Kelet-Magyarország, 1984. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-27 / 149. szám

1984. június 27. Kelet-Magyarország 3 Péter-Pál előtt PÉTER-PÁLKOR PEN- DÜLT MEG ELŐSZÖR A KASZA a régmúlt idők­ben. A bandagazda kora hajnalban ébresztette a ru­hástul alvókat. A tábla sar­kán néhány kaszás rövid rendet vágott, a férfiak kö­telet sodortak a harmatos ga­bonából. Az asszonyok sem tétlenkedtek, bőgőzték — nagyméretű gereblyével jár­ták — az előző napi tarlót. Mire a nap aranysárga suga­rait meglátták, végeztek az aratás előkészítésével. Gyökeresen megváltozott manapság az aratás rendje. Persze, most sem szunnyad­hatnak későig az aratók, de munkájuk összehasonlíthatat­lanul könnyebb lett. A har­mat felszálltával felbúgnak a kombájnok motorjai, csépelik a gabonát, teherautók, pótko­csis traktorok szállítják a ma­got. Emberi kéz nem érinti a gabonát, a gépek ereje tereli a kalászból a magtárba. Négy évtizede még kétmil­lió ember hajladozott a tar­lón, ma már csak kétszázezer ember dolga az aratás. A fa­lusi utcákon többen figyelik az aratást, mint ahányan részt vesznek benne. Az em­berek erejét tehát kímélik a gépek, de ezzel együtt sem lett kevésbé felelősségteljes munka az aratás. A gépek számának növekedésével ugyanis a szervezési teendők sokasodtak. S ezeket csak gondosan szabad elvégezni, hiszen a siker egyik feltétele az előkészítés. Márpedig az aratásnak si­kerülnie kell, legalább is a szervezésen nem múlhat az eredményes munka. A ma­gyar mezőgazdaságnak tudva­lévőén egyik legfontosabb ágazata a gabonatermelés. A szántóterület 62—63 százalé­kán termelnek gabonát a gaz­daságokban. A termés értéke megközelíti az 50 milliárd fo­rintot, az abrakfelhasználó ál­lattenyésztés révén pedig to­vábbi 80—90 milliárd forint érték előállítását alapozza meg. Mindezek olyan bevételi forrást jelentenek a gazdasá­goknak, hogy enélkül az ered­ményes vállalati gazdálkodás alapjai nem teremthetők meg. Jóllehet a gabonatermelés nem csak a közeljövőben sor­ra kerülő kalászos gabonák betakarítását foglalja magá­ban (hiszen a kukorica is ga­bona), de nem csekély a jelen­tősége a kalászos gabonák­nak sem. Elég csak a területi adatokra utalni: búzát egy­millió 350 ezer hektáron, őszi árpát 170 ezer, tavaszi árpát 120 ezer, rozsot 70 ezer, zabot 40 ezer hektáron termeszte­nek az idén a mezőgazdasági nagyüzemek. S NEM IS AKÁRMILYEN CÉLOKAT tűzött az ország a gabonatermesztők elé. A terv szerint a rekordnak számító 1982-es év terméseredményeit is túl kellene szárnyalniok. Ma még korai lenne a terv teljesítéséről beszélni, de az bizonyos, hogy a 15 millió tonna gabonából mintegy 6 millió tonnát a kalászosok adnak. A kalászos gabonák terméskilátásai reménykeltő- ek, a szakemberek szerint jó közepes termésre lehet szá­mítani. A kalászokban mu­tatkozik a szem, az pedig már az embereken múlik, hogy az a magtárba is kerüljön. A legtöbb gazdaságban be­fejezéséhez közeledik a kom­bájnok, teherautók, traktorok, pótkocsik javítása. Az idén kevésbé hátráltatta az alkat­részhiány a műszaki előké­születeket, mint a korábbi esztendőkben. Javult a kíná­lat az új kombájnokból is. Az Agrotek adatai szerint a ter­melési rendszerek 348 Class Dominátort tudnak adni partnereiknek. A kereskedel­mi vállalatok gépudvarán aratásig 300 darab E—516 tí­pusú kombájnt kínálnak, két­százat az E—514-ből, hetvenet a Bizon-Rekordból. Az év első felében 873 kombájn fordul meg a kereskedelmi vállala­toknál, s ez a megnövekedelt keresletet is kielégíti. Mindez persze kevés lenne a sikerhez, hiszen sohasem a kombájn, hanem a kombájnos arat. A gépóriások vezetőfül­kéjében ülő emberek felké­szültsége, gondossága, az ara­tást szolgáló traktorosok, te­herautó-vezetők, magtári dol­gozók szorgalma, helytállása együttesen vezethet ered­ményre. MUNKÁJUK JELENTŐ­SEGÉNEK MEGFELELŐEN kell gondoskodni ellátásukról is. Hasznos gyakorlat, hogy a legtöbb gazdaságban meleg ebédet, friss üdítő italt kap­nak az aratók, esténként gon­doskodnak a fürdési, tisztál­kodási lehetőségekről. E ked­vezményeken túlmenően az aratók munkájának könnyíté­sére is törekedni kell. A be­takarítási veszteségek is csök­kennek, ha premizálással, munkára ösztönző bérezéssel elismerik az aratók rendkívü­li teljesítményét. Elviselhe­tőbbé teszi az idegfeszítő kombájnolást, ha nem tapasz­talnak szervezetlenséget. Az aratás sikere csak akkor lesz teljes, ha a műszaki, szerve­zési teendőket is az aratók érdekei vezérlik. Hiszen raj­tuk múlik, hogy a kalászok­ból mennyi gabona kerül a magtárba. G átröppent a vaskerítés M fölött, és be­jutott a sóstói tó- fürdő füvére. Je­gyet nem váltott. Némi megrökö­nyödést keltett, amikor landolt a napozók között. Megállt, szemügy­re vette a társasá­got, alaposan meg­nézte az őt bámu­ló bájos hölgyek idomait — de lát­hatólag egyik sem nyerte el a tetszé­sét. Volt köztük ugyan nem egy, akinek karcsú, hosszú és piros volt a lába — de nem volt csőre. Ez pedig nagy hiba — könyvelte el G., azzal továbbsétált. Megállt a tó­parton, mélázva figyelte a fürdő- zőket, s amikor hátrafordult ész­revette, hogy fil­mezik egy kis gép­pel, akkor máltó- ságteljesen sétál­gatott egy kicsit, nehogy még azt higgye valaki, hogy ki van töm­ve. Barátságos pil­lantással nézte a labdázó gyereke­ket, békésen bók­lászott jó ideig a strandon — várta a zárórát. Amidőn már csak egy-két vendég tett-vett a parton, G. belépett a vízbe, és (fölte­hetően) sóhajtott egy nagyot. „A csodába is — gon­dolhatta — végre elmentek ezek a fura akárkik. El­végre ez az én bi­rodalmam ...” G. nem volt be­teg. Ö csak egy fekete-fehér ihosz- szú csőtű gólya volt, aki szombat délután látogatást tett a strandon. (t. gy.) Nyíregyháza, Korányi Frigyesút: előkészületek az újabb lakásépítkezésekhez. Van hová építeni, de... „KÉREM SZÉPEN, HÁZAT SZERETNEK ÉPÍTENI. TESSÉK MONDANI, HOL JUTHATUNK TELEKHEZ?” EZ A KÉRDÉS MANAPSÁG SOKSZOR ELHANGZIK A TA­NÁCSOKON, — EZZEL KEZDŐDIK AZ A NÉHA EVEKIG TARTÓ NEM KÖNNYŰ IDŐSZAK, AMIKOR VALAKI LA­KÁST ÉPÍT. Vessünk egy pillantást Sza- bolcs-Szatmár megye telepü­léseire: hogy is áll a telek­helyzet. A megyei tanácson Szatmári István, az építési osztály főmunkatársa terje­delmes kimutatásokat lapoz­gat: — Ahogyan ez már hosszú ideje tartó folyamat: o váro­sokban szeretnének a legtöb­ben telekhez jutni, s házat építeni. Ezt a tanácsi kezelé­sű telkekre értem, hiszen a magánforgalmú házhelyek adásvétele tetemes a falvak­ban is! „ Városias“ Jellegű A terjeszkedő városokban nem kis gondot jelent, hogy nem találkozik eléggé a taná­csok és a lakosság elképzelé­se. Ugyanis a városrendezési tervek értelmében ezeken a településeken főképp „városi­as” jellegű beépítést szeret­nének elérni — korszerű cso­portos lakóházak sorát. Az építők közül igen sokan vi­szont egyedülálló családi ház­ra vágynak... Nem könnyű az igények­nek eleget tenni. Például Kis­várdán: a helyi tanács a vá­ros centrumában 129 olyan telket alakított ki sokmilliós költséggel, melyekre csopor­tos beépítést terveztek. Az érdeklődés gyér — még alig tíz lakás építését kezdték meg. Addig viszont, amíg itt nem kel el az összes házhely, nincs pénzük a város más ré­szein családi házas telkek ki­alakítására ... — A megye más városai­ban is hasonló a helyzet? — Ennyire nem szorít se­hol a cipő. Sőt, Mátészalkán és Fehérgyarmaton kimon­dottan kiegyensúlyozott a helyzet, Vásárosnaményban hasonlóképpen. Nyírbátor már gondban van, mert a te­lepülés adottságai (a műem­léki környezet) a beépítést bonyolultabbá teszik, a tömb­belsők feltárása, tehát a vá­ros különböző részein kisajá­tított telkek kialakítása pe­dig költséges dolog. — Idén a városokban hány telek találhat gazdára? — Kisvárdát említettem. Vásárosnaményban 52, Máté­szalkán 91, Fehérgyarmaton 54, Nyírbátorban pedig 44 korszerű csoportos házhoz alakítanak ki idén telket — emellett több helyen ajánla­nak családi házhoz is. Nyíregyházán válogathatnak Bizonyára feltűnt az olva­sónak, hogy Nyíregyháza ki­maradt a felsorolásból — hol­ott talán itt a legnagyobb az építési kedv. Bardócz Tamás osztályvezető-helyettes arány­lag jó hírekkel szolgált a vá­rosi tanácson. — Aki ma telekhez akar jutni a -í, válogathat! Kezdjük tálán a Ságvári-te­leppel, mert ott már a végén Tőkés exportra Fermentált dohány — dobozban A Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat a tőkés ex­portja növelése érdekében az idén új csomagolást alkalmaz a fermentált dohány szállításához. Az ez évi idénytől már kartondobozokban utazik majd a külföldön is kedvelt nyír­ségi füstölnivaló a tőkés piacokra. Az új csomagolásnak több előnye van. Elsősorban az, hogy könnyebben mozgatható a termék, s az sem mellékes, hogy az így bálázott dohány súlya felel meg a nemzetközi követelményeknek. Ettől pedig azt remélik a vállalatnál, hogy a jövőben szívesebben vásárolják a tőkés partnerek a kartonokba csomagolt nyírségi dohányt. tart a beépítés jelenlegi üte­me. Itt tavaly 100 telket aján­lottunk — mostanra ezek el­keltek. Pár darab van még függőben — melyekről idő­közben lemondtak. A másik kiemelt terület a Korányi Fri­gyes utca keleti oldala. Itt már megkezdődött az építke­zés: a lakásszövetkezet szer­vezésében társasházak kerül­nek ide. Az idei tervekben szerepel egy nagyobb terület átadása: Oroson. A Kezdő és az Élet utca közötti részen 250 telket alakítottunk ki — családi házaknak. Már több, mint 150-en jelezték igényü­ket) Van még telkünk Sóstó­hegyen, Borbányán — és mondanom sem kell: a kör­nyező külső településrészeken is, például Büíykán, Manda- bokorban, Rozsréten és így tovább. Ide kicsi az érdeklő­dés ... — Zsebbevágó kérdés: mennyiért kínálják a telke­ket? — Változóak a tartós hasz­nálatba adási díják. A Korá­nyi úti telkekről már írt a sajtó is, drágának találták az itteni átlagosan 210 ezres ára­kat. Valóban sok pénz ez, — de ha belegondolunk, hogy itt minden közmű meglesz, a boltok, a buszok és egyéb fontos szolgáltatások szinte egy lépésre vannak... De nézzük a legfrissebbeket, az orosi telkeket. — Pár kilométerre vannak a városközponttól, közművet kapnak: vizet, villanyt, csa­padék-elvezetést. Utat nem biztos, hogy tudunk építeni — nagyon megemelné a költ­ségeket, s ezekkel együtt az árakat is! Itt az elképzelések szerint mintegy 120—130 ezer­be kerül egy 200 öles (vagy szakszerűbben: 720 négyzet- méteres) házhely. Különleges kedvezmény — A Korányi Frigyes úton és a Ságvári-lakótelepen kü­lönleges kedvezményt kap­nak a tanácsi lakást leadok. — Aki bérlakást ad vissza, az a telekköltségnek csak a felét fizeti! Emellett persze megkapja a használatba véte­li díj háromszorosát is. — Miért nem érvényes ez más területekre is? ■ Így szól á megyei tanács által jóváhagyott rendelke­zés. Ide kívánkozik: vajon mi indokolja ezt a megkötést? Hiszen aki tanácsi lakást ad le, az mindenképpen a város lakásgondjain javít. Miért nem kap kedvezményt a Bor­bányán vagy Oroson építő? Nem kellene felülvizsgálni a rendelkezést?... Következik: Építőanyag — előjegyzésre. Tarnavölgyi György Á zene mindenkié? Q özemben a békés-tarho- si zenei napok meghí­vója, fölül egy idézet, mely így szól: „A zene mindenkié” Kodály Zoltán. Szép a meghívó, gazdag a program. Június 23. és július 4. között olyan művészek hangversenyeznek Tarhoson, mint Kocsis Zoltán, Sólymos Péter, Onczay Csaba; lesz tu­dományos tanácskozás, orszá­gos zongoraverseny, örülhet a szíve mindenkinek, aki ismeri az ötvenes években egy toll­vonással megszüntetett békés- tarhosi zeneművészeti szakis­kola máig ható jelentőségét. Mi zavar mégis ezen a meg­hívón? Az, hogy Kodály Zol­tán — tudomásom szerint — soha nem mondott olyat, ami az idézetben áll. Ezeket a szavakat kiragadták szöveg- környezetükből, s így értel­mük jószerével az ellenkező­jére fordult. Kodály ugyanis azt mondta: „Legyen a zene mindenkié!” így felkiáltójel­lel. Kodály Zoltán a két világ­háború között a vheti hat énekóráért harcolt az isko­lákban, mert a zene elsősor­ban akkor lenne mindenkié, ha minden gyerek idejében elsajátítaná a zenei írást-ol- vasást. Hányán tudnak az ál­talános iskolát végzettek kö­zül leolvasni egy kottát? Akár csak egy ötfokú népdalt is? A középiskolákban és a szak­munkásképzőkben már egyál­talán nincs énekóra. Békés- Tarhos zenei napokat rendez. Hazai hangverseny életünk általában nemzetközi hírnevű, s közben a hazafelé tartó ki­rándulóbuszokon, vagy sza­lonnasütés közben a tábortűz körül zeng a Schneider Fáni, meg a Hallod-e Bozika te. □ zenei tagozatos iskolák bebizonyították, hogy minden átlagos képessé­gű gyerek meg tud ta­nulni zenét olvasni nyolc év alatt. Sajnos, ilyen iskola még kevés van és ilyen gye­rek is. A zene még csak le­het mindenkié, ha mindany- nyian akarjuk. Mester Attila LABODA C sak könyökölök az er­kélyemen, és nem be­szélek, hanem hallga­tok, de ha szólnék is abba hagynám, mert már megint itt van a sarlós ember. A tábla szélén ledönti — mint szokta — a biciklijét, a cso­magtartóról lebogozza terje­delmes zsákját, nagyapám még úgy hívta, pesti zsák. No de ideje a helyszínt is . elárulni: Nyíregyházán, az almatároló előtti néhány hek­tárról van szó, ahová még a kisvonat is kijár. Gyönyörű ezen az üres he­lyen a labodatenger, az eső­től derékig ér. Az én embe­rem előveszi a sarlóját, és tövig vágja, gyömöszöli a zsákjába. Lopják a labodá- mat ugrik be a reflex az agyamba, ugyanis a szép zöld lucernában szokott ilyen sápadt foltott hagyni az éles penge. Itt ez természetesen nem számít tolvajlásnak, csak a külsőségek hasonlók. Las­san a jelenség is elmúlik — gondoltam és :.. A laboda- arató ugyanis az emberma- gasságú büröktengerhez ér­kezett munkája közben. Té­vedtem! A laboda eleje idő­közben kinőtt egy nagy eső nyomán. Milyen serény 'a természet! Nem úgy, mint a beruházók, akik valószínű­leg terveztek ide valamit... Amíg megvalósul, addig az én labodalopó emberem disz­nói dagadtra híznak. (és)

Next

/
Oldalképek
Tartalom