Kelet-Magyarország, 1984. május (44. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-03 / 102. szám
1984. május 3. Kelet-Magyarország 3 Óvónők K evés szó esik róluk, pedig értékes és fáradságos munkát végeznek. Valamikor „gyermekkertnek” nevezték az óvodákat, az első óvónők, óvó bácsik voltak. Sokáig inkább a gyermekmegőrzés, felügyelet, a játék jellemezte az óvodák életét. Ma sem mellékesek ezek a mozzanatok, senki nem akarja elvenni a picinyektől az óvodáskort és kisiskolást csinálni belőlük, azonban korunk követelménye, hogy már az óvodák kezdjék meg az apróságok iskolára történő felkészítését. Életkoruk sajátosságai szerint, játékosan, de tudatos nevelési szituációk gondos szervezésével, a közösségi viselkedési normák alapjainak lerakásával az óvodák dolgozói egy korszerű nevelési program megvalósításán dolgoznak. Mégis előfordul, hogy még a szakmabeliek — az iskolák tanítói, tanárai — is olykor nem tekintik az óvónőket pedagógusnak. Egy régi beidegződés munkál ebben, vagy egyfajta műhelyvakság? Talán ez is, az is, holott kézenfekvő, hogy az óvodapedagógia nem lehet eredményes az általános iskola alsó tagozatának alapos ismerete nélkül és fordítva. A tanítók sem nélkülözhetik az óvodapedagógiai ismereteket. Megyénk 333 óvodájában 962 gyermekcsoportban csaknem 27 ezer gyermek foglalatoskodik. A hivatalos óvodai helyek száma 24 és fél ezer, de a gyors ütemű óvodaépítési program ellenére ma még el kell viselni a jobb óvodai nevelést nehezítő zsúfoltságot. A megye óvodáiban csaknem kétezer óvónő dolgozik, egy kisebb falu népességét kitevő szám ez, amely évről évre minőségi változáson megy át. Mind kevesebb a betöltetlen álláshely és a képesítés nélküli óvónő. Nem túl rég az óvónők 8,4 százaléka volt képesítés nélküli, ma ez a szám 3,2 százalékra csökkent, magasan jobb az országos átlagnál. A szakképzést javította, hogy a megyében is mind több lányt vonz az óvónői szakközépiskola, ezenkívül lényeges szerepe van a tanárképző főiskolának, ahol megszervezték és eredményesen végzik az esti tagozatos képzést. örvendetes, hogy tovább csökkent az egy óvónőre jutó gyermeklétszám, amely a statisztika nyelvén szólva 16,6-ról 13,7-re mérséklődött, így mind nagyobb a lehetőség arra, hogy egy- egy óvónő kevesebb gyermekkel foglalkozhasson, jobban megismerje az apróságokat. De a gyesen lévők miatt — az 1957 óvónő közül eben az évben 341-en vannak gyesen — még a kívántnál több teher jut minden óvónőre. Elismerés illeti fáradozásukat. P. G. Az elmúlt év végétől új tmk-üzemben dolgoznak a karbantartók a Nyíregyházi Dohány- fermentáló Vállalatnál. Felvételünk a lakatosok és az esztergályosok jól felszerelt műhelyét mutatja be. (GB) Erős segíti a gyengét ......... .....................................——.............— ..............................................I ■■■■■■ Előny—mindenkinek Nem tartana sokáig, ha összeszámolnánk a megye százhuszonhárom termelőszövetkezete közül az évek óta stabilan, kiemelkedően gazdálkodókat, amelyek állják a versenyt az ország más területein termelőkkel, amelyek évről évre nagyobb nyereséget könyvelhetnek el. Hozzá kell tenni: sajnos — hiszen nálunk sokkal nehezebb körülmények között termelnek a szövetkezetek, mint mondjuk a nem is oly messzi hajdúsági gazdaságok. S