Kelet-Magyarország, 1984. április (44. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-30 / 101. szám

ARCOK EGYMÁS MELLETT |

Nemzedékváltás a munkapadnál

Az előbb abban a műhelyben jártam, ahol a szalagfűrészek fogait élezik — tudom hát, hogy mit jelent e fogak marása. Ügy hasít a fába a penge, mint kés a vajba. A zaj, a sivítás elnyom minden mást, fűrészpor száll a levegőben, egy-egy bevillanó napsugár pászmájában ezjré- vel táncolnak az apró szemcsék. A barázdált arc a kendő árnyékában feszült figyelmet tükröz, az eres kéz rez- zenetlen egyhangúsággal tolja a fűrészfogak elé a fahasábokat. Immár tizenhét éve, napi nyolc órán át.

Csengőszó harsogja túl a zajt. Fokozatosan elcsöonde- sülnek a gépek, nyújtóznak az asszonyok-férfiak — tíz perc szünet következik a FE- FAG tiszalöki fafeldolgozó üzemében, aki akar, rágyújthat. Az idős asszony, akinek munkájára rácsodálkoztam egy perccel előbb, megigazítja a keszkenőt, ősz hajszálait, kicsit riadtan fogadja az invitálást egy rövid beszélgetésire.

— Nincs énrólam mit írni

— szabadkozik, holott az újságíró bizonyos abban, hogy van ... Csecskedi Dezsőné 17 éve dolgozik itt az üzemben, nyugdíj előtt áll, öt gyereket nevelt föl, az üzem egyik legdolgosabb munfcásasszo- nya — s róla ne lehetne mit írni?

— ősszel, szeptemberben betöltőm az ötvenötöt, elmegyek nyugdíjba — mondja a halk szavú asszony. — Húszéves munkaviszonyom lesz akkorra, mivel ennek előtte több mint két esztendőt dolgoztam Tiszavasváribam, a szociális otthonban. Mivelhogy vasvári vagyok.

Az ébresztőóra ezen a reggelen fél hatkor csörgött otthon. Azért kell így mondani, mert nem régóta kel ilyen „későn”.

— Most álltunk át az egy műszakos munkára, annak előtte két műszakba jártunk, s reggel négykor kellett kelni, hogy elérjem a vállalati buszt, öttől dolgoztunk.

— így bizonyára jobb!

— Részben. Tudja, most kevesebb az időm...

— Amikor már kora délután otthon voltam, többet tudtam tenni-venni a ház körül. De így ... Hazakerülök délután öt körül, merthogy héttől négyig dolgozunk — és bizony fáradt vagyok, érzem az este közeledtét... Igaz, az ellenben jó dolog, hogy nem kell a második műszak után éjjel hazamenni.

öt gyerek a családban — manapság már ritkaság- számba megy. Az „elosztás” siem rossz: három fiú, két

lány.

— Két fiam szobafestő, a harmadik az Alkaloidában üzemkarbanitartó szakmunkás. Érdekes, hogy éppen ő, István az, aki nem Vasváriban lakik, hanem itt Lökön, s úgy jár át dolgozni. Dezső >és Mihály ott élnek. A lányaim ugyancsak...

— Hányán vannak, ha ösz- szejön a nagy család?

— Tizennyolc éve egyedül vagyok a gyerekeimmel, így hát... tessék csak várni ... tíz unokám van, ha mindenki együtt ül odahaza, akkor bizony húsznál többen is vagyunk.

— Gyakori ez?

— Nem mindennapos, de karácsonykor, húsvétikor, más ünnepen így van...

Fölharsan a csengő, vége a cigarettaszünetnek. Akaratlanul is szorosabbra húzza álla alatt a kendő sarkát, agyondolgozott keze mozdul

— zúgnak a gépek...

— Nem szokott erről álmodni? Nem jön elő a fűrész, a fa? ...

— Ma már nem. Legtöbbször altatóval fekszem le. Fáradt vagyok.

Sötét hajú, csinos lány vág oda a kalapáccsal. A szög eltűnik a deszkában, jöhet a

CSECSKEDI DEZSÖNfi

DEZMOND ERIKA

következő ütés. Dezmond Erika 18 éves, és e napon verte az első szögeket az itt készülő gyümölcsösrekeszekbe.

— Az ujja...

— Még ép. Nem ütöttem még rá.

Mosolygás, magas lány, a tizenévesek hetyke tekintetével.

— Hogy tetszik a ládaszegezés?

Megrándul a szája.

— Nehéz. Nehezebb, mint a varrás. Ezelőtt ugyanis itt, a Hódikötben dolgoztam.

— Mégis itt van ...

— Igen, mert... szóval, ott két műszak volt, és én meg tanultam. Az esitin végeztem a gimnáziumot. Másfél évem megvan. Félbehagytam, mert sok volt így együtt.

Sok volt? Kavarognak bennem a szavak, de bántani sem akarom az ifjú lánykát. Mégis:

— Hamar föladta!

— Én tulajdonképpen fodrász akartam lenni — bukik ki belőle őszintén. — De sikkor sok volt a jelentkező, nem juthattam be. Ott, a Hódikötnél meg azt mondták, hogy csak az odavágó szakmát tanulhatom, a kö- tő-hurkolót. Hát az nem tetszett. Varrni már tudok...

— Most meg ládát szegezni tanul.

— Nem nagy művészet, de nehéz munka. De hát majd meglátom. Mindenképpen szeretnék tanulni.

Szép dolog így első hallásra, de zavaró a lány bizonytalansága. Erősen úgy tűnik, hogy nem is maga a tanulás a oél.

— Édesanyám itt dolgozik a fafeldolgozóban, ezért jöttem én is ide. Ketten vagyunk otthon is ... Gondolkoztunk azon, hogy bemegyek Nyíregyházára dolgozni, én szerettem volna, de hát nagyon sokba került volna az albérlet. A Taurus gumigyárban érdeklődtem, de IBUSZ-szobát nem tudtak biztosítani, maradt volna az albérlet. így hát ide jöttem, és jó lenne majd, ha engedélyezik, tanulni. El tudnám képzelni példáid a gyors- és gépírást, ha azt elvégezném, akkor itt dolgozhatnék valamelyik irodában.

... valamelyik irodában.

— Itt, a szomszédos műhelyben fűrészeli a fát egy néni, akivel az előbb beszélgettem. Éppen a maguk keze aló dolgozik. 17 éve tolja a deszkát a szalagfűrész alá. El tudná magát képzelni mondjuk 15—20 év múlva ugyanitt, a ládaszegezés vagy neadj isten a fűrész mellett?

— Isten őrizz! Dehogy tudnám.

Egybemosódik az idős és az ifjú arc, ahogy behunyom a szemem. A mindjárt-nyugdíjas néni repdeső pillantása, erős, magától mozduló keze végigsimít a lányka haján. „Hosszú volt ez a sok év ... én sem örömömben választottam így, lelkem ... igazad van, ha nem ez a vágyad ...” Tavaszi kacagás röppen fel a telt ajkakról. Aztán hültén telepszik egy zöldülő ágra. Tétova válasz kél. „Ha fodrász... vagy gépíró egy irodában... vagy...”

Sivít a fűrész, koppan a kalapács. Csöppnyi düh mélyeszti a szokottnál jobban a fába az ártatlan szöget.

Tarnavölgyi György

A híradónők nagy sikerű műsoros délutánt és vendéglátást rendeztek a honvédek és német bajtársak tiszteletére.

„A magyar királyi légvédelmi központ és a honvéd állomásparancsnokság híradónői gárdája április 29-én jól sikerült műsoros délutánt és vendégséget rendezett az Iparos Székházban sebesült katonáink, a Nyíregyházán tartózkodó német katonabaj- társak és a légvédelmi központ szolgálatmentes legénysége részére... A megjelent német és magyar katonákat a híradónők áldozatkészségéből sikerült nagyon szépen megvendégelni, akik amellett, hogy szabad idejükben

dani. Alapelgondolása az elégedetlenség szítását és az elégedetlenkedőknek egy tó- borba való gyűjtését szolgálta. Kihez is fordult volna először jelszavas csápja, ha nem azok felé, akiknél a szociális viszonyok tényleg sok kívánnivalót hagytak maguk utón, vagy azok felé, kik tudatlanságuk, elesettségük, kisiklott életük, faji lázadó természetük folytán a szovjet által teremthető felfordulásban remélték megtalálni egyéni és faji boldogulásukat ...”

Adományok bómbakáro- sultaknak.

Május elsején a Nyírvidék szerkesztőségébe újabb adományok érkeztek be a bomA esabadsigsseretó magyarokhoz. A követkézé • magyar fordítása as e lap másik oldalán lérU vádiratnak.

MABVARORSZAB BÁBKORMÁNYÁHOZ!

TI vagytok Iclelőtek Magyarország mai azcrencaétlenaé/ gMrtl * TI kergetitek ■ magyar ifjtuágot at orou halálba! *t TI aaelgáltattátok ki a magyar munkál és a magyar ÍBId) tartatott a térne) zsarnoknak * TI zúdítottátok ezzel ad agekbé j#vő |>uizt üli ti .. uiagyui gyárakra és közlekedés) vonalakra * TI vezet léte» félre a magyar népet a szegedi) sesotévei — a nácizmus rlMnévtl, ”— a németek .egyőibe^ tetlzi^gfrCI szél« mezével, a magyar-német •• Waffenbrüdern ac. aA ” - bú' 'szármázó látszólagos előnyök kccscgtetéiévM* P*ég TI dómitek őket az elkrrülbetetlen rom lázba! Tjj tiltottátok el először n scalad szót. aztán a gondolatot. e| tatlat éa végül magái a szabadságot'

MEDDIG tudjátok még lurtbii magatokat mielőtt d szabadságszerető magyar nép le.ulyl rátok hogy megmentse' •wzáját e asegsrmmisttéstőr' MEDDIG MÉG*

MiOOM TŰRITEK EZT MÉ6P

nvn{

A repülők röpcédulákat dobáltak, s ezzel is felvilágosították a lakosságot

a műsor előkészítésében és betanulásában & elegendő áldozatot hoztak, nem riadtak vissza attól sem, hogy éléskamrájuknak értékeiből is nyújtsanak jó szívvel mindent, amivel kedvessé és kellemessé tehették és tették is a katonák délutánját.”

Vörös jelszavak, s ami mögöttük volt.

„Az összes kommunista mozgalmakat irányító moszkvai propagandát nem lehet mindenben ügyetlennek mombakárosultek részére. A gyűjtés összege 420 pengő. Ezzel az összeggel a korábbi gyűjtés 22 ezer 815 pengő 90 fillérre emelkedett.

Az elsötétítés újabb szabályozása.

„A Magyar Távirati Iroda jelenti: a Honvédelmi Minisztérium most kiadott rendeletében újból szabályozta az elsötétítést. Eszerint május hó 1-től 21-ig 21 óra 30 perckor, május 22-től július

2-ig 22 órakor kell végrehajtani az elsötétítést. Az első„őszhajú“ kiszesek

„Ize, zamata volt azoknak az éveknek“

Négyen ülünk az irodában. Beszélgetőpartnereim jócskán túl vannak a negyedik X-en, de közel harminc éve ugyanannál a vállalatnál, a Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalatnál dolgoznak. Még egy közös jellemző: mindhármán 1957ben Nyíregyházán a legelsők között léptek be a Kommunista Ifjúsági Szövetségbe.

— Akkoriban mint ipari .tanuló dolgoztam a cégnél — kezdi a beszélgetést Ádámsz- ki István. — 1957 eleje elég zaklatott időszak volt, mégsem haboztam belépni. Emlékszem rá — mosolyodik el —, a tanulóknak piros egyen- sapka járt, de csak mi, kiszesek hordtuk — nem minden kockázat nélkül. Könnyen lehetett érte egy-egy pofont kapni az utcán.

„Az összes kommunista iratkoztunk be az alapszervezetbe, zömében tanoncok — kapcsolódik be Szilágyi

1957. május 1. Kádár János a KISZ-fiatalok között.

Sándor. — Szépség, fiatalság, lendület, édes testvérek. Pajtáskod tunk, kirándulni

jártunk. Ize, zamata volt azoknak az éveknek — legalábbis számomra ilyennek

maradtak meg. Ha kellett, tudtunk önzetlenül, keményen dolgozni. Mit összeko- pácsoltunk, mikor a Kert mozi, meg a szabadtéri színpad széksorait csináltuk... Sajnos, nem érzem a mai fiatalokban ezt az erőt, könnyedséget.

— Az igazi húzó emberek ma is a 40—50 évesek — szól bele Bede Zsigmondné a társalgásba. — Nem véletlenül tizedeli őket az infarktus, küszködnek a gyomorfekély- lyel. De azt is el kell ismerni, anyagiasabbak lettünk magunk is, a fiatalok is.

— Rossznak találom, hogy a szülők túltömik a gyerekeiket — veszi vissza a szót Szilágyi Sándor. — Többen 18 éves korukra egy Ladát kapnak, nem csoda, ha rászoknak a „sült galambra” — anélkül, hogy tennének érte valamit. Ebből aztán köny- nyen születik a puhány, önző magatartás. — Még annak idején a mi brigádunkat itt a gyárban KISZ-brigádnak hívták, vagy csúfolták, nem tudom. De az biztos, hogy az a kis kollektíva rövid idő alatt a munkája után tiszteletet és megbecsülést vívott ki magának. Munkaversetétítés május Írtől 14-ig hajnali 4 óra 30 percig, május hó 15-től július 2-ig hajnali 4 óráig tart... A világítás meggyújtása utón. bekövetkezett légitámadás vagy légiriadó esetén a teljes elsötétítést azonnal végre kell hajtani.”

★

ötvenmillió értékű textilárut kapnak a munkások gyártási áron.

„Vasváry Lajos iparügyi államtitkár a Pest munkatársának kijelentette, hogy a magyar munkásságról csak jót mondhat. Az ország bátran támaszkodihaitik rá, bármilyen nehéz körülmények között is. A legelső megoldásra váró munkásproblóma a komoly, megalapozott munkásvédelem kifejlesztése. A szociális viszonyok alakulása szervesen összefügg a termelt javak mennyiségével. A segítésnek legegyszerűbb és legcélravezetőbb módszere a tervbeli juttatások emelése. A közeljövőben ötvenmillió pengő értékű textiláru jut el a munkássághoz, a piaci árnál sokkal olcsóbban, gyártási áron. Fokozott mértékben indul meg a munkásság számára szükséges lábbeli gyártása is. Az állami munkaközvetítő a magán- és területi munkaközvetítőtől átveszi mindazt, ami jól bevált és tökéletesítve építi tovább. Ezzel kapcsolatban megoldandó feladatok közé tartozik az országos munkakataszter felállítása. Ezzel a rendszerrel el Lehet érni, hogy mindenki arra a helyre kerüljön, ahol képességeit a nemzet érdekében a legjobban kifejtheti. Nagyon fontos a munkásság szabadidő-mozgalmának újjászervezése is.”

Légitámadásoknál a fut- kosás a legnagyobb veszedelem.

........Általánosságban elmondhatjuk azt, hogy légitámadás esetén legelsősorban a higgadtságot, a nyugalmat kell megőrizni. Senki ne kapkodjon, ne szaladgáljon, ne futkosson össze-vissza, s ami legfontosabb, ne féljen és ne ijesszen el másokat. Nagyon sok hely van a levegőben és sok hely van a földön a bombák számára, óvatosan, előrelátással és vigyázattal, tehát a veszteségeket úgy anyagban, mint emberéletben a legminimálisabbra lehet szorítani... Ne kíváncsiskodjék tehát senki, ne bujkáljon ki a kapu alól, vagy az óvóhelyről, ne vizs- gálgassa az eget, mert nagyon könnyen történnek szerencsétlenségek ...”

Végül az 1944. május 2-i Nyírvidék hadi tudósításának címe: A keleti harcvonalon nem történt említésre méltó harci esemény.

R. G.

nyékét nyertünk, példát mutattunk a műhelyben is. Nálunk csak edződni lehetett.

— És valahogy együtt volt a csapat — mondja Ádámsz- ki István. — Még a focipályán is. Emlékszem, egy-egy brigádlabda, KlSZ-labda elnyerése reményében játszottunk. Volt csapatszellem — így is, úgy is.

— Mi, 57-es kiszesek szinte kivétel nélkül mind részt vettünk a tsz-szervezésben is. Nem volt könnyű feladat, az emberek elfutottak előlünk, otthagyták a portót jószá- gostól... — gondolkodik el az egykori alapszervezet szervező titkára, Szilágyi Sándor.

— A hatvanas évek legelejétől kiterebélyesedett, megerősödött az ifjúsági mozgalom, — meséli Bede Zsigmondné. — Párttagok lettünk, a szakszervezetben vállaltunk ■ tisztségeket. De figyeljük a maiakat, örülünk neki, mert itt a MEZÖGÉP- nél jód, és eredményesen dolgoznak. Én szeretem nézni őket, az ember mintha saját magát, a saját ifjúságát látná, és ilyenkor azt hiheti, sikerült következetlenségen kapni az időt.

Sz. J.

Negyven éve írták

Május elseje —1944

KM ÜNNEPI MELLÉKLET

1984. április 30. 0