Kelet-Magyarország, 1984. április (44. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-01 / 78. szám

i Kelet-Magyarország 1984. április 1. Nagy-Britanniában tovább szélesedett a bányászsztrájk. A képen: rend­őrök támadnak a sztrájkolókra Doncasterben. a hét — címszavakban HÉTFŐ: Mika Spiljak jugoszláv államfő prágai látogatása. — A ter­ror és a hamisítások Jegyében lezajlott salvadori elnökvá­lasztáson egyik jelölt sem szerez többséget. — Harcok Irak és Irán között. KEDD: befejeződik a szovjet—kínai konzultációk újabb forduló­ja. — Szudán, illetve Líbia panasza a Biztonsági Tanács előtt. — Eredménytelenül ér véget a közös piaci Tizek külügyminisz­teri értekezlete. SZERDA: országos tiltakozási nap Chilében a Pinochet-rendszer ellen. — Kornyijenko szovjet külügyminiszter-helyettes lon­doni tárgyalásai. — A mongol külügyminiszter Moszkvában. CSÜTÖRTÖK: szovjet—etióp csúcstalálkozó a szovjet fővárosban. — Megszületik a döntés Izraelben: júliusban rendkívüli vá­lasztásokat tartanak. PÉNTEK: Managua kérésére összeül a Biztonsági Tanács, miután újabb hajókat fenyegetnek az aknák a nicaraguai kikötők fe­lé vezető vízi utakon. — Sekou Touré temetése Conakry- ban, afrikai államférfiak tanácskozásai. SZOMBAT: Konsztantyin Csernyenko üzenete olasz békeharcosok­hoz. — Weinberger amerikai hadügyminisztert heves tiltakozás fogadja Athénban. — Erőfeszítések Bejrutban az újabb tűz­szünet stabilizálására. A hét három kérdése Hogyan nyugati áll a kelet— tárgyalások ügye? Minden lehetőséget fel kell használni, hogy előbbre jut­hassunk a béke és biztonság megszilárdításának útján — ez volt a kulcsmondata an­nak az üzenetnek, amelyet Konsztantyin Csernyenko, az SZKP főtitkára intézett olasz békeharcosokhoz, válaszként azok levelére. (A béke érde­kében való összefogás kiter­jedtségét jelezhette az a tény is, hogy a főtitkár megállapí­tásait tartalmazó okmányt Assisi város és a ferences rend küldöttségének nyújtot­ták át a Kremlben ...) Valóban, meg kell ragadni minden kínálkozó alkalmat, hogy visszatérhessünk a ke­let-nyugati tárgyaló fóru­mokra, s azokon konstruktív munka folyjék. A Szovjet­unió és a szocialista orszá­gok kezdeményezések sorá­val álltak elő, készek a pár­beszédre Bécsben, Stock­holmban és a genfi leszere­lési értekezleten. Ugyanak­kor az eurohadászati fegy­verekről tavaly novemberéig ugyancsak Genfben folytatott megbeszélések felújítására nincs mód, mert az Egyesült Államok a telepítéssel le­rombolta e tárgyalások alap­jait. Ezt nem lehet éppen kedvező körülménynek mon­dani, de jobb reálisan szem­benézni vele, mint illúziókba ringatni magunkat és a vilá­got, úgy tenni, mintha sem­mi sem történt volna. A jelek szerint azonban Washington éppen ezt próbál­ja tenni. Amerikai források­ból különböző tárgyalási híresztelések látnak napvi­lágot, s a TASZSZ ezért volt kénytelen határozottan le­szögezni: nem folynak és nem folyhatnak „suba alat­ti” tárgyalások, hiszen a te­lepítésekkel párhuzamosan nincs miről szót érteni. Le­het tárgyalni az euroraké- tákról, ám csak abban az esetben, ha az Egyesült Ál­lamok készséget mutat a te­lepítés előtti helyzet visz- szaállítására. Felhívhatta magára a figyelmet a Scowc- roft tábornok utazása körüli közjáték is. A korábbi nem­zetbiztonsági főtanácsadó Reagan ajánlólevelével ér­kezett Moszkvába, s a leg­felsőbb szovjet vezetéssel kí­vánt találkozni. Ez nem tör­ténhetett meg: a nyugalma­zott generális ugyanis sem­mifajta új javaslatot nem hozott magával, s amikor felajánlották, hogy konzul­táljon egy szovjet külügymi­niszter-helyettessel, azt visz- szautasította. A korábbi bejelentésekkel ellentétben egyelőre nem ke­rültek beterjesztésre új ja­vaslatok a bécsi haderő­csökkentési értekezleten sem, és várat magára az amerikai válasz a szocialista javasla­tok ügyében. (Erőszakról va­ló lemondás, Európa vegyi fegyvermentesítése, az atom­mentes zónák kialakítása, a katonai költségvetések be­fagyasztása, valamint csök­kentése stb.) Annál nyugta­lanítóbbak azok a hírek, amelyek — stílusosan szól­va — csillagászati magasla­tokba akarják emelni az űrfegyverkezésre szánt ame­rikai kiadásokat, s a rakéta­elhárító rendszerek ügyében kötött korábbi megállapodás (A SALT-csomagból ez az egyezmény van jogilag ér­vényben!) felmondását mér­legelik. Azért olyan lényeges te­hát a tárgyalások helyzeté­ről szólni, mert a washing­toni nyilatkozatok nyomán torz kép alakulhat ki. Mint­ha az Egyesült Államok most ki akarná sajátítani a tár­gyalások, általa korábban nem nagyon kedvelt eszmé­jét, s a másik félre hárítaná a felelősséget a tárgyalások akadozásáért. Természetesen nem így állnak a dolgok. Elég a heti eseménynaptárt áttekinteni, hogy kitűnjék a Szovjetunió érdekeltsége a tárgyalásokban. (Kornyijen­ko Londonban, konzultációk Kínával, Mengisztu Moszk­vában stb.) Ám valódi tár­gyalásokra van szükség, és nem alibi tárgyalásokra az elnökválasztási év taktikai meggondolásaiból, amint azt a Fehér Ház körül szeretnék. Lehet tárgyalni, de csakis igazi tárgyalási szándék alap­ján ... O Miről tárgyalt a héten az ENSZ Biztonsági Tanácsa? Megszokhattuk már, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé többségében a válságte­rületekről szóló hírek kerül­nek. A testület a héten sem panaszkodhatott az elfoglalt­ság hiányára, vitatémái tük­rözték világunk három nyug­talan térségének problémáit. Az egyik Észak-Afrika, ahol Szudán Líbiát vádolta az omdurmani rádióállomás ellen elkövetett légitámadás­sal. (Khartum szerint csak Líbia birtokában van olyan típusú repülőgép, amelyet ál­lítólag észleltek volna, Tripo­li viszont azt hangsúlyozza, hogy Dél-Szudánban polgár­háború folyik, s minden bi­zonnyal szudáni repülőtiszt hajtotta végre az akciót.) Az eset kapcsán AWACS légi- felderítési rendszerrel ellá­tott amerikai gépeket vezé­nyeltek Egyiptom, Szudánnal határos vidékei fölé, s más katonai intézkedések is tör­téntek. Emiatt Líbia nyújtott be panaszt, hiszen az észak­afrikai ország már többször állt amerikai katonai nyomás alatt. Tárgyaltak annak a bi­zottságnak észrevételeiről is, amely az iraki—iráni fronton a vegyi háborúról szóló jel­zéseket vizsgálta ki. Hiteles megállapításokat nem tudtak tenni, s a konzultáció általá­nos felhívással fejeződött be, amely a vegyi fegyverek ki­iktatását kéri a harcokból. Moszkvában közben határo­zottan visszautasították azo­kat az amerikai forrásból származó vádaskodásokat, miszerint a Szovjetunió vegyi fegyvereket szállítana Irak­nak. Köztudomású: a külön­böző nemzetközi fórumokon éppen a Szovjetunió követeli, hogy tiltsák el a vegyi fegy­vereket. Panasszal élt a Biztonsági Tanácsnál Nicaragua is. a ki­kötőibe vezető vízi utak elak- násítáisa miatt. Washington tagadta részességét, de a vizsgálatok megállapították, hogy nem „házilagos” kivite­lű aknákat helyeztek el az el- lenforradaflimár csoportok a nemzetközi forgalom veszé­lyeztetésére, hanem amerikai gyártmányú eszközöket, ami­ket nyilván az Egyesült Álla­moktól kaptak. S olyan gyors- ■naszádokat használtak, ami­lyenekhez nem lehet hozzá­jutni a nemzetközi fegyver­piacokon sem; ezek sefn az égből pottyaeitak alá ... © Miért írtak ki rendkí­vüli választásokat Iz­raelben? öt hónapja váltotta fel Be- gint az izraeli kabinet élén Jdchak Samir, és jövő év no­vemberében járna le alkot­mányos mandátuma. Július­ban mégis az urnák elé járul­nak az izraeli választók, a belpolitikai válság következ­tében rendkívüli választáso­kat írtak ki. A 120 tagú parlamentben eredetileg 64:56 arányú több­sége volt a kormánykoalí­ciónak. Két képviselő azon­ban a Libanon-politika ellen tiltakozásul az ellenzékhez csatlakozott, majd a mérleg nyelvét jelentő tárni párt, amely a szefárd, vagyis kele­ti származású lakosság poli­tikai szervezete, pártolt el a kormányszövetségtől. Ráadá­sul Begin volt miniszterelnök távoitartotrta magát a szavai zástól, így a knesszetben 61:58 arányban, alulmaradt a megfogyatkozott kormány- koalíció. Nem volt más kiút, mint a választások kiírása-. A válság igazi oka a romló gazdasági helyzet, a tavaly 190 százalékosra nőtt inflá­ció, valamint a libanoni poli­tika fiaskója, amelyet kife­jezhetett a különbeké szerző­dés bejrúti felmondása is. A közvélemény-kutatások sze­rint, ha most választanának, Samir kabinetjét a szociálde­mokrata máráh-szövetség vál­taná feL Csakhogy van még majd négy hónap, s ez az időszak veszélyekkel terhes. Emlékezetes lehet: amikor 1981 nyarán Begin ugyancsak rendkívüli választások kiírá­sára kényszerült, és rosszul állt, részben átmeneti gazda­sági manőverekkel (adócsök­kentés, amely később súlyos következményekkel járt), részben a bagdadi atomreak­tor s Bej rút bombázásával fordított. A jelenlegi helyzet is kalandokra csábíthatja a szélsőséges elemeket, figye­lembe véve a libanoni szét- esettséget és az amerikai el­nökválasztási évet. Az izraeli választási harc ezért nő túl a szűkén értele mezett belpolitikai kereteken, s mindenképpen jelentőséggel bír a Közel-Kelet válságának vetületéből is. Réti Ervin 35 ÉVES Á NATO Nyugtalan évfnrdulá □ tagállamok zászlaját ünnepélyesen vonják majd fel, s a beszédek nyilván hangzatosak lesznek Brüsszelben április 4-én, amikor az Észak-atlanti Szer­ződés szervezetének 35. év­fordulóját köszöntik a NATO központjában. De a kötelező méltatások sem hallgathat­ják majd el, hogy a katonai tömörülés újabb belső viták színhelye lett az elmúlt he­tekben. Mint már annyiszor, ezúttal is Washingtonból jött a figyelmeztetés, igaz, nem hivatalos formában: az eu­rópai NATO-tagállamoknak fel kellene már számolniok időről időre megnyilvánuló vonakodásukat az amerikai célkitűzésekkel kapcsolatban. Az évforduló küszöbén nem más intézte ezt a figyelmez­tetést a többiekhez, mint Henry Kissinger, az egykori amerikai külügyminiszter, aki újabban nemegyszer képvi­selte nem hivatalosan a Rea- gan-kormányzat gondolatait. Latin-Amerika után Kissin­ger úgy tűnik, most Európát akarja ráncbaszedni. Szemé­re veti Washington partne­reinek, hogy nem mindegyi­kük mutat kellő készséget az állítólag közösen elfogadott rakétatelepítési terv végre­hajtására, nem mindegyik tesz eleget az állítólag ugyan­csak közösen elfogadott fegy­verkezési programok előírá­sainak, főként pedig azért, mert „kettős arculatot” mu­tatnak: a nyilvánosság előtt is bírálják nagy tengerentúli partnerük egyes tetteit. Igaz, Kissinger, aki átfogó programot is előterjesztett a NATO „megreformálásá­ra”, azért a mézesmadzagot is elhúzta a szövetségesek orra előtt: európai tábornokra bízná például a NATO euró­pai haderőinek főparancs­noki tisztét, amit eddig ha­gyományosan amerikai tá­bornok töltött be, ígéri a na­gyobb részvételt a közös fegyverkezési programokban, (hasonló ígéret már sokszor elhangzott, de azért a NATO- programok haszna eddig mindig a nagy amerikai fegy­vergyártó vállalatok kasszá­jába került). Egészében véve azonban azt követeli, hogy Európa „vállaljon nagyobb szerepet saját védelmében” — dp ugyanakkor ne vitassa afc amerikai politika célkitűzé­seit. hagyja, hogy az alapve­tő NATO-stratégiát változat­lanul Washington szabja meg. Az amerikai rakétatelepítés körüli belső vita még nem ült el teljesen a NATO ber­keiben, még mindig nem si­került például kicsikarni Kihalás fenyegeti a ritka állatot Pandagondok Kínában ken, (ezt ugyanis furcsa módon szintén mód­felett kedvelik a pandák), azért, hogy ala­csonyabban fekvő régiókba csalogassák át az állatokat, ahol még bőségesebb a bam­buszállomány. A kínai kormányzat illetékesei és a Nemzetközi Vadvédelmi Alap (World Wild­life Fund — WWF) vezetői a pandagondok megoldása érdekében már évekkel ezelőtt együttműködési megállapodást kötöttek. Ki­dolgozták a mentőakciók tervét, amelyhez Peking az elmúlt három esztendőben há­rommillió, a nemzetközi szervezet pedig to­vábbi egymillió dollárral járult hozzá. Kihalásuk veszélye ugyanis azért külö­nösen fenyegető, mert mind ez ideig megol­datlan fogságban való szaporításuk kérdése. A világ azon szerencsés állatkertjei, ahol pandát őriznek, régóta próbálkoznak véden­ceik „családalapítási kedvének” élénkítésé­vel. Nemegyszer távoli országokból hozat­nak egy-egy kiszemelt társat saját nőstény állatukhoz. Az 1982 szeptemberében Mad­ridban született Shu-Li apja például Lon­donból érkezett. A gondozók sokszor hete­ken keresztül igyekeznek „összemelegítem az így, messze honból összehozott szülője­lölteket, s lélegzetvisszafojtva figyelik a szaporodási hajlandóságot. Mivel azonban a „természetes rokonszenv” nem mindig egye­zik meg a zooigazgatók párválasztási dön­téseivel, a siker eddig általában elmaradt. Hollandia egyértelmű támo­gatását, de az újabb vita máris erőteljes hullámokat kavar a szövetségen belül. Igaz, sokak szerint ez is csak vihar egy pohár vízben: ahogy eddig, úgy ezután is csak látszatellenállás mutat­kozik Washington terveivel szemben. Az Egyesült Álla­mok eddig még mindig ér­vényre juttatta akaratát, s a NATO politikája és kato­nai stratégiája egyaránt az amerikai kormányzat politi­kájának és stratégiájának megvalósulását szolgálja, an­nak van alárendelve. Három és fél évtizeddel ezelőtt Washington a „szov­jet fenyegetés” elleni küzde­lem zászlaja alá toborozta partnereit. A jelszó ma is változatlan, holott az euró­paiak jó része ma már nem hisz benne s nemcsak a nyu­gat-európai lakosok, hanem már a kormányok között is akad olyan, amelyik kétség­be vonja a „fenyegetés” lé­tét. Lassan többen vannak már azok, akik kezdik be­látni : nem a nem létező szov­jet fenyegetés, hanem a va­lóságos amerikai fenyegetés sodorhatja veszélybe Nyugat- Európát, hogy a NATO-tag- államok szerepét Washington csak annyira értékeli, ameny- nyire bevetésük képes lenne csökkenteni az Egyesült Ál­lamok fenyegetettségét egy esetleges nukleáris konflik­tusban, hogy az amerikai ra­kéták nyugat-európai telepí­tése nem csökkenti, hanem növeli az érintett országok veszélyeztetettségét, hiszen célponttá változtatja őket. Éppen ez nyugtalanítja most az amerikai illetékese­ket, ezért panaszolja fel Kis­singer például, hogy „a béke­mozgalmak némileg az álta­luk kívánt irányba tudták terelni” egyes nyugat-euró­pai NATO-tagállamok poli­tikáját. A Reuter hírügynök­ség úgy fogalmazott, hogy a NATO-n belül szaporodik a „lábjegyzetes” országok szá­ma, a tagok egy része nem minden parancsot fogad el fenntartás nélkül, a közös határozatokhoz fűzött meg­jegyzésekben fejti ki saját álláspontját. Mindez persze korántsem jelenti azt, hogy a NATO ka­tonai tömbje gyökeresen megváltozott volna, farkasból báránnyá alakulna át. A NATO amerikai irányvonala változatlanul azt célozza, hogy egyoldalú fölényt te­remtsen a szervezetnek a szocialista országokkal szem­ben, politikai és katonai esz­közökkel fenyegesse őket, megtegye az előkészületeket egy esetleges agresszív há­borúra. □ usztán csak arról van szó, hogy ez a politi­ka ma már a szerve­zeten belül is nehezebben juttatható érvényre. S ez mindenekelőtt annak ered­ménye, hogy — ellentétben a NATO sokat hangoztatott „békés kezdeményezéseivel” — a szocialista országok ké­pesek voltak bebizonyítani a világ, és mindenekelőtt Eu­rópa közvéleményének, hogy a feszültség enyhítésére ők törekednek komolyan és őszintén. S ha a NATO — Washington által diktált — közös politikája változatla­nul veszélyezteti is a konti­nens békéjét, van más út is, amelyre Európa léphet. Ennek az útnak első állo­mása az lehetne, ha a NATO hajlandó lenne elfogadni a szocialista országok, a Var­sói Szerződés javaslatait: le­mondana az erő alkalmazá­sáról, a fenyegetésről, a nuk­leáris fegyverek elsőnek tör­ténő alkalmazásáról. S az el­ső állomás után sok újabb következhetne addig, amíg el lehetne jutni a katonai töm­bök teljes felszámolásáig. Az évfordulón erről kellene el­gondolkodni Brüsszelben. Kis Csaba IJWM! ®l =57K I V fi ® I mim Hónapok óta megfeszített erővel folyik a munka Szecsuan tartományban: biológu­sok és zoológusok válogatott csapata, s vad­védelmi dolgozók százai igyekeznek meg­akadályozni a Kínában őshonos óriás pan­dák kihalását. A kedvesen bumfurdi állatok már jó néhány éve felkerültek arra a listá­ra, amely a föld legveszélyeztetettebb fajait tartalmazza. Napjainkban szabadon, helyesebben szólva Kína tizenkét vadvédelmi erdőterü­letén élő példányait mindössze ezerre be­csülik. A szakértők szerint köztük most 300—400 állat élete forog kockán, mivel a legfontosabb, vulungi természetvédő körzet­ben (Szecsuán fővárosától, Csengtutól 140 kilométerre északra) kipusztult a pandák alaptáplálékául szolgáló bambusz. Már pedig a pandák válogatósak, s más táplálékot alig-alig hajlandók elfogyasztani. A tudósok megpróbáltak újfajta bambusztí­pusokat kinemesíteni, de ezek nem pótolják teljesen a megszokott étrendet. A mostani mentőakciók során tonnányi birka- és ser­téshúst helyeztek el az erdős hegyvidéke-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom