Kelet-Magyarország, 1984. április (44. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-30 / 101. szám

1984. április 30. Kelet-Magy&ronság 3 Példájuk lelkesítsen A munka ünnepe előtt a legjobbakat ünne­pelni, az eredmé­nyes munkát kitün­tetéssel elismerni olyan dolog, ami egyszerre je­lenti az élenjárók dicsére­tét és a lemaradók ösz­tönzését arra: legközelebb ők kapjanak hasonló elis­merést. Az idén szűkebb marokkal osztogatták a kiváló vállalat, szövetke­zet címeket, azonban azok a kollektívák, amelyek ér­demesek voltak ennek el­nyerésére, kemény, nem­egyszer gondoktól sem mentes esztendő után ün­nepelhetnek. Közülük mu­tatunk be négyet, villan­tunk (el életükből képe­ket, hogy lássuk, milyen erőfeszítések voltak szük­ségesek a kiváló cím el­éréséhez. Rekorderek között Az ország mezőgazdasági üziemei közül 1983-ban 38 termelt hektáromként 9 ton­nán felüli kukoricát. Húsz üzem termésátlaga 10 tonnán felüli volt. A rekorderek kö­zött egyetlen egy szabolcsi termelőszövetkezet van, ati- szavasvári Munka. Ök 550 hektár átlagában 9402 kilo­gramm kukoricát takarítot­tak be az elmúlt őszön. Hi­hetetlenül nagy szám ez, fő­iként, ha tudjuk, hogy alig tíz évvel ezelőtt három és fél tonna volt az átlag. A többszörösen kiváló ter­melőszövetkezetben nemcsak a kukoricatermés nagy. A fő- agronómusd szoba falát díszí­tő oklevelek közül kettő ar­ról tudósít, hogy az IKR ter­melési versenyében a három­ezres körzetben a Munka Tsz búzatermésével is élen van. Tavaly búzából hektáronként 5,4 tonnát kombájnoltak. Varga Lajos főagronómus a nagy hozamokat ekképpen magyarázza: Gonda Lajos vetőbrigádjával, Rába Steiger traktorral és a két Cyclo vetőgéppel nyújtott műszakban ötven hektáron veti el naponta a kukoricát. S/ágar a kishat ár forgatom Kiváló a KELET-SZÖVKER — Mindenekelőtt hinni kell abban, hogy lehet többet és egyre többet termelni. Ezek után már csak a megfelelő technikára, a jó hibridekre, szoros technológiai fegye­lemre van szükség. — És a föld, az emberek? — A föld adott. Azt lehet jól is, rosszul is művelni. Amikor a technológiai fe­gyelmet említettem, arra gondoltam, hogy a földet al­kalmassá kell tenni a bő ter­méshez. Sokat mondott do­log a jó magágykészítés, a ta­lajerő-utánpótlás, az időbeni vetés, de ehhez olyan szak­emberekre van szükség, akik értik a dolgukat és érzik a felelősséget. Nálunk a gabo­natermesztésben, ha jól ösz- szeszámolom, húszán dolgoz­nak. Mind kiváló szakember. Sőt, jó munkatársak. Olyan értelemben, hogy összhang van értelmi szinten is. Em­líthetem példának a vető- mestereket: Gonda Lajost, Kiss F. Sándort, vagy Arató Lászlót, de a többieket is. A rekordok titka nem ti­tok. A kilenc és fél tonna ku­korica, a közel hat tonna bú­zatermesztés receptje így el­— 1983-ban az üzemi bevétel 167 millió forint volt, a költ­ség 150 millió. A növényter­mesztés bevétele 66 millió forintot, az állattenyésztés bevétele 47 millió forintot tett ki. A melléktevékenység és az alaptevékenységen kívüli munka együttes értéke 19 millió forint. A számok is mutatják, nekünk a növény- termesztés sikere, jövedelme­zősége létkérdés... „Ha még az eső is esne — mondta a főagronómus —, akkor a fejünk se fájna...” Ez a jó és rossz a földmű­velésben. Jó érzést kelt a végzett munka, de mindig van miért aggódni. Ilyen itt a kiválóságnak az ára ... Seres Ernő Tízozor tonnákat mozgatnak mag A záhonyiak jól gazdálkodtak Rászolgáltak a nagyobb önállóságra a MÁV záhonyi üzemigazgatóságán. S hogy ez nagyobb felelősséggel jár, azt a megtakarított milliók, a minőségi tényezők javulása mutatja legjobban. A közel hétezer embert foglalkozta­tó átrakókörzet tavaly több, mint 13 millió tonna áru el­szállításáról gondoskodott. Nemcsak almát, hanem más árukat is raktak közvetlenül széles nyomtávú kocsikba, ezzel is segítve a magyar ex­portot. A záhonyi vasutasok na­ponta tízezer tonnákat moz­gatnak meg, vasúti kocsik' százait rakják meg. A gon­dos munkát jelzi, hogy a va­gonokat úgy válogatják meg, minél több kerüljön közülük exportra, egy-egy kocsiba minél több küldemény fér­jen. Tavaly a kocsik terhelé­sének kihasználásával 18 ezer vagont takarítottak meg. Ugyancsak megtakarítást ho­zott a vonatok terhelésének emelése, mert ezáltal 625 mozdonnyal kevesebbet vet­tek igénybe egy év alatt. A menetrend szerinti indítás­sal pedig az utazás kulturált­ságát javították. Sokszor adódtak nehéz he­tek az átrakókörzet életében, amikor egy-egy árufajtából hirtelen több érkezett, mint amennyinek az átrakására berendezkedtek. Ezen egy­részt új technológiák beveze­tésével, a munkarend változ­tatásával, másrészt a mun­kások átcsoportosításával változtattak. A szocialista brigádok közel négyezer szé­les kocsi kézi átrakását vál­lalták a hiányzó munkáske­zek pótlására. A vasutasok is mindinkább megtanulnak a költségekkel gazdálkodni. A milliárdos tétellel gazdálkodó üzemigaz­gatóság több, mint 40 mil­lió forinttal kevesebbet hasz­nált fel a tervhez képest. Számottevő az energiamegta­karítás, amely az áremelke­dések ellenére 11 százalékos volt, meghaladta a 24 millió forintot. Az eredmények megszüle­téséhez fegyelmezett munká­val járultak hozzá. Kevesebb volt az üzemi baleset, a ki­esett napok száma. Bár egyes területeken — főleg a nehéz fizikai munkánál — létszám- hiány volt tapasztalható, azonban kismértékben nőtt a dolgozók száma, több szak­munkást sikerült felvenni a kocsijavítóba. A munkások közel ötszázalékos béremelés­ben részesültek. Gondoltak rájuk és csa­ládjukra a szociális ellátás javításában is. A vontatási telep befejezett rekonstruk­ciója a karbantartók helyze­tét javította, bővítették a tu- zséri üzemorvosi rendelőt, két tanácsi óvoda építéséhez járultak hozzá, Karcag-Be- regfürdőn egy új üdülőház készült el. A gazdálkodás hatékony­ságát támogatták az újítók, akik tavaly 226 javaslatot nyújtottak be, közülük 95-öt már bevezettek. A szocialista munkaversenyben 452 brigád háromezernél több tagja, te- pé(cénylce<iik/ " ALKALMAZKODNAK A PIACHOZ Mesterhármas a RACITA-nál Bő kínálat az áruházakban Rishatármeniti forgalom, áruházi hetek, mezőgazda- sági termékek felvásárlása, nagy- és kiskereskedelem, különböző szolgáltatások. Vázlatosan ennyi mindennel foglalkozik a Kelet Szövet­kezeti Kereskedelmi Vállalat. Fontossági sorrendet nehéz lenne felállítani, de nem is ez a cél. Sokkal inkább a fo­gyasztók, a vásárlók teljes mértékű kiszolgálása, a vá­laszték bővítése. — Mi más lehetne a cé­lunk — kérdez vissza Füredi Sándor főkönyvelő, majd folytatja. — A nagykereske­delmi tevékenységünkkel el­sősorban az ÁFÉSZ-eket szolgáljuk ki, de értékesí­tünk más vállalatoknak is élelmiszert, ruházati és ve- gyesipaircikkeket. A forgal­munk harmadát, 140 millió forintot az import áruk ad­ják. Évekkel ezelőtt jó kapcso­latot építettek ki a Kárpáton- túli terület szövetkezeti és állami kereskedelmével. En­nek köszönhetően az idén már egymillió rubel értékben szállítanak kozmetikumokat, italt, bőrdíszművet, cipőt, konzervet a Szovjetunióba, s ugyanilyen értékben impor­tálnak a kishatármenti for­galom keretében műszaki árut, pianínót, italt, halkon­zervet. Az idén pedig már Moldá­via is bekapcsolódik a ke­reskedelembe. Szatmáriéi és Nagyváradról több mint fél­millió rubel értékben érkez­nek faragott bútorok, pa­mutruhák, anorákok, s en­nek fejében Romániába sző­nyegeket, édességet, kozmeti­kumot szállítanak. A vállalat törekvése, hogy kevesebb ter­mékre, de nagyobb mennyi­ségű és főként nálunk hi­ánycikknek számító árura koncentrálódjék a kishatár- menti. — A második fél évben szoktuk megrendezni a nem­zeti heteket — mondja Gé­mesiné Czomba Margit, az export-import osztály veze­tője. — Ezek már szélesebb, színesebb keresztmetszetet adnak az országokról: Bulgá­riáról, Csehszlovákiáról, Len­gyelországról, az NDK-ról és Romániáról. A nagykereskedelmi tevé­kenységhez tartozik még egyes mezőgazdasági termé­kek felvásárlása, amelynek körét bővíteni szeretnék. A Kelet Szövker Vállalat ta­valyi 984 millió forintos for­galmának a felét a kiskeres­kedelem adta. A közel fél- milliárd forintnak a 90 szá­zalékát pedig a Kelet Áru­házban értékesítették, de még hat kiskereskedelmi egy­séget működtetnek, köztük az S-modellt. Ahogyan a vállalat szak­emberei fogalmazták: az áru­ház a büszkeségük, az S-mo- dell pedig a szépségük. A szolgáltatásaik között van sokszorosítóüzem, könyvkötő, óra- és autójavító, drótfonó és erősáramú részleg. Ezek az árbevétel egy százalékát kép­viselik. Most döntő a kereskede­lemben. ki tud jobb árut, könnyebben eladhaitót besze­rezni. Ezért a jövő feladata az árualap megteremtésének még magasabb színvonala, új termelőkapcsolatok megte­remtése, s nem utolsósorban a raktárház bővítése. Csak így érhetik el az idén az egy- milliárd forint feletti forgal­mat. Mert a tavaly elért eredmény, az ezért első íz­ben elnyert. Kiváló Szövetke­zeti Vállalat cím kötélért a kollektívát. S. B. mondva és leírva nagyon egyszerűnek tűnik. Ha már megvan az eredmény. De el­jutni a csúcsra annál nehe­zebb, bonyolultabb. Márton János főkönyvelővel a kivá­lóság számszaki részét nézve arról is beszélünk, honnan in­dultak, milyen alapokról: — A hetvenes évek elején négy szanálást élt át a ter­melőszövetkezet. Itt, ezen a földön nem jutott ötről a hat­ra a gazdálkodás. Akkor ve­zetésváltás történt. 1975-ben már 2,5 millió forint volt az eredmény. 1983 után elköny­veltük az eddigi legnagyobb nyereséget, 17 millió forin­tot... Amíg a főkönyvelő adato­kat egyeztet, felsejlik gondo­latomban egy, a termelőszö­vetkezet elnökével, Morovsz- ky Györggyel történt beszél­getés néhány mondata: vál­lalkozásra, kockázatvállalás­ra volt szükség. A tsz szinte üres zsebbel jelentkezett IKR-tagnak. Fogadták a nagy értékű gépeket, a szoros tech­nológiát Akkor az elnök azt mondta: — Alapvető követelmény, hogy az újat megtanuljuk és alkalmazzuk. A fiatalokban nagyon bízok, azokban, akik tudnak és akarnak tanulni. A magam részéről igyekszem szigorú rendet és fegyelmet tartani. Az érdekeltségi rendszerünk viszont olyan, hogy érdemes fegyelmezetten dolgozni. — Az árbevétel, de a nye­reség nagy részét mégis a növénytermesztés adja. — A főkönyvelő adatokat mond. Ismét gólt rúgott a RACI- TA és ezzel mesterhármast ért el. Sportnyelven szólva így fogalmazható meg a Ra- kamazi Cipőipari Szövetke­zet múlt évi teljesítménye. Mert 1981 és 1982 után a ta­valyi munkájuk alapján már egymás után harmadszor kapták meg a Kiváló Szövet­kezet címet. Ezt megelőzően is többször kiérdemelték az oklevelet. Persze többet je­lent ez a mostani kiváló cím egy gólnál, hiszen egy kerek esztendő szorgalma, kitartá­sa, egy egész kollektíva ki­emelkedő munkája testesül meg a szombaton átadott ok­levélben. A számok szárazán hang­zanak, viszont tények. Közel 950 ezer női szandál, cipő és csizma készült tavaly Raka- mazon 363 millió forint ér­tékben. Az export meghalad­ja a 285 millió forintot, ami­ből 119 millió a tőkés kiszál­lítás. És a magyar lányok, asszonyok bánatára mindösz- sze hetvennyolcmillió forint értékű, RACITA-val fémjel­zett lábbeli jutott a hazai boltokba. De maradjunk még az exportnál. A megye negyvenegy hagyományos ipari szövetkezetét és hat kis­szövetkezetét alapul véve a tőkés exportnak közel a felét a rakamaziak teljesítették. Ez pedig nem kis dolog. — A legmesszebbmenőkig figyelembe vesszük a lábhi- gién/iát, a kényelmet — ma­gyarázza ifj. Stomp László, a szövetkezet elnöke. — Vi­szont ez még mindig nem a maximum. A cipőket igyek­szünk a legjobb alkatrészek­ből összeállítani, hogy meg­felelő kényelmet biztosítsa­nak vásárlóinknak. Eddig ez sikerült, de ez­után méginkább erre töre­kednek. A TANNIMPEX-szel közösen végeztek piackuta­tást, a külkercéggel közösen vettek részt a párizsi cipőki­állításon, az idén már a düs­seldorfin is megjelennek. Ru­galmasan, gyorsan alkalmaz­kodnak a piac igényeihez, ami döntő a tőkés export ese­tében. Előfordult már olyan, hogy az osztrák partner szólt a külkercégnek, másnap üz­letet szeretnének kötni. Rakamazon fél nap alatt készültek el a kollekcióval, s a lehető legelégedeítebben távozhatott az osztrák üzlet­fél. A gyorsaság mellett koc­káztatni is kell. A szövetke­zetben hamarabb rendelték meg a nyersanyagokat, mint ahogy a kezükben volt a konkrét szerződés. Viszont fordított esetben, ha csak a szerződéskötés után kezdik az anyagrendelést, jócskán késésbe kerültek volna. Erre az évre már százöt­venmillió forint értékű cipőt, csizmát lekötöttek a nyugati partnerek, de még további üzletre van kilátás. Ausztriá­ban és az Egyesült Államok­ban inkább a csizmát ked­velik a rakamazi termékek közül, Angliában pedig a mokasszinokat vásárolják szí­vesebben a nők. Jut még bel­ga, holland, francia, líbiai exportra is a pécsi bőrgyár alapanyagából készített ter­mékekből. Legnagyobb vá­sárlójuk mindenekelőtt a Szovjetunió, ahová összter­melésük negyven százalékát /szállítják. Az idei tervekben pedig majd egymillió pár lábbeli, ezen belül négyszázezer pár csizma gyártása szerepel. Eb­ben segítenek a kooperációs partnerek — a nyírteleki, a rakamazi és a ramocsaházi termelőszövetkezetek — is. Az áldozatos munkával kiví­vott hírnév pedig a minőség állandó fokozására sarkallja a cipőipari szövetkezetei. S az idei munkájukkal ismét megcélozzák az újabb kiváló címet, immáron a negyediket egymás után. Sipos Béla Exportra készül a rakamazi cipő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom