Kelet-Magyarország, 1984. április (44. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-15 / 89. szám

8 Kelet-Magyarország 1984. április 15. Népes mezőnyök Mozgalmas szombat Az olimpiai ötpróba kerékpáro­sok női mezőnyében a győztes: Sajben Katalin. Mozgalmas szombatjuk volt tegnap a nyíregyházi szurko­lóknak. Tíz sportág esemé­nyén lehettek ott, s három országos viadal rajtja is sze­repelhetett programjukban. Kora reggel megkezdődött a teniszezők országos I. osztályú idénynyitó versenye. A férfi egyes 26-os mezőnyéből négy I. osztályú sportolót emeltek ki: Pupics Pétert (BVSC), Sárréti Györgyöt (NYVSSC). Pintér An­talt (Újpesti Dózsa) és Tóth Fe­rencet (Szabó SE). A női II. osz­tályban is „maratoni mezőny” indult, csakúgy mint a férfi II. osztályban. A nőknél az NYVSSC- sek, Bartha Katalin, Bágyi Kin­ga, B. Kovács Judit lettek a ki­emeltek. Az első napon az esé­lyesek biztosan jutottak tovább. A viadal ma 8,00 órától folyta­tódik. ★ A városi stadion játékcsamoká- ban ünnepélyes keretek között nyitották meg a vasutas súlyeme­lők országos bajnokságát. A Ceg­lédi VSE, a DMVSC, a Haladás VSE, a Kisújszállási Egyetértés, a MÁV Nagykanizsai TE, a Szol­noki MÁV, a Budapesti Testvé­riség és a házigazda NYVSSC 100 versenyzőt állított ki. A via­dal ma Ígéri a legszínvonalasabb vetélkedést, a felnőttek 11,00 órá­tól mérik össze tudásúkat. A Bánki Donát Ipari Szakkö­zépiskola Korányi utcai torna­csarnokában országos ifjúsági és serdülő I. osztályú ranglistaver­seny rajtolt. A serdülők közül 124-en, az ifjúságiak közül pedig 144-en küzdenek a helyezésekért. Mindkét korosztály legjobb 31— 31 asztali teniszezője ott van a néjpes mezőnyben! Ma 9,00 órá­tól már az elődöntőket és a dön­tőket láthatják a szurkolók. ★ És szólni kell még az olimpiai ötpróba kerékpáros túrájáról. Szombaton 9,00 órakor 146 férfi és 17 nő vágott a 60, illetve 100 kilométeres távnak — Sóstó- gyógyfürdőről. Az indulók kö­zött ott volt Novák Ferenc, a kerékpárjával világot járó pos­tást aki Debrecenből jött a nyír­egyházi próbára — nosztalgiát érezve a régi Tour de Szabolcs versenyek iránt. Egyébként az indulók mindegyike teljesítette a szintidőt! Dicséretes küzdőszellem Győzelem—három góllal Végre gólöröm! Fecskúnak gratulál Bücs, persze a gólt Horváth szerezte, de az is igaz, hogy Fecskú megzavarta a hátvédet. (Gaál Béla felv.) Kellemetlen előjátékkal kezdő­dött szombaton az NYVSSC—Ha­ladás VSE NB I-es labdarúgó- mérkőzés. Kovács Imre, a hazai­ak vezető edzője érdeklődő kér­désünkre a következőket mond­ta: — Reggel 9,30 órakor kezdőcsa­patot hirdettem, Rabcsákot jelöl­tem a kapuba, ö a közös ebéd utáni sétánál bejelentette: „A rám nehezedő valótlan előítéle­tek miatt egész éjjel nem alud­tam . ..” Ezért megköszönte a bizalmat és közölte: „Nem tudom így elvállalni a játékot. . .” Ezek- után változtatnom kellett: Cse- pecz kapta az egyes számú mezt. Szerencsére mindez nem sok­kolta a csapatot, Csepecz beugor- va is remekül védett, a többiek pedig „kiküzdötték” a győzel­met. NYVSSC—HALADAS VSE 3:0 (1:0) Nyíregyháza, 5000 néző, v.: Ma­kó István (Szilágyi Sándor, Sza­bó Béla). NYVSSC: Csepecz — Cséke, Gáspár, Szikszai, Varga J. — Moldván, Bücs, Czeczelí (Szűcs a 66. percben) — Pólyák (Barta a 70. percben), Fecsku, Csehi. Edző: Kovács Imre. Haladás VSE: Hegedűs — .Hor­váth, Vörös, Pásztor (Dómján, a 74. percben), Preszéller — Mar­ton, Nagy J„ Papp, Topor — Schröter, Dobány (Görög, a 46. percben). Edző: Török Péter. Az első percben Topor a félpá­lyáról indulva 18 méterről lőtt, Csepecz elvetődve szépen védett. A hazaiak érthetően idegesen kezdtek, sok volt az „eladott” labda. Az 5. percben Pólyák át­adását Moldván alig lőtte fölé. Aztán Czeczelí szabadrúgását Csehi fejelte kapura, de Hegedős a helyén volt. A másik kapunál Nagy beadását Dobány nehéz szögből, 8 méterről1 a bail' kapufa mellé rúgta. A 22. percben három egymás utáni hazai szöglet bizonyította a piros-kékek győzelmi erőfeszíté­seit. öt perc múlva Dobány át­adását Pásztor lőtte miél'lé — 14 méterről. Az ellenakciónál Cze- czeli remekül indította Fecskút, de közben a védők kiléptek, így les lett a dologból. Aztán Cséike, majd Bücs és Cséke — zavarták egymást — okozhatott volna me­leg pillanatot a Haladásnak, azonban a védőknek sikerüli szögletre menteni. A sarokrúgás előtt Schröter elrúgta a labdát, sárga lapot kapott érte. A 35. percben jobb oldali akciót köve­tően Bücs adta be a labdát, Fecs­kú elől a menteni akaró Horváth pedig a bal sarokba lőtte, 1:0. öngól! Nem sokkal utána Csehi elvitte a labdát Hegedűs elől, de kikeveredett, beadását pedig mentették. Szünet után többet birtokolta a labdát a Haladás. Az 56. perc­ben Marton lövését védte Cse­pecz. Aztán Nagy forgatta meg Varga Jánost, de szerencsére fö­lé lőtt. A másik kapunál Csehi jutott túl Hegedűsön, de beadása rossz lett. A 62. percben Bücs játszotta tisztára magát, lőtt, Hegedűs bravúrral szögletre mentett. Utá­na Moldván lépett ki a védők kö­zül, de nem vállalta el a növést, beadott, Bücs elől pedig újra szögletre mentettek a védők. Moldván-ibravúr következett, jó szabadrúgását bravúrral ütötte az alapvonalon túlra Hegedűs. Aztán Csehi beadása alig szállt eil a kapu torkában Barta feje fe­lett . . . Űjabb Moldván-szabadrú- gás veszélyeztetett, a nagy lövés ailig ment mellé. A 79. percben Bücs egy felesleges rúgásért ka­pott sárga liapot. Két perc múlva Csepecz ütött szögletre a léc alól egy ívelt lab­dát. A 85. percben Bücs adott re­mek labdái Bariénak, aki kilé­pett a védők közül és nagy nyu­galommal lőtt a hálóba, 2:0. A 89. percben Csehi, Fecsku, majd Moldván volt a labda útja, s az utóbbi beállította a végeredményt, 3:0. A nehéz helyzetben lévő nyír­egyházi labdarúgók görcsösen, Idegesen játszottak ugyan, die így is jobbak, gólratöröbbek tudtak lenni ellenfelüknél, s ezért min­den dicséretet megérdemelnek! A 22. fordulóiban néhány várat­lan eredmény születet*. Az Üjpesl magabiztosain verte a Vasast, a mósgyőr tartja héthónapos hazai vereségsorozatát- (!), a Zalaeger­szeg továbbra is a szorgalmas pontgyűjtők táborába tartozik, a Volán, bár kikapott Győrben, há­rom góllal terhelte meg a baj­nokcsapat hálóját. A Ferencváros újabb vereséget szenvedett, ezút­tal a Honvédtől. Eredmények: DVTK—SZEOL AK 1:2, PMSC— ZTE 1:1, Videoton—Tatabánya 3i:9, Rába ETO—Volán 5:3( Vasas—Új­pesti Dózsa 1:4, Ferencváros—Bp. Honvéd 0:1. a bajnokság Állasa : „Herrera téged akar...!“ Részletek egy nagy sikerű sportkönyvből 1. Bp. Honvéd 22 14 5 3 46-17 33 2. Ü. Dózsa 22 11 9 2 41-22 31 3. Rába ETO 22 10 7 5 51-41 27 4. Videoton 22 11 4 7 33-20 26 5. Tatabánya 22 9 6 7 28-29 24 6. Vasas 22 5 5 <» 29-25 23 7. Pécsi MSC 22 7 9 6 27-26 23 8. SZEOL AK 22 8 6 8 27-30 22 9. Zalaegersz. 22 8 5 9 26-27 21 10. MTK-VM 21 8 5 8 31-35 21 11. Haladás 22 8 4 10 22-31 20 12. Ferencváros 22 6 7 9 34-36 19 13. Csepel 21 6 7 8 25-27 19 14. Volán 22 4 8 10 30-43 16 15. Nyíregyh. 22 5 4 13 22-42 14 16. Diósgyőr 22 2 7 13 15-36 11 Sakk, megyei bajnokeág Ifj. Mihalkó József veretlenül az élen Befejeződött a megyei egyéni sakkbajnokság. Ifjú Mihalkó Jó­zsef, az NYVSSC mesterjelöltje megvédte bajnoki címét, veret­lenül végzett az élen. Ugyancsak veretlen maradt a második he­lyezett Karsai István is, de ő több döntetlent játszott, így másfél ponttal lemaradt. Az el­ső és második helyezett egyéb­ként augusztus 6 és 18 között Budapesten a vidékbajnokság elődöntőjében ülhet asztalhoz. A megyei egyéni sakkbajnok­ság végeredménye: 1. ifjú Mihal­kó József (NYVSSC) 8, 2. Karsai István 6,5, 3. Reményi Tibor (a Száév SE sakkozói) 5,5, 4. Orosz János (Nagykálló) 5, 5. Szilágyi Sándor (Száév) 4,5, 6. Hagymási János (Tiszavasvári) 4,5, 7. ifjú Szabó Szilárd 3,5, 8. Mlinárcsik Mihály (a Száév SE sakkozói) 3, 9. Kuszi Gyula 3, 10. Bodor La­jos (az NYVSSC sakkozói) 1,5 ponttal. A megyei sakkcsapatbajnokság legutóbbi fordulójában kikapott a Záhonyi VSC, így a Tiszavas­vári Lombik lépett a második helyre. A B-osztályban a papír­forma érvényesült. Eredmények: A-OSZTALY: Nagykálló—Nyh Száév SE 2:8, Tiszavasvári—Má­tészalka 6,5:3,5, NYVSSC—Záhony 6,5:3,5, Fehérgyarmat—Nyírbátor 6,5:3,5. A bajnokság állása: 1, Száév SE 16, 2. Tiszavasvári 14, 3. NYVSSC 13, 4. Záhony 12, 5. Mátészalka 6, 6. Nagykálló 6, 7. Fehérgyarmat 3, 8. Nyírbátor 2 ponttal. B-OSZTALY: NYVSSC II—Szá­év II 1,5:6,5, Baktalőrántháza— Üjfehértó 7:1. A bajnokság állá­sa: 1. Száév II 10, 2. Baktaló- rántháza 9, 3. NYVSSC II 7, 4. JÜíehéríó «flBHjlr­• • \ • < H Hetet­Rfagyarország A napokban jelent meg Bocsák Miklós: A császár és utána a sötétség című könyve, mely igen nagy érdeklődést váltott ki az ol­vasók körében. A korábbi években sok ezer szurkolót foglalkoztatott Varga Zoltánnak a mexikói olimpiáról való disszidálása. Erre kapunk most hiteles választ Bocsák Miklós könyvéből^ (Részlet: Egy játékos két kérése c. fejezetből.) Van egy kínos, kellemetlen kérdésem, ami to­vább bonyolítja a szálakat. Óvatosan hozakodom elő vele. — Azt mondod, csak ott, kint, Mexikóban dön­tötted el végleg, hogy külföldön maradsz. Akkor hogyan lehetséges, hogy már 1966-ban többen úgy vélték, disszidálni akarsz, s a feleségedet egészen a mexikói olimpiáig nem is engedték veled egy Időben külföldre? Vigyázni Vargára! Állja a tekintetemet. — Ennek is hosszú története van! Soltinak, a menedzsernek a nevét biztosan ismered, ő vásá­rolta össze annak idején az Internazlonale nagy­csapatát, s amikor 1965-ben Torinóban jártunk, már megkeresett. Azt mondta, az én játékomért Olaszországban bolondulnának az emberek, hagy­jam ott a Fradit, menjek vele. Csábító volt az ajánlata, de nem mentem, akkor még voltak ben­nem illúziók a Fradi Iránt, akkor még nem.fajult el végképp az Albert-hisztéria. 