Kelet-Magyarország, 1984. április (44. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-07 / 82. szám
KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1984. április 7. ||j^ • Görög népművészet • Krétai háziszőttes A görög népművészet gazdag és sokoldalú, ősi kiapadhatatlan motívumkincsbol táplálkozó, egyedi mesterműveket létrehozó, folytonosan megújuló művészet. A HOMMEH, vagyis Görögország Rises Kézműipari üzemeinek szervezete támogatja az iparművészeket, és segíti a népművészet továbbfejlődését. A színes üvegmunkák, az athéni és attikai kerámiák, a krétai mintás szőnyegek, a maGörög népviselet cedón szőttesek és takarók a népi hagyományok ápolásáról tanúskodnak. Az egzotikus mintázatú korintoszi hímzett térítők mellett a hagyományos hímzés is helyet kap. A freskó-technikával készült képeken jellegzetes fehér falú, boltíves házak hitelesen varázsolják elénk a páratlan kultúrájú, napfényes Görögországot. Komámasszony tálja Hiába költözött panelházakba immár a fél ország, azért azokban a napokban, amikor az újszülöttek megérkeznek családjukba, rengeteg a tennivaló. A kismama szoptat, tisztába tesz, pelenkát vasal, teát főz. Közben pedig abban reménykedik, hogy ugyan a maga vagy a férje családjából akad-e valaki, aki reá is gondol, s valami ételfélével megtiszteli. Komatálat hoz neki, amint az régen elengedhetetlen kötelesség volt, és amely szokást bizony manapság is jó lenne életben tartani. A komatálat a komaasszony, azaz a gyermek keresztanyja hozta. A komatálküldésnek — mint minden más hasonló népi hagyománynak — igen szigorú rendje volt. Először is nem illett a keresztelő előtt megjelenni a különféle kínálnivalókkal. Mivel azonban a névadást általában hamar megejtették, a szülés után csak egy-két napot kellett várni a „vizitációig”. Másodszor pedig nem volt szabad megsérteni a keresztanyát — több vidékünkön főkomaasz- szonynak hivták — azzal, hogy nálánál hamarabb toppant be valamely vizitáló. Harmadszor pedig arra kellett ügyelni, hogy a komatál olyan legyen, mint amilyen ételt a kismamás otthonban elvártak, A legfontosabb a húsleves volt. Készülhetett marhából, de sokkal inkább a majd minden portán ott kapirgá- ló baromfiból. A leves után sültek kerültek terítékre. Ezek is szertartásosan! Azaz, ha. fiú sir- dogált, a pólyában, akkor kakaspecsenyével illett kopogtatni, ha pedig leány, akkor tyúkot fogtak el az udvaron. S mivel tészták. — mármint éclos sütemények; ■ -r ’ nélkül nem lakoma a lakoma, a küldeményhez kalácsot, rétest, lepényt is illet csatlakoztatni. (A néphit szerint ezek az étkek a bőséget, a gazdagságot jelképezték, ezért különösen ügyeltek arra, hogy a gyúrás, ízesítés, a lekvárral, a mázakkal való díszítés jól sikerüljön.) Egy-egy ilyen parádés menüt persze nem lehetett csak úgy éppen a kéznél levő edényekbe rakni: szinte mindegyik falusi, tanyai háztartásban ott őrizték a szépen díszített, és csak ritkán elővett komaszilkét, komacsészét. Ezekbe az alkalmatosságokba tették bele mind a levest, mind a húsfélét, s ezekből állt össze aztán maga a komatál. Néprajzkutatóink jóvoltából tudhatjuk, hogy a komatálnak küldése itt-ótt máig él. Legföljebb ha a kopogtatás rendje lazult fel, és nem a főkomaasz- szony — tehát a keresztanya — kér bebocsátást először, hanem egy olyan családtag, aki éppen időt tud szakítani magának. Tőle persze nem lehet elvárni, hogy a hagyományokhoz híven lehetőleg a fején cipelje a dúsan kiállított étkeket, és nyilván azt sem, hogy jókora kerülőkkel érkezzen meg az újszülöttes házhoz. „száraz részegség Nicot János „ajándéka* E lképzelhető, mennyire meglepődtek Kolumbusz matrózai, amikor elérve az Újvilág partjait, meglátták a pöfékelő benszülötte- ket és dombornrtveiket, amelyeken még az istenek szájában is pipa lógott, hiszen addig ilyet még sosem láttak. S ezek a matrózok nem lettek volna vérbeli világjárók, ha néhány .zsák dohányt nem hoztak volna magukkal. Így került ez a „száraz részegség” Spanyolországba. Onnan Nicot János tudós és politikus vitte Franciaországba. (Nevét a dohány mérgező anyaga, a nikotin őrzi). Ha visszagondolunk azokra az első cigarettákra, amelyeket elszívtunk — és ilyen élménye nemdohányzónak is van —, nem a füstölgés okozta gyönyörűség jut eszünkbe, hanem az a kellemetlen csípős, kaparó, torokszorító érzés, amely sokszor könnyezéssel, émelygéssel, hányingerrel jár. Mégis sokan rászoknak, nem utolsósorban azért, mert nem akarnak elmáradnl a többiektől, felnőttnek, akarnak látszani. A barátok versengve kínálják egymást, sőt biztatják a ciga- rettázásra. Így alakulnak ki a dohányzási szokások, így emelkedik a napi fogyasztás és így jutunk el a szervezet károsodásához. A szakemberek szerint a fejlődő fiatal szervezetre különösen ártalmas a dohányzás — annál jobban, minél korábban kezd el valaki dohányozni. Nagyobb mennyiségű cigaretta elszívása, vagy a mértéktelen pipázás jelentős károsító hatást fejt ki a dohányban levő nikotin és egyéb izgató anyag hatása következtében. A gyermek a cigarettával való ismerkedése során tudomásul veszi, hogy a dohányzási szokáshoz bizonyos szabályok fűződnek. Ezekről kezdetben csak a felnőttek megfigyelése tájékoztatja, később a játszótársak között is felmerül valamilyen formában. Nehéz próbatétel a szülő számára, ha megtudja, hogy gyermeke elkezdte a dohányzást. Sor kerülhet erre már 6—8 éves korban is, de zömében 14 és 18 éves kor között lehet rá számítani. Mit tegyen a szülő, aki tudja, hogy mit jelent a cigaretta a fejlődő szervezetnek és aki szeretné, hogy gyermeke felnőttkorban is minél tovább egészséges maradjon és tudja, hogy a dohányzás okozta egészségkárosodások és a dohányzás időtartama között szoros összefüggés van? A kérdésre egyszerű a válasz. El kell érnie, hogy gyermeke ne dohányozzon. Arra a kérdésre azonban, hogy ezt hogyan érje el, a válasz már koránt sem egyszerű. Az egyik: a dohányzó szülő ne féljen önmagát akár negatív példaként is gyereke elé állítani. Fejtse ki nyugodtan: már megbánta, hogy dohányzik, de nincs ereje lemondani szenvedélyéről. Oko- sabb tehát nem rászokni. lú >( i TÖLTÖTT VÖRÖSHAGYMA Hozzávalók: 50 dkg (nagy fej) hagyma, 2 dl fehér bor, 25 dkg darált hús, 5 dkg rizs, 2 tojás, 1 fakanálnyi zsír, liszt, bors, só, borsikafű, babérlevél, piros paprika. A megtisztított hagymákat megpároljuk a következőképpen : A fehér bort mégegyszer- annyi vízzel felöntjük, sót, borsikafüvet és babérlevelet teszünk bele. Ebben a lében félpuhára pároljuk a hagymákat. A léből kiszedjük, és hülni hagyjuk. Közben tölteléket készítünk a darált húsból, a megpárolt rizsből és a tojásokból; sóval, borssal fűszerezve. A hagymáknak a közepét óvatosan kitoljuk, majd a hagymarétegeket szétszedjük. Mindegyiket külön- külön megtöltjük az összegyúrt töltelékkel. A levét kissé besűrítjük a zsírból és kevés lisztből készült rántással, majd a töltött hagymákat visszatéve készre pároljuk. Mártásával együtt, köretként főtt burgonyával adjuk asztalra. SZEGEDI„GULYÁS” Hozzávalók: 1 kg marhahús (zsírosabb rész), 2—3 fej vöröshagyma, só, szegedi pi- rospaprika, (csípős), tarhonya. * A marhahúst kockára vágjuk, jól megmossuk, majd feltesszük bográcsban annyi vízzel, amennyi ellepi. — Ha felforrt, beletesszük a szeletekre vágott hagymát, sót,, .pirospaprilrá^j - lzlésr szerint, csípősre fűszerezzük. Mikor a ' levét teljesen elfőtte, saját zsírjában hagyjuk még egy kicsit pörkölődni. Tálalásnál a tálra köretként tarhonyát teszünk és a tarhonya közepébe halmozzuk a gulyást. Csipetkét is adhatunk köretnek, melyet a következőképpen készítünk: a tojásokat annyi liszttel gyúrjuk össze, amennyit felvesz. Kevés sót teszünk bele. Kinyújtjuk a tésztát és kicsipkedjük kis darabokra, majd sós vízben kifőzzük. Lehetőleg bográcsban tálaljuk. PUSZTA PÖRKÖLT Lakásunktól,.. V!kén^<?lr»et, biztonságot, kellemes közérzetet nyújtó légkört várunk. A nyugtalanító hatás áradhat a színekből. Tudjuk, hogy vannak színek, amelyek lakóhelyiségben idegesítőek, vagy éppen lehangolóak. Ilyen feszültségérzetet kelt a vörös, elbú- sít a kékeszöld, nyomasztó a mélybarna ha más vidám szín nem élénkíti. A tér és a bútor viszonya mindenképpen meghatározó. Magas, * nagyméretű régi építésű, tágas szobákban elvesznek a modern lakáshoz tervezett elemes bútorok, ha pedig túl sokat zsúfolunk belőlük, igaz, hogy a szoba „megtelik”, az esztétikumot mégsem érjük el. De mindez fordítva is igaz s sajnos ez sokkal inkább létező probléma. Házgyári lakások viszonylag szűk, téglalap alapú szobáiba kellemetlenül nyomasztó a nagyméretű stílbútor. Elfogják a helyet, a fényt és a levegőt, kerülgetésük nemcsak testi kényelmetlenséget okoz, de idővel az ellentmondás szorongást kelt. A modernebb sima darabokból sem mindegy, mennyi áll belőlük a szobában. Például a tömör kétajtós szekrények „tömik” a szobát. Könnyű levonni a tanulságot: alacsonyabb, kisebb lakásba inkább áttört, vázszerkezetű polcos bútorokat helyezzünk. Zavaró hatást kelthet az is, ha az egyes darabokat rendszertelenül helyezzük el a térben. Ha csak lehet, a szekrényeket, a könyvespolcokat a fal hosszába állítsuk, hogy az egyenlő magasságú darabok kerüljenek egymás mellé. Sem érdekesebb, sem „modernebb” nem lesz a lakás azáltal, hogy a bútormagasságok ugrálnak, és a sarkokban szigorúan ferdén állított darabokat látni. A legtöbb „vétket” a köny- nyebb, kisebb darabokkal szoktunk elkövetni: úgy tűnik, hogy mivel körbejárha- tóak, bárhová tehetjük őket. így kerül aztán a fal mellé a televízió olyképpen, hogy egyik sarka a falnál áll, a másik már ferdén benyúlik. Vagy a csillár alá, a szoba közepére tett asztal — ugyancsak ferdén, tetézve, hogy az ülőbútort a sarkokhoz illesztjük. Rontja a szoba összhatását az is, ha a bútorok ugyan nem bontják ilyen szélsőségesen a rendet, de a szőnyegeket nem a bútorokkal párhuzamosan helyezzük, hanem „miután arra járunk” ferdén terítjük azokat, sőt sar- kos az asztalterítő, belóg valamilyen csipke a tv képernyőjébe, a kanapé egyik végét elborítják a „festőién” odahalmo^ott díszpárnák. Még néhány apróság, amit nem árt, ha szem előtt tartunk: kerámia dísztárgy és vastag szállal hímzett mintás terítő jól megférnek egymással; porcelán alá I viszont csipke, vagy finom hímzés váftó. A képek felfüggesztése se legyen esetleges. Ha több van belőlük a falon, legyen valamilyen rend közöttük. Ha egy helyre csoportosítjuk őket — mondjuk az ülő vagy fekvőbútor fölé — a nagyjából azonos méretűek alsó keretszéleit illesszük egy képzeletbeli vízszinteshez. K. M. Hozzávalók: 70 dkg marhahús, 10 dkg zsír, 40 dkg tisztított burgonya, 2 fej vöröshagyma, só, pirospaprika. Bográcsban zsírt hevítünk, rádobjuk a szeletekre vágott hagymát, sózzuk. Kissé meg- fonnyasztjuk, majd beletesz- szijk a kockára vágott marhahúst és a piros paprikát. Pörkölődni hagyjuk. Később vizet öntünk rá és ebben puhára pároljuk. Mielőtt teljesen kész, hozzáadjuk a kockára vágott főtt burgonyát, lefedjük és készre főzzük. Főzés közben többször rázogat- juk a bográcsot. L Miniszekrény mi iii imw— !■ hh i iiiiii i ni i ii iiim több célra Lakásunk kényelmes és célszerű berendezéséhez a készen vásárolt bútor nem mindig elegendő. A meglevőkhöz a kevéssé gyakorlott barkácsolók is készíthetnek kisebb, kiegészítő bútordarabokat. Egy kis szekrény (A), amely egyenes szélű lapokból áll, az ábra alapján könnyen elkészíthető. Jól használható például gyógyszerszekrényként, mini konyhaszekrényként vagy ajtó nélkül, mint fű- szertartó polc (B). Mérete mindössze 30X30X10 centiméteres. Anyaga bútorlap, esetleg régi bútorból származó deszka, rétegei; falemez lehet. (A méreteket 16 milliméter vastagságú bútorlaphoz adtuk meg.) A szekrény hátlapja 5 milliméter vastag farostlemezből vágható le. Ajtaja (1) 30X30 centiméteres, a szekrényhez zongorapánttal vagy két darab csuklópánttal erősíthető. Az ajtóra mágneses csappantyút (közismert nevén mágneszárat) vagy fel- Csavarozható bútorzárat szereljünk. A két oldallap (2) 30X10 centiméteres, a tető és az alsó lap, illetve a belső polc (3) 26,8X10 centiméteresek. A hátlap (4) körben fél centiméterrel kisebb, mint a szekrény, tehát 29X29 centiméteres. Ha a szekrényhez fóliával borított bútorlapot vásároltunk, a darabok kifűrészelésekor a fa mintázatára is figyeljünk. Vásároljunk a bútorlap színéhez illő vagy azzal azonos színű élfóUát, amellyel majd az elülső, látható éleket beborítjuk. A megadott méretű szekrényhez 3,1 méter élfólia szükséges. Az előrajzolás után kifűrészelt darabok közül az . azonos méretüeket egymásra helyezve, majd ösz- szeszorítva egyszerre munkáljuk meg. Csiszoljuk le az összefogott három polclap, illetve a két oldal összes élét. Az élfóliát ragasszuk, illetve vasaljuk rá a lecsiszolt, portalanított élekre. A szekrény darabjait szegekkel vagy facsavarokkal, eseüeg köldökcsapokkal erősíthetjük ösz- sze. Előbb készítsük el a szekrény keretét, majd szegeljük fel a hátlapot. Ehhez a művelethez apró szegeket használjunk, s 6—8 centiméterenként üssünk be egyet-egyet. Az ajtó magasságával megegyező hosszúságú zongorapánt (vagy a 2 darab csuklópánt) felerősítő csavarjainak helyét fúrjuk elő. Ezután rövid facsavarokkal szereljük fel az ajtóra, illetve a kész keretre. A mágneszárat, a bútorzárat ugyancsak csavarozzuk a helyére. Ha bútorzárat alkalmazunk a szekrény zárásához, a kulcslyukat három darab, szorosan egymás mellett kifúrt lyukból reszelővei alakíthatjuk a kulcs alakjának megfelelő ovális alakúra (C). Végül szereljük fel a polclapokat tartó, szeggel vagy egy-egy facsavarral rögzíthető műanyag polctartó idomokat. A szekrényt műanyag tapétával, esetleg festékkel díszíthetjük. Nyers színű, natúr felületű faanyagot páccal vonhatunk be. Ha gyógyszerszekrényként használjuk, az ajtajára öntapadós, piros színű fóliából kivágott keresztet ragaszthatunk. Falra erősítéséhez a szekrény hátoldalára szereljünk fel egy-egy, a hátlapon keresztül a felső lap élébe csavarozott akasztőfület. S. B.
