Kelet-Magyarország, 1984. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-26 / 122. szám

Havannai biennálé Az a Illyés Gyula: r Újszülött Ilyen kormos hajjal, angyal, angyalom, honnan jöttél, messzi és legközelebbi kedves rokonom? Óriásként, felhők közül, félszegen hajlok rád, köszöntőn, köszöntelek e földön, pici idegen! Nem hall még, nem lát még, roppant anyaméh ez a világ néki — — Jobb volt az a régi! sírja fölfelé. Szeme ferdén szétáll, mintha kínai lett volna s most fogna csak a magyarokra hasonlítani. Mintha most érkezne, elvétve a célt, Kínából, Japánból, egy ősi hazából örökségiért. Füstös menyországból havas hajnalon most érkezett messzi és legközelebbi kedves rokonom, hogy mennék eléd én, hogy menne anyád, hogy neved vallásod, országod, lakásod, hamar megtaláld. Ide küldtek, mint a cím a ládikán, ide szól e homlok, szem, száj, ilyet hordott anyám, nagyapám. RÉTI ZOLTÁN: ANYASÁG Antoine de Saint Exupéry: A kis herceg virága* A kis herceg nekivágott a sivatagnak, de nem találkozott, csak egy virággal. Egy háramszimnú, semmi kis virággal. — Jó napot! — mondta a kis herceg. — Jó napot! — mondta a virág. — Hol vannak aiz emberek? — kérdezte udvariasain a kis herceg. A virág látott egyszer egy bandukoló karavánt. — Az emberek? Van belőlük, azt hiszem, hat vagy hét. Évekkel ezelőtt láttam őket De sosem lehet tudni, hol-merre vannak. Viszi, sodorja őket a szél. Nagy baj nekik, hogy nincs gyökerük. — Viszon Hátast a — mondta a kis herceg. — Viszontlátásra — mondta a virág. Száz közt, százezer közt, azon hirtelen, akármi a próba, megismertem volna: ezt küldték nekem! Itten vagy te otthon, most s mindenkoron, itt bontja ki mindeü értékedet isten, drága csomagom. Mint csillag a vízre, lomb közé a fény, kerek arcod ebbe a népbe illik be, itt lesz jó helyén. Itt lesz hazád, házfld, anyád, itt leszek apádnak én ködlő jövőmmel dúlt költő, míg el nem veszek. ★ A kis herceg fölkapaszkodott egy hegyre. Életében nem látott még más hegyet, mint a három vulkánját, de azok ép­pen csak a térdéig értek. A kialudt vulkánját zsámolynak használta. „Egy ekkora hegyről — gondolta — egyetlen szem­pillantással látni fogom az egész bolygót meg az összes em­bert.” De nem látott egyebet, mint tűhegyes sziklacsúcsokat. — Jó napot! — mondta találomra. — napot! ... Jó napot! ... Jó napot!... — válaszolta a visszhang. — Légy a barátom, olyan egyedül vagyok — mondta. — Egyedül vagyok ... egyedül vagyok ... egyedül vagyok — felelte a visszhang. „Milyen furcsa bolygó! — gondolta a kis herceg. — Mi­lyen száraz, milyen hegyes, milyen sós. És az embereknek nincs semmi képzelő tehetségük. Folyton csak azt szajkózzák, amit mondanak nekik ... Nekem otthon volt egy virágom: mindig ő kezdte a beszélgetést...” • Készlet a szerző A kis herceg című, meseszép könyvéből, ajánlva gyermeknapra felnőttnek, kicsinek. Karollak, karol majd más is, nem csak én! Itt vár, mint a kezdet, a vég, meg a gyermek, a végső remény. Kormoshajú kislány, pici mongolom, ó titkosan messzi és legközelebbi kedves rokonom! Albert Gábor: — Az adósságtól én mindig féltem. Nekem nem volt adós­ságom otthon sem, nincsen, hála istennek itt sem. Én nem annak örültem, hogy tartozék, én annak örültem, hogy tisztá­ban vagyok. — Mennyi földjük volt ott­hon Vaján? — Kilenc hold. Ezek már olyan frontharcosi földek vol­tak. Abból kaptuk. Ezt aztán átvették az ottaniak. — Kilenc holdból Vaján nem lehetett megélni? — Persze hogy nem lehetett. Hogy élhetnék meg kilencből nyolcadmagammal! Az gyen­gébb föld, az homokos rész. Kevert. Vannak ott jó földek is. Az a bérlőké volt. A kis­embereké a sívó, a homokos. Már mindketten fáradtnak lát­szanak, nem is nagyon értik, hogy mire jó nekem ez a sok kérdezősködés. De azért azt még megkérdem, hogy mi volt á véleményük a németek kite­lepítéséről. Sajnálták őket? Kapi Bálint felkapja a fejét. — Miért sajnáltam volna? — Nem beszéltünk mi velek Művészparádé Kuba nemcsak egyenletes gazdasági fejlődésével, szociá­lis vívmányai, egészségügyi és oktatási hálózata révén emel­kedik ki a karibi térség álla­mai közül, hanem pezsgő, sok­rétű kulturális életével is. A messzeföldön híres varaderói dalfesztiválnak, vagy a Casa de las Americas kiadó rendsze­res, évenkénti irodalmi pályá­zatainak jelentősége például napjainkra már túlnőtt a ha­gyományos latin-amerikai ke­reteken és világszerte élénk érdeklődést kelt. A most kü­szöbön álló eseménysorozat fontossága azonban még eze­két is meghaladja. Először rendeznek nemzet­közi kulturális biennálét Ku­bában. A megnyitóra május 22-én került sor, s az előzetes tervek szerint 23 ország több mint 700 művészének részvé­telére számítanak. „A jelenko­ri latin-amerikai és karibi kul­túra széles körképének leszünk tanúi — mondta Mariano Rodriguez, a Casa de las Ame­ricas igazgatója, a biennálé héttagú nemzetközi zsűrijének elnöke. A mostani alkalommal a tér ­ségben született, vagy Legalább öt esztendeje ott élő alkotómű­vészek jelentkezését vár­ták, de az elképzelések szerint a következő seregszemlék ha­tóköre kiszélesedik a fejlődő országok szinte teljes körére. A biennálét ugyanis az a Ku­bában tavaly alapított Wilfre- do Lám kulturális központ szervezi és támogatja anyagi­lag, amelynek létrehozásáról az el nem kötelezett országok legutóbbi, új-delhi csúcsérte­kezletén, majd a mozgalom művelődésügyi minisztereinek phenjani konferenciáján dön­töttek. Á fő cél tehát nem feltétle­nül a világszerte felkapott, akár jó, akár rossz értelem­ben divatos, „futtatott” nyuga­ti alkotók meghívása, hanem a tágabb latin-amerikai tér­ség, majd idővel a harmadik világ egyre sokszínűbb, a ha­gyományokat a modern voná­sokkal ötvöző művészetének bemutatása. Ez magyarázza, hogy a biennálé díszvendégei nálunk talán kevésbé ismer­tek, bár a chilei Roberto S. Matta, a mexikói Francisco Toledo, vagy a venezuelai Ja- cobo Borges neve (valameny- nyien festők, grafikusok) hazá­juk határain túl is egyre isme­rősebben cseng. Az ecuadori Osvaldo Guayasamin vásznai, sajátos stílusú, megtermett nő­alakjai, indián arcképei né­hány éve a magyar múzieumlá- togató közönség soraiban is megérdemelt sikert arattak. A biennálé elsődleges műfa­ját jelentő képzőművészeti ki­állításokon kívül néprajzi és népművészeti bemutatókat, rézkarc- és fényképtáratokat is szerveznek. A zsűri 2—5 ezer dolláros díjakkal jutal­mazza a nyerteseket. Sor ke­rül természetesen művészek, kritikusok és más művészeti szakemberek szakmai megbe­széléseire és közönségtalálko­zókra is. A Balett de Camaguey együttes izgalmas, a bemutatóra ké szített koreográfiájából. — magyarázza Kapi néni. Ha feljöttek, akkor beszéltünk, de máskülönben nem. — Itt erős volt a Volksbund- szervezet? Nagyhangúak vol­tak a bundisták? — A franc tudja! — így Ka­pi Bálint. — Ez a telep el volt különítve a falutól. Mit tu­dom én, hogy mit csináltak odalenn. Minket nem érdekelt Minket a magunk dolgai ér­dekeltek, mint ahogyan őket az övék. — Csak hát, volt olyan hely, ahol a nekivadult vagy meg­vadított svábok a magyarokat fleköpdösték. — Volt, hogyne lett volna Itt is kérem — békül meg valamennyire Kapi Bálint —, mikor idejöttünk, szervezked­tek az itt lenn való svábok. Fel is jöttek idáig a csarnokig, ni. (Az egyik sarki telepesház- ban van a tej csarnok.) — Mit akartak? — Megrohanni bennünket. De a magyarban is volt annyi, hogy szembeszállt velük, és visszamentek. Nem tudták vég­rehajtani, amit akartak. Őket bántotta, hogy idejöttünk. Ne­kik ez fájt. Pedig nem az övé­ké volt. — Akkor miért fájt? — pró­bálok akadékoskodni. — Azért, hogy mi jöttünk ide. magyarok — De hiszen, őket semmi károsodás nem érte. — Egyszerűen bosszantotta őket, hogy idejöttünk a nya­kukra. Cigány telepeseknek mondtak minket. De aztán be­bizonyosodott, hogy nem va­gyunk cigányok. — Biztos már az sem tet­szett nekik, hogy a magyarok­nak ilyen gyerekük van. — Nem tetszett nekik sem­mi sem. Azóta már megszok­ták. Aztán már összenősültek. Az én fiam is sváb lányt vett el. Még mindig a telepesek sze­mély szerinti kiválasztásánál tartunk. Előzetes feltevés sze­rint (ezt az álláspontot képvi­seli a már többször idézett ta­nulmány) nagyon logikusnak látszik, hogy azokat részesítet­ték előnybe, akiket politikai­lag megbízhatónak tartott a Milyen keveset tudunk Ma már a legendák sem ( Petőfivel valló barátsága csán, legfeljebb néhány szállott irodalmár tartja man, hogy valamikor élt már megyében egy Luby mond nevű úr, aki birt szállást adott és meleg b ságot kötött a költővel. Félreértelmezett úrgyí tünk kései leszármazottai sújtotta; L. Sarolta a kite tést is megjárva szociális honban, L. Margit, a mj néprajztudomány kiemel munkása szerény körűimé között, élt, 91 éves kor halt meg 1976-ban. Luby Zsigmand 1819. á 15-én született Nagy-Aror gi nemesi családból. A náziumot Kassán, jogi t; many alt Pesten végezte. vankovics József, később galmazott hétszemélyes t bíró gondos vezetése alat felügyelet alatt az élénk é gékony fiatalember, aki egyszer megfordult az at ság révén a nagy Kölcsey rencz és Bay György aln házánál is, a jó körben j tanulhatott és csak nemes hetett.”­Miután 1838-ban ügyvéd levelet szerzett, csakhama látjuk a megyegyülésekéi szabadelvű párt soraiban párt jelöltjeinek, Üjfal Miklósnak és Kovács Ágoe nak megválasztása után a több tagja ellen indított ben az ő neve is ott szeri a vádlottak között, azonbf delegált bíróság felmen! Ilostalvy Katalinnal 1845 kötött házasságot. Egészen 1848-ig szellemi képzéssel és gazd álkod, töltötte idejét, érdeklőd kísérte a reformkor mozgaí it, eseményeit. Barátsá; volt a rokon Kölcseyvel, C nyik Károllyal és Petőfi dórral. Utóbhi akkortájt n kig vendégeskedett nagyai fülpösdaróci kúriáján. (K tanulmányt érdemelne ez szak taglalása, most elég gyen csak annyit, hogy I fi 75 verset írt Szatmár me ben, ebből Csekén négyet, nálaitos módon csupán a Petőfi-levél ismert, melye költő L. Zsigmondhoz zett.) 1848-ban főszolgabíróvá lasztatták; mint nemzető) rendszer. S vajon a Hói korszakban politikailag í bízhatónak lehetett-e ta) azokat, akik hozzátartozói zül esetleg többet is kivé tek, olykor nem is távoli r nokat, hanem testvért, só vagy apát, esetleg magul hónapokig, évekig cser felügyelet alatt álltak? Ha nem én magam be; tem volna ezekkel az embe kel, ha nem találtam voln rektori um i tagot, vagy é| elnököt az úgynevezett 1 ■thy-telepesek között, a le gyobb nyugalommal válás nék nemmel a kérdésre. A kiválasztás azon emint láttuk, elsősorban ciális szempontok alapján terít. A „leglényegesebb) minősített politikai szem; tok érvényesítésére a lévé k utatások nem találtak ír adatot. Erre ugyanis nem szükség. A hatalommal összeütközés ezeket az er reket egy életre megféle tette. Szinte azt lehet- monc hogy a kivégzettek hozzá tozói lettek a politikailag kevésbé veszélyesek, ; megszólalni is alig me) — *rt minden pillanatban ; KM .. ................ „Szabolcsi telepes*"

Next

/
Oldalképek
Tartalom