mégis, a nyírségi homokon, vagy a szatmári kötött talajon is számottevő eredményt érnek el egyesek. Éppen ez az akarat teszi lehetővé, hogy az átlagosnál rosszabb termelési adottságok ellenére is beszélhetünk Szabolcs-Szatmár megyében is jó, sőt kiváló termelőszövetkezetekről. Három éve indult a kezdeményezés: segítse az erősebb termelőszövetkezet a gyengébbet. A mozgalom életrevalónak bizonyult, mert az első perctől kezdve voltak vállalkozó szellemű, segítőkész kollektívák, amelyek látták, szükség van a munkájukra máshol is. Elsősorban ott, ahol kevés a szakember, vagy ahol nem alakult ki a megfelelő vezetőgarnitúra. A mozgalmat a megyei tanács mezőgazdasági osztálya és a termelőszövetkezetek területi szövetsége patronálja. Tanács, gép, pénz Hosszabb távra szóló segítség, ha a termelési szerkezet kialakításában mondanak véleményt a tapasztalt mezőgazdászok. A rendszeres találkozók, a szakemberek tapasztalatcseréje azonban már másnap kamatozhat. Nem szükséges határainkon túlra utazni, hogy a legkorszerűbb termelési technológiákat bevezessék a most még gyengén gazdálkodó szövetkezetek. Viszont célszerű átvenni a szomszéFÚRÓK A Magyar Acélárugyár tisza- szalkai üzemében 3—20 milliméterig gyártanak falfúrókat. Kálmán Jánosné csomagolás előtt minősíti a terméket. (elek) dós nagyüzemek jó tapasztalatait — a fokozatosság megtartása gazdagon megtérül. A jelenlét bizalma Megesik, hogy az erősebb gazdaságok ideiglenesen kölcsönadják szakembereiket. Sportnyelven szólva kölcsön- játékosként erősítik a másik „csapatot”, majd idővel visszatérnek „anyaegyesületükhöz”. Még arra is van példa, hogy az egyik termelőszövetkezet tartalékalapját is átadta időlegesen a másiknak. Addig jók ezek a kapcsolatok, amíg mindkét fél kölcsönösen jól jár, amíg senkinek sem terhes. Nemrégiben egy tanácskozáson — amelyen a kapcsolatokat értékelték — az egyik „erős” termelőszövetkezet elnöke így fogalmazott: „Mi sem vagyunk olyanok, mint Nádudvar, de szívesen vállaltuk a segítségadást. S ha olykor úgy tűnik, mintha vak vezetne világtalant, azért tudunk eredményt felmutatni.” A „gyenge” termelőszövetkezet elnöke erre úgy reagált, hogy az erősebb társ jelenléte már önmagában bizalmat ad, nem beszélve a konkrét segítségről, az elméleti tanácsokon túl a gépek, pénzeszközök kölcsönadásáról. Az egész mozgalmat úgy kell értékelni, mint egy kölcsönös előnyökön nyugvó gazdasági kapcsolatot. Ennek pedig nem célja a termelő- szövetkezetek egyesítésének elősegítése, viszont nem is visszahúzója, ha a helyzet azt kívánja. Az eltelt esztendőkben már komoly eredményekről lehet beszámolni. A vajai II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet a botpaládi Üj Barázda Termelőszövetkezetnek segít. Mutatóba néhány eredmény: Botpaládon azóta a nyereséget megduplázták, segítettek a termékértékesítésben, a műtrágya-felhasználásban, az állattenyésztés termelési értékének növelésében, a háztáji termékek értékesítésében, s közös termelői beruházásra pénzügyi támogatást kaptak Vajától. Mindenki ■ rí ■ f jól jár De ugyanígy lehetne említeni a varsánygyürei segítséget Ököritófülpösnek, a máriapócsiak nábrádi támogatását, a csengenek "kölesei segítését. Az utóbbi érdekessége, hogy míg korábban veszteséges volt a kölesei termelőszövetkezet, az elmúlt két évben már tízmillió forint nyereséget produkált, s most már mint erős termelőszövetkezet vállalta a tisza- kóródi Béke Termelőszövetkezet patronálását. Továbbra is segíti Vaja Botpaládot, Máriapócs a szomszédos Nyírbogát és Ófehértó támogatását vállalta csakúgy, mint a nyírbátori Üj Barázda, amely Omboly mellé Nyírcsászári segítését is elvállalta. Csenger Csengerúj- falut, Varsánygyüre Gem- zsét, Kótaj Demecsert, Be- regdaróc Csarodát, Szabolcs- báka Vasmegyert, Eperjeske Záhonyt, Csegöld Csaholcot, az újfehértói Lenin Bö- könyt, Napkor a nyíregyházi Váci Mihály Termelőszövetkezetet segíti. Kézzelfoghatóak az eredmények. Ez azt is mutatja, van igény a gyengék részéről, s az erősek is komolyan veszik vállalásukat. Vagyis az érdekelteken kívül a népgazdaság is jól jár, mert több terményt, több húst állítanak elő, ugyanakkor a pénzügyi helyzetük is megszilárdul a most még gyengének nevezett termelőszövetkezeteknek. Sipos Béla — A következőt! — mondta fáradt hangon a professzor. — Jó napot! — Egy főiskolai hallgató jött be a szobába. — Ha nem tévedek, ez az építészeti kar? — Igen — erősítette meg a professzor. — Ha megengedi, levetem a zakómat és leülök. — Tessék! — Szerintem, mielőtt elkezdene kikérdezni, fel kell írnia a nevemet a vizsgalapra. Nemde? — Igen. — Manói Pencsev-Del- csevnek hívnak. — Pencsev-Delcsev. Igen... — Mos pedig ki kell pipálnia engem a vizsgázók jegyzékében. Igaz? — Igen — bólintott a professzor, kipipálta a névsorban. Hozzászólás cikkünkhöz Versenytárgyalások A Kelet-Magyarország 1984. április 14-i számában : „Bizonytalankodó építők”, „Meddig tart a hullámvölgy?” című cikk két megállapításával kapcsolatban észrevételeim a következők : A cikk szerint a verseny- tárgyalások másutt egyre sikeresebbek, míg szűkebb hazánkban (feltehetően a megyében) ez nem jellemző. Ennek oka a cikk szerint az, hogy a megbízók (a tanácsok és nyilván a lebonyolító szervezetük, a NYIRBER) sokszor irreális feltételeket alkalmaznak. A versenytárgyalások elterjedéséről, eredményességéről az ÉVM részére a piacfelügyelet útján minden egyes meghirdetett és lezárt versenytárgyalásról a KSH által engedélyezett formában beszámolunk. Az ÉVM 1983. évi értékelése szerint, amelyet írásos formában az érdekeltek részére közreadtak, Szabolcs-Szatmár megye országosan a kiemelt 4 legjobb megye között szerepelt. A megbízói irreális feltételek „mutatós” példájaként közli a cikk a mátészalkai Esze Tamás Gimnázium bővítését, amelynél 50 milliót kínált a megbízó arra a munkára, amit 70 milliónál kevesebbért senki sem akart elvállalni. Ezzel kapcsolatosan a tényadatokon alapuló valóság így fest (a versenytárgyalás bizalmas jellege miatt a vállalkozók nevét nem tüntettem fel, helyette A, B, C, megjelölést alkalmazok): Tervezővállalattal tanulmánytervet készítettünk 8 tanterem bővítésére, játékcsarnok, hőközpont és közművei létesítésére. A tervezői tanulmányterv költségszámítása 41,5 millió forintot irányzott elő. A tanulmányterv alapján 1983. június 16-án versenytárgyalást hirdettünk meg 1985. augusztus 31. teljesítéssel. Két vállalat pályázott: „A” vállalat 80,3 milliós, „B” vállalat 76,1 milliós ajánlatot tett és mindketten 1986. évi teljesítést vállaltak. A felhívástól való igen lényeges forint- és határidő-eltérés miatt eredménytelenséget hirdettünk. 1983. augusztus 17-én új versenytárgyalási felhívást adtunk ki. Pályázatot nyújtottak be „A” vállalat 80,3 milliós, „B” vállalat 80,0 milliós, „C” vállalat 67,4 milliós, „D” vállalat pedig két alternatívára 102,0 és 92,0 milliós ajánlattal. Már itt megjegyzem: ha azonos feladatra, azonos árformá— Nos és most rajtam a sor. Egy tételt kell húznom, ugye? — Igen. — És ha húzok, akkor jogomban áll üldögélni egy kicsit és gondolkozni a válaszon? — Igen. — Es ha gondolkodtam, akkor felelnem kell. ügye? — Igen. — És ha kimerítő választ adok, ön elkéri az indexemet. Igaz? — E szavak kíséretében a ra ilyen lényegesen eltérőek az ajánlati díjak, akkor azok többsége feltehetően megalapozatlan. Az október 3-i eredményhirdetés, a változatlanul túlzott díj és eltérő teljesítési határidő miatt eredménytelenül zárt. Az ajánlattevő vállalkozók egyike megkereste vállalatunkat azzal, hogy elvállalja a munkát maximált áron, amelyhez a tervezővel készíttessük el a teljes részletes kiviteli tervdokumentációt. A vállalkozás megalapozottsága érdekében ezzel a vállalkozóval előszerződést kötöttünk a tanulmányterv szerinti 41,6 millió forint építésre azzal, hogy a teljes kiviteli tervdokumentáció felek által egyeztetett összegére módosul a díj. A tervező a napokban leszállította a részletes kiviteli tervdokumentációt, amely szerint 1984. január 1. árszinten az árváltozást 1986. augusztusig havi 4 ezrelékes árkockázati fedezettel prognosztizálva és 5 százalékos építési tartalékösszeggel együtt a költség- vetés végösszege 45 millió 950 ezér forint. Ez az ösz- szeg gyakorlatilag egyenlőnek mondható a tanulmányterv’szerinti 41,5 millióval, mert ez utóbbi egy évvel korábbi árszinten készült és nem tartalmazta az egyébként már előre jelzett 1984. évi anyag- és munkadíjváltozást. A tervezői és a saját beruházói megalapozott költségbecsléseink voltak az alapjai annak, hogy versenyformában, szabadáron 50 millió forint körüli ajánlatot elfogadunk a gyorsítás, az egyszerűsítés, valamint a vállalkozó kedvező helyzetbe hozása érdekében. Most érdemes az irrealitást felvetni és megállapítani, hogy valóban fennáll, de a cikkel ellentétben nem a megbízói oldalon. Végezetül, nint gyakorló beruházó előtt az építők nehéz és kedvezőtlen helyzete ismert, elismert. Állíthatom, hogy a tanácsok és a lebonyolító NYIRBER a lehetőségekhez képest segítséget nyújtanak a vállalkozóknak az adott lehetőségeken belül. Az együttműködés, a segítségnyújtás azonban nem fejlődhet odáig, hogy esetenként 50—100 százalékos áremelés következzen be. Dr. Erdélyi Sándor, a Szabolcs-Szatmár megyei Beruházási Vállalat igazgatója hallgató átnyújtja az indexét a professzornak. — Igen — hagyta helyben a profeszor, és elvette a könyvecskét. — És beírja nekem a jeles osztályzatot. Ugye? — Igen... — ismétli gépiesen a professzor, és lendületes mozdulattal beírta a jelest. — És aztán nekem már nincs más teendőm, minthogy megköszönjem önnek és távozzam. Nemde? — Igen. — Minden jót! — hajolt meg a hallgató. — Viszontlátásra! — felelte a professzor, és néhány percig elképedve bámult a becsukott ajtóra. Aztán a fejéhez kapott és kikiáltott: — A következőt! Juhász László fordítása Szergej Trajkov: Hipnózis
