Kelet-Magyarország, 1984. április (44. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-12 / 86. szám

1984. április 12. 3 Közoktatásunk a számok tükrében A SZABOLCS-SZATMÁR­BAN érvényesülő sajátossá­gok — az élveszületések ma­gas száma, ebből adódóan a kedvezőtlen ellátottság, vala­mint a népesség alacsony is­kolázottsági szintje — az ok­tatáspolitikai határozatban foglaltak mellett, itt tovább növelték a feladatokat. Az elmúlt időszakban végrehaj­tott nagyarányú fejlesztések eredményeként ugyan jelen­tős az előrehaladás és a kö­zeledés az országoshoz, azon­ban a megye egyes területei között jelentősek a különbsé­gek. A népesedéspolitikai hatá­rozat (1973) után született nagy létszámú korosztályok már az V. ötéves tervidőszak kezdetétől szükségessé tették az óvodai ellátás fejlesztését. A férőhelyek száma folyama­tosan emelkedett, 1983-ban 24,5 ezer állt rendelkezésre, a szükséghelyek aránya pedig jelentősen csökkent. A fej­lesztések ellenére a városok­ban gyakori a zsúfoltság. Az óvodás korú gyermekek 1980-ban voltak a legtöbben, azóta számuk folyamatosan csökken, 80 százalékuk veszi igénybe az óvodai ellátást. Az óvodai csoportok száma nö­vekvő, viszont egy óvónőre évről évre kevesebb gyermek jut, így a foglalkozások job­ban betöltik szerepüket, mint korábban. A személyi feltéte­lek javulása teremtette meg a lehetőségét annak is, hogy bevezethették az új óvodai nevelési programot, ami hoz­zájárult az iskola-előkészítés hatékonyságának javításához. A megyében 1983-ban az el­ső osztályosok 88 százaléka járt óvodába; ha az iskola­előkészítőn részt vevőket is figyelembe vesszük, akkor ez az arány 91 százalék. az Altalanos iskolai ELLÁTÁS fejlesztése a VI. ötéves terv időszakában a megyében is a kiemelt fel­adatok közé került, mivel a nagy létszámú korosztályok közül a legnépesebb az 1981/ 82-es tanévben iratkozott be az első osztályba. Ezeknek a korosztályoknak a fogadására korábban megkezdődött a fel­készülés, új iskolák épültek, a meglévőket korszerűsítet­ték, folytatódott az iskolák körzetesítése és a kis létszá­múak fokozatos megszünteté­se, elsősorban a külterülete­ken, valamint a kisebb tele­püléseken. Az itt lakó gyerekek szá­mára hozták létre az általá­nos iskolai diákotthonokat. Akik ezt nem veszik igény­be, azok többnyire a menet- rendszerű autóbusszal köze­líthetik meg az iskolát. Ezek­nek a száma az 1983/84-es tanévben meghaladta az öt­ezret. A megye 270 iskolájá­ban több mint 83 ezer általá­nos iskolás tanul, szinte va­lamennyien szakrendszerű ok­tatásban részesülnek, felső ta­gozatban. Közülük egyre többen ta­nulnak tovább, a 8. osztályo­sok 94 százaléka jelentkezett az 1982/83-as tanévben kö­zépfokú oktatási intézmény­be. A tárgyi feltételek javu­lását mutatja, hogy a válta­kozva használt osztálytermek aránya jelentősen csökkent, bár a tanulócsoportok száma emelkedik. A pedagógusellátás javulá­sában nagy szerepe van a tanárképző főiskolának. A pedagógusok száma számot­tevően emelkedett, közülük egyre kevesebb a képesítés nélküli. Mindezek eredmé­nyeként bővült a szaktanárok által leadott órák aránya, bár az ellátottság szakonként és területenként eltérő, he­lyenként — főleg a készség- tárgyakból, illetve a kisebb településeken, külterületeken — előfordul pedagógushi­ány. Gondot okoz a testnevelési órák esetében a tornaterem hiánya is, összesen a megyé­ben 68 tornaterem és 107 tor­naszoba áll rendelkezésre. Eközben nagymértékben emelkedett a napközis ellátás iránti igény, jelenleg 34,3 ezer tanuló veszi igénybe, na­gyobb részük alsó tagozatos. a megye középisko­laiban az 1983/84-es tan­évben mintegy 11,5 ezren ta­nultak, közülük növekvő a szakközépiskolákba járók aránya, ami a megyében is a szakirányú oktatás felé va­ló eltolódást jelzi. Az okta­táspolitikai határozatban sze­repel a meglévő oktatási cé­lú állóeszköz-állomány fel­újítása és korszerűsítése. En­nek keretében került sor 1983-ban a középfokú intéz­mények számítástechnikai eszközökkel történő felszere­lésére, amelynek során vala­mennyi iskolát ellátták isko­laszámítógépekkel . A program célja megis­mertetni a tanulókat ezzel az eszközzel, a használatával és alkalmazási lehetőségeivel. Jelenleg főleg szakköri fog­lalkozásokon használják, de az 1986/87-es tanévtől a fa­kultatív oktatás keretein be­lül általánossá kell tenni a számítógép alkalmazását. A szakmunkásképzés fej­lesztése a megyében a gaz­dasági ágazatok fejlődésével egy időben vált kiemelt fel­adattá, a tanulók száma az 1983/84-es tanévben 9671 volt. A választható szakmák nagyobb részét Nyíregyhá­zán oktatják, emellett a vá­rosokban és néhány települé­sen működik szakmunkáskép­ző intézet, a környező üze­mek szakemberigényének megfelelően. Az 1978/79-es tanévtől be­vezették a szakmunkásképzé­si célú szakközépiskolai ok­tatást, amelyben az 1982/83- as tanévben már a szakkö­zépiskolai tanulók harmada vett részt. Évek óta gondot jelent a vidéken lakó tanulók diákotthoni elhelyezése. Bár az eltelt időszakban új di­ákotthonok építésére is sor került, azonban néhány épü­let — avultsága miatt — nem biztosít megfelelő ellátást. KÉT FELSŐFOKŰ OKTA­TÁSI intézmény működik a megyében, a tanárképző fő­iskolán 1937-en, a mezőgazda­ságin 271-en tanultak nappali tagozaton. Az esti tagozatosok száma az előző évi körül ala­kult, a levelezőké viszont is­mét emelkedett. Héczei Béláné KSH megyei igazgatósága E ruátvétel! Meg leltár! Meg miatt! Meg zárva! Ekkor azt mondja a jó ismerős: — Fűmagot akartam venni. Ünnepek előtt bejöt­tem hát a városba, de szán­dékom szegte a tábla. Dél­előtt tizenegy volt. Na, mon­dom, majd délután. Délután azt mondom, majd ünnepek után. Minek soroljam. Ünne­pek után még mindig kint volt a tábla, hogy áruátvétel. Jó, akkor megyek az Ofo- tértba. — És? — Nevetni fogsz. Ott is egy tábla fogadott. Sebaj, akkor veszek ruhaszövetet. Éppen ideje, gondoltam. Nyomom a kilincset, nem enged. Akkor veszem észre a kartonra fir- kantott szöveget: leltár. Szó­val így jártam. Még vagy fél tucat helyen. Hát mi van itt? — Semmi, pajtás. Az áru­átvétel és a leltár az élet ve­lejárója. Valamikor csak fel kell tölteni a készleteket, számba kell venni az értéket, mert ha nem tesz ilyet a ke­reskedelem, akkor beüt a ká­osz. — Értem. Például kenyér. — Mi az, hogy kenyér? Ke­nyér van, eredj és vegyél. Vehetsz annyit, amennyit csak akarsz. — Én ünnep előtt akartam venni. — Fűmagot? — Azt is, ezt is, amazt is. — Na látod, ez a baj. Te mindig mindent venni akarsz. És nincs benned semmi terv­SZÁMÍTÖGÉP ÉS RÖNTGEN. A Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola 1983/84-es évfolyamaira há­romszáznyolc hallgató jár, gépész és repülős szakra. A hallgatók korszerű eszközök segítségével sajátítják el a tananyagot. Képeinken: gépész hallgatók a számítóközpontban Rukóber László irányításával... Me­chanikai előadást tart Drágár Péter... A hallgatók által hegesztett próbadarabok röntgenfelvételein a hegesztési hibák felismerését gyakorolják a hallgatók Sasovits Sándor vezetésével. (Jávor László felv.) Keringő, alkatrészért ALKATRÉSZRŐL ÍRNI LERÁGOTT CSONT — MONDJAK AZ ILLETÉKESEK. VALÓBAN AZ LENNE, VAGY CSAK A FELELŐSSÉGET NEM VÁLLALJAK? ERRŐL KÉRDEZTÜNK KERESKE­DŐT ÉS VÁSÁRLÓT. — Pótalkatrészekből meg­felelünk az igényeknek — mondja határozottan Kállai Imre, a Nyíregyházi AGRO- KER Vállalat osztályvezető­je, s még hozzáteszi: — Az idén 15 millió forinttal sze­retnénk többet forgalmazni a tavalyinál, így összesen 388 millió forint az alkatrész- tervünk. Mit mondanak viszont az anyagbeszerzők ? — Nincsen például MTZ traktorhoz hidraulikatömlő, meghajtó szivattyú, Novor permetezőgéphez szelep, IFA pótkocsihoz golyóskoszorú... Sorolják vég nélkül. Eltérnek tehát a vélemé­nyek. Közvetlenül a gyárból szerűség, nem vagy körülte­kintő, lusta vagy arra, hogy informálódj. Ha ünnepek előtt felhívtad volna a ke­nyérgyárat, a kereskedelmet, az alosztályt, a főosztályt, az előadót, az eladót, szóval, ha nem vagy rest és becserké­szed a terepet, megtakarítod az utat a városba. — Ezek szerint mindennek és vagyok az oka. — Még szép. És vigyázz, hogy ki ne derüljön. Ebben maradtunk. Az élet pedig megy tovább. Ez meg­nyugtat. Én viszont megyek, veszek egy könyvet, itt a hét vége, olvasni támadt ked­vem. Olvasom is: leltár!, lel­tár!, leltár! Ezúttal nem volt szerencsém ... Seres Ernő tő. — Érzésem szerint az AGROKER-ek átszervezésé­vel egy cseppet sem javult a nyíregyházi vállalatnál a kí­nálat. Most talán a korábbi­aknál még többet kell a me­gyén kívülre járnunk, sőt eke kormánylemezért, ekeva­sért egyenesen a gyárba, Mo­sonmagyaróvárra mentünk, a szalagról vettük le a készter­méket. Tehát mégiscsak akadnak fájó pontjai az alkatrészellá­tásnak, de menjünk tovább. Állandóan úton A nyírtassi Dózsa Termelő­szövetkezetben az anyagbe­szerző éppen Miskolcon van, Técsy László, az elnök mond­ja: A készletgazdálkodás nem engedi meg, hogy sok alkat­részt tartsanak a raktárak. Pedig év végén mindent job­ban be lehetne szerezni, s talán éppen a készletgazdál­kodás miatt, hiszen vala­mennyi szövetkezet hasonló cipőben jár. Aztán az eszten­dő első hónapjaiban, amikor felszabadul a pénz, fizetőké­pesek a gazdaságok, a beszer­zi nyakukba veszik az or­szágot, járják az AGROKER- eket. — Olyannyira járjuk, hogy az anyagbeszerzőnk havonta ötezer kilométert autózik az UAZ-zal — mondja Szabó Ferenc műszaki ágazatveze­A tuzséri Rákóczi Terme­lőszövetkezetben Szabó Géza műszaki főágazat-vezető már arról tájékoztat, hogy a KITE, a növénytermelési rendszer jó ellátást nyújt a gépekhez, de a rendszeren kívüli erő- és munkagépekről ugyanez már nem mondható el. — Az anyagbeszerző most is úton van, Nyíregyházán próbál szerencsét — mondja a főágazat-vezető. — Jól is­merik már Miskolcon, Szol­nokon, Egerben, Debrecen­ben, de még más vállalatok­nál is törzsvendégnek számít, ám a Rábához még ezeken a helyeken sem kapja meg a szükséges alkatrészeket. Pedig az állásidő nagy ki­esést és kárt is jelent. Egy Rábával egy nap huszonöt hektárt felszánthatnak a traktorosok. Minden elma­radott nappal torlódik a munka, sőt csökken a szán­tásra, vetésre fordítható op­timális idő is, a gép viszont magatehetetlenül áll, a sze­relők pedig igyekezet hiá­nyában csak a kezüket tör­delhetik. A varsánygyürei Tisza Termelőszövetkezetben Pancsira János gépesítési fő­ágazat-vezető arról beszél, hogy más megyék Agroker-ei- nél még nem is nézik jó szemmel a kívülről jöttékét. Tíz forintok helyett ezresekért Utam során a termelőszö­vetkezetekben nem találkoz­tam anyagbeszerzőkkel. Ez már kritika is lehet az alkat­részhelyzetre. Mert tényleg szükség van arra, hogy vala­mennyi szövetkezetben egy- egy dolgozó havi ötezer, évi hatvanezer kilométert autóz­zon alkatrészekért, és csak Szabolcs-Szatmár megyében 123 közös gazdaság van. Er­ről éppen a nyíregyházi AG- ROKER-nél győződtem meg, ahol az anyagbeszerzőkkel ta­lálkoztam. Csáki Pál, a vasmegyeri Micsurin Termelőszövetke­zetben dolgozik: — Nagyon sokat kell menni, szinte va­lamennyi AGROKER-nél megfordultam már. Győrben pedig egyenesen a gyárba mentem Rába-alkatrészért. Novor permetezőgéphez sze­lep nincsen Nyíregyházán, ám Budapesten a MAGÉV- nél kiírták az ablakra, Novor- szelep harminc forintért kap­ható. Ezért utazzunk hatszáz kilométert? (S erre mondta a nyíregyházi AGROKER osz­tályvezetője, szelep ugyan nincsen, de van komplett szó­rókeret. A néhány tíz forin­tos alkatrész helyett tehát néhány ezer forintért vegyék ezt a szövetkezetek, mert ez van.) A nyíracsádi Győzelem Szakszövetkezetből Ratku Zoltán egy halom megrende­lőt mutat. Már ezekből az al­katrészekből egy fél MTZ-t lehetne összeállítani, de mint mondja, nem teljes a lista. Szigeti Sándor, a barabási V* Lenin Termelőszövetkezet ne­vében járja az AGROKER- eket. Hiányzik a traktorülés, ajtó, sebességváltó fogaske­rék, különböző csapágyak. Mit mond erre az AGRO­KER osztályvezetője? — Amit megrendelünk és megérkezik, azt ügyfeleink kapják... A fentiekből azonban úgy látszik, nem időben. Ám van még egy probléma. Az emlí­tett 15 millió forintos forga­lomnövekedés még az idei alkatrészár-emelkedést sem fedezi, vagyis mennyiségben nem várható több alkatrész, miközben a mezőgazdasági nagyüzemek gépparkja állan­dóan nő. Az ellátás tehát nem megnyugtató. Sípos Béla Csarnok­avatás N em volt eszem-iszom az új üzemcsarnok avatásakor. Az il­letékes hatóságok bejár­ták az épületet, ellenőriz­ték, hogy megfelel-e az egészségügyi, biztonság- technikai, tűzvédelmi és egyéb, a rendeletek által előírt követelményeknek, s miután mindent az elő­írásoknak megfelelően ta­láltak, megejtették az üzem átadás-átvételét. Tíz hónap alatt hozta tető alá a Nyíregyházi Építőipari Szövetkezet az Információtechnikai Vál­lalat nyíregyházi szervi­zének új üzemcsarnokát, amely 3 millióba került. Az üzem átadása márci­us 30-án volt, s bár kül­ső képén még kőművesek dolgoznak, április 2-án már megkezdték benne tőkés exportra a terme­lést. Osztrák megrende­lésre ez évben az új üzemben 10 millió forint értékben írógépszalagot gyártanak, mely éppen az új üzem gyors megépülé­sével és a munka meg­szervezésével válik lehe­tővé. (f. k.) Lengyel úttörő- küldöttség megyénkben Az úttörőszövetség meghí­vására szerdán megyénkbe érkezett a rzeszówi vajdaság úttörőküldöttsége, amely a két megye testvérkapcsolatá­nak bővítéséről és az úttörő- mozgalom jelenlegi feladatai­ról tanácskozik vendéglátói­val. Háromnapos itt-tartóz- kodásuk alatt ellátogatnak a kisvárdai úttörőkhöz is, akik­kel a későbbiek folyamán cseretáborozást kívánnak szervezni. A MEZŐGÉP FEHÉRGYARMATI GYÁRÁBAN többféle mezőgazdasági gépet gyártanak. A silómaróból az első ne­gyedévben 44 készült. Képünk: Borbély Sándor és Vincze Géza szerelők marószerkezetet szerelnek. (Elek Emil felv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom