Kelet-Magyarország, 1984. május (44. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-20 / 117. szám
Kelet-Magyarország 1984. május 20. r HÉTFŐ: Parlamenti választások a Fülöp-szigeteken, a belpolitikai feszültség jegyében — A dél-afrikai magatartás miatt kadaréba fullad a lusakai Namlbia-értekezlet — Mitterrand skandináviai körútja. KEDD: Libanonban kiújulnak a harcok, nehézségek a hadsereg átszervezésével kapcsolatban — Beiktatják az új jugoszláv kollektív államfői testületet — Válaszként a NATO-telepítésre további megnövelt távolságú, szovjet hadműveleti-harcászati rakétákat helyeznek el az NDK-ban. SZERDA: Megállapodás Nicaragua és Costa Rica között — A NATO hadügyminiszterek értekezlete, iheves bírálatok a holland kormány ellen — Izraeli katonai akció egy dél-libanoni palesztin tábor ellen. CSÜTÖRTÖK Befejeződik Lázár György bulgáriai látogatása — A mexikói elnök Washingtonban — Kongresszusi kompromisszum az Egyesült Államokban az MX-rakéták ügyében — Sztrájkok az NSZK fémipari üzemeiben. PÉNTEK: Éleződik a Perzsa-öböl körüli válság, az Egyesült Államok katonai beavatkozás lehetőségeit mérlegeli — Essenben katonapolitikai kérdésekről tanácskozik a nyugatnémet szociáldemokraták kongresszusa. SZOMBAT: Kim ír Szén vezetésével úton van Moszkvába a KNDK pártós állami delegációja — Rumsfeld amerikai közel-keleti kü- lönmegblzott lemondása. Á hét három kérdése O Miről tanácskoztak a NATO hadügyminiszterei? Zárt ajtók mögött tanácskoztak a NATO székhelyén az atlanti hatalmak hadügyminiszterei, de gondoskodtak arról, hogy megfelelő mennyiségben hírek szivárogjanak ki a tárgyalt kérdésekről. Megbeszéléseik középpontjában két kérdés állt. Legalábbis ezt engedik sugallni a napvilágra jutott információk. Az Egyesült Államok ismét sürgette szövetségeseit, hogy fordítsanak nagyobb energiát s főként pénzeszközöket a hagyományos fegyverkezésre, vagyis új erőre kapott a Rogers-terv. Szó volt a rakétatelepítésről is, amelynek során a legszélsőségesebb NATO-körök heves kirohanásokkal illették a holland kormányt, mert immár három év óta húzódik döntése a woensdrechti támaszpontra tervezett 48 amerikai robotrepülőgép ügyében. A kritika nyilvános hirdetője Luns, a NATO lelépő főtitkára lett, aki különben 19 éven át volt holland külügyminiszter. „Határozatlansággal és tehetetlenséggel” vádolta a hágai kormányt, „túlságosan engedékenynek” mondva a békemozgalmak iránt. Egykori kollégái és utódai természetesen nagy felháborodással fogadták e kijelentéseket, s határozottan visszautasították. Űjra napirendre került tehát a sokat emlegetett „hollanditisz”, a „holland betegség”, amelynek ragályosságától tartanak a NATO-ban. Ha ugyanis Hollandia megmakacsolná magát (erről egyelőre nincs szó, a holland kormány inkább az időhúzást választotta), az óhatatlanul kihatna Belgiumra is. Közben Dániában kilencedszer szavazták le a kormányt nukleáris fegyverkezési ügyekben, igaz, dán területre nem kerülnek eurora- kéták, s a kormány csak jelképes anyagi hozzájárulást vállalt, de sorozatos parlamenti döntéseknek kétségtelen politikai-erkölcsi jelentősége lehet. A fegyverkezési hajsza fel- pergetése (ami mögött az egyoldalú előnyszerzés ábrándja jelentkezik) az Egyesült Államokban is belpolitikai csatározások tárgya lett. A képviselőház végül is egy kompromisszumosnak tűnő határozatot fogadott el az MX-rakéták ügyében, amely nem elégítette ki a kormány kívánságait, de nem is vetette el a programot. Hasonló ellentmondásosság és felemás állásfoglalás jellemezte a többi fegyverkezési szavazásokat is, végső soron azonban a fegyverkezési versenyt tovább serkentik Washingtonból. O Milyen új fejlemények történtek Közel- ' és Közép-Keleten? Libanonban a héten némileg halványult az optimizmus: a hadsereg kulcskérdésnek tartott újjászervezése akadályozza a nemzeti egységkormány munkáját. Dehát igazából az történt, amire számítani lehetett, a viták és ellentétek most a kormánykeretekben jelentkeznek. Aggasztó hírek_ érkeztek Dél-Libanonból, ahol a Szi- don melletti nagy palesztin menekülttábor, Ain el-Helua ellen Izrael szabályos katonai támadást hajtott végre, számos áldozattal és nagy anyagi kórokkal. A helyzet olyan mértékben kiéleződött, hogy Ku- vait állandó ENSZ-képvise- lője javaslatot tett a Biztonsági Tanács összehívására. Egy másik kérdésben is fontolgatják a tanács esetleges bekapcsolódását. Az Irak és Irán közötti háború eszkalálásának, kiterjesztésének minőségileg új, rendkívül veszélyes elemei jelentkeztek a héten. A harcok nem kímélték azokat az olajvonalakat sem, ahol a világ olajexportjának mintegy fele bonyolódik, s több harmadik országbeli, mindenekelőtt kuvaiti és szaúdi óriás tartályhajót gyújtottak fel a légitámadások. A hat öböl menti arab ország Iránt vádolta a történtekért, Teheránban viszont Irakot igyekeztek felelőssé tenni azért, hogy a háború „nemzetközivé válik”. Irak és Irán háborúja, amely egyik országnak sem állhat érdekében, s eddig hatszázezer halálos és sebesült áldozatot, csaknem kilencven milliárd dolláros költség- számlát követelt, az öbölben történtekkel még magasabb sebességfokozatra kapcsolhat, tovább növelheti a fenyegetéseket. Nem utolsósorban az amerikai katonai beavatkozás lehetőségét, amivel kapcsolatban mind több nyílt utalás hangzik el Washingtonban. A The New York Times értesülése szerint, az Egyesült Államok szívesen biztosítana légifedezetet Ku- vait vagy Szaúd-Arábia olaj- szállító tankereinek, magyarán mind az amerikai gyorshadtest egységei megjelennének az öbölben. Vannak bizonyos jelei a mozgósításnak és csapatmozdulatoknak is. Az érdekeltek egyelőre visszautasították a kéretlen segítőket, az öböl térségében azonban változatlanul renkívül ingatag és robbanásveszélyes a helyzet ... O Mi a jelentősége Nicaragua és Costa Rica megállapodásának? Panamavárosban az újonnan megválasztott panamai elnök s a négyes Contadora-csoport (Panama, Venezuela, Kolumbia és Mexikó) külügyminisztereinek jelenlétében a nicaraguai és a Costa Rica-i diplomácia vezetője aláírta a két ország megállapodását. Ennek lényege és legfontosabb mozzanata, hogy közös testületeket állítanak fel a két ország határán az ösz- szeütközések megelőzésére, a viszony normalizálásának elősegítésére. Az előzmények közismertek: Costa Ricából törtek be Nicaraguába az Eden Pastora vezette Arde ellenforradalmi szervezet emberei. Az volt a céljuk, hogy elfoglalják és huzamosabb ideig megszállva tartsák a viszonylag elszigeA Varsói Szerződéshez és a NATO-hoz tartozó országok nyugállományú tábornokai négynapos tanácskozást tartottak Bécsben arról, hogy lehet megakadályozni a háborút. A megbeszélést a londoni székhelyű Tábornokok a békéért és leszerelésért nevű szervezet kezdeményezte. Magyarországról Sárdy Tibor mérnök, vezérőrnagy, docens (balról az ötödik) vett részt a tanácskozáson. telt helyzetben lévő San Juan del Norte városkát, s ott „ellenkormányt” alakítsanak, amely Hondurastól Guatemalától, más reakciós latinamerikai rendszerektől s végső soron az Egyesült Államoktól katonai segítséget kérne a sandinista kormányzat megbuktatására. A benyomult ellenforradalmárokat egy lendületes ellentámadás visszavetette, tervük meghiúsult. Washington azonban további nyomást gyakorolt Costa Ricára (például közös hadgyakorlat érdekében, noha a kis középamerikai országnak nincs is hadserege), elsősorban Nicaragua bekerítése céljából. A keskeny közép-amerikai földnyelven Nicaraguát északról Honduras, délen Costa Rica határolja, s ha ehhez höz?á- vesszük a tengeri utak elak- násítását, bekövetkezhetett volna a haladó ország szinte fizikai elszigetelése. Ilyen körülmények között nem kis jelentősége van annak. hogy Nicaragua déli szomszédja megállapodást írt alá, s ez a tény megerősítette a mexikói elnöknek éppen a washingtoni kongresz- szusban a héten elhangzott szavainak igazságát: katonai lépések és fenyegetőzések helyett politikai kibontakozást kell keresni a középamerikai válságtérségben. Réti Ervin Csernyuko válaszlevele amerikai tudások felhívására A Szovjetunió ellenez mindenfajta fegyverkezési versenyt A világűr militarizálásának megakadályozásával kapcsolatos szovjet álláspontot fejtette ki Kosztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke amerikai tudósok felhívására adott válaszlevelében. Két amerikai tudós — Richard Garvin és CaH Sagan — a világ országainak vezetőihez intézett felhívásában mélységes aggodalmának adott hangot a kozmikus térség militarizálásából adódó veszélyek miatt. Támogatásukról biztosították a Szovjetuniónak az ENSZ-közgyű- lés legutóbbi ülésszaka elé terjesztett szerződéstervezetét az űrfegyverkezés betiltásáról, és néhány konkrét elképzelésüket is vázolták az ember irányította űrhajók katonai célú felhasználásának korlátozásáról. Válaszában Konsztantyin Csernyenko rendkívül időszerűnek nevezte a két amerikai tudós felhívását a világűr militarizálásának, a fegyverkezési . hajsza újabb fordulójának megakadályozására1. Teljesen érthető az amerikai tudósok aggodalma — írja Csernyenko. A kozmikus térség a tudomány és technika hatalmas vívmányainak jelképévé vált; békés célú felhasználása hasznos mindenkinek. ^ A Szovjetunió határozottan ellenez mindenjajta versengést a fegyverzetek, egyebek között a kozmikus fegyverzetek terén is. Ezzel egyidejűleg meg kell érteni azt is, hogy a kozmikus fenyegetéssel a Szovjetunió kénytelen lesz intézkedéseket tenni saját biztonságának megbízható szavatolására. Illuzórikusak azok az elképzelések, hogy a világűrben megszerezhető a katonai erőfölény. A Szovjetunió ismételten megerősíti — mutat rá válaszában Konsztantyin Csernyenko —, hogy kész maximális erőfeszítéseket tenni a fegyverkezési hajsza világűrre való kiterjesztésének megakadályozásáért. Nem tűr halasztást a műholdelhárító fegyverek betiltásának kérdése sem — hangsúlyozta válaszában Csernyenko. Az ilyen fegyverek kidolgozása még sokkal bizonytalanabbá tenné a helyzetet, növelné a meglepetésszerű támadás veszélyét, aláásná azokat az erőfeszítéseket, amelyek célja az atomfegyverekkel rendelkező államok közötti bizalom szavatolása. — Önök, mint tudós szakemberek mindenki másnál jobban tudják, hogy ez milyen veszélyes lenne. Haladéktalanul lépéseket kell tenni, még mielőtt a világűr mi li tani zálásának folyamata vissizafordíthataltlanná válna. E téren nincs helye a propagandafogásoikinak, az időleges fölény megszerzésére tett lépéseknek. A világűr militarizálásának megakadályozása az egész emberiséget érintő feladat. Határozott döntéseket igényel, s ezeket meg is lehet hozni. A politikusoknak fel kell ismerniük, hogy ezen a területen milyen felelősséget viselnek népeikért, és megfelelő készséget kell tanúsítaniuk a megállapodásra. A Szovjetunió a világűr militairizálásámk megakadályozására olyan szerződés megkötését javasolta, amely megtiltaná katonai erő alkalmazását a kozmikus térségben és onnan kiindulva a Föld ellen. E szerződés értelmében mindenki maradéktalanul lemondana a műholdelhárító fegyverekről, és megsemmisítené a már meglévő ilyen rendszereit. A megállapodás létrejöttének megkönnyítése végett a Szovjetunió egyoldalúan moratóriumot hirdetett a műholdelhárító fegyverek világűrbe telepítésére, és ez mindaddig érvényben marad, amíg más országok is hasonlóan cselekszenek. — Ami az ember vezette és automata űrhajók katonai célú felhasználásának korlátozására vonatkozó szovjet szerződéstervezettel kapcsolatos javaslatainkat illeti, azokat a hivatalos tárgyalások során lehetne áttekinteni — válaszolta Konsztantyin Csernyenko a két amerikai tudósnak, sok sikert kívánva a világűrben folytatott fegyverkezési hajsza megakadályozására irányuló tevékenységükhöz. 10. A szálloda hátsó kijáratát Máté már megnézte. Furcsa hely volt. Többnyire zárva tartották — mesélte az igazgató —, innen vitték el a szemetet, a szennyest, ide hozták a tiszta ruhát. Egyébként csend. Balogh alhadnagy, aki szerette az izgalmakat, sóhajtva vette tudomásul, hogy milyen csendes szolgálatot kap. Ese- ményídúsabb feladatra vágyott. Nos, meg is kapta. Balogh a tyúktolvaj októl került át a gyilkosságiakhoz, nagy ambícióval és sok erővel. Szabadidejében moziba jár, a krimiket különösen szereti. De más a film, és más az élet. S különösen más, ha az ember annyiféle fantáziadús kaland - után szembetalálja magát az igazival. Egyedül egy kapualjban, ahol csak unatkozni lehet. Balogh arra gondolt, félreállították, mint egy felesleges sakkfigurát. Talán most rájött, hogy egy ilyen játszmában senki sem felesleges, sőt... Kicsit sápadt volt Balogh és hősiesen titkolta a remegését. — Higgye el százados elv- (társ ... ha nincs zárva az a kapu ... — Mi történik? Kiszalad? — Dehogyis ... Ami aztán a tört mondatokból kiderült, Balogh valóban csendes sziesztára számított. Ügy okoskodott, hogy őrködése egyike azoknak a felesleges intézkedéseknek, amelyek ilyenkor születnek. Most talán rájött, hogy semmi sem felesleges. Ezt mindenki a maga kárán tanulja meg. Ott ácsorgott a hátsó kijáratnál, hallgatta a szálloda zajait, edénycsörgést, porszívózást, telefoncsörgést. Nézte a régimódi szárnyasajtót, a kopott, rozsdás kilinccsel. Az ajtó üvegkockái közül néhány repedt volt. A résen átnézhetett az udvarra. Öcska folyosót látott, konyhák, szobák ablakait. Már-már ásítozni kezdett, amikor lépteket hallott. Reménykedett, hogy a váltás. De a folyosóról egy ismeretlen fiatalember lépett elé. Egyformán meglepődtek egymástól. — Mit keres iitt? — érdeklődött még szelíden Balogh. A fiatalember nyeglén válaszolt: — Ugyanezt kérdezhetném én is magától. Balogh civilben úolt. A fiatalember igazolványt kért, nem kapott. Ettől meghökkent, de aztán, látszólag nyugodtan közölte, hogy segédportás a szállodában és a házfelügyelőhöz igyekszik. Át kell vennie a Patyolattól érkező fehérneműt. — Most nem — mondta határozottan Balogh, már csak azért is, mert bosszantotta a fiatalember modora. Hogy enyhítsen valamit a szigorán hozzátette: — Nincs nálam a kapukulcs ... A fiatalember belenyúlt a zsebébe, tenyerét odatolta Balogh elé. Két kulcs volt a markában. — Próbáljuk ki — hunyorított cinkosan, s hogy Balogh még mindig tétovázott, rákent egyet a nyomozó ál- lára. Nem volt túl erős ütés, Balogh automatikusan visz- szaütött, bizonytalanul, határozatlanul. Aztán meglátta a kést. Felkapta a szemetestartály tetejét — ösztönös mozdulat volt —, a íiú felé dobta. Filmen nagyon izgalmasnak tűnik egy ilyen jelenet, de ez most több volt annál. Balogh hátrált a kapu felé. Tudta, hogy meg kell állnia. Hogy egy bizonyos pont után nincs tovább. És lehet, hogy ez a férfi a gyilkos. Legalábbis köze van az ügyhöz. Miért menekülne ilyen módon ? Nem ijesztgetésnek tartja kezében a bicskát. Használni fogja, ha muszáj. De lehet akkor is, ha nem nagyon muszáj. Ekkor lépett közbe a szerencse. Valaki a folyosón meghallotta a kőre koppanó tartály hangját. Tormás ért oda a hátsó kapuhoz. Az imént az átjáró -folyosónál már hallotta a hangokat. — Na mi lesz? •— mondta egy ismeretlen férfihang —, nem hiszed el, hogy kimegyek? — Dobja el a kését, vagy kénytelen leszek a fegyveremet használni — mondta kissé iskolásán Balogh. A ■férfi röhögni kezdett. — Na ne izélj, íiú ... Tormás, amikor az idegen mögé ért, még elkapta Balogh kétségbeesett tekintetét. Félelem volt ebben a pillantásban és tehetetlenség. Tormás megveregette a fiatalember hátát. Keskeny váll volt, de izmos — ezt egy másodperc alatt felmérte. A villámgyors félfordulat semmit sem segített. Mire a fiatalember magához tért, már egy kisfiúsán mosolygó, gömbölyű arc nézett le rá. — Nem kellett volna hülyéskedned, Apus — Tormás gyengéden beszélt a fiúhoz, aki nyögött egyet. A fiatalembernek fájt a válla, a háta, a dereka, az orra. S legfőképpen az fájt, hogy itt ül egy szemetestartálynak támaszkodva, s közeledik egy bilincs. (Folytatjuk) 4
