Kelet-Magyarország, 1984. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-09 / 107. szám

2 Kelet-Magyarország 1984. május 9 Tíz ember élén K is csapat a mienk, mu­tatja be brigádját Garda Sándor. A Me­zőgép fehérgyarmati gyáregy­ségében egy üzemcsarnok a birtokuk. Sivít a köszörű, szikrázik az ívfény — min­denkihez van egy szava a „főnöknek”. Külön beszél va­lamennyi munkáról, amit társai végeznek, de maga is végezte valamennyit, együtt gyakorolta be az amúgy is biztos kezű szaktársaival. Készülnek a Tajga márkane­vű lakókocsik. Nem éppen közép-európai klímára, erre már a névből is következtet­ni lehet. Végképp meggyőz róla vezetőm, megmutatva körbe a vázon a tíz centi- méteres rést, ahová a hőszi­getelő laticell kerül. — Szeretjük ezt a munkát, hiszen nagy a széria, az idén is ötszázat kell kiállítanunk exportra — állunk meg az egyik félkész darabnál. — Igyekeznünk kell, mert ezt a jó megrendelést érdemes megbecsülni. Meg is becsülik. Garda Sándor és munkatársai ola­jozott mozdulatokkal teszik a vasat a vasra, az idomot az idomra, egyik pillanatról a másikra formálódik, gyara­podik a jeges vidékek embe­reinek jövendőbeli lakóhe­lye. összeszokott brigád, és az összetartó erő nem kis mér­tékben maga a vezető, bizo­nyítja ezt, hogy már több mint egy évtizede annak, amikor élükre állt. És még valami: a napokban átvehet­te a miniszter levelét, amely­nek ékes betűi szerint kiváló dolgozónak tekintheti magát. — Nem számítottam én er­re, hiszen tesszük a mun­káinkat — és kész... Mit mondjak, voltak nehéz idők, amikor nem ment ilyen jól. Ilyenkor gondolkoztam rajta, hogy érdemes-e Csaholcról mindennap bejárni. Most már tudom, hogy jól döntöttem. Ott dolgozhatnék a tsz-ben, de ilyen biztos jövedelmem GARDA SÁNDOR és állandó jó munkám nem lenne. Meglehetősen kétlaki azért Garda Sándor élete, és nem­csak a lakóhely, munkahely távolsága miatt. Biztos mun­kásjövedelme mellett háztáji gazdasága is virágzik. Azon is meglátszik természetesen a műszaki képzettségű ember keze, könnyítve a „munka utáni munkát”. Körben a műhelyben egy percre sem áll meg ármunka, szinte észre sem veszik az alkalmatlankodót. Befejezé­sül egy váratlannak szánt kérdés: — Ha most nem lenne itt, aki faggatja, éppen mit csi­nálna? — Ezt a keretet tenném a helyére, — fogja meg a mun­kadarabot, — ez következik. Majd pedig az a másik idom. — Gyorsan, gyakorlottan folytatja munkáját a Mező­gép kiváló dolgozója. Sláger az autószerelőé Felvételik előtt A fehérgyarmati szakmun­kásképzőben csaknem egy- tucatnyi szakmával ismerke­dik több, mint félezer kör­nyékbeli fiatal. A lányok kö­rében^ a könnyűipari szak­mák hódítanak, a fiúk között pedig az autószerelés a slá­ger. E szakmára mintegy öt­szörös a túljelentkezés, s jel­lemző, hogy van olyan fiatal, aki kitűnő bizonyítvánnyal kérte felvételét ide a napok­ban. Ezért is került sor áp­rilis végén némi „tudakozó­dásra”. Az iskola igazgatójának tá­jékoztatása szerint helyes­írás, történelem, matematika és szakrajz írásbeli adta a megítélés alapját, s természe­tesen az általános iskolában elért teljesítmény. Mire la­punk fehérgyarmati oldala megjelenik, azok, akiket nem vettek fel, már értesítést kapnak. Május 9-én az isko­la vezetői a szülőkkel és a tanulókkal beszélgetnek majd el, lehetőséget kínálva a va­sas szakmák valamelyikében való továbbtanulásra. A kiváló cím krónikája Történetében először kiváló címmel tűntették ki a Fe­hérgyarmati Építőipari Szövetkezetét. Az elismerés ugyan a múlt évi eredmények jutalma, de az érintettek tudják a legjobban, mennyi erőfeszítés kellett ahhoz a megelőző esztendőkben, hogy az az oklevél felkerülhessen az idén a falra. A történet még valamikor a 80-as évek legelején kezdő­dött, amikor új vezérkar ke­rült a szövetkezet élére. Se­regnyi tennivaló várt rájuk. S nem az új seprő jól seper elvet követték, hiszen akkor­ra a szövetkezet a hiányos­ság ellenére is megbízható alapokkal rendelkezett már, de néhány igen fontos lépést mindenképpen meg kel letf tenniük. Keményebb normák Az egyik legégetőbb fel­adat a munkafegyelem meg­szilárdítása volt. Korábban bizony előfordultak meg nem engedhető lazaságok, néhá- nyan rendszeresen a pohár fenekére néztek munkaidő­ben, sok volt az úgynevezett holtidő, ami természetszerű­leg a termelékenység rová­sára ment. Ezért is volt szük­ség a keményebb normákra, s emellett a korábbi tech­nológiák korszerűsítésére, a költségek csökkentésére. Nem volt könnyű. Ám Ko­vács Gusztávnak, a négy éve megválasztott új elnöknek szerencsére nem volt isme­retlen a szövetkezet élete, hi­szen szatmárcsekei, s máté­szalkai munkahelyéről is fo­lyamatosan figyelemmel kí­sérte az itteni eseményeket. — Az az igazság, sokat töp­rengtem, amíg elvállaltam ezt a posztot, hiszen az itteni emberek jó részét fiatal ko­romtól kezdve ismerem — eleveníti fel a négy évvel ez­előtti eseményeket. — Aztán lehet, hogy éppen ennek köszönhetően csak igent mondtam. S nem tagadha­tom, szerencsés időszakban kerültem a szövetkezet élére, jobbnál jobb munkákat sike­rült felkutatnunk. „Javult a hírünk..." Korábban említettük már, hogy halaszthatatlan feladat volt a költségek csökkentése, a munkafegyelem megszilár­dítása. Nos, addig a szövet­kezet még felsorolni is sok lenne, hány településen tevé­kenykedett, messze a köz­ponttól. Tetemesen megnö­évben 3,5 százalékkal emel- ljettük a béreket, nem igen léphetjük túl ezt az arányt az idén sem. Éppen erre vezet­hető vissza a viszonylagos magas fluktuáció is. Ráadásul A szövetkezet építőit dicséri a kórház szomszédságában. vette ez többek között a szál­lítási költségeket, jó néhány brigád szinte ellenőrizhetet­lenné vált, s el kellett vállal­niuk más megrendelések hiá­nyában olyan munkákat is, melyek nem sok hasznot hoz­tak. — Egy idő múltán — való­színűleg annak is köszönhe­tően, hogy valamicskét ja­vult a hírünk a környéken —, egyre több építtető keresett meg bennünket, s, szelektál­hattunk — fogalmaz a mű­szaki vezető, Juhász Elemér. — A profilunkba nem vágó munkák közül egyre keve­sebbet kellett elvállalnunk, s ez szép lassan kezdett meg­mutatkozni az eredménye­inkben is. Ennek igazolására néhány adat. A szövetkezet 1981-ben 2,7 millió, a következő év­ben 3,3 millió, tavaly pedig már 5,6 millió forintos nye­reséget könyvelhetett el. De beszéljünk a gondokról äs, hiszen szaladjon bármeny­nyire is jól a 230 fős kollektí­va szekere, tennivaló van még esőstől! ez a küllemre is tetszetős ház most már számolnunk kell a kevésbé kifizetődő munkák újbóli jelentkezésével is, hi­szen olyan megbízatásakra jelenleg nincs kilátásunk, mint az evőeszközgyár, vagy a műszergyár építése volt itt a szomszédban, Gyarmaton. Szerencsére messze ma sem kell mennünk, hiszen a város fejlődése rengeteg új lakást igényel, s ezek kivitelezése jórészt reánk vár. A szövetkezet tehát biza­kodik, nem fél a jövőtől. Ha továbbra is úgy dolgoznak, mint az elmúlt években, nincs mitől tartaniuk. Az ed­digi eredmények erre feljo­gosítják őket. Ifjú dalosok vetélkedője Május 26-án már tizen­negyedik alkalommal ta­lálkoznak megyénk ének­zene tagozatos általános iskoláinak kórusai. Az utóbbi években — az idén is — Fehérgyarmat ad otthont e rangos megyei rendezvénynek. Itt hang­zik el a 16 kórus összkari számaként Bárdos Lajos Nemzeti fény, valamint Láng és fény című szer­zeménye; az összkart Sza­bó Dénés vezényli majd. Teljesül a fehérgyarma­tiak régi vágya is, a Ton- té László vezette nyíregy­házi Ifjú Gárda-zenekar egyórás szabadtéri hang­versenyt ad a rendez­vény színhelyén. Mint ko­rábban, most is a helyi 2-es számú általános is­kola termei szolgálnák majd otthonul az ibrányi, kisvárdai, mátészalkai, nagyecsedi, a nyíregyházi 1-es számú gyakorló, a ti- szavasvári, az újfehértói és a nyíregyházi 4-es .szá­mú általános iskolából ér­kező kórusoknak. A hangversenyt meg­előzően a kórusok a ze­nekar muzsikájára végig­járják majd a városköz­pontot, hogy ezt követően 16 karvezető és 8 zongora­kísérő segítségével bizo­nyíthasson a közel nyolc­száz dalos. „Van gégétek­ben olyan hangszer, hogy szebben szól a világ min­den hegedűjénél, csak le­gyen, aki megszólaltassa!” — írta egykor Kodály Zoltán. A nemzetközi gyermeknap előtt erre vállalkoznak megyénk if­jú dalosai városunkban. Gyógyüdültetés Jósvafőn Az idén 25. alkalommal fogad gyógyulásra váró betegeket az ország határain túl is ismert jös- vafői föld alatti szanatórium.' A gyógyhellyé nyilvánított termé­szetes sziklaüregben egyszerre negyven beteg fogadására alkal­mas gyógyhelyet alakított ki a Borsodi Szénbányák szakszerve­zeti bizottsága, az Intézmény ke­zelőié. Az idei első csoportot — mélynek tagjai a nógrádi bányá­szok lesznek — a hónap közepé­re várják. A tervek szerint az idén hat csoportban fogadnak bányászokat, de lehetővé teszik más hazai és külföldi vendégek­nek is a gyógykúrán való rész­vételt. A három hétig tartó ke­zelés során a betegek naponta öt órát töltenek a kétszáz méter mélyen lévő szanatóriumban. Hunkát ad a város — Sajnos a bérfejlesztési lehetőségünk igen szűkös — mondja az elnök. — A múlt Városszépítő volánosok A munka ünnepének tiszte­letére a Volán helyi dolgozói vállalták, hogy társadalmi munkában újjávarázsolják az autóbusz-pályaudvar, környé­két. Az összefogás nyomáré nemcsak a teljes tisztogatás­ra került sor, de felfestették a szegélykövekre a különféle jelzéseket is, mindezt a hét végi szabadnapokon. AZ EGYKORI KENYÉR­GYÁR HELYÉN a mátészal­kai Szatmár Bútorgyár kihe­lyezett kárpitosrészlege nyújt munkalehetőséget több mint húsz embernek. Mivel Szál­kán ma már nem könnyű szabad munkaerőt találni, ezért szó van arról, hogy a közeljövőben bővítenék majd a kisüzemet, ahol így csak­nem félszázan juthatnának majd munkához. Képünkön: a Szatmár I. garnitúra kárpi­tosmunkáin dolgoznak a gyarmati asszonyok. Előrendelés, bővebb kínálat A közelmúltban tárgyalta a tanács végrehajtó bizottsága a lakosság építőanyag-ellátá­sának helyzetét. A Kelet­magyarországi TÜZÉP Válla­lat fehérgyarmati telepe hét­főn szünnapot tart, de szom­baton a vevők rendelkezésére áll. Az elmúlt időszakban to­vábbfejlesztették az anyag­előrendeléseket. A vevő a megrendelt termékek árának 30 százalékát befizeti a TÜ­ZÉP pénztárába, s így biz­tosítják a megrendelés idő­beni teljesítését. Sajnos, a TÜZÉP igyekezete sokszor hiábavaló, hiszen több ter­mék, köztük a falazóanya­gok, tetőfedő anyagok, be­tongerendák, egyes nyílászá­ró szerkezetek hiánycikkek­nek számítottak, de gond volt a mozaiklappal, falazóanya­gokkal, falicsempékkel, bé­léstestekkel is. A múlt évben a KEMÉV mészoltó bázist létesített a TÜZÉP-telepen. A darabos meszet a TÜZÉP,'az 50 kg-os zsákokba csomagol oltott meszet a KEMÉV biztosítja. A miniberuházás jogosultsá­gát mi sem bizonyítja job­ban, mint az a tény, hogy az elmúlt időszakban 552 ton­nát értékesítettek. A kereslet növekedése mi­att a végrehajtó bizottság felkérte a TÜZÉP Vállalatot, hogy bővítse a fehérgyarmati telep 1984-re meghatározott építőanyag-keretét. Felvető­dött a telep profiljának bő­vítése is, mégpedig a fürdő­szoba-felszerelési tárgyakkal és központi fűtéshez szüksé­ges cikkekkel, anyagokkal. Ugyancsak szerepelt a kére­lemben, hogy a VII. ötéves terv időszakában a város központi fekvésű területén — a jelenlegi telep a város szé­lén van — létesítsenek egy mintaboltot. A gyarmati TÜZÉP dolgo­zói a lehetőségeket kihasznál­va jó kapcsolatot alakítottak ki a téglagyárral, s a tisza- becsi Üj Élet Termelőszövet­kezettel, ahonnan folyamka­vicsot biztosítanak. Az im­portból származó jugoszláv és csehszlovák ajtó, ablak, szovjet hullámpala, jugoszláv cserép, valamint a román stukatorgipsz ugyancsak eny­hítik az ellátási gondokat. Az oldalt összeállította: BALOGH GÉZA

Next

/
Oldalképek
Tartalom