Kelet-Magyarország, 1984. április (44. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-21 / 94. szám

1984. április 21. ^ Egy kiállítás képeihez... Homlokpánt-változatok Tizenévesen s detoxilcálóbnn. (Urbán Tamás felvétele) Divat a homlokpánt. Sport­hoz pedig nemcsak divat, de nagyon praktikus viselet, mert felfogja az izzadságot, ha nedvszívó anyagból készült. Rajzunkon frottírból készített homlokpántok láthatók csavart és sima változatban. Frottír- törfllkózöból kikerül mind a kettő. A sima mindössze egy két végén összevarrt pánt, amit Semmi új nincs a nap alatt, de olykor nagyon hasznos, ha felelevenítjük azokat a prakti­kákat, amelyekkel anyáink él­tek, sikert arattak. Ilyen divat volt az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején a nyak­kendő-szoknya. Férfinyakkendőkből varrták, s a nyakkendők szögleteit visz- szahajtották. A szoknyák szűk­re szabottakká váltak azáltal, hogy végig levarrták a nyak­kendők széleit. A modern nyakkendő-szoknya — amely­hez méret szerint tíz-tizenkét férfinyakkendő kell — bő; hátul esetleg egy széles gumi beiktatásával illeszthetünk össze, a csavarthoz két csík szükséges. Egy színből, de ket­tőből is mutatós, percek alatt elkészíthető, ha van varrógé­pünk. Megunt sálainkat is ösz- szetekerhetjük: divatos bom- lokpántunk lesz estére, alka­lomra. Szép szinpárok: fekete­rózsaszín, türkizkék-vfzzöld, sárga-fehér. csak valamivel a combközép aljáig illesztjük össze a széle­iket, s a nyakkendők szögletes végei szabadon maradnak. A derékrész a tetszés szerinti magasságban elvágott nyak­kendők keskeny végeiből adó­dik, természetesen cipzárral csukódik. A szoknya korca ki­kerülhet egy nyakkendőből, vagy a levágott keskeny ré­szekből varrt pántból. A nyak­kendő-szoknya fiatal lányok­nak való, picit hóbortos, min­denképpen fiatalos — diszkóba, társaságba. Szöveg és rajz: Pálffy Judit Nemcsak egyszerűen érdekes, de igen elgondolkoztató is az f. kiállítás, amelyet Urbán Tamás fiatal fotóművész képeiből ren­deztek az Egészségügyi Miniszté­riumban. Elgondolkoztató első­sorban azért, mert egyrészt a magyar egészségügy munkáját és — nem túlzás itt a szó — küz­delmét mutatja be a jövő nem­zedékéért, a gyermekek és fia­talok egészségéért — másrészt felidézi mindazokat a veszélye­ket, amelyek az új generációt fenyegetik. A SZÜLŐ FELELŐSSÉGE A kiállítás képei azt is megmu­tatják, hogy a szülők könnyel­műsége, nemtörődömsége már a születés előtt veszélyeztetheti az utód életét. Az anyák alkoholi­zálása és dohányzása miatt is sok élet vész el — mielőtt meg­kezdődött volna. Ezért magas ná­lunk még ma is — noha az utób­bi évtizedben a felére csökkent — a csecsemőhalálozások ará­nya. Az újszülötteknek mintegy 10 százaléka ugyanis koraszülött, s ezek megmentése minden or­vosi erőfeszítés ellenére nem mindig sikerül. Hogy könnyelmű szülőknek ál­talában könnyelműek a gyere­keik is, arról talán szólni sem lenne érdemes, ha nem ütné szí­ven a nézőt a sok dokumentum- erejű kép. Gyermekbalesetek, amelyek azért következtek be, mert az apák és anyák nemcsak hogy nem vigyáztak eléggé, de még csak meg sem magyarázták a kicsiknek, hogy mit miért nem szabad csinálniok, mihez ne nyúljanak hozzá, hogyan visel­kedjenek, közlekedjenek az ut­cán. S a következmény: sok kis áldozat, hetekig-hónapokig ágyat nyomó gyerekek, elveszett kezek és lábak, gyermekkorban ketté­tört életutak. NÖVEKVŐ VESZÉLYEK S amint nőnek a gyerekek — úgy szaporodnak a rájuk leső veszedelmek. A szomorú tények azt mutatják, hogy igen sok szü­lő éppen gyermekének ebben a korában megunja a vele való mindennapi törődést, „van elég baja anélkül is” — felkiáltással magára, sorsára hagyja a tapasz­talatlan fiatalt. Így jutnak el a Nincs esztendő, hogy ne fi­gyelmeztetne a sajtó, a rádió, a televízió: közeleg a húsvét, jön­nek a locsolók, jönnek a locsol- kodó gyerekek is! Ne itassuk őket szeszes itallal, mert ha min­den házban csak egy kortyot kapnak, akkor is, mire a sor végére érnek ... És nincs esz­tendő, hogy a mentők — vala­hol az országban — ne szállíta­nának szirénázva súlyosan alko­holmérgezett kiskamaszt a kór­házba. Hozzátenném, hogy a nagyka­masznak, sőt a felnőtt férfiem­bernek sem kötelező holtrészeg­re innia magát húsvét ünnepén. Pedig sajnos gyakran ez törté­nik. A rendőrség fekete króni­kája a két, sőt, most az általá­nos szabad szombattal együtt háromnapos ünnep után ijesztő­en magas lehet, ha nem vigyá­zunk. Részeg kerékpárosok, ittas autóvezetők, motorosok szerepel­nek benne. És akkor még nin­csenek a listán azok, akik „csak” otthon, a családjukban okoztak bajt ittasan, vagy a kocsmai verekedésben sérültek meg, illetve sértettek meg máso­kat tettlegesen is, nemcsak szó­val. Miért, hogy nálunk, Magyaror­szágon nem is ünnep az ünnep alapos italozás nélkül? Nem le­hetne másként? De bizony le­hetne. Félreértés ne essék: nem anti­alkoholista prédikációt kívánunk folytatni, csupán a mértéktelen- ség ellen szeretnénk szót emel­ni. Legyünk őszinték: nem kel­tizenévesek az italhoz, a gyógy­szerekhez, a „szipózáshoz”. Kommentár helyett — a kiállí­tás megnyitójának közönsége előtt levetítettek egy video­filmét, amelynek felvételeit ugyancsak Urbán Tamás készí­tette. Riportfilm volt egy kórházi kábítószer-elvonó osztályról, ri­porterei maguk a fiatalok, akik egymást kérdezgették a kamera előtt: ki miért kezdett „szipóz- ni” vagy kábító hatású gyógysze­reket szedni. Döbbenetes és szívszorító volt látni-hallani a tizenéveseket, akik néhány percnyi „könnyű lebegés” vagy „bölcsesség” illú­ziójaként tönkretették egészsé­güket, s akiket orvosok és egészségügyiek hosszú, kitartó munkájával próbálnak vissza­hozni a társadalomba. A fiatal postást, aki kábulatában köny- nyedén rohant fel az emeletekre, s utána napokig alig tudott moz­dulni. Az ifjú házaspárt, akik egymást licitálták túl a „könnyű mámor” élvezetében. A fiatal­embert, aki magányosnak érezte magát, szeretett volna párt vá­lemesebb úgy társaságban vagy családi körben lenni, ha beszél­getni tudunk egymással, és nem teszünk olyat, amit másnapra megbánnánk? Igenám — mondhatja bárki —, de a locsolás szép szokás, és a locsolókat kínálni is illik. Ez igy igaz, de... Először is a gyerekeket, a fi­atalokat egyáltalán nem szüksé­ges szeszes itallal kínálni. A hí- mes tojás, a csokitojás, a húsvéti bejgli — néhol aprópénzt is szo­kás — valóban elegendő a kíná­láshoz. És italnak ott a kóla, a gyümölcslé. Ne hozzuk a gyere­keket olyan helyzetbe, hogy úgy érezék, ha a felnőtt kínál, nem illik azt mondani: köszönöm, én nem iszom. Szabály legyen: gye­reknek egy cseppet sem! És a felnőtteknek? Tudom, kár lenne ugyanezt le­írni, de talán nem is szükséges. A felnőtt férfiakat, ha locsolni jönnek a lányos házhoz, kínál­juk meg egy laza fröccsel (és hozzá harapnivalóval is, ami megköti az alkoholt, nem engedi hirtelen felszívódni), kicsiny po­hár borral. A pálinka, a tömény ital semmi esetre sem locsolók­nak való, hiszen a negyedik, ötö­dik háznál már nem bírják, nem bírhatják tovább, és ebből tá­madnak hol kisebb, hol nagyobb bajok, sőt tragédiák. Ne le­gyünk előidézői: a hímes tojás mellé nem kötelező a pálinka. Ügy is fogalmazhatnánk, hogy: tilos! lasztani, de gátlásai közepette a ,,szipó”-nál,' a belélegzett ragasz­tónál kötött ki. MINDNYÁJUNK KÖTELESSÉGE S az utolsó képen a 18 éves B. T. sírkeresztjét. Azok sorában, akik itthon, Magyarországon a kábítószer áldozatául estek, ö már a huszonvalahányadik volt. Nyugati országokhoz viszonyítva, igaz, nem magas ez a szám. De a szülők, a család, a közvetlen és a tágabb értelemben vett kör­nyezet számára minden egyes eset szörnyű tragédia. Olyan tragédia, amelynek semmiképpen sem kellett volna bekövetkeznie. A megrázó képsorok láttán érti meg a néző igazán a kiállítás és az egészségügyi világnap jelsza­vát: Gyermekeink egészsége — jövőnk gazdagsága. Mesés Magnolia Hazánk természeti adottságai közt több olyan növény is elő­fordul, amelyek más földrészek növényzetének tagjai, s igy ná­lunk csak ritkán láthatók. Ilyen például a liliomfa (Magnolia), a legősibb zárvatermő növényünk. Jellemző rá a sok színes csésze­levél, és a sok porzó. Hazánkban lombhullató fajai fordulnak elő, ezek főképpen erős fejlődésű cserje alakjában megjelenő for­más növények. Parkokban, házi kertekben magányosan álló nö­vényként is szépen mutatnak. Hazájuk Észak-Amerika, Kína és Japán. Több fajuk van, ame­lyeket a virágok színe és a vi­rágzás időpontja, a virágok alak­ja stb. alapján különböztetünk meg. A kevésbé gyakorlott nö­vénykedvelők tulipánfának is ne­vezik a magnóliát, noha attól lé­nyegesen eltér. A liliomfa — egyes nézetekkel ellentétben — a talaj iránt spe­ciális igényt támaszt. A száraz, meleg talajokban, mint amilye­nek a homoktalajok, sínylődik. Legkedvezőbb számára a vályog, de a homokos vályog- és agyag­talajokon is szépen díszük, ha azok nem tömődöttek és leve­gőtlenek. A közvetlen erős nap­fényt nem szereti. Félámyékos helyeken szépen fejlődik. Az erős déü napsütésű helyeken virágai kisebbek, és 1—2 nap alatt elvi- rágzanak. Az erős szél a bimbó­kat és virágokat leveri, ezért a kert, a park széltől védett helyé­re kell ültetni. Szaporítása mag­vetéssel és oltással történik, de nagy gyakorlatot kíván. A liliomfa 10—12 cm-es virá­gainak fehér színű sziromlevelei a lomblevelek megjelenése előtt díszlenek; a növény zöld levelei csak az elvirágzás vége felé je­lennek meg. A képünkön látha­tó — a debreceni botanikus kert­ben levő — gyönyörű magnoüa- példány évente mintegy ötszáz jókora virágot hoz. Orvosi önkfaór/eímk Aszpirinnal és Á-vitamin- nal Az USA-ban kereken 28 000 orvos vállalkozott önként arra, hogy öt éven át naponta egy tabletta Aszpirint, vagy A-vita- mint vegyen be, annak eldön­tése céljából, hogy az Aszpi­rinnek van-e szívinfarktust vagy agyvérzést megelőző ha­tása, az A-vitamint pedig azért, fejt-e ki védőhatást tüdőrák el­len. A 28 000 amerikai orvoshoz menetközben 5000 angol orvos is társulni kívánt. Az orvosok első csoportja acetil-szaücü- savat, a második karotint, a harmadik pedig hatóanyagnél- küü, úgynevezett placebo tab­lettát szedne be. Az évekig tar­tó kísérlet közben nem tud­nák, hogy mikor kaptak acetil- szaücll-savat, mikor karotint, és végül mikor placebót. A közelmúltban ünnepeltük az Aszpirin felfedezésének 100. évfordulóját. Kezdetben az Asz­pirin volt a legnépszerűbb láz- és fájdalomcsiüapító. Időköz­ben kiderült, hogy nemcsak olcsó és biztosan hatásos láz- és fájdalomcsiüapító, hanem legalább annyira csökkenti az ízületgyuUadást, mint az egyébként drága és veszélyes kortizonok. Legújabban pedig kiderítették az Aszpirinről még azt Is, hogy gátolja a vérle- mezkék összecsapódását, és éppen ezért mindenféle vérrö- gösödés, trombózis megelőzé­sére alkalmas. Szerte a világon több nagyvárosban is folytat­tak járványtan! módszerekkel vizsgálatokat annak eldöntésé­re, hogy az Aszpirin képes-e az infarktusveszélyt csökken­teni ha valaki naponta egy-két tablettát szed belőle. Sok vizsgálat történt e kér­dés eldöntése érdekében, de az eredmények sajnos, soha­sem hoztak teljes bizonyossá­got. A karotin az E-vitamin elő­futára, táplálékunkkal vesszük magunkba, és szervezetünkben alakul át A-vitaminná. Azt re­mélik, hogy ez a kísérleti mun­ka meghozza gyümölcsét, mert az orvosok be fogják szedni a tablettákat, és tudatában lesz­nek annak is, hogy önkísérle­tük nülyen haszonnal fog jár­ni. Dr. Szendéi Ádám S. M. Férjek vigyázat! Fenyeget a divat! Nyakkendő-szoknya Hímes tojás pálinkával? r Harapnivaló — húsvétra HIDEG TÖLTÖTT TOJÁS HOZZÁVALÓK: 4-« tojás, 1 kávéskanálnyi reszelt hagyma, 15 dkg gomba, 20 dkg csirke­máj, só, bors, petrezselyem­zöld, 3 evőkanálnyi mustár, 2 dl tejföl, zsemle. A tojásokat főzzük meg, vág­juk ketté, majd a tojások sár­gáját osszuk kétfelé. A gom­bát jól megmossuk, szeletekre vágjuk, majd a nagyobb dara­bokra aprított csirkemájjal együtt a hagymás zsíron meg­pirítjuk. ízesítjük sóval, bors­sal, petrezselyemzölddel. Mi­kor elkészült, hozzáadjuk a fe­le tojássárgákat. Kétszer át­daráljuk a húsdarálón vagy ro­botgéppel pépesítjük. Betölt- jük a tojások fehérjébe, majd minden darabot külön pirított zsemleszeletekre helyezünk. — A tojássárga másik felét áttör­jük, elkeverjük a mustárral, tejföüel. Ízesítjük kevés sóval, borssal. Az így készített már­tással leöntjük a tojásokat. Ezt a tojást önáüó ételként, sült mellé köretnek vagy pástétom­félékhez is adhatjuk. KASZINÓTOJÁS HOZZÁVALÓK: 6 tojás, 5 dkg vaj, 1 evőkanál mustár, 1 dl tejföl, petrezselyemzöld, só, bors, szardellapaszta. A tojásokat keményre főzzük. Jól lehűtjük, majd megtisztít­juk a héjától. Hosszában ket­tévágjuk, a sárgáját kiszedjük, drótszűrőn áttörjük. A vajat habverővel habosra keverjük, beletesszük a mustárt, a tej­fölt, amivel tovább keverjük. Sóval, borssal, szardellapasztá­val ízesítjük. Kevés, vágott pet­rezselyemzöldet keverünk hoz­zá. Kiskanállal megtöltjük a tojások fehérjét. A töltött tojásokat francia salátára helyezzük töltelékkel lefelé, sűrű tartármártással le­öntjük, díszítjük egy petrezse­lyemzöld levélkével, vékony céklaszeletkével, paprikával. „SÁTÁNTOJÁS” HOZZÁVALÓK: 5 tojás, 2 dkg vaj, kakukkfