Kelet-Magyarország, 1984. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-22 / 145. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. június 22. t----------:----------> Kommentár Fajüldözők dilemmája H ogy Namíbiával vala­minek történhie kell már, azt maguk a délnyugat-afrikai országot megszállva tartó pretoriai fajüldöző rendszer vezetői is tudják. Legalábbis ez tet­szik ki nyilatkozataikból. Emlékezetes, hogy nemré­giben a dél-afrikai minisz­terelnök Nyugat-Európa né-, hány országában vizitált, s vendéglátóit arról győzköd­te, hogy a NATO vezető ha­talmainak kellene átvenni­ük az ellenőrzést Namíbiá­ban. Tehát, hogy amerikai, vagy angol, vagy mondjuk, nyugatnémet katonaság váltsa fel a dél-afrikai meg­szálló hadsereget, amely ebben az esetben két hó­napon belül elhagyná Na­míbiát.- Az ötlet tetszetős, de komolytalan, hiszen ma- j ga Peter Botha sem gondol­ta igázán komolyan, hogy megvalósulhat. A Dél-afrikai Köztársa­ság fajüldöző kormányának szalonképessége nagymér- , tékben e hajlandóság függ- j vénye. Ha Pretoria a legme­revebben kitart Namíbia megszállásának fenntartá­sa mellett, akkor nyugat­európai, amerikai támoga­tói bizonnyal nem gyámolít- hatnák-óvhatnák annyira a dél-afrikai érdekeket. Hi­szen a világ nagyobb része mind határozottabban kö­veteli, hogy szüntessék meg végre a délnyugat-afrikait terület idegen megszállá- ; • sát. Csakhogy a^ dél-afrikai fajüldözők számára nagyon j is fontos, hogy milyen lesz a jövendő Namíbiája. Az ' egyszerű kivonulást a pre- \ toriai rendszer szempontjá- i ■ ból életveszélyesnek tartják j I a dél-afrikai kormánykö- ; ! rök, hiszen akkor nyilván- j ' valóan a következetesen [ ‘ apartheidellenes délnyu- j ■ gat-afrikai Népi Szervezet, j a SWAPO szerezné meg a ; hatalmat a független Na­míbiában. Márpedig egy j ilyen irányítású Namíbia ; kellemetlen szomszéd lenne j a dél-afrikai fehér kisebb- : ségi rendszernek. Ettől tartanak a vezető | tőkés országok irányítói is, tehát Pretoriával együtt olyan megoldást keresnek, amely egy másfajta Namí­biát teremtene. Olyat, amelyben a Dél-afrikai Köztársasággal nem szem­beforduló, hanem megértő, sőt szövetségesi kapcsolatot szorgalmazó fekete politiku­sok állnának a kormány- rúdnál. Ezek a namíbiai erők azonban — a pretoriai megszállók minden gyámo- lítása ellenére — igencsak kisebbségben vannak hazá­jukban. Ha szabad választást tar­tanának Namíbiában, sem­mi esélyük nem lenne a SWAPO-val szemben. A legerősebb namíbiai szerve­zetet tehát egyszerűen nem lehet kihagyni a rendezés­ből, annál is inkább, mert az ENSZ és a nemzetközi közvélemény azt ismeri el a namíbiai lakosság igazi képviselőjének. P retoria a legutóbbi időkben ezért pró­bált alkudni a SWA- PO-val, amelynek képvise­lőit tárgyalni hívta. Az el­ső megbeszélés azonban semmi eredményt nem ho­zott. A SWAPO kitart kö­vetelése mellett, hogy az ENSZ határozatai szerint kell rendezni a namíbiai ügyet. Eszerint pedig Dél- : Afrika nem szólhat bele, hogy milyen hatalom lesz Namíbiában. Egyetlen teen­dője csak az lenne, hogy el­hagyja a jogtalanul bito­rolt országot. Ezt erősítették meg ismét az ENSZ főtitká­rának és a SWAPO vezető­jének megbeszélésén New Yorkban. Avar Károly TELEX Szsvjet—francia csúcstalálkozó Csernyenko és Mitterrand vezeti a két tárgyalóküldöttséget Szovjet—francia tárgyalások kezdődtek Moszkvában. A ké­pen Konsztantyin Csernyenko, az SZKP főtitkára, államel­nök és Francois Mitterrand francia elnök a tanácskozáson. (Kelet-Magyarország telefotó) A tárgyaló feleket egyaránt nyugtalanítja a világhelyzet romlása, bár az okokat kü­lönbözőképp ítélik meg, de egyetértenek abban, hogy el kell kerülni a nemzetközi fe­szültség további növekedését — így jellemezhetők a csü­törtökön Moszkvában meg­kezdődött szovjet—francia tárgyalások, amelyek első fordulóján Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa elnöksége elnöke és Francois Mitter­rand, a Francia Köztársaság elnöke mindenekelőtt a leg­fontosabb nemzetközi kérdé­seket tekintette át. A megbeszéléseken szov­jet részről többek között részt vesz Andrej Gromiko külügyminiszter és Gejdar Alijev, az SZKP KB Politi­kai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökének el­ső helyettesei, Ivan Arhipov, szintén első miniszterelnök- helyetttes és Nyikolaj Pato- licsev külkereskedelmi mi­niszter. Francia részről je­len van többek között Claude Cheysson külügyminiszter, Charles Fiterman közlekedé­si miniszter, valamint Edith Cresson külkereskedelmi és idegenforgalmi miniszter. A tárgyalásokat a két or­szág közötti kapcsolatokat is jellemző tárgyszerű és építő jellegű légkörben tartották meg. Mint a kiadott jelentés megállapítja, mindkét rész­ről megnyilvánult az a tö­rekvés, hogy a másik fél ál­láspontját jobban megértve közelítsék egymáshoz a kü­lönböző kérdésekben vallott szovjet és francia nézeteket. Szovjét részről —mint leg­fontosabb feladatra — az atomháborús veszély elhárí­tására helyezték a fő hang­súlyt. Rámutattak arra, hogy a Szovjetunió határozottan törekszik a nemzetközi kap­csolatok javítására, az eny­hüléshez való visszatérésre. Szovjet vélemény szerint eh­hez elsősorban arra van szük­ség, hogy az Egyesült Álla­mok lemondjon a szemben­állás minden területen tör­ténő élezéséről, ne akarja rá­kényszeríteni Akaratát szuve­rén államokra, s hagyjon fel a hadászati fölény elérésére irányuló próbálkozásaival. A Szovjetunió kész becsületes és értelmes kompromisszu­mokra, ám teljesen hibás az a számítás, hogy kész meg­hajolni az erő, a nyomás előtt. A Szovjetunió és Francia- ország egyaránt fontosnak tartja, hogy a fegyverkezési hajsza ne terjedjen ki a vi­lágűrre. Mindkét részről azt kívánják, hogy haladéktala­nul kezdődjenek tárgyalások erre vonatkozó megállapodás kidolgozása céljából. A fegyverkezési hajsza megfékezésének tárgykörén belül a tárgyaló felek kitér­tek a vegyi fegyverek betil­tásának és megsemmisítésé­nek kérdésére is. Egyetértet­tek abban, hogy az erre vo­natkozó egyezmény előkészí­tésére a genfi leszerelési ér­tekezlet munkáját építő szel­lemben kell folytatni. Konsztantyin Csernyenko mint kulcsfontosságú kérdés­ről szólt a nukleáris fegyver­zet korlátozásáról és betil­tásáról. Kijelentette, hogy a genfi tárgyalásokon a Szov- jetwnió őszintén törekedett kölcsönösen elfogadható meg­állapodás elérésére, és állás­pontjával messze elébe ment a nyugati fél igényeinek. Válaszában Francois Mit­terrand megerősítette, hogy Franciaország is érdekelt a béke megőrzésében és abban, hogy mindent megtegyenek az atomháború kirobbanásá­nak megakadályozásáért. A francia elnök ugyanakkor megismételte országa ismert álláspontját az atomfegyve­rekkel összefüggő olyan kér­désekről, amelyekben a Szov­jetunió és a NATO tagorszá­gai egymástól eltérő véle­ményt vallanak. A tárgyalásokon hangsú­lyozták, hogy folytatni "kell az európai biztonsági és együttműködési folyamatot. Kinyilvánították arra irá­nyuló készségüket, hogy erő­feszítéseikkel előmozdítsák — a többi között konzultációk útján — olyan politikai és katonai-műszaki intézkedé­sek kidolgozását a stockhol­mi konferencián, amelyek erősíthetik az európai bizal­mat, megszilárdíthatják a biztonságot. Ezt a célt jól szolgálná, ha a Varsói Szer­ződés és a NATO megálla­podna a katonai erők alkal­mazásáról való lemondásban és a békés kapcsolatok fenn­tartásában — hangoztatták szovjet részről. A megbeszélésen érintettek regionális kérdéseket is, így a közel-keleti helyzetet és az iraki—iráni háborút. Latin- Amerikáról szólva megállapí­tották, hogy bizonyos hason­lóság van a térség helyzeté­nek szovjet és francia meg­ítélésében. Síkraszálltak azért, hogy ki kell használni a Szovjet­unió és Franciaország nem­zetközi együttműködésének bővítésében rejlő tartaléko­kat, s leszögezték, hogy a köl­csönös bizalom erősítéséért óhajtanak munkálkodni. Csütörtök délután Konsz­tantyin Csernyenko és Fran­cois Mitterrand négyszem­közti megbeszélést folytatott egymással. és sajnálta, hogy időnként kicsúszik a keze közül. De tudta, ez most mellé­kes. Virgilről van szó, aki állítólag vidékre ment. — Mikor látta utoljára Borbélyt és Lolát? — fag- gatta továb Máté a lottó­árust, aki bosszankodva tö- rölgette verejtékes homlokát. • — Nagyon régen. Egyszer meglátogattuk a születésna­pomon. Július nyolcadika volt. Virgil kocsival jött, szép nagy kocsival. Vidéken él, azt mondta, vidéken jobbak a lehetőségek. Ez, megjegy­zem, igaz. Ha én nem vol­nék ilyen tősgyökeres jó­zsefvárosi, én is mennék, ké­rem. Egy szép kocsi volt, a rendszámot nem néztem. Fel- köszöntöttek, aztán mentek tovább. Virgil halért jött, azt mondta nyolcvan kiló ponty­ra volt szüksége. Vendéglő­ben dolgozik, azt mondta. Megittunk egy-egy pohárral, ö csak colát. Elhajtott, azó­ta nem láttam. Lola jött fag­gatni, mit tudok Borbélyról. Mondtam, hogy ennyit, és kész. A kövér ember néhányszor még elismételte ugyanezt. Hajszál változtatásokkal. A fehér kocsit olykor drapp­nak látta. A ponty nem nyolcvan kiló volt, csak het­ven. Amikor elvezették, kétség- beesetten nézett Mátéra. OLASZ VÄMÖRSZTRÄJK Az olasz vámőrök munkalassí- tő sztrájkja miatt tovább tart a feszültség az ország határállomá­sain, noha a parlament költség- vetési bizottsága eleget tett an­nak a követelésüknek, hogy ja­vítsanak munkafeltételeiken, és emeljék a fizetésüket. Az olasz- osztrák, illetve az olasz—jugo­szláv határon már korábban is kamionok és vasúti szállítmá­nyok vesztegeltek, csütörtökre pedig áttekinthetetlen helyzet alakult ki az olasz—francia hatá­ron. 300 francia kamionsofőr el­zárta a Mont Blanc alagútját. Fennakadások vannak a légi köz­lekedésben. Noha a vámőrsztrájk a külföldi légitársaságokat csak részben érinti — az elvámolás a pénzügyőrség dolga —, a gépek mégis késéssel indulnak, mivel az üzemanyag-ellátás engedélye­zése a vámőrség feladata. CHILE: SZÁMŰZÉS, ELLENÁLLÓK AKCIÓJA A chilei katonai rezsim ható­ságai háromhónapos száműzetés­re ítéltek egy katolikus papot. A pap a keresztények és a mar­xisták közös fellépését sürgette a demokrácia és az emberi jo#ók érvényesítése érdekében, elítélte a börtönökben folyó kínvallatá­sokat. Chilében egyházi személy ellen korábban nem hoztak ha­sonló ítéletet. A jelek szerint a diktatúra immár a papokat sem kíméli a rendszerellenes erőkkel való leszámolás során. Egy húsz­tagú fegyveres csoport szerda es­te tűzharcba bocsátkozott a rendőrökkel Santiago külváro­sában. A csoport egy vonat el­len intézett támadást, amikor az összecsapás kirobbant. A rend­őrség a Manuel Rodriguez Haza­fias Front elnevezésű baloldali szervezet tagjait gyanúsítja a tá­madással. A szervezet fegyvere­sei a rezsim elleni küzdelem ke­retében több akciót hajtottak végre vasútvonalak, bankok és laktanyák ellen. ANGOLA: VASŰTI SZERENCSÉTLENSÉG Súlyos vasúti szerencsétlenség történt hétfőn Angolában, Nda- latando város közelében — je­lentette szerdán az ANGOP ango­lai hírügynökség. A katasztrófá­nak az első hivatalos közlés sze­rint több mint ötven halálos és mintegy száz sebesült áldozata van. A szerencsétlenséget az okozta, hogy a mozdonyvezető — ittasan — a megengedettnél na­gyobb sebességgel vezette a lo- komotivot. AMERIKAI NUKLEÁRIS KÍSÉRLET Föld alatti atomrobbantási kí­sérletet hajtottak végre szerdán a nevadai sivatagban — közölte a washingtoni energiaügyi minisz­térium szóvivője. Az idén ez volt a hetedik nukleáris kísérlet a nevadai telepen. MONSZUN ESŐ: KÉTSZÁZ HALOTT Eddig mintegy kétszáz halott­ja van az India és Banglades egyes részeit sújtó monszun eső­nek és a nyomában fellépő ára­dásoknak. Banglades keleti ré­szén százezer ember volt kény­telen elhagyni otthonát. — Csak nem akarnak va­lamibe belekeverni? Máté töprengő arccal for­dult Somogyi századoshoz. — Be kellene hozni ' az egész háremet... muszáj az öreget itt tartani.,. holnap kivisszük a nagycsarnokba az ismerőséhez... — Borbély Károlyról sem­mi hír Pesten — jelentette Tormás Máténak. — Felté­telezések szerint április vé­gén utazott el... — És Lola? — őt a Balatonon láttam utoljára... — Elrendeled a körözést? — érdeklődött az asztal mel­lett üldögélő Somogyi. — Hát persze ... — Ennyi elég hozzá — ag­godalmaskodott a százados. — Akárhová nyúlsz, min­denhol Lolába és Virgilbe ütközöl. Ez nem lehet vélet­len — mondta Máté, de tud­ta, hogy az is lehet. A fény­képet nézegette. Mélyenülő szemek, keskeny homlok, sző­ke haj. Borbély Károly, sö­tét gondolatok lehetnek a keskeny homlok mögött. — Vigyék el a fényképet a Dolinába — rendelkezett —, ha valaki felismeri, az már jó ... Amíg Tormásék tele­fonját várjuk, fogalmazzuk meg a körözés szövegét... — Hazárdjáték — morgott Somogyi. (Folyta tj tik) 32. — Már moziba se mehet az ember — morogta a nagy testű kopasz férfi, de azért engedelmesen követte kisérő7 jót. Helga csak Pék Lóránddal való szembesítés után ismer­te el, hogy a hátsó kijárat kulcsát ő adta a férfinak. — Lolától kaptam — vé­dekezett —, ő meg nyílván Virgiltől kapta. — Virgiltől nézett fel Má­té. Somogyi odasúgta: — Bor­bély Károly neve a társaság­ban. Helga bizonykodott, hogy mostanában se Lolát se Vir­gilt nem látta. Virgil szaba­dulása után visszament Lo­lához, aztán lelépett. Lola, amilyen hülye, kétségbeesett, jött zokogva, hogy megkere­si akárhol is bújócskázik, állítólag el is utazott vidék­re. A kövér lottóárus óvatosan tapogatódzott. Arra volt kí­váncsi, hogy mivel gyanúsít­ják. Amikor hallotta, hogy Borboly Károly körül forog a világ, óvatos maradt ugyan, de közlékenyebbé vált. Apró szemeivel sűrűn pislogva bi­zonykodott, hogy nem látta mostanában Borbélyt. — Egyszer találkoztunk, amikor kijött a sittről. Azt mondta, hogy nem akar szem előtt lenni. Ezt úgy gondol­ta — védte meg a volt por­tást —, hogy nem akar a ré­giek közé menni, nehogy le­bukjon. — A régiek közé tartozott maga is ... A lottóárus ártatlan képet vágott. — Kérem, én lottót árulok. Nem nagy kereset, de becsü­letes. Csak az idejüket paza­rolják, ha velem foglalkoz­nak. Hogy néha én is szóba- állok egy nővel? Istenem, ha ez a hiba, sok embert kelle­ne bekasztlizni. Ugyebár férfi­ak vagyunk... — Hagyjuk ezt, Pacal — intett most az erkölcsrendé­szetiek vezetője, aki túl sokat tudott erről a ravasz, min­den hájjal megkent emberről, (Folytatás az 1. oldalról) Az ünnepélyes fogadtatás után a vendégek — magyar vezetők társaságában —gép­kocsival szálláshelyükre haj­tattak. Délután az Országházban Lázár György és Helmut Kohl szűk körű megbeszélé­sével — ameLyet a Minisz­tertanács elnökének dolgozó­szobájában tartottak'— meg­kezdődtek a magyar—NSZK hivatalos tárgyalások.. Ezek Lázár György és Helmut Kohl vezetésével a Parla­ment delegációs termében plenáris üléssel folytatódtak. A kormányfők társaságá­ban a plenáris ülésen ma­gyar részről Nagy János kül- ügyminisztériumi áiilamtitkáf, Bajnok Zsolt államtitkár, a Minisztertanáes Tájékoztatá­si Hivatalának elnöke, Esz­tergályos Ferenc külügymi­niszter-helyettes, Melega Ti­bor külkereskedelmi minisz­terhelyettes és Kővári Péter; az NSZK delegációjának képviseletében Peter Boe- ■nisch államtitkár, a szövet­ségi kormány Sajtó és Tájé­koztatási Hivatalának veze­tője, Andreas Meyer-Landrut kiUilgyminisztériumi állam­titkár és Norman Dencker ült tárgyalóasztalhoz. $ Miután az Országházban véget ért a plenáris tanács­kozás, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja Nor­man Dencker nagyköveti re­zidenciáján találkozott a bu­dapesti NSZK-kolónia képvi­selőivel. Este Lázár György és fe­lesége díszvacsorát adott a Parlament vadásztermében Helmut Kohl és felesége tisz­teletére. A vacsorán a két kormányfő pohárköszöntőt mondott. Mezőgazdasági főiskola Új diplomások Ma tartják a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolán a diplomakiosztó nyilvános tanácsülést. Ezen nyolcvan­kilenc fiatal szakember ve­szi át diplomáját. A mezőgazdasági gépész üzemmérnöki szak végzett hallgatói: Balázs Sándor, Barna Ti­bor, Barsi Gabriella, Budai Zoltán Géza, Csirke Ferenc, Dallos László, Demeter Pé­ter, Erdei Gyula, Gerzsenyi Péter, Hajzer Tibor, Halász Sándor, Harcsár István, Hekmann László, Hostyi- sovszki Mihály, Jakab Ernő, Juhász Gábor, Karányi Ti­bor, Kardos István, Keserű Lajos, Kiss András, Klé- nyánszki Attila, Kocsis Gá­bor, Koncsol Miklós, Kor­mány Imre, Kosztyu György, Kriston Péter, Ku­pái András, Lakatos József, Lengyel Pál, Lipták István, Madura Csaba, Marozsán Sándor, Móré Sándor, Nagy László, Nádasi Ferenc, Oláh Imre, Oláh Sándor, Oláh Zoltán, Petró Gábor, Pintér Imre, Pintye Tibor, Pogá­csás Antal, Röhberg József, Seres Tamás, Szabó Ferenc, Szabó István, Szegő Lajos, Szenes József, Széchenyi Sándor, Szikszai Gábor, Szi­lágyi Béla, Szilágyi Endre, Szinkulics István, Szlo- venszki István, Szőllősi Zol­tán, Tikos Jenő, Torma Ti­bor, Tóth Csaba, Tóth Jó­zsef, Tótok Sándor, Vaskó András, Vántus Ottó, Vin- cze József. A repülőgép-vezető ágazat végzett hallgatói: Bátor Zsolt, Budai László, Bulyáki György, Dicső László, Erdős Attila, Fekete Tibor, Gál László Zoltán, Gál Sándor, Gregor Gyula, Hári József Péter, Karde- ván Vilmos, Kertész Gábor, Kiss Kálmán, Mernyei La­jos, Mészáros László, Mol­nár István, Molnár Tibor, Orbán Attila, Sárhegyi Atti­la, Sindler József, Süveges István, Szabó György, Tá- torján Antal, Tóth Csaba, Vági Pál,. Waszlavik Miklós.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom