Kelet-Magyarország, 1984. április (44. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-21 / 94. szám

1984. április 21. félén BUDÁRÓL, HOGY TYÁS MAGYAR KI- 2N BÉCSÚJHELYEN orona . visszaszerzése átyás történetírójáé, a szó: „Kitűnt e fér- ii István) kiváló tehet- / n tárgyaláson, ame- •vin Mátyás és a Ren- 1 ncsára a magyar szent » III. Frigyestől vissza-1 ak közül Vitéz János í üspök játszotta a leg- ■ b szerepet, aki már •; tárgyalt a korona Frigyessel. Ismét Bon- : ízó. „A követek mint- : ímezer lovast vittek al, hogy méltóképpen laza a koronát... Mi- i izeledtek a városhoz ■ lelyhez), meglátta őket I a császár, és .. . meg- • • úgy gondolta, nem ; ez, hanem ellenséges | Végül azt kivárnia, | tszáz lovas élén csak j János menjen be a, aki hosszú tárgyalás jj idta a pénzt és kihozta ‘ elyről a magyar koro­Bonfinitől tudjuk, átyás király Marcust, | püspököt küldte Ró- í logy egyebek mellett l nazza a pápánál Várdai i; rzámára a bíborosi sü- | lem tudjuk pontosan, £ évben avatta a pápa | kká. dai család legmagasabb l got elnyert tagja a ? ban őrzött felosztási I szerint — melyet Bél | idéz — „1471, júniusa | iáit meg. Ács Zoltán I Bél Mátyás A magyar művelődéstörténet fontos jubileumát ünnepeltük: 300 évvel ezelőtt, 1684-ben Szü­letett Bél Mátyás, a hazai fel­világosodás úttörő nemzedé­kének kiemelkedő személyisé­ge, aki széles körű tudományos és pedagógiai munkásságával jelentős hatást gyakorolt a XVIII. századi Magyarország szellemi fejlődésére. Mit tett? Teremtett? Vala­mennyiünknek — a minden korabeli hungarusnak — mit adott? Amit véghezvitt encik­lopédikus teljesítmény, mert — többek között — kiadta tör­téneti kútfőink első gyűjtemé­nyét, foglalkozott az Anony- mus-kérdéssel, a rovásírással, a finn—ugor nyelvrokonság­gal; tankönyveket írt, tanter­veket állít össze, bevezeti a ter­mészettudományos ismeretek oktatását, rendszeresítette a tanári értekezleteket, kötele-, zővé tette a tanulmányi nap­ló-vezetését; Nova Posoniensia címmel kiadja az első rendsze­res és időszakos hazai hetila­pot. Bél Mátyás tudományos ér­tékű művei közül talán a leg­jelentősebb a „Notitia Hungá­riáé novae historicogeogra- phia” (Az újkori Magyarország történeti-földrajzi ismertetés), amelyből öt kötet jelent meg Bécsben 1735 és 1742 között 10 megye leírásával. A javarészt kéziratban maradt munka ér­dekessége, hogy adatait az or­szág tudóstársadalmának tel­jes mozgósításával szedte ösz- sze; tanítványait, barátait kér­te meg, hogy írják le számára lakóhelyük jellemző vonásait. Bél a teljességre törekedett: a Egy este >ózsa Györggyel lis 11. szerda, a hét har- napja. Zaklatott nap, a at még messze, zajlik a irgalom, aztán este hat- telen minden elcsende- :inte kiürülnek az utcák, íődött a Magyarország— -ia olimpiai selejtező zés. A szombat még i, de a XX. század vége özei. Lent egy földrész a íyők előtt ül, fent a Szal- felkészül a visszatérésre. Ez a halál — ahogy lá- — A halálnak halála” el Dózsa Gergely a szín- , mire György felcsattan: 2 ha én közben Szendrőt szerzem!" almas hang, hatalmas it. A háttérben gúlákba kiegyenesített kaszák, Sinkovits Imre: Dózsa ;y. előadás után, az öltöző- történelemről beszélge- Mit jelent nekünk ma Gyula Dózsa drámája, í „üzenetet” küld felénk, ezt a divatos kifejezést áljuk. ingem nem érint meg ez hogy üzenet — mondja vits Imre, aki még min- ózsa György, indulata- s gesztusaiban is. — m a régi jó mondanivaló- i költők mindig, minden n azért írtak, mert mon- ikartak valamit a nép- illyés több mint 20 évvel ezelőtt írta-ezt a drámát. So­kan megkérdezték: van-e en­nek a műnek ma olyan közöl­ni valója, amitől annak idején felizzott? Azt mondtam erre, hogy van és mindig is lesz. Része annak az ívnek, annak a történelmi pannónak, mely­nek tiszta szándéka, hogy tör­ténelmi tudatra ébressze az embereket. Időtévesztő korban élünk. Mindig arról beszélünk, ami lesz, soha sem arról, ami volt, vagy van. Márpedig ezek nélkül a „lesz” is érthetetlen. Németh László mondta, hogy el kell végeznünk végre a „nagy nyilvános önvizsgála­tot”. Többek között Dózsát is .meg kell értenünk, hogy meg­érhessük a XXI. századot. — A Nemzeti Színházban is történelmi drámát játszott, amikor rá kellett szólnia a fi­atalokra. Sokat beszélget­tünk erről annak idején ... — Az ember mindig sajnál­ja, ha a körülmények ellene játszanak, de bennem már nincs indulat. Nem ők tehet­nek róla. Akik cigarettáznak a színház nézőterén, tulajdon­képpen áldozatok, s értük mindannyian felelősök va­gyunk. Hát mire neveljük őket? Könnyű szórakozásra, felelőtlenségre? Meg kell néz­ni, mit játszanak a színházak. Sajnálom őket — és magun­kat. Értékek mennek veszen­dőbe? Igen. Ez is történelem. Csak az a baj, hogy vesztett értékeinket se kapkodva kelle­ne visszahozni. Előkészítetlenül hebehurgyán. Nem tudom mit kellene tenni, de egy biztos: a legrosszabb, ha nem beszélünk róla. A költészet napja van. Mire gondol ma Sinkovits Imre, az egyik legszebben beszélő ma­gyar színész? — Bartókra. Illyés Gyula Bartókjára. Ezt a verset szere­tem a legjobban. „ ... Hogy mégis — mégis! — okunk van /remélni s élni / S jogunk van / — hisz halandók s életadók vagyunk / mindazzal szembe­nézni / mit elkerülni úgyse tudhatunk. / Mert növeli ki el­födi a bajt. / Lehetett, de már nem lehet / hogy befogott fül­lel és eltakart / szemmel tart­sanak, ha pusztít a förgeteg / s majd szidjanak: nem segítet­tetek.” ★ Ami pedig a szép beszédet illeti: szépen magyarul beszél­ni, ez is történelem. Hasz­nálni, óvni a nyelvet, s ismerni a sorsot, mely mindőnk sorsa Istvántól, Dózsa Györgyön, s Gergelyen át a máig. Ez a dol­gunk. Mert csak így tanulhatjuk meg — ahogy Dózsa mondja, — „a szabadság jó használásá­nak virtusát.” Mester Attila ■ ■Csi | Idl ■ TE d B B megjelent kötetekben várme­gyék földrajzi, természeti, gaz­dasági, régészeti, néprajzi stb. sokoldalú leírását adja, s így műve forrásértékű a mai hon­ismereti kutatásokban. A kö­vetkező sorokban felidézzük e táj régi állapotának helyzetét' a Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás I—II. című tanulmánykötet segítségével. Bél Mátyás leírásából — a kitűnő fordítás Balogh István műve — kitűnik, hogy az ő korában „A tájék kellemes és mértékletes síkság, de a folyók gyakori áradásai után, főleg a Tisza felé eső részein mocsa­rak maradnak vissza ... a föld az egész megyében nem egyfor­ma természetű és termékeny­sége sem azonos ... némely ré­sze száraz, terjedelmes mező­ség, amely a legkülönbözőbb veteményekkel és gazdag lege­lőkkel ékes”. A szerző megyénk földjét dohányban, rozsban és gyü­mölcsben termékeny területnek tartja. Gyümölcsben való bő­ségét és annak olcsóságát ab­ból is megítélhetni, hogy a tél közepén, amikor a gyü­mölcs már ritka, egy szekérde­rék válogatott alma 40, vagy 50 pénzbe — így hívják a bi­rodalmi garast — kerül. Itt olyan almavermeket szoktak készíteni, mint másutt sehol” — állapítja meg Bél Mátyás. Az itteni dinnye minden má­sutt termettel felülmúlja édes­ségével, ízével, szagával. Bél Mátyás ír a háziállatok­ról is megállapítva: „Minél tá­gasabb a legelőmezők, annál nagyobb nyájakat lehet látni szerteszét... a baromtartásra az egész megye alkalmas... a juhoknak ez a táj nem ked­vez ... A sertésből más-más fajtát tartanak. A Tisza mel- lékiek és halban bő mocsarak mellett lakók hallal és hullott gyümölccsel hizlalják”. Szabolcs megye 250 évvel ezelőtti vadállományáról a kö­vetkezők olvashatók: „Szarvas és vaddisznó ritkábban látha­tó ... A farkasok faja szerte­szét csatangol és a csordákban néha nagy kárt tesz. Erdei fő­leg vízimadarak a nádasokban csodálatos bőséggel tenyész­nek ...” A leírásból kitűnik, hogy a megye állandó határát alkotó Tisza egész szakaszán nincsen híd, helyenként csak rév s gázlókon lehet átkelni a folyón. A tudós szerző a nép szoká­sáról megemlíti, hogy „az ősi erkölcsökhöz ragaszkodnak, az atyai szokásokat és életmódot nem hagyják el... A feleséget amíg fiatal és takaros szépen járatják. Amennyire saját fe­leségüket óvják, olyannyira tiszteletben tartják a másét.” Ugyanekkor leszögezi, hogy az idetelepített ruthének „lakóhe­lyüket tetszésük szerint változ- tatgatják, ide-oda vándorol­nak ...” A leírás szerint a vármegye akkor négy járásra oszlott, a kisvárdai, a bátori, a dadai és a nádudvari járásra. Ezekben 134 település volt található. A falvak nagysága és egymáshoz való aránya nagyon eltért a mai állapottól. Számos mai népes község neve az időben csupán kis települést, esetleg xotitía H \ VG AK ! \? NOVAE HISTORICO GEOGRAPHIC* Dl VBA IS PARTES QVAIVOR, * ; - Hl. < br, ItHONIt . Afato, O**, W"*1; y—' >z. 4 Fik tora. Atomi»» to»«. M íxntCAV JjjÉr om. HVCYK»** OE»DKMTVK.-*r** c05fj SACRATISSIMIS AVSPIC»*S^| ( AKOLI VL CAÍAAHI £T RBGIS INDVLOENTIS?1** Főművének címoldala pusztát jelentett. Ilyennek en líti a leírás Rakamazt, Es, lárt, Bélieket, Kállósemjént i Kislétát. A falvak leírásán megemlíti, hogy Gyüre folyói nyíló almáskertei által híre Jéke csak nemesek által lakó hely, Ibrányt a mocsarak úf. körül veszik, hogy máskér t mint vizen meg sem közelíthe­tő, Üjfehértó mocsarak kö : fekszik, ezek közül az egy: mint sziksós nevezetes, enne t vizét a szappanosok faggyúv 1 összetörve párlúg készítésérö haszonnal alkalmazzák, Vei- csellő a megye legterméke­nyebb földjével dicsekszik, Nyíregyháza a megye legna­gyobb határú és kiváló termé- kenységű helye, amelyeket az itt lakó ruthének úgy-ahogy művelnek. A megyéjére büszke lokál- patrióta mivel zárhatná szeb­ben Bél Mátyásnak Szabolcs­ról szóló érdekes ismertetését, mint amit ő írt: „a gyümölcs- oltó isten almával ékes koszo­rújával itt rakta le áldását.” Orosz Szilárd Krucsay János személye mind megyei vonatkozásban, mind pedig a színházi világ­ban előtérbe került Balázs József: „A bátori advent” című történelmi játékának nagy sikere óta. Eddig úgy tűnt, hogy Kelemen Didák, ekkor már miskolci rendház- főnök által 1741. július 13-án a nyírbátori klastrom udva­rán elmondott „Rettenetes utolsó szempillantás” című szentbeszéde volt Nádfőy Krucsay János halotti bú­csúztatója. A gyászbeszédet még ugyanezen évben Kas­sán az egyházi Akadémia nyomdájában megjelentet­ték. A közelmúltban a debrece­ni antikváriumban vásárol­tam azt a halotti beszédet, amelyet ugyancsak 1741. jú­lius 13-án azonban már a templomban, Krucsay János ravatalánál, közvetlenül az oltára előtt mondott Pater Bocsó Mátyás leveleki plé­bános. Ezt a beszédet 1742- ben nyomtatták ki Kassán, a katolikus egyház nyomdájá­ban. Bocsó Mátyás leveleki plé­bános gyászbeszéde (11 ol­dalnyi) magas színvonalú, s a latin idézetek ellenére is köz­érthető, mert mindent ízes magyar nyelven is elmondott. Erre szükség is volt, mert a nagyszabású temetési szertar­tás hallgatósága vegyes volt: felső, közép és főleg alsó renden lévő emberekből ál- .latt. A terjedelmes gyászbeszéd számos példát hozott fel Krucsay János „istenes csele- kedetibül”, ekként: „ezen templomban amaz fal mellett lévő, ugyan Krisz­tus Urunk keserves kénszen- vedésit magában ábrázoló gyönyörűséges oltárt istenes költségével építtette. Mellyel bővségesen megmutatta az ő Istenéhez és szerelmes Meg­váltójához való igaz hitét, s hitével megegyező szeretetét. Másodszor előhozhatnám a thasi udvarában lévő kápol­nát, melyet ennek előtte há­rom esztendőkkel a Boldogsá- gos Szűz Mária tiszteletére újonnan egész fundamen­tumból építtetett...” Megpróbálta az Isten Kru­csay Jánost „midőn a boldo­gult úrra különb-különb féle változásokat, ájultató bágya- dozásokat s keserves fájdal­makat, mint annyi sanyarú- ságokkal teljes poharakat reá köszönt”. Ezt a templomot azért csinosítgatta, építgette, hogy halála után „méltó szállása lehessen.” Ide temet­ték el 1758-ban Krucsay le­ányát is: Juliannát (Zoltán Pálnét). Sajnos éppen e krip­tában felnyomuló talajvíz pusztítása kényszerítette 1775-ben Szobek atya ház­főnököt az eredetileg a szent­et z ÚR HÁZÁN jelentetett MENYEI DICSŐSÉG, Mellet A’ Néhai Tekintetes,'Nemzet«, és Vitézló NAD-FÚY KRUCSAI JÁNOS ÚR Tifzán-túl való Tekintet« DifhiBualis Tábla érdemes Fó ASSESSOR A, Illeti Tórrénye Izérent való ió Élete, •| jelet clekkeüeti álul* midőn mtgiaűc útőkóftévt tett volna, Akkor jh említet Rclioeúlt Ur tiJuefs^et Temetőidnek ntmtrí sHéimétc>fiÁi*zdl Npt'BÁtorhm,* T.PP. Mmar a A rjAlúk tfiindStm, 5v J.kji Hr-Auit tfiH ,<pUm Őri Hélféifi Mil rvvUfutuUt» in PrcJiUUl P. BÓCSO MÁTYÁS Leveleki Plébános. Bocsó Mátyás 1742-i kiadása beszédének ély evangéliumi oldalán álló oltár szétszedetésére és áttele­pítésére: a mai helyére, a templomhajó északi falára. (Rákos Balázs Raymund va­tikáni magyar gyóntató pap „Ugye atyafiak?! című köny­ve, Róma, 1975, 401. oldal). Bocsó Mátyás plébános minden bizonnyal minorita atya volt, mert abban az idő­ben e tisztet Leveleken a ferences rend látta el (Dr. Puskás Miklós nyug. esperes, Nyírtét szíves levélbeli köz­lése). Dr. Fazekas Árpád

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom