Kelet-Magyarország, 1984. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-06 / 131. szám
2 Kelet-Magyarország 1984. június 6.. ősz haja arról árulkodik: Takács István, Nyírbátor díszpolgára nem fiatalember már. De ha megszólal, hihetetlennek tűnik, hogy már 76 éves és tizenhetedik esztendeje nyugdíjas. Olyan szellemi frisseséggel idéz föl régmúlt dolgokat, mintha minden tegnap történt volna. Elsőként mi más is kerülhetne szóba, mint szülőfaluja, Tiszaeszlár — s persze a tiszaeszlári per. Aztán édesapja alakja, aki 1920-ig háromszor járta meg Amerikát. Talán apja nyughatatlan vére is hajtotta, mikor 1925- ben szökve (!) maga mögött hagyta a szülői házat, s jelentkezett Nyíregyházán szabósegédnek. Ám a Takácsok — ha nagy erőfeszítések árán is — d'e sikerrel kísértették a szerencsét. Édesapja úgy tért haza Amerikából, hogy ki tudta emelni a nincstelenségből családját. Fia sem sejtette, hogy egyszer majd szabósegédből Nyírbátor tanácselnöke lesz .. . — Míg katonának nem vittek, a szabóság adta a kenyeremet. Sovány kenyér Évtizedek a volt, főleg azután, hogy megnősültem, s egymás után született három gyermekünk. A háború alatt fogságba estem, s csak 1948-ban tértem haza a Kaukázusból. Itthon nagy szegénységben leltem az enyéimet, anyámék házában. Szépen fölpakoltam őket, s jöttünk Nyíregyházára, ahol gondnoknak fogadtak a városnál. A tanácsok megalakulása után a gondnokból az ipari osztály vezetője, majd vb- titkár lett. Aztán a járási tanács elnöke Nagykállóban, majd 1956-ban a Nyírbátori Járási Tanács elnökhelyettese. Ez volt életében az utolsó nagy sorsforduló. A házaspár letelepedett Nyírbátorban, s ma már nem is igen tudnák elképzelni másutt az életüket. — Az ellenforradalom után Nyírbátor tanácselnöki székébe kerültem. Nagyon nehéz négy év volt ez. Arra azért büszke vagyok, hogy a munkatársaimmal együtt — ha sokat nem is, de — valamit mégis tudtunk tenni ezért a településért. Takács István elnöksége alatt két új tanterem, két isj kólái politechnikai műhely épült Nyírbátorban. Átadtak egy 50 személyes óvodát, fölavatták a mentőállomást. Korszerűsítették a közvilágítást is: neonokra cserélték az elavult utcai lámpákat. 1960- ban aztán a tanácselnök újra a járási tanács munkatársa lett — innen is ment nyugdíjba tizenhét esztendeje. — Ügy éreztem, hogy nagyon fáradt vagyok, örültem a nyugdíjnak. De hamar rájöttem: a tétlenség nem nekem való. Szinte mindennap van tennivalóm még most is. Tanácstag vagyok, párttag, munkásőr. S ez nagyon jó. mert így, öreg fejjel is tudok tenni a városért. ★ Újsághír: Takács István Nyírbátor várossá nyilvánításának tizenegyedik évfordulóján megkapta a Nyírbátor díszpolgára kitüntető címet. Az oldalt összeállította: HÁZI ZSUZSA A poppertől a sassonig sokféle divatos frizura készül a fodrászszövetkezet Szabadság téri boltjában. Az új szolgáltatósor átadásáig egy szűk. elavult üzletben működött a fodrászat. Az új helyen lehetőség nyílt a szolgáltatások bővítésére: manikűr és pedikűr is várja a vendégeket. Kabát kivételével mindenféle felső- ruházati cikk varrását vállalják — a kosztümtől a nadrágig — a Magyar Gyapjúfonó- és Szövőgyár nyírbátori méretes szabóságában. Népszerű a modellház, mert a helybeliek mellett a környező községekből is járnak ide törzsvendégek ruhát csináltatni. Háziasszonyok a megmondhatói, milyen nagy könnyebbséget jelent, hogy ma Patyolat-szalon is működik a városban. Egyelőre csak a piperemosás történik itt: a vegytisztításra beadott ruhákat Nyíregyházára küldik. A tervek szerint még az idén vegytisztító gépet is fölszerel a Patyolat Nyírbátorban, s ez jelentősen csökkenti majd a vállalási időt. Fehér foltok a vendéglátásban A város várja vendégeit... „Hoppá, itt a trafik!” — hívja föl a figyelmet ez az ötletes reklám Nyírbátor főterén a Jópipa trafikra. Papp János aprócska dohányboltjában — ahol minden kapható, ami az üzlet profiljába illik — arról érdeklődtünk: árusítanak-e a városra emlékeztető tárgyakat? Műemlékektől— konferenciákig — Kétféle képeslap, nyírbátori térkép, rézdomborítású üdvözlőkártya és — faliképek — sorolja a kínálatot Papp Jánosné. — Ez utóbbiak Koncsek Pál dísztárgykészítő munkái — aki „mellesleg” a művelődési ház igazgatója. A múzeumban, meg a könyvesboltban különböző kiadványokat, prospektusokat is árulnak. Nem túl gazdag a választék, de mindenesetre biztosíték rá, hogy ne menjenek el üres kézzel — és főleg: hogy ne giccseket vigyenek ma- agukkal emlékbe — az ide látogató idegenek. Pontos adat nincs rá, ám az tény: esztendőnként sok ezren fordulnak meg itt. Az országos hírű református műemlék templom, a harang- ’ láb, a római katolikus templom — benne a nevezetes Krucsay-oltár —, a jelenleg tatarozás alatt álló — múzeum egész éven át vonzza a kíváncsiakat. Sok megyén kívüli szakember fordul meg a város korszerű üzemeiben: így a Csepel Szerszámgép- gyár Fúrógépgyárában, a nemrég új csarnokkal gazdagodott cipőgyárban, vagy a hírneves növényolajgyárban, ahol a díszgyertyák is készülnek. S még nem is említettük a nemzetközi visszhangú rendezvényeket : a zenei.napokat, vagy a nemzetközi ifjúsági vonószenei tábort. — Az utóbbi években országos konferenciák, emlékülések szervezésével is igyekszünk ismertté tenni városunk nevét — egészíti ki a felsorolást Jánvári Tibor tanácselnök, a művészetek lelkes pártolója. — Tavaly például Báthori István születésének 400. évfordulójára emlékeztünk. Az idén pedig a református műemléki templom fennállásának 500. évfordulója alkalmából a középkori templomok építéséről, történetéről tervezünk konferenciát. Tatarozás előtt az ötszáz éves református műemléki templom. Idén nyáron a homlokzat teljes felújítása ad munkát a Mátészalkai Építő-, Szerelő- és Szakipari Szövetkezetnek. Jövőre, a munka második ütemében a tetőszerkezetet hozzák rendbe a szakemberek. (Gaál Béla felvétele) Programokban, látnivalókban tehát nincs hiány. Ám a vendéglátáshoz mindez nem elég: megfelelő ellátásra is szükség van. Néhány bisztró, s két étterem — ennyi vendéglátóhely található Nyírbátorban. Sajnos az éttermek közül is csak az egyikre: a tavaly újjávarázsolt Kakukkra lehetnek büszkék a bátoriak. Olyan apróságok, mint az elhanyagolt állomás, inkább riasztják, mint megtartják a vendégeket. Tovább korlátozza a lehetőségeket, hogy — szálloda híján — szűkös a szálláshelyek listája. ^ Szálló híján vadkemping? — Összesen tizenhat fizetővendég-szoba található a városban, melyekben pótágyakkal együtt 48 embert tudunk elhelyezni — tájékoztat Nagyné Varga Mária, a Nyír- tourist kirendeltségében. — Az ár egy éjszakára 80-tól 150 forintig terjed. Az ágynemű mosásáért természetesen külön fizetni kell. A zenei napok idején rendszerint foglalt minden helyünk. Szerintem ez a 16 szoba elegendő, hiszen inkább az átmenő forgalom jellemző a városra. Az érem másik oldala: aki nem először jár Nyírbátorban az tudja, hogy az a biztos, ha Nyíregyházán, vagy Mátészalkán éjszakázik szállodában. Nem véletlen, hogy nyaranként sokszor vadkempingezők sátrai sorakoznak a strand környékén, s a város szélén lakókocsikban alszanak a turisták. Néhány éve még az volt a legégetőbb gond, hogy egyetlen nyilvános W. C. sem működött a településen. Ma leginkább szálloda kellene ... Péni helyett összefogás — Lesz — nyugtat meg Jánvári Tibor — igaz, csak évek múlva. A város központjában a helyi üzemek, a tanács és a fogyasztási szövetkezet összefogásával még az idén megkezdik egy étterem és egy konyha építését 20 millió forintos költséggel. Az. átadást jövő év. végére tervezzük. S ha lesz rá pénz, tovább épül majd a vendéglátó kombinát: presszóval, s idővel szállodával egészül ki. Ám addig még van bőven tennivaló. Az idén a most ötszáz éves műemlék református' templom tatarozása az egyik legsürgetőbb feladat. A Mátészalkai Építő-, Szerelő- és Szakipari Szövetkezet 4 millió forintért vállalta a munkát. Július végére el kell készülni a felújítással, hogy a zenei napok és a jubileumi ünnepség idejére rendben legyen az épület. Hamarosan hozzálátnak a régen megálmodott műemléki sétány munkálataihoz is. Ennek első részeként pihenőparkot alakítanak ki egy kis tóval a római katolikus templom előtt., A nyírbátoriak már nemegyszer bizonyították, hogy összefogással is mind vonzóbbá tehetik városukat. Ennek köszönhető, hogy — várhatóan — június 15-én birtokba vehetik a fürdőzők az úszómedencét. S hogy az érkezők ne a szokásos, sivár külvárossal találják szemben magukat a város határában, a mátészalkai út mentén — társadalmi munkában — zöld folyosót alakítottak ki. Jövőre ugyanígy rendezik majd a baktai gt környékét is. Magyar—lengyei barátság Látogatás Lancutban Hazánk számos városának vannak külföldi testvérvárosai, melyekkel gazdasági, tú- risztikai, vagy például kulturális téren szoros az együttműködés. Nyírbátor keresve sem találhatna jobb partnert a sokoldalú kapcsolat kialakításához, mint a lengyelországi Láncút. A 16 ezres lélekszámú kisváros — ami múltját, jelenét, s gondjait illeti — sok tekintetben hasonlít Nyírbátorhoz. Nem véletlenül kerekedett föl hát a nyírbátoriak küldöttsége, s tett látogatást Lancutban május 16 és 18 között. A tapasztalatcsere keretében a szabolcsiak meglátogatták a kisváros csavargyárát, ruházati üzemét, részt vettek a májusi zenei fesztivál egyik rendezvényén, fölkeresték a kastély- múzeumot. A látogatás során a két város vezetői egy beszélgetésen is találkoztak, ahol kölcsönösen megismertették egymást lakóhelyük történetével, jelenével, s megvitatták azt is, hogy milyen lehetőségek kínálkoznak az együttműködésre. A háromnapos tapasztalatcsere végén a nyírbátoriak meghívták megyénkbe a lancutiakat, akik ígéretet tettek rá, hogy jövőre ellátogatnak Szabolcs-Szatmár- ba. S ha a lengyel város küldöttsége is olyan kedvező tapasztalatokat szerez nálunk, mint amilyeneket a nyírbátoriak szereztek. Lancutban -akkor várhatóan már jövőre aláírják a két város közötti együttműködési szerződést. Ma már muzeális értékű az a kép, amely Tófalvi Gergelyt, az utolsó nyírbátori fazekast ábrázolja, munka közben. MOZAIK Kirándulás Kékestetőre. Jól sikerült autóbuszos kiránduláson vettek részt június 3-án a városi művelődési központ Báthori István nyugdíjasklubjának tagjai. A 34 idős ember Kékestetőre utazott, ahol többek közt megnézték a tévétornyot is. A rajztanárok hagyományos, immár tizenhetedik alkalommal megnyíló nyári alkotótelepe június 25-én tárja ki kapuit Nyírbátorban. A Szabolcs-Szatmár, s Hajdú-Bihar megyei, illetve fővárosi pedagógusok július 7-ig tartózkodnak a városban, ahol a középiskolai kollégiumban helyezik el őket. Az alkotótelep 25 résztvevője ezúttal a lüzzománcké- szítés titkaival ismerkedik meg. Munkáikból Budapesten, Sárospatakon, Debrecenben, Nyíregyházán és Nyírbátorban nyílik majd kiállítás. ★ Idén ötszáz éves a nyírbátori református műemlék templom. Ebbő! az alkalomból rendeznek egyháztörténeti kiállítást a nyáron a templom sekrestyéjében. A bemutatót — terv szerint — július 15-től augusztus 20-ig látogathatják az érdeklődők. A szolgáltatásképekben
