem teszek a kedvére. Inkább nézem és számolom a gödröket. Aztán arra gondolok, mire jó ez? Minek egy városnak, egy megye- székhelynek ennyi gödör? Van egy barátom, okos Tóbiás, az megmagyarázná. Mondaná: — A világon annyi minden van már. Létezik ezer tó országa, múzeumfalu, miért ne legyen ezer gödrök városa. Milyen jól hangzana, gödörfesztivál Nyír egyen, nyári gödörjáték, vagy nonstop gödörvetélkedö... msem tudok lelkesedni fii. Különben sem vagyok az az alkat, akit megszédít ilyen vagy olyan lehetőség. Én legszívesebben betemetném a gödröket. Be én, ha lenne bitumenem, cementem, erőm és kedvem. De nincs. A városnak sincs. Ez bizony sovány vigasz. Még az is, hogy elterül előttem egy asszonyság. Gödörére lelt. (s. e.)