1966-ban, az angliai világbajnokságon ismét találkoztam Soltival. „Pa­kolj, menjünk! — mondta. — Minden el van in­tézve, Herrera, az edző téged akar, ilyen lehető­séget nem hagyhatsz ki!” Eszem ágában sem volt vele menni, hiszen 1966. május 20-án, nem sokkal a kiutazás előtt házasodtam. De Solti szavai szé­dítettek is, ezt nem tagadom .. . — Hogy nemcsak a légkör, nemcsak Albert kész­tetett távozásra? Annyira nyeretlen kétéves azért nem voltam, hogy a sérelem csak úgy belehaj­szoljon a vakvilágba. Körülnéztem, tájékozódtam, kíváncsi voltam, hogy ha végleg kenyértörésre kerül a sor, hová mehetek, van-e számomra hely és milyen hely az. Nem viselkedtem túl okosan, az biztos ... — Hogy mennyire nem viselkedtél okosan, azt bizonyítja: akkoriban az illetékesek talán előbb tudtak a te megkörnyékezésedről, mint te ma­gad. Igaz, hogy csak huszonegy éves voltál, de ahogy ma mondanák, alaposan bementéi a cső­be.. . Maga elé mered. — Ez, sajnos, így igaz. Később én is megtudtam, mi is volt a háttérben. Az apósom összeköttetései révén eljutott a fülembe, hogy a válogatott ké­sőbb valamiféle bankettfélét rendezett és ezen ott volt Solti Is, az az ember, aki előtte engem csá­bítgatott. Itt aztán hangosan magyarázni kezdte, hogy „vigyázni kellene a Vargára, mert le akar lépni!” Talán volt valami, amihez fontosabb ér­deke fűzte, mint az én megszerzésemhez . . . Ke­mény lecke volt számomra! Évekkel később — gondolom — ezek a tapasz­talatok hasznára válhattak volna. Nem váltak. De nem akaróik előreszaladni az időben. Hazaérkezett, itthon, a televízión nézte a VB fináléját. Megkörnyékezésének hire elterjedt, de nem lett belőle ügy, olyannyira nem, hogy tulajdonképpen ezután bérelte ki helyét a magyar válogatottban. Eurőpa-bajnokság következett, szükség volt rá, a vétkek feledésbe merültek, 1966. szeptember 7-én már újra útlevelet kapott, játszhatott Hollandia ellen, a közvélemény semmiről nem értesült. Eb­ből akár azt a következtetést Is levonhatta, hogy neki, a huszonegy esztendős csillagnak is sok mindent elnéznek, lehet, hogy lényegesen többet, mint egy átlagembernek. . . Rotterdamból már rendben hazaérkezett, s mert játékával sem oko­zott csalódást, két hét múlva a dánok, majd a franciák ellen is szerepelhetett. Ha a helyét nem Is sikerült végleg megtalálni a nemzeti tizenegyben, az már nyilvánvalóvá vált: a csapat nem képzelhető el nélküle. „Csúnyán maradtam kint..." Nem a szakvezetés, ő játszotta ki magát belőle. Végleg. Megtöri a hosszú csendet. — Valamit még ezzel kapcsolatban elmondanék. Engem sem akkor, amikor Soltival tárgyaltam, sem később, amikor valóban kint maradtam, nem az tüzelt, hogy Magyarországot otthagyjam. — Hanem? — Hogy változtassak! Egyszerűen az, hogy vál­toztassak addigi életemen! Azt mondod, én csú­nyán maradtam kint, olimpiai eskü után, az olim­pia megkezdése előtt... De én ezt másként nem csinálhattam! Az a Solti-ügy nem múlt el egészen nyomtalanul. Akkor még egyébként is más idők voltak, házaspárok ritkábban kaptak együtt útle­velet, az én feleségem velem egy időben még ke­vésbé kaphatott volna. És akkor 1968 őszén mégis csak sikerült egy turistaútra bekerülnie, egy Nyu- gat-Németországba, Belgiumba, Hollandiába veze­tő körutazásra. Persze, hogy ott volt a gondola­tainkban: ezt az alkalmat ki kell használnunk, mert később ilyen alkalom nem jöhet. A felesé­gem akkor már állapotos volt Katival, tudtam, hogy Hollandiában hol száll meg, Mexikóban min­den pénzemet a telefonra költöttem... — A végső döntést ezek a beszélgetések hozták meg. Én a feleségem nélkül semmiképpen nem maradtam volna kint! De ő először, az első be­szélgetésünkkor azt mondta a telefonban: „Zoli, nem akarok kint maradni, hazamegyek.” sírt, zo­kogott. Én mondtam ki a döntő szót, egy újabb, átvirrasztott, átrágódott éjszaka után. — Ne haragudj, hogy újra felidézem, nem olcsó h^gJg^gjjjekem^evés^Iolog^jetónti^^annji^ az életemben, mint hogy tizenegy éves korom óta fradista voltam és én tudtam, hogy az átigazolást a szurkolók nem nyelik le, ahogyan korábban Mátrainak, később Szűcsnek, Páncsicsnak sem nyelték le, naponta a legkülönfélébb Inzultusok­nak voltak kitéve. Szűcsnek fordítva rakták az indexét a szerelők a kocsijába, később kiszúrták a gumiját... Amikor a döntő szót kimondtam, az járt a fe­jemben: piros-fehér mezben, Honvéd-játékosként kell odahaza kifutnom a pályára, és azok akik addig szerettek, miket fognak kiabálni rám, mert nem tudták, nem tudhatják meg, mi volt a távo­zásom oka . .. Szóval, azt mondtam a feleségem­nek: több ilyen lehetőségünk már nem lesz az életben. Maradnunk kell! . . . — Gondolod, hogy a szurkolók, a Fradi-najon- gók ezek után szebb képet őriznék rólad emléke­zetű kbem? — így legalább nem kellett találkoznom ve­lük azóta, nem voltam kitéve annak, hogy a pá­lyán átkozzanak. .. — Szóval ahogy manidod, akkor ott végleg el­döntötted1, hogy kint maradsz... Az újabb banánhéj... — Nem volt könnyű, hidd el. Nekem akkor egy kabát volt a kezemben és az égvilágon semmi más, ezt úgy értsd, hogy még papír, útlevél sem, az útlevelek a csapatvezetőnél voltak, nem kér­hettem vissza azzal, hogy ott akarom hagyni a csapatot, az országot... És nem volt egy árva centem sem, azt a kétszáz dollárt, amit költő­pénzre kaptam, telefonra költöttem. Kockáztat­nom kellett! — Egy játékostársamat be kéllett avatni a do­logba ! Raj ta múlt minden: ha ő ezt akikor a ve­zetőknek elmondja, lehetetlen lett volna elmen- mem. És ez a játékostársam segített: odaadta az összes pénzét. . ., ebből vettem Guadailajarából Mexikóba repülőjegyet, amivel még korántsem voltam kisegítve. Hiszen Mexikóból úgy kellett eljutnom Európába, hogy nem volt papírom és újra elfogyott a pénzem. És köziben keresett a mexikói rendőrség, a lapok már az én ügyem­mel voltak tele, az olimpiára való tekintettel a mexikóiak mindent elkövettek, hogy előkerítse- nek. Egy kint élő magyar családnál bújtam meg . — Közben azt tanácsoltam a feleségemnek, hogy Nagy Antallal, a Honvéd korábban disszi­dált játékosával vegye fél a kapcsolatot. Nagy kereste meg a Standard Liege elnökét, elmondta, milyen helyzetben vagyok, és hogy mit érnék a csapatnak, ha az elnök elintézné, hogy odautaz­hassak. — Ez az elnök intézte el', hogy a mexikói bel­ga követségen mint menekült, ideiglenes papí­rokat 'kaphassak. De a rendőrség változatlanul keresett. Emlékszem, délben indult volna a gé­pem, már bent voltam a tranzitban, de valami történt, nem adtak engedélyt a beszállásra, öt órát késett az indulás. Es közben a rendőrök el­lenőrizték valamennyi utaslistát. Ma sem tudom, hogyan nem vették észre, hogy ott vagyok, le­tagadták talán, vagy rosszul volt feltüntetve a nevem, ki tudja. Ez volt a második banánhéj, amelyen elcsúzhattam volna. — Itt hadd vessem közbe: tizenöt év után sem tudom letagadni, hogy magyar vagyok, meg­őriztem a magyar állampolgárságomat is, kettős állampolgárságom van 1978 óta: magyar és nyu­gatnémet. Engem otthon elítéltek, elítélt a bíró­ság, elitéit a közvélemény, amit egyrészről meg is értek, másrészről viszont el kell mondanom, hogy nekem nem az a bűnöm, hogy kint ma­radtam, hanem az, hogy ezeken' a banánhéjakon nem csúsztam el, hogy nem tudtak hazavinni, és hogy később volt erőm a legnehezebb napokban is arra, hogy ne könyörögjem vissza magam. — Mert annyian leléptek, bocsássák meg, de tu­dom, hogy Faházi is lelépett, Szőke Pista is lelé­pett, de mert odakint nem találták meg a helyü­ket, mert megijedtek attól, hogy keményen me­lózni kell, hát visszamentek, és nem esett külö­nösebb bántódásuk. Ha az ő nevüket hallod vala­hol, hát nem teszi hozzá senki sem, hogy csúnya disszidensek. Nekem a legnagyobb bűnöm ezek szerint az, hogy elhatároztam: nem Ijedek meg, ha törik, ha szakad, de bebizonyítom, hogy egy más világban is, ahol nincsenek Albertek, nincse­nek Albertimádók, megállóm a helyem . . . Padlón feküdve.. — Ne haragudj, hogy közbevágok, de azt már tisztáztuk: te nem úgy maradtál kint, mint má­sok, és ez akkor is tény, ha te elmagyarázod: számodra csak így sikerült a feleségeddel egy idő­ben elhagyni az országot. — Bennem akkor a bizonyítani vágyás dolgo­zott, én odahaza előtte egyszer már odáig jutot­tam, hogy elhatároztam: ha nem tudok változtat­ni a helyzeteimen, abbahagyom a futballt, pedig számomra a foci jelentett mindent... És egy bor­zasztó kemény életet választottam, még sokkal keményebbre sikeredett, mint gondoltam, rettene­tesen nehéz napjaink is voltak, ott álltunk ketten és egy születendő gyerekkel a nagyvilágban és tudtuk: ha nem látszhatom többé, akkor az elő­legezett bizalomnak, szeretetnek vége, ez egy más világ, itt valamit csak valamiért adnak, tehetetlen keserűségünkben gyilkoltuk egymást, hiszen ki­nek panaszkodhattunk volna. — Ugyanezt tettük később, amikor a Bumdesliga- botrányt követő első ítélet megint csak véget vet­ni látszott a pályafutásomnak, de akkor is, a pad­lón feküdve is elhatároztam': nem adom fel soha, soha . . . Nem adom meg a lehetőséget, hogy oda­haza kiröhögjenek, hogy megszégyenülten haza- kullogva kitegyem magam annak, hogy a lábát bárki belém törölje abban a klubban, ámít ma is szeretek ... Ennyi elég, egyelőre .. . Ebben a témában úgysem érthetjük meg egy­mást. Vargának lehet, hogy oka volt a sértődésre — de a disszidálásra, az olimpiai eskü megszegésére még a körülmények sem késztethették. A sértődés és ez a távozás össze nem keverhető, külön két doloij. Az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottsága és a megyei tanács napilapja Főszerkesztő: Kopka János Szerkesztőség: Nyíregyháza, Zrínyi Ilona utca 3—5. Telefonszámok: központ (42) 11-277. Főszerkesztő: 11-218. Sportrovat: 10-329 Telexszám: (73) 344. Postacím: Nyíregyháza, Pf. 47, 4401. Mátészalkai flőkszerkesztőség: Kölcsey u. 2. Telefon: 612. Telex: (73) 495. Kiadja a Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat, Nyíregyháza, Zrínyi Hona u. 3—5. Telefon hirdetésügyben: (42) 10-150. Igazgató, főkönyvelő: 10-003. Postacím: Nyíregyháza, Pf. 25. 4401. Felelős kiadó: Mádi Lajos Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesí­tőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 34 forint, negyedévre 102 forint, egy évre egyéni elő­fizetőknek 400, közületi előfizetőknek 408 forint. Kérés nélkül küldött kéziratokat nem őrztink meg és nem adunk vissza. Készül a Nyírségi Nyomdában, Nyíregyháza, Árok u. 15. Felelős vezető: Jáger Zoltán INDEXSZÁM: 25 059 HU ISSN 0133—2058

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom