Kelet-Magyarország, 1984. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-16 / 140. szám

A rangot nem adják ingyen ALIG VAN AZ ORSZÁGNAK OLYAN VIDÉKE, AHONNAN NE LEN­NÉNEK NAPPALI, VAGY LEVELEZŐ HALLGATÓI A NYÍREGYHÁZI BESSENYEI GYÖRGY TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLÁNAK. A SZABOLCSI FŐISKOLA NEVE ISMERŐSEN CSENG A FŐVÁROSBAN, INNEN IS JÓCSKÁN ÉRKEZNEK HALLGATÓK, BÁR A FŐISKOLA „BEISKO­LÁZÁSI TERÜLETE” HÁROM MEGYÉRE — HAJDÜ-BIHAR, BOR­SOD ÉS SZABOLCS-SZATMÁR MEGYÉRE — TERJED KI. INNEN FOGADJÁK ÉVRŐL ÉVRE A LEGTÖBB HALLGATÓT. Itt könnyebb? A számokat nem az olvasó megterhelésére idéztük, hanem annak érzékeltetésére, a magas létszámok — egy közepes köz­ség lakosságát kitevő népes­ség — ellenére is színvonalas, korszerű oktatást kíván a fő­iskolától az élet, egyben az önmaguk elé állított mérce. Az ország tanárképző főisko­lái között a nyíregyháziban a legmagasabb az egy oktatóra jutó hallgatói létszám, ami jelzi: a magas tantervi köve­telményeket nagy erőfeszíté­sek árán tudja valóra váltani oktató és hallgató egyaránt. Ez intenzív önképzést, folya­matos kitekintést kíván a fő­iskola tanáraitól. Ezért nem a divatnak köszönhető, hogy év­ről évre gyarapszik a tudomá­nyos fokozattal rendelkező tanárok száma, (jelenleg 16 kandidátus és 120 „kisdoktor” dolgozik a főiskolán), s a tu­dományos elmélyülés tovább tart, külföldi, nyugati egyete­men tudományos munkán dol­gozó tanára is van a főiskolá­nak. — De véletlenül se gondol­juk, egymaga „ az teszi rango­sabbá a fiőskolánkat, hogy hányán szereztek tudományos fokozatot. A házon belüli ösz­tönző rendszerünk és az okta­tói teljesítmények minősíté­se is az oktatómunkára kon­centrál. Így van ez rendjén. Elsőrendű ieladatunk a kor­szerű tanító- és tanárképzés megoldása, a területi igények kielégítése. Emellett természe­tesen ösztönözzük a szaktudo­mányok művelését is, nemcsak a tanárok, hanem a hallgatók részére is. Tudományos koor­dinációs kapcsolatban vagyunk, többek között a kertészeti egyetemmel, a szegedi bioló­giai intézettel, részt veszünk a mikroelem-kutatási program­ban. — Igyekszünk nyitottak ma­radni és erősíteni kapcsolata­inkat a testvér főiskolákkal és egyetemekkel. Számos egyete­mi professzort — főként a debreceni Kossuth Lajos Tu­dományegyetemről — hívunic meg vendégtanárnak minden évben. A mi tanáraink közül is többen oktatnak az egyete­meken. Messzemenően óvakodik a főigazgató az ideális képnek még a látszatától is. Fogós gondjaik is vannak, mégpedig évről évre visszatérően. A je­lentkezők érdeklődése nem mindig egyezik a valós társa­dalmi, iskolai igényekkel. Ma­gyarán, egy sor szakra — ami­re viszont az általános isko­lákban igen nagy szükség vol­na — alig akad vállalkozó, vagy hiányos felkészültségű fiatalok is jelentkeznek. Erő­teljesen hozáláttak a szakpá­rok élethez igazításához, hogy kedvet, érdeklődést ébressze­nek, vagy „összeboronálják” az úgynevezett menő, népsze­rű és a kevésbé választott szakokat. Tavaly 24 szakpár­ban kezdődött meg az oktatás, s közöttük olyan szokatlan tár­sítással is találkozhattak a fi­atalok, amelyekre eddig nem volt példa. A matematikát hétféle szákpárban „kínálták” — énekkel, rajzzal, testneve­léssel, kémiával, földrajzzal stb. Az orosz nyelvet a gyors- és gépíró szakkal — ilyen sza­kos tanárokat is képeznek a főiskolán a gyors- és gépíró szakiskolák számára. Általá­ban mérsékelt volt az érdek­lődés. Vizsgára várva ... (Fotó: Gaál Béla) Az új tanévben kettővel bő­vítik a választható szakpáro­kat, — az oroszt a könyvtáro­si szakkal, a biológiát a ké­miával — is meghirdetik. Két­féle gond is származik abból, hogy kevés a jelentkező az úgynevezett hiányszakokra. A „menő” szakoknál a magas pontszámokkal is nehéz a be­jutás, amott viszont — az ál­talános iskolák nevelői hiá­nyának enyhítése végett — a gyengébb pontszámok is be­juttatják a fiatalt a főiskolá­ra. Mi ad még rangot — az elő­zőkben említett — pozitív változások mellett — a főis­kolának? Az oktatómunka tárgyi, technikai körülményei is. Ebben az évben tovább gazdagodott az intézmény; három új laboratóriumot ve- dományos tanszékek, megnyílt hettek birtokba a természettu- a botanikus kert és növény­ház, évente 10 ezer kötettel gyarapszik a központi könyv­tár, folyamatban van az atlé­tikai csarnok fűtésének meg­oldása, a szabadtéri úszóme­dence befedése, új eszközökkel folytatódik a munka az okta­tástechnikai központban. Pezsgő kulturális és sportélet is van a főiskolán. A divatos szóval élve orszá­gosan „jegyzik” ma már a szabolcsi főiskolát. Páll Géza Többre vihetned? Tudja, én nem akartam nép­művelő lenni. Nem is tudok el­képzelni olyan gyereket, aki azt mondja, hogy: anyu, én népművelő leszek, ha nagy le­szek. Egy gyerek autószerelő akar lenni. Vagy vadász. Eset­leg kamionos. Űrhajós. Tiszta ügy. Megfogalmazható szak­mák, elérhető célok. Én példá­ul színész akartam lenni. Vonzott a játék, a színpad, meg persze a taps is. De hát nem volt elég tehetségem hozzá. Dolgozni kezdtem a tanács épí­tési osztályán, mint adminiszt­rátor. Közben persze, játszot­tam a művelődési ház színját­szó csoportjában, és amikor el­ment a csoportvezetőnk a vá­rosba, én léptem a helyére. Nem tudom, milyen kisördög irányítja az ember lépteit a népművelő pálya felé, de amíg volt osztálytársaim, barátaim szépen haladtak a szakmájuk­ban előre: főiskolát, vagy egyetemet végeztek, beálltak egy benzinkúthoz vagy az ap­juk műhelyébe, üzletébe, én még mindig adminisztrátor voltam életem középpontjá­ban az amatőrcsoporttal. Ök kocsira gyűjtöttek, lakásépít­kezéshez készülődtek, előttem pedig a következő bemutató terve lebegett. Hogy jó legyen. Hogy siker legyen. És nem le­het azt mondani, hogy nekik volt igazuk, vagy nekem volt igazam. Azt hiszem. Később művelődési ház igazgatója let­tem, elvégeztem a főiskolát. Van olyan, akinek a szemében ez semmit sem ér. Mert még mindig nincs kocsim, és- a la­kásom szolgálati. Szilveszterkor jól sikerült bált tartottunk. Egy hónapig szerveztem. Jó volt a műsor, a zene, a hangulat. Eljött a fél falu. Ott voltak az egykori osztálytársak közül is jó néhá- nyan. Egyikük, akit mellesleg elhúztak az érettségin, és vá­sáros kereskedő lett, acélkék Opellel érkezett. Szórta a pénzt, körülrajongták a roko­nok meg az ismerősök. Amikor már meglehetősen tintás volt, odajött hozzám: — Azt hittem öregem, több­re viszed — vigyorgott rám —, hiszen olyan jó tanuló voltál. — Jól érzed magad? — kér­deztem tőle. — Örülök neki. De nem gondolod, hogy ha én „többre viszem”, akkor te most nem táncolhatnál, nem villoghatnál a fél faluval együtt Szilveszter éjjelén? Nógrádi Gábor PÄKOLITZ ISTVÁN: MORZE Ez a tűzrőlpattant csupaélet kismama szüntelenül figyeli-dédelgeti magzata sűrű moccanásait és szívhang-morze-jeleit: bársonypuha fészkét Odahagyni készül a Jövevény — fölcserélve álomhajlékát a ress-rideg kinti világgal — hogy kiállhassa a Hét Próbát miként írva vagyon felőle MESTER ATTILA: Párhuzamos Felpillantott rám a halál — mozdultam talán, mintha mennék? — Aztán csak néztünk, arra hol mint egymást metsző nyárfasor ölelkezik a lét s a nemlét NAGY ISTVÁN ATTILA: A szerelem volt Téged megvéd a hallgatás, nem árulnak el mozdulataid, nem nevezed meg szíved csöndjét, nem adsz nevet a fuldoklásnak, vágyaidat nem faggatod, nem perelsz kihűlt csókokkal, nem bánt a megdermedt ölelés, mert nem tudod, hogy ami benned hosszú heteken át lángolt, s most lassan elhamvadni készül, feszes bőrödön is átsugárzott, karjaidba erőt lüktetett, combjaidat keménnyé tette, s fejedtől a sarkadig kifordított önmagadból, a szerelem volt, a szerelem. Azóta én szólok általa. A: Az idő csak törékeny hajlította meg. Művi emberi magatartásába: tosságot, fegyelmet par egyénisége azonban fél zad óta egyenletesen kritikusa, biztos kezű ii ja. sugárzó katalizátor életünk egy igen jelen szének. Pécsi Sebestyén, a Li renc Zeneművészeti I egyetemi tanára, a mag gonaművészet nagy c művészi pályafutásánál nedik évfordulójához é De csaknem ugyanenm áll a hazai zenepe szolgálatában is, hiszen szí és pedagógiai tévéké — miként Kodály Zolt nítványainak többsé mindig is elválaszthata tartotta. Nincs is a mai orgonisták fiatalabbja zépnemzedéke sorábar előadó, aki ne Pécsi Se! tanár úr útmutatásával tóttá volna el a fe. hangszer titkait, megs: tásának művészetét, zeneszerzés; az összhang Szerencsés embernek mondja magát. Az Iparmű­vészeti Főiskolán jelmez- tervezői diplomát kapott. Még az utolsó, a gyakorla­ti félévében a televízióhoz került; 1963 óta, a televízió jelmeztervezője.. Nemrég kiállítása volt a A jeli Wieber Fényes Adolf Teremt Egy kiállítás mindig ( szegzés is. Ekkor számi meg először, hogy hány Ruhapróba a Saloméhoz. Balaton Regina és KU HÉTVÉSI M Hl ÉK LIT Fejlődő technika Ezt a népszerűséget a kény­szer is szüli — vetheti közbe bárki — az ország öt tanár­képző főiskolájának egyike s nyíregyházi, sokan próbálkoz­nak itt azok közül, akiket nem vettek fel az egyetemekre Akadnak olyan jelöltek is akik úgy gondolják, egy vidé­ki főiskolán talán jobban bol­dogulnak a tanulással. Akik viszont a sikeres felvételi vizsga alapján jogot kapnak a szabolcsi főiskolán való tanu­lásra, saját tapasztalatból szűrhetik le, kemény helytál­lást kíván ez a főiskola „pol­gáraitól” . Az itt szerzett dip­lomával nem kell szégyenkez­ni egyetlen iskolában sem. — Ez nem is lehet másként — kezdte magyarázatát a fő­iskola igazgatója, dr. Cservé­nyük László. — Nemcsak lé­pést tartunk a felsőfokú okta­tás tartalmi módszertani kor­szerűsítésével, hanem néhány területen egy kicsit előbbre is járunk. A minisztérium által irányított tantervi munkák­ban éppúgy részt vesznek a tanszékeink, oktatóink, mint a szaktudományok művelésé­ben, kooperációjában. Tovább­ra is úgy véljük azonban, a főiskolának az ad elsősorban rangot, elismerést, milyen mi­nőségű az intézményben az oktató-nevelő munka, milyen felkészültségű, szellemiségű fiatal pedagógusokat bocsá­tunk útra. Ez a legfontosabb kisugárzó szerep. Emellett, természetesen az sem elhanya­golható, milyen a főiskolán a tudományos, a kulturális élet, részvétel a megye szellemi életében. Sok téglából építkezik hát a szabolcsi főiskola, ha annak rangját a pedagógusképző in­tézetek országos mezőnyében vizsgáljuk. Az alapvető, a miind színvonalasabb oktató­nevelő munka, amelynek tár­gyi és személyi feltételei az 1983/84-es tanévben is gyara­podtak. Jelenleg 250 főiskolai oktató és 150 gyakorlóiskolai tanító és tanár vesz részt a munkában. Évről évre átlago­san 550 elsőéves hallgatót vesznek fel a főiskolára. A jelenlegi állapot szerint az ál­talános iskolai tanár szakon, nappalin 1630-an, a tanítói szakon 255-en, a levelező ta­gozat tanári szakán 696-an, a tanítóin 106-an tanulnak. A hallgatói összlétszámúk 2794. Az idén végez 419 nappali, 140 levelező, 94 kiegészítő szakos és 58 óvónő. (Esti tagozatos óvónőképzést is ellát az isko­la.) Tanuló tanárok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom