Kelet-Magyarország, 1984. május (44. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-08 / 106. szám
4 Kelet-Magyarország 1984. május 8. A Varsói Szerződés tagállamainak felhívása (Folytatás az 1. oldalról) Lehetségesnek tűnik, hogy a két szövetség tagállamai a szerződésben hasonló kötelezettségvállalást irányoznak elő arra, hogy harmadik országgal szemben is lemondanak az erő alkalmazásáról, legyen az velük akár kétoldalú szövetségi kapcsolatban álló, akár el nem kötelezett vagy semleges ország. A szerződés lényeges eleme lehetne a részes államok kötelezettségvállalása arra, hogy nem fenyegetik az olyan térségeket érintő nemzetközi tengeri, légi és a világűrben történő kommunikáció biztonságát, amelyekre nem terjed ki egyik ország nemzeti fennhatósága sem. A szerződésben rögzíteni lehetne a résztvevők kötelezettségvállalását, hogy a fegyverkezési verseny beszüntetésére, a fegyverzetek korlátozására és csökkentésére, valamint a leszerelésre fognak törekedni. Ennek vonatkoznia kell mind a nukleáris, mind a hagyományos fegyverzetekre. A szerződés ugyancsak előirányozhatná azt a kötelezettségvállalást, hogy a részt vevő államok kölcsönösen megvizsgálják a váratlan támadás veszélyének elkerülését szolgáló gyakorlati intézkedéseket. A szerződésben célszerű kifejezésre juttatni a készséget, hogy az aláírók az ENSZ-alapokmány alapján együttműködnek a világszervezet hatékonyságának fokozásában. A katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról és a békés kapcsolatok fenntartásáról szóló szerződés — összhangban az ENSZ Alapokmánya 51. cikkelyével — természetesen nem korlátozná résztvevőinek elidegeníthetetlen jogát az egyéni és kollektív önvédelemre. A szerződés kezdettől fogva nyitva állna minden más, ahhoz csatlakozni kívánó állam számára. Ezek és a szerződés megkötésére vonatkozó más javaslattal kapcsolatos kérdések fontos helyet foglaltak el azokon a konzultációkon, amelyek az elmúlt időszakban kétoldalú alapon folytak a Varsói Szerződés tagállamai és az Észak-atlanti Szerződés több tagállama, valamint néhány más ország között. A konzultációk elősegítették a Varsói Szerződés tagállamai javaslatának jobb megértését. A tagállamok azonban figyelembe veszik azt is, hogy e javaslat egészéről és egyes elemeiről eltérő vélemények és elképzelések jutnak kifejezésre, amelyek komoly tanulmányozást érdemelnek. Mindez arról tanúskodik, hogy szükség van a párbeszéd elmélyítésére a katonai erő alkalmazásáról történő kölcsönös lemondásról és a békés kapcsolatok fenntartásáról szóló szerződés megkötésére tett javaslatról. A Varsói Szerződés tagállamai készek erre. A tagállamok újabb lépésre hívnak fel a szerződésjavaslat megvizsgálásában — indítványozzák a sokoldalú konzultációk megkezdését. Meggyőződésük, hogy éppen egy sokoldalú fórumon lehet a legmélyrehatóbban elemezni és közösen mérlegelni valamennyi résztvevő álláspontját, mind a szerződés egészével, mind pedig annak egyes elemeivel kapcsolatos elképzeléseit. Meggyőzően bizonyítja ezt az európai biztonság bonyolult problémáival foglalkozó számos sokoldalú fórum tapasztalata. A sokoldalú konzultációk résztvevői lehetnének: a Varsói Szerződés és az Észak-atlanti Szerződés tagállamai, valamint minden más érdekelt európai állam. A konzultációk tárgya lehetne mind a javasolt szerződés gondolata, mind annak fő elemei. A konzultációk során — többek között — figyelmet lehetne fordítani olyan kérdésekre, mint a szerződésből eredő lehetséges kötelezettségek tartalma és mértéke, ezek ösz- szefüggésé az ENSZ Alapokmányából, a Helsinki Záróokmányból, más két- és több oldalú Szerződésből és megállapodásból fakadó kötelezettségekkel, továbbá a szerződésben vállalt kötelezettségek betartásának biztosításában való együttműködés. A sokoldalú konzultációk jellegénél a Varsói Szerződés tagállamai abból indulnak ki, hogy a szerződésben részt vevők vagy azonnal hozzáfoghatnának a lényegi kérdések megvizsgálásához, vagy — amennyiben az Észak-atlanti Szerződés tagállamai a fokozatos haladást részesítik előnyben — e kérdések későbbi megvizsgálása kereteinek és rendjének megvitatásával kezdhetnék meg a munkát. A sokoldalú konzultációk lebonyolításának rendjéről — beleértve azok helyszínét is —, a Varsói Szerződés tagállamainak véleménye szerint különösebb nehézség nélkül meg lehetne állapodni. A Varsói Szerződés tagállamai természetesen készek a javaslatukkal kapcsolatos véleménycsere folytatására minden érdekelt állammal az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekkel és leszereléssel foglalkozó stockholmi konferencián, valamint kétoldalú alapon. Európa és a világ népei tényleges lépéseket várnak a béke és a biztonság érdekében, valamint a nukleáris katasztrófa veszélyének elhárítására. A Varsói Szerződés tagállamai éppen ebben a szellemben intézik ezt a felhívást az Észak-atlanti Szerződés tagállamaihoz, és erre pozitív választ remélnek. Stockholm tétje Ma Stockholmban ismét tárgyalóasztalhoz ül az európai bizalom és biztonság erősítéséről tárgyaló konferencia 35 küldöttsége. Mint minden ilyen típusú európai tanácskozásnak, a stockholmi értekezletnek is az a jelentősége, hogy lehetőséget ad a párbeszédre egy világpoliti- kailag kétségkívül bonyolult, feszült időszakban. A szocialista országok álláspontja ismeretes. Kifejtették Stockholmban, a tanácskozás első szakaszán, illetve a Varsói Szerződés budapesti külügyminiszteri értekezletén. Nézőpontjuk sarkalatos tétele, hogy bármennyire megemelkedett is az európai katonai szembenállás szintje, továbbra is van reális lehetőség a fegyverkezési hajsza megfékezésére. Koncepciójuk lényege, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet korántsem megváltoztathatatlan, s egyetlen lehetőséget, egyetlen esélyt sem szabad elszalasztani, hogy visz- szatérjünk az érdemi párbeszédhez. Nem retorikai fordulat a szocialista küldöttségek részéről Stockholmban is elhangzott kijelentés, ami szerint nincs olyan kérdés, amelyet ne lehetne tárgyalások útján megoldani. A lényeg, hogy valódi, érdemi párbeszéd alakuljon ki. Európának olyan intézkedésekre van szüksége, amelyek helyreállíthatják az államok közötti bizalmat. Ez ugyanis önmagában is megnyitná az utat a katonai tevékenységet érintő, biztonságot feltételező intézkedések meghozatalához. Jelen esetben a sorrend nem megfordítható. Ellenkező esetben a stockholmi konferencia olyan építőmesterre emlékeztetne, aki már a tetőfedőt rendeli a helyszínre, mikor a ház alapjai sem készültek még el. Stockholmban továbbra is napirenden marad az a szocialista indítvány, hogy a tanácskozás résztvevői mondjanak le az atomfegyverek elsőként történő alkalmazásáról. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az európai katonai szembenállás lényegét a nukleáris fenyegetés alkotja, s ennek kölcsönös veszélyét tovább növeli az új amerikai közepes hatótávolságú rakéták európai telepítése, hiszen az utóbbiak a Szovjetunió és más szocialista országok számára egyértelmű hadászati veszélyt jelentenek. A tekintélyes amerikai napilap, a New York Times nemrégiben azt írta: „Az Egyesült Államokban akadnak olyanok, akik szerint a Nyugat képes arra, hogy megtörje a Szovjetuniót, s meg is kell próbálkoznia ezzel”. Nem kell különösebb érzék annak megállapításához, mennyire ön- és közveszélyes illúzió ez. Világunk nyugalmának alapja az azonos biztonság elvén alapuló, rendezett kölcsönkapcsolat Kelet és Nyugat között, a békés egymás mellett élés valóságos gyakorlata. Ehhez kell hozzájárulnia a stockholmi értekezletnek is, ebben foglalható összes küldetésének politikai tétje kontinensünk és a világ számára. Emlékezés a (Folytatás az 1. oldalról) kozott fegyverkezési versenyt kezdeményeztek az erőegyensúly megbontására. Ebben a helyzetben hazánk', s a szocialista országok — miként ezt Központi Bizottságunk' áprilisi ülésén is kifejezte — még ^llhatatosabban folytatják békepali ti káj ukiatt. Ázzail szoilgálijuk jelenleg legjobban a béke ügyét, ha feladatain- kat, céljainkat következetesein megvalósítjuk — mondta, majd tennivalóink között említette: a szocialista építő- munkiában növekvő társadalmi, gazdasági követelményekkel kell számolni. Gazdasági munkánk középpontjában a következő években is a minőségi tényezők kibontakoztatásai, a gazdaság jövedelemteremtő képességének és nemzetközi verseny- képességének fokozása áll. Olyan intézkedésekre van szükség, amelyek mozgósítják a kollektívákat és az egyéneket, jelentős energiákat szabadítanak fél a gazdasági hatékonyság fokozáséira. E munkában továbbra is számítunk barátainkra, mindent megteszünk kapcsolataink erősítéséért — mondta befejezésül Bátnóczi Gyula. Ny. Ny. Szemenyuk, a szovjet delegáció vezetője emelkedett ezután szólásra. — Miinél nagyobb idő válasz*- él bennünket a harcok éveitől, annál teljesebben és világosabban rajzolódik ki előttünk a szovjet nép hőstettének nagysága, bátor helytállása a fasizmus ellen vívott harcokban — mondta bevezetőül, majd arról szólt, hogy a fasizmus feletti győzelem első számú részese a szovjet nép, szervezője pedig az SZKP volt. A győzelem egyúttal a marxizmus—leiíLniz- mus és a proletár internacionalizmus diadalát is jelentette. Hangsúlyozta: a fasizmus szétzúzásának fontos következménye volt a szocialista világrendszer létrejötte és fejlődése, az osztályharc és a nemzeti felszabadító mozgalom megerősödése az egész világon. A hős szovjet hadsereg felszabadító küldetésének köszönhetően magyar földön is győzedelmeskedett az igazság. — A Magyar Népköztársaság ma a szocialista közösség erős láncszeme, korszerű iparral, haladó mezőgazdasággal rendelkező ország, olyan állam, amely megérdemelt tekintélynek és tiszteletnek örvend a nemzetközi színtéren — mondta Ny. Ny. Szemenyuk, majd a továbbiakban arról beszélt, jelenleg a szovjet emberek pártjuk vezetésével mindent megtesznek annak érdekében, hogy sikeresen valóra váltsák a XXVI. kongresszus céljait, sikeresen teljesítsék a XI. ötéves terv feladatait. — Örömmel tölt el bennünket, hogy a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság között évről évre fejlődik és mélyül a barátság, az együttműködés. A Kár.pátonitúi kommunistái, dolgozói büszíkék arra, hogy Szabolcs-Szatmár megye dolgozóival együtt erejükhöz mérten hozzájárulhatnak e barátság szüntelen Győri Sándor Szombaton befejeződtek városainkban a KISZ-küI- döttgyűlések. Kisvárdán Rusznák Andrást, Mátészalkán Erdei Zoltánt, Nyírbátorban Bunyi Lászlót, Vásárosnamény- ban Szűcs Gyulát, Tisza- vasváriban Maczkó Lászlót választották meg a városi bizottság titkárának. Több mint hetven küldött szólalt fel a vitában az öt helyen. Legtöbben saját tapasztalataikkal, ötleteikkel egészítették ki a beszámolót. Mint ahogy a gazdasági élet az érdeklődés középpontjában áll minden fórumon, úgy a fiatalok sem hallgatták el: mit tehetne az ifjúsági szervezet a maga sajátos eszközeivel a népgazdaság céljaiért. így szóltak a f iatal műszakiak és közgazdászok tanácsa keretében megvalósuló feladatokról, az ifjúsági szocialista brigádok tevékenységéről. Szinte minden hozzászólás foglalkozott a nehezedő létfeltételek miatt a pályakezdők gondjáról, a lakáshoz jutásról. Risvárdán a fiatalok nagy lelkesedéssel szóltak az ifjúsági lakótelep építésének indításáról. A tanács támogatásával hamarosan szép eredményt könyvelhetnek el a kisvárdai KISZ- esek. A fiatalok önkritikusan állapították meg: bőven van még tennivaló a szervezeti élet javítása, a politikai munka színesítése, a KISZ tömegbefolyásának növelése terén. A KISZ X. kongresszusa óta eltelt időszak munkáját értékelték és meghatározták a XI. kongresszusig terjedő idő legfontosabb politikai, mozgalmi programjait. <tk) fasizmus feletti győzelemre A nagybucskói „Liszorub” dal- és táncegyüttes. A Szatmár táncegyüttes műsora. erősítéséhez — mondta, majd részletesen beszélt a két terület közötti gyümölcsöző együttműköd ésröL Beszéde végén hangsúlyozta: — Pártunk és a szovjet állam a többi szocialista országgal szoros egységben, erejét nem kímélve azon munkálkodik, hogy megvédje az emberiséget a nukleáris katasztrófától, hogy szavatolja bolygónk népei számára a békét. A Szovjetunió mindenkor és mindenütt őszintén javasolja az egyedüli utat, a békés egymás mellett élés útját, a kölcsönösen előnyös nemzetközi együttműködést és állandóan készen áll a párbeszédre, arra, hogy aktívan együttműködjön azokkal a kormányokkal és szervezetekkel, amelyek becsületesen és konstruktívan kívánnak munkálkodni a békéért. Ezt követően Sasvári László, a záhonyi munkások képviselője szólalt fel. — Mi, fiatalok csak történelmi dokumentumokból ismerjük a háború borzalmait, azonban az emlékek és a jelenleg is feszült politikai helyzet arra figyelmeztet bennünket, hogy minden eszközzel védjük meg vívmányainkat. Tudjuk, a mai helyzetben forradalmi tett a tanulás, a békés építőmunfca. A hétezer fős záhonyi kollektíva nevében biztosíthatom a nagygyűlés résztvevőit, hogy a kiváló címmel kitüntetett záhonyi üzemigazgatóság a jövőben rangjához méltóan dolgozik, még nagyobb eredményeket igyekszik felmutatni hazánk felszabadulásának közelgő 40. évfordulója tiszteletére. M. V. Ozornyin, a csapi Mozdonyszín dolgozója, a Nagy Honvédő Háború veteránja szólt ezután a nagygyűlés résztvevőihez: — Számomra, akárcsak nemzedékem sok képviselője számára, akik átéltük a háború minden borzalmát,, különösen világos, milyen drága árat kellett fizetni a fasizmus feletti győzelemért. Ám amikor felelevenítjük a háború borzalmait, nem csupán szörnyűségekről szólunk. A Győzelem napja ugyanis a szovjet fegyverek dicsőségének ünnepe, a Nagy Októberszülte új állami és társadalmi rend megdönthetetlensé- gének, a marxizmus—leniniz- mus diadalának, a szovjet társadalom erkölcsi egységének, a lenini népbarátság nagy erejének fényes bizonyítékai. Mély meggyőződésünk, hogy az imperializmus jelenlegi fondorlatai ellenére megőriztük a békét. Fodor István, az Országos Béketanács titkára szólt ezután a nagygyűlés résztvevőihez. Elsőként az országban itt, Kisvárdán nyitotta meg az 1984. évi béke- és barátsági hónapot. Elmondta: a következő napokban, hetekben csaknem ezer rendezvény keretében fejezi ki a magyar nép békeakaratát. Ezek között lesznek több ezres nagygyűlések, baráti találkozók, sor kerül békemenetre, különböző fórumokra, békevonatot és békehajót indítanak. A sokféle és sokszínű rendezvény fő politikai tartalma a békeakarat kifejezése lesz. Eközben emlékezünk meg a szervezett magyar békemozgalom megalakulásának 35. évfordulójáról. — Rendezvényeinken szólunk arról, hogy valójában kik hozták veszélybe a világ békéjét, és ismertetjük azokat a törekvéseket, kezdeményezéseket, amelyeket a szocialista országok tesznek a béke megőrzéséért — mondta, majd arról szólt, a békehónap országos megnyitóját Kisvárda város kiemelkedő békemunkájával érdemelte ki. Ezt azzal is elismerték, hogy a nagygyűlésen nyújtotta át az Országos Béketanács kitüntető plakettjét a városnak, amit Varga András, a városi pártbizottság első titkára köszönt meg. A Békemunkáért kitüntetést nyújtotta át az Országos Béketanács titkára Sánta Miklósnak, s a Békemozgalom kitüntető emlékjelvényét kapta Driszku János. Az Internacionale dallamaival zárult a nagygyűlés, ezt követően magyar és szovjet művészek és együttesek adtak nagy sikerű műsort, melyben fellépett a Kisvárdai vegyes kar, a Komorói női népdalkor, a Szatmár néptáncegyüttes, valamint a nagy- bocskói „Liszorub” népi műkedvelő dal- és táncegyüttes.