Kelet-Magyarország, 1984. április (44. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-30 / 101. szám
Levéltári kiadványok A múlt faggatása K i hinné, hogy a Szabolcs megyei Levéltár 1 első önálló kiadványa szinte századunkkal egyidős. Karlovszky Endre és Pettkó Béla ugyanis 1901-ben tette közzé a vármegye levéltárában őrzött huszonhárom, mohácsi vész előtti oklevelet. Nem újkeletű tehát az igény, hogy az írásos történeti források tárháza maga adjon ki helytörténeti kérdéseket felvető, megválaszoló kiadványokat. A folytatás mégis sokáig váratott magára. Az anyagi lehetőségek csak az 1970-es évek derekára teremtődtek meg. Új helyre költözött a levéltár, korszerű berendezést kapott. A kis létszámú levéltári apparátus fő feladata az őrzött iratok belső rendjének kialakítása volt. Másik teendőként szívesen vállalták olyan kötetek és füzetek gondozását, amelyek a szélesebb közönséggel is megismertetik e gazdag kuttúrkincset. Az első — vagy fogalmazhatnánk úgy is, hogy a több évtizedes szünet után a következő nyomdafestéket látott munka 1976-ban jelent meg II. Rákóczi Ferenc születésének évfordulójához kapcsolódva. Az 1703-as esztendőből őrzött iratok repertóriuma volt ez Balogh István tanulmányával. A levéltár nyugalmazott igazgatója a nagyságos fejedelem szabolcsi és szatmári útjait, a zászlóit bontogató kuruc szabadságharc első hónapjait elemezte, majd fakszimiléket közölt korabeli írásokból, oklevelekből és pátensekből. Hasonló próbálkozás volt a Thököly-iratok közzététele. Thököly Imre megyét érintő intézkedései szintén pótolhatatlan kordoku- mentumok. A kiadvány szerkesztőjének, Gyarmathy Zsig- mond levéltárigazgatónak előszavában olvasható, hogy elsősorban az iskolai nevelő-oktató munkához kívántak forrásokat adni, és segíteni az országos tanulmányi versenyekre, honismereti-helytörténeti pályázatokra való felkészülést. Hogy a kötet valóban eljutott a középiskolásokhoz, azt számos ezen iratokhoz kötődő honismereti pályamunka születése tanúsítja. A honismereti mozgalom tapasztalatait módszertani levélben foglalták össze, amit egyben a történelem iránt érdeklődő fiataloknak és tanáraiknak fogódzónak, útmutatónak szántak. A Szabolcs- Szatmár megyei honismereti diáktábor című levéltári kiadvány a szakkérdések avatott ismerőinek tollából tartalmaz írásokat. A szerzők felhívták a figyelmet az üzemtörténeti ágazatokban és a krónikaírásban rejtőző nevelési, ismeretszerzési lehetőségekre, valamint a forrásértékű adatgyűjtések, feldolgozások műhelytitkaira. Módszertani útmutatásként jelentették meg 1978-ban A termelőszövetkezeti mozgalom kutatásának módszertani kérdéseit is. A tanulmányok készítői a falvak életét gyökeresen megváltoztató folyamatok csomópontjait igyekeztek megrajzolni. Részben új törekvések eredménye az időközben négykötetesre duzzadt Szabolcs- Szatmár megyei helytörténetírás című sorozat. A résztanulmányok megjelentetésén tűi a szabolcsi, szatmári táj régi állapotáinak tanúitól fennmaradt leírásokat, honismertető munkákat tartalmaz. Az első dupla kötetben tették hozzáférhetővé Bél Mátyás eredetileg latin nyelvű Szabolcs megyei leírását. A forrás gondozója, fordítója Balogh István bevezető tanulmánya után olvasható a XVIII. századi forrásértékű munka. A szabolcsi nemesség korabeli tagozódásáról szóló dolgozat pedig a társadalomtörténet eddig feltáratlan, ismeretlen részeibe nyújt bepillantást. A megyeszékhely, Nyíregyháza múltjának feltárását is szívügyként kezeli a Sza- bolcs-Szatmár megyei Levéltár. A város múlt századi történetéről három tanulmány kapott helyet a vaskos kötetben. A feldolgozások részletes ismertetése helyett az adattári részről emlékezünk meg. E forrásközlések (Tanúvallomások Nyíregyháza és Hajdúdo- rog XVIII. századi határperében, valamint a Tirpákokra vonatkozó iratok Nyíregyháza történetéhez) is azt mutatják, hogy a levéltárosok következetesen eleget tesznek célkitűzéseiknek, a nehezen elérhető források közkézre bocsátá- I isának. Nem feledkeztek meg eme „küldetésükről” a helytörté- netírási sorozat harmadik-negyedik kötetének összeállítása- I kor sem. 1979 nyarán jelentős mennyiségű és nagy értékű családi levéltárral, a Horváth- család irattárával gazdagodott a megyei levéltár. A közel másfél folyóméternyi anyag leírásának részleteiben érdemes elmélyedni, mert több település — például Kisvárda, Litke és Pap — XVII. és XVIII. századi történetéhez fedezhetők lel érdekes adalékok. í 1 gém térhettünk ki itt a le- £ , lé véltár valamennyi kiad- jLLjÄ ványára. Ennyiből is egyértelmű, hogy megyénk legrégebbi tudományos, közművelődési és igazgatási feladatokat is ellátó intézménye elsősorban azoknak a tudományos eredményeknek a közreadására vállalkozott és vállalkozik a tervek szerint a jövőben is, melyek a levéltári anyagok kutatása, faggatása nélkül nem születhettek volna meg. A kötetek egy formálódó szellemi alkotóműhelyre is utalnak, mint ami korábban Szabolcsban a néprajztudományban Jósa Andrástól Kiss | Lajoson át Nyárády Mihályig kialakult. Reszler Gábor „— Mit hoz a jövő? Tőlünk függ egyedül. A jövő olyan lesz, amilyenné a gyerekeinket neveljük. Emberi tartást, ízlést, erkölcsöt tőlünk tanulnak, s ebben a színház felelőssége mérhetetlen. Miket játszanak mostanában a színházak? Milyen sok a léhaság, üres szórakoztatás, az álság. Pedig a színház a nemzet kollektív lelkiismerete. A mi dolgunk felmutatni a múltat, hogy tisztábban álljon előttünk a jövő.” (Fotó: Gaál Béla.) Bényei József: A szél törvényei Ha megszólal a hajnali harang felébrednek az éjszakai fák fészkeiben a zsongó madarak és reménységet ringat a világ. , A város minden mozd’ulást figyel s felébreszt egy-egy lakótelepet s a múlandóság törvényeivel pilickáznak az utcagyerekek. A hangok harsány huszárkürtjei teli tüdővel fújják a falak. Takard el tegnapi sebhelyeid, — te is a hajnal alkatrésze vagy. Húzódj a fénylő sugarak alá, s rádcsapódott sár majd lepereg és túlszállnak a panaszok falán a törvényeket hordozó szelek. Gianni Toti: Már vagy húsz éve Már vagy húsz éve nyomja a világot a szörnyű és a nagyszerű atom, s fél százada született meg a földön az első győztes munkáshatalom, még — mert növelni volna jó — az embert piedesztálra állítjuk: a lába most földre lép, most fellegekre hág, de sosem az emberség talapzatára, keserű mind e még, c már: köröttünk az ifjúság kirajzik s úgy találja — metsző mosollyal, kétélű kedéllyel —, hogy a világ ma reggel jött világra. [Toti, Gianni (1924) olasz költő versét magyarra fordította Bara- nyi Ferenc.] 4TÖ még ez is ... sak ez. A feleségem vezetett makramé- •t. Én vittem min- dkozásra kocsival. x>m, hogy ott áll az hat gyerek, citerá- alatt, hogy tanítsam makramétanfolyam befejeződött, s ón g odajárok a citerárki segít? lagógusok. ű gátol? íz. Korábban 50—60 összejött egy év- is támogatott. Ta- probléma volt a értekezletek vannak, idés, koordináció, iák támogatás nincs, itt a Gamesz, a kö- codás. Mosit már azt magyaráznom, hogy íbcsoportnak tíz fali akarnak? év egy helyein. Nem : el? on meggondolnám, is szőlőm a hegyen, ■pítettem rá. Három jztam rajta. Most deköt. biztosak benne, sak ez. Mester Attila SAS KAROLY: CANTATA PROFANA (BRONZ) Illyés Gyula: Ars poetica Dolgozz, munkálj. A szép, a jó, a hasznos, mihelyt elkészül, az élethez áll. Minden jó mű egy-egy szabadságharcos. Légy hű magadhoz, olyanokat alkoss, ne fogja a halál! Pintér Lajos. Vadkacsák Gyerekkorom lámpa-üvegén se füst. se korom, gyerekkorom, hol az út nem zsákút: a végtelen völgyéhez futó, hol szép metafora csak a halál, zene s illat, szalag fátyolén áttűnő gyöngybetű — gyerekkorom, hol pengeél ruhák bársony-rétjein nem kaszál, réteiden, gyerekkorom, csak napszítta férfihad kaszál — gyerekkorom, hol vadkacsák s vadkacsák jézusos lábanyoma a vizen! 1984, április 30. O 6 Hincz Gyula: MÁJUS
