Kelet-Magyarország, 1984. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-30 / 152. szám

1984. június 30. Q O Az első világháborús emlékmű, sárkányalakja Visszatér a fel- szabadulási emlékművön .em be­la­ngte . fa- kú­iszló ;örő- az kkó- k fel vise- risz- hető. Né- szét- virí- iától, pon­fi­be­djon rajtad kislányom — mondta (gondolom) az anyuka, még meg találsz fázni ebben a kiszámíthatatlan időjárásban. Mi annak idején aláöltöztünk a váll­szalagos fehér úttörőingnek. Nagy­anyám, fáklyás felvonuláskor, még a kisköcét is aláadta, szőrével befelé. Vé­konyka kisgyerek voltam, de felvonu­lásokra úgy kigömbölyödtem, mint a guruló hógolyó. Most már az igazgató beszél a távozó nyolcadikosokhoz. — Kikerülve ebből a közösségből — mondja, — amit annyi szép siker forrasztott össze, ne hagyjá­tok kialudni magatokban a lelkesedés lángját. Nagyobb közösség vár benne­teket, s még nagyobb szükség lesz e lángra. Hónom alá fogom a szegfűket, esetlen vagyok, mint minden férfi, ha virággal van dolga, előkotrok egy újabb cigaret­tát, s az a régi autó, a golyó szaggatta motorral megint földereng. ★ sztólytársam, aki mindig a vo­lánnál ült, nem él már. In­farktus vitte el tavaly, pedig azóta a régi Mercédesz óta soha nem törekedett „vezető pozícióba”. Tették. Kérték, és ő komolyan vette, hogy szükség van rá. Évekkel ezelőtt, az érettségi találko­zónkon felemelte a poharat a fény felé, s átnézett az aranyló szamorodnin. — Azt hiszed vittem valamire? — kérdezte halkan. — Alulról kritizálnak, felülről reguláznak. Ügy vagyok, mint a harapófogóban a szeg. Ha pénzre men­nék, külföldi kocsira, víkendtelekre, talán jobban viselném összeharapott szegmivoltomat. De az ilyesmi nem természetem, tudod. Mi nem úgy indul­tunk, hogy majd egyénileg vagyonoso- dunk. A mi pályánk íve eleve meghatá- roztatott. — Mi addig hordtunk egy ruhát gye­rekkorunkban, amíg ki nem nőttük, vagy el nem rongyolódott. Később is, sokáig csak két öltönyöm volt. Egy, amiben dolgozni jártam, egy meg ami­ben felültem az elnökségi asztal mögé, ha kellett. Most meg, nézz körül. Mi­csoda rongyrázás folyik itt? Miközben az országnak gazdasági nehézségei van­nak. — Hallgatott egy kicsit, bóloga­tott, s aztán még hozzátette. — Azért a kilőtt kocsiért meg ne ha­ragudj. Az sem volt jó. Szúrták a fene­kem a rugók. Egymásra mosolyogtunk, s ittunk. Azóta se láttam, s most már nem is fo­gom. (Géppuskasorozat a motorba.) Egy emberrel kevesebb megint, aki emléke­zett, aki rászólhatott azokra, akik soha sem fújták ragyogó szemmel és teli tü­dőből, hogy: „Évek szállanak a nyári fák alatt...” és soha nem láttak terep- színűre festett autót kiégve, egy kü­lönben békés iskolaudvaron. Mester Attila ['fő*; A kis márvány Vénusz Személyiségjegyeink meg­csonkítását véltük, bár be kel­lett látni, hogy plasztikailag mindent mindig helyre tett, a felülettel nem törődött, a lé­nyeget korrigálta, mi meg a di­vat, a felületfaktura rabjai voltunk.: Korrektúrái alatt és után el ilyaműve y András, a pesti Nemzeti 29-én hirdetett pályázatot t Himnusz című versének pályamű közül Erkel Ferenc zott mű” bemutatója még a Nemzeti Színházban, ahol mgzott el a megzenésített >rtitúra fedőlapja és az első V »tv* jJfr \ V . 1 ; L T V A fi T t ffi • ..........jg* G nem engedte, hogy azokat mintázzuk, nálunk voltak min­dig a legszebb lányok. Heten­te kétszer jött korrigálni pon­tosan, felelősségteljesen, ha elfoglaltsága volt, telefonált és megadta a teendőket. Min­dig minden munkát végigné­zett. Sokszor - bele-belemintá- zott. Bizony ifjú titánként ber­zenkedtünk e módszer ellen, mely akkor nem volt divat más tanárnál. sokszor beszélt életének ta­pasztalatairól, mestereiről, az akadémiákon: — Bécs, Buda­pest, Párizs — tanult szakmai fogásokról. Nagy értéke volt ennek, mert az idő tájt a főis­kolán a többi tanár nem ilyen iskolázottságú volt. Tanári pályáján növendéke volt a tragikus sorsú Dachau- ban meghalt Goldmann György és a frunzei képzőművészeti akadémia megalapítója, Mészá­ros László is, A napló gyer­mekeimnek című film szobrá­sza. A Strobl-osztályra járt Vénusz születése a Benczúr térén „Művészete örök érvényű” Siáz éve született Kisfaludi Strobl Zsigmond Saár Erzsébet, Somogyi József és Kiss István is, csak párukat említve. Több száz portréjának mo­dellje volt Görgey Artúr és G. B. Shaw is. 1935. augusztus 31-én írja G. B. Shaw: „Vonalai saját ko­rának élő vonalai, melyeket nemes formában egyesít. Ö is mint Pheidiász és Praxitelesz kora egyéniségének megfelelő­en ábrázolja az emberi testet. Minden egyes mellszobra nemcsak autentikus és felis­merhető képmás, több ennél: Művészi alkotás!” Nyíregyházán három jelen­tős figurája áll köztereken. Már megírtam, hogy a Vénusz születését méltóbb környezet­be kellene állítani, a kis már­ványa is a múzeumban többe­ket gyönyörködtetne. Ott vol­na a helye párban Medgyessy márvány leánykájával. A Sós­tói nemzetközi érem- és kis­plasztikái művésztelep a szob­rászat felé fordította a figyel­met városunkban. A centená­riumon utcát nevezhetnénk el róla, hiszen neki van a legtöbb és legjelentősebb szobra Nyír­egyházán. Tóth Sándor A tanítvány emlékezik Nagy István Attila: Ha eljössz Ha eljössz hozzám éjszaka tekinteted engem vádol, megóvnak bennünket mozdulataid. Elmehetsz, visszatérhetsz eléd kanyarodik az út, kapaszkodhatsz fában, virágban hajadon átfújhat a szél. Ha magamra maradok a szobában arcra borul a csend. (Létjogosultsága csak annak a művészetnek van, amely örök érvé­nyű ... Kisfaludi Strobl: Emberek és Szobrok 1969 — 205. oldal.) Száz éve 1884. július 1-én született egy Somogy megyei kis faluban Kisfaludi Strobl Zsigmond a magyar szobrászat napjainkig leghíresebb, sike­rekben gazdag, külföldön el­ismert személyisége. Bartók, Kodály, Babits, Mó­ricz kortársaként még a mo­narchiában járta iskoláit és gyermekként rácsodálkozott a millenniumi ünnepségek fé­nyére is, hatalmas életpályát dolgozott végig lankadatlan szorgalommal 1975. augusztus 14-én bekövetkezett haláláig. Mondogatta, hogy hatszáz port­réja van szerte a világban. Angliában 75 készült világhí­rességekről, politikusokról és művészekről, bankárokról és hercegekről. ötven éve mintázta gyer­meklányként Anglia mai ki­rálynőjét, ült neki modellt Vo- rosilov a Szovjetunió marsall- ja, államfőként. Megélte a monarchia bukását, eszmék születését, halálát és elkészí­tette a gellérthegyi Felszaba­dulás emlékművet is. Nagy élet. Boldog vagyok, hogy 39 éve főiskolai tanári tevékeny­ségének utolsó öt évében nö­vendéke voltam. E nagy hírű pálya számtalan tapasztalatát szakmai „Kunst- Sticklijét” szeretettel adta át. Az ötvenes évek első felének merev ideológiai tértudat falait az ő szakmai tekintélye letörte és még a festőosztályokon vö­rös drapériás Sztálin- — ara­Strobl-osztály 1957 tavaszán az Epreskertben: Pál István, a modell, Tóth Sándor, Kisfaludi Strobl Zsigmond, Cs. Kovács László. nyozott — szobrot festettek, a szobrászok operaházi jelmezbe bújtatott fapuskás Aurora-sap- kás tengerészt mintáztak, ne­künk aktmodellünk volt. „Ti fiatalok vagytok, nektek aktot kell mintázni” — mondta —, bár más volt a tanmenetben. Divat volt akkortájban a pro- letkultos rusztikus típus a hivatásos modellek között.

Next

/
Oldalképek
Tartalom