Kelet-Magyarország, 1984. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-05 / 130. szám
1984. június 5. Kelet-Magyaronzág 3 T örtént, hogy vasárnap az étterem pincérnője — szolgálat előtt — a piacra ment. Nagy piac volt, eső után nézni is gyönyörűség. Így esett, hogy a felszolgálónő elkésett alaposan. Nem voltak ezért igazán mérgesek a férfikollégák, de egy csipkelődésre való harag összegyűlt bennük mégis. És amikor a kollegina, a jól vásárló asz- szonyok boldogságával, — mert hiszen nincs asszonyr szédítőbb bolt, mint a piac — visszaérkezett, nem a bocsánattal kezdte, hanem a vásárolt tyúkkal dicsekedett. — Jó vásár? Ez? Délig megdöglik éhen... — szólt az első pincér, és kontrázott rá rögvest a másik: — Ez? A baromfimúzeumban is nyugdíjaznák már szegényt, örülj, ha félmelegen hazaviheted... — A pincérnő sápadozott, a tyúkos szatyor ott vergődött a söntés bejáratánál, ahonnét bentebb vinni semmiképp se tanácsolta az egészségügyi törvény. — Adjanak szegénynek enni! — tanácsolta az egyik vendég. — Inni adjanak neki! — mondta a másik, aki mindig csak inni járt az étterembe. — Etessétek! — parancsolta az egyik vendég. — Inni adjatok neki — követelte a másik. A tyúk pálinkába áztatott kenyeret kapott. Előbb csak két-háA részeg tyúk — Van otthon fokhagymád? Ilyen vén tyúkot az erős izek puhítják... Csak ez a tanács hiányzott szegény felszolgálónőnek, aki asszonyként persze visszavágyott a nyüzsgő piacra még. A kollégák még biztatták is: menjen nyugodtan, kilencig úgy sincs forgalom. A pincérnő elment boldogan. Az étteremben ott maradt három, korábbról kicsit dühös pincér, három férfivendég, meg a pillédé- ző tyúk. Az utóbbit, — alapvetően a rabság ellen való minden férfi, különösképpen, ha házas —, kitették a szatyorból. rom morzsát, aztán egy egész marékkal. Ette szegény. Mire a pincérnő visz- szajött, egy tökrészeg tyúk próbált lábra állni, csúszkált, botladozott és kárált kakashangon az étterem közepén. Nevette szegényt három pincér és néhány vendég. A pincémé belesápadt a látványba. Magyarázta, hogy ő tisztességes asszonyévei alatt részeg húst még sohasem fogyasztott. Követelte a tyúk árát, no de a tyúk akkor már áron aluli módon csúszott a begyén a kövön. Mit lehetett tenni? Gyógyítani kezdték a tyúkot. Egy csészébe vizet kínáltak. Beledugták a tyúk fejét. Ügy berzenkedett az a víztől, mint a pályaudvarokon alvók az igazoltatástól. Erre egy másik csészébe kínáltak neki kávét. Bele is dugták a szegény tyúk fejét, de az úgy köpte ki magából a keserűséget, mint gólt kapó szurkoló a meg- rágatlan napraforgómagot. A pincérnőt meg kellett vigasztalni valamiképpen. Kínáltak hát a szegény tyúknak egy harmadik csészéből pálinkát. A haragot feledő pincérek madzagot kötöttek a három csészére: a vizesre, a kávésra, a pálinkásra. Az első kettőtől menekült a tyúk, hanem a harmadikért (nincs jobb szavam rá) négy szárnyláb körbevergődte az egész szobát. S zületett moralistaként szeretném tanulságként kimondani: ha az ember részeg tyúkot lát az utcán, akkor nem minden esetben a tyúk a hibás ... . Bariba Gábor A mátészalkai Szatmár Bútorgyárban Kötél Györgyné, a Máté garnitúrák elemeit készíti elő az összeszereléshez. (Jávor László felv.) V ajon tehet-e érdemlegeset a megyénkben dolgozó népművelők érdekvédelmében a népművelők megyei egyesülete, melynek elnöke Sánta Miklós, a vásárosnaményi városi művelődési központ igazgatója. Elsőként a közérzet került szóba a beszélgetésünkön, amelynek sok köze van ahhoz, milyen minőségű munkát végez egy-egy községben, városban, üzemben, intézménynél a népművelő. Köztudott, hogy sokminden hat a közérzetre a tárgyi körülményektől a jövedelemig, a személyes népművelői munka megbecsülésétől az önképzésig. — A népművelők egyesülete, természetesen nem tud megoldani olyan lényeges kérdéseket, mint egy- egy művelődési ház tárgyi feltételeinek javítása nem tud beleszólni az élet- és munkakörülmények javításába — magyarázta az egyesületi elnök. — De nem is tehetetlen ezekben. Egyetlen példát említek, nem tartjuk jónak az Országos Közművelődési Tanács által pályázatok útján elnyerhető, a művelődési intézmények munkáját javító anyagi ösztönzés mostani formáját. Úgy látjuk, azokból inkább a jobb körülmények között dolgozó művelődési házak, klubok részesülhetnek, hisz olyan magasak a pályázati részvétel követelményei. Rövidesen megfogalmazzuk észrevételeinket az országos tanácsnak, mert úgy véljük, a mostani ösztönzés nem kedvez az új közművelődési formák elterjesztésének, ezek anyagi finanszírozásának. Más tennivalókat is említ az elnök: még ebben az évben, úgy ősz tájára, szeretnék alaposan felmérni a megyében dolgozó, elsősorban a művelődési központokban, házakban, klubokban dolgozó főhivatású népművelők élet- és munkakörülményeit. A könyvtárosoknak megvan a maguk egyesülete, ők előbbre járnak. De a művelődési intézményekben V __________________________ dolgozó mintegy "Száznegyven népművelő kevés támogatást kap, ha megélhetési, lakás, munkaköri, tanulási és egyéb gondjai vannak. A felmérés tapasztalatait, természetesen nem az íróasztalnak készítik majd, hanem eljuttatják az illetékes megyei és helyi fenntartó szervekhez, tanácsokhoz, gazdasági, illetve kulturális szerveknek. Mit terveznek még? — Szeretnénk tovább növelni az egyesületi tagok számát. Jelenleg mintegy hatvan beiratkozott tagunk van, akikkel igyekszünk rendszeres kapcsolatot tartani. Közös össze jöveteleket, tapasztalatcseréket, látogatásokat, kirándulásokat szervezünk. Még külföldi kapcsolatok felvételére is gondolunk, hogy minél nagyobb szakmai kitekintésük legyen a megyében dolgozó népművelőknek. Kedvezményes üdülésre is van lehetőségünk küldeni tagokat az egyesület országos üdülőházába. Megyén belül pedig , több országjáró kirándulást tervezünk, míg a népművelők gyermekeinek nyáron a Tiszaparton indiántábort szervezünk, ahol minimális részvételi díj mellett, felügyelettel pihenhetnek, romantikus körülmények között a gyerekek. A rra is gondolunk, hogy a népművelőknek a megyében és a fővárosban is esetenként kedvezményes színház-, mozi-, tárlatlátogatási lehetőségeket is teremtsünk. Végül az anyagiakról: az egyesületet a megyei tanács évi tízezer forinttal támogatja, ami nagyon jó, de kevés a feladatokra. Ezért egyes munkahelyeket is meg fogunk keresni, kérve az anyagi támogatásukat, hogy valóban élővé tegyük a népművelők egyesületének programját, s hozzájárulhassunk a szakmai presztízs erősítéséhez, a népművelők önműveléséhez és szabad idejük jó eltöltéséhez. Partner a főbizalmi... Mozgóbér, kérdfijellel Pár éve felvetődött: a főbizalminak nincs jogköre. A partneri viszonyát is nehéz tisztázni. Később rájöttek, hogy ez a megbízatás is beleillik a szakszervezeti mozgalom láncolatába. Fontos közvetítő, áthidaló szerepet tölthet be valamennyi főbizalmi. Ilyen és hasonló megállapításokat tettek a megyénk élelmiszeriparában dolgozó főbizalmiak nemrég megrendezett megyei tanácskozásán. Több műszakban Tapasztalt ember Oláh Sándor, a megyei tejipari vállalat mátészalkai üzemének főbizalmija. Foglalkozása átvételvezető. Meggyőzően mondta, hogy a főbizalminak lehetősége van a rugalmas, szinte kötetlen szakszervezeti munkára. Több üzemben — mint például a mátészalkaiban — szinte nélkülözhetetlen a főbizalmi. Részben azért, mert a dolgozók, köztük a bizalmiak több műszakban dolgoznak, s ebben az üzemben nincs szb-titkár. Oláh Sándor tehát ezt a tisztet is „betölti”. Partnere az üzemigazgató. Jó párosítás. Az állandó nappalos műszakban dolgozó főbizalmi valóban közvetítő és segítő a 14 bizalmi és az üzemigazgató között. Minden hétfőn részt vesz a helyi üzemi négyszög ülésén, így kellő információval rendelkezik. Bérfejlesztéseknél, tervtárgyalásoknál a véleménye, javaslata sokat számít. Nemrég a rendelkezésre álló pénzösszeg elosztásánál nagy viták voltak, ö javasolta: a pénz 75 százalékát alapbéresítsék, 25 százalék legyen mozgóbér a jó munka elismerésére. S ha valamit nem tud helyben elintézni? Akkor bemegy a vállalat központjába és kéri az szb- titkár segítségét. Van-e hatásköre ? A Kisvárdai Szeszipari Vállalatnál Radvánszki Sán- dorné tölti be a főbizalmi szerepét. Beosztása raktárvezető. Kissé meglepődtünk, amikór azt mondta: az ő partnere az igazgató. Hozzátette, hogy a múlt év végéig a tröszt megszűnéséig gyár- egységvezető volt az elnevezés. Azelőtt neki is sokat kellett harcolni például a nyereségrészesedés igazságos elosztásáért. Szb-titkár volt, illetve van az üzemben, de ez nem teszi fölöslegessé az ő megbízatását. Mert a 15 bizalmi munkáját segíti, összehangolja. Néhány bizalmi itt is több műszakban dolgozik, így esetleg nélküle nem tud sürgős ügyet intézni. Van-e hatásköre, intézkedési joga a főbizalmi asz- szonynak? Elmondta, hogy a vállalatot érintő valamennyi fontosabb döntésnél kikérik a véleményét. Bérügyeknél, jutalmazásoknál nem név szerint javasol (az a bizalmi dolga), hanem üzemrészenként külön-külön. Egyik nemrégi intézkedése: javasolta, hogy a komunista műszakok bevételét csakis a lakásalap kiegészítésére fordítsák. Erre főleg azért van szükség, mert a vállalatnál viszonylag sokan vannak a kedvezőtlen körülmények között élő és lakásra váró dolgozók. Szólt a lakáselosztásnál A Mátészalkai Sütőipari Vállalat főbizalmija Bakai Gyula. Anyagbeszerző-gépkocsivezető. így Kölesétől Nyírlugosig járja a vállalat valamennyi munkahelyét. Igaz, a társadalmi megbízatása csak a mátészalkai gyárra terjed ki, és csupán négy bizalmi tartozik hozzá. Egy helyi döntés szerint a szak- szervezeti bizottság tagjaival tart közvetlen kapcsolatot, de számos — főleg elvi ügyben — partnere az igazgató, sőt a párttitkár is. Rendszeresen részt vesz a bizalmi testület ülésein, így jól ismeri a vállalat gazdasági, és mozgalmi életét. Ez igen fontos a szakszervezeti munkájához. Lakáselosztásnál, a kiváló címek odaítélésénél az ő szavát is figyelembe veszik. Főbizalmiak. Nem nevezhetők a szakszervezeti mozgalom közkatonáinak, sem „tisztjeinek”. Helyük és szerepük révén azonban mindenképpen a derékhadhoz tartoznak. N. L. Újítás— jeligével? A napokban egy KISZ- alapszervezettől újítói ló- rumra invitáló meghívót hozott a postás. Megörültem neki — szívesen mentem ... A klubban összegyűlő fiatalok körében az újításokkal kapcsolatban egy lő kérdés logalmazódott meg bennem: még itt tartunk? Irigységről, eUenérdekeltségről, a jó gondolatok nehézkes, illetve meg nem valósulásáról esett szó és sok-sok ötletről, melyek sajnos, még csupán az óhaj szintjén vannak. Az újítók tevékenységét általánosan, szavakban ma már ugyan sok helyen elismerik, igénylik, de mihelyt lépni, tenni kell, vagyis az öUetet, sőt konkrétan kidolgozott (jó) tervet a megvalósulás mezejére keU vinni — még akkor is, ha van rá pénz — már döcög, nyikorog, ha egyáltalán nem áll meg az a bizonyos „szekér”. Az is megtörtént: az újítás elkészült, minden illetékes kitűnőnek tartotta,' az újító meg is kapta az érte járó díjat, de a vállalat az eszközt — bizonyos okok miatt — mégsem használja. Valaki azt tanácsolta, hogy az újításokat egy bizottság véleményezze. Ennek ellenérveként hangzott el: jó, hogy a szakértők az elbírálásnál nincsenek együtt, mert így egy-egy ember véleménye nem befolyásolja a többiekét. Egy másik javas- lattevő szerint az újításokat jeligésként lenne célszerű elbírálni, értékelni, mert azt tapasztalja: az újító személyének ismerete sokat nyom a latba és nem mindig előnyösen. Ezen az újítási fórumon egy valami biztató volt: a fiatalokat érdekli az újítás, intenzíven foglalkoznak a munkát, a termelést gyorsító, könnyítő műszaki és más megoldásokkal, javaslatokat tesznek ... De az megmagyarázhatatlan, hogy sok jó javaslatból miért nem lesz mielőbb konkrétan, a gyakorlatban kamatoztatható „valóság”? Sokat várnak az idén létrehozandó vállalati kísérleti műhelytől, amely dolgozóinak munkaköri kötelessége, napi munkája lesz az újítók által kitaláltak gyakorlati elkészítése. (cselényi) „Sínen" a sokszögeszterga Mint azt már jeleztük: a tavaszi BNV-n mutatták be a Nagykál- lói Vasipari Szövetkezetben gyártott sokszögmegmunkáló egyetemes esztergagépet, ami az EES—400-as néven került a nagy számú érdeklődő elé. (Császár Csaba felvétele) A szálkái Háté Érdek és presztízs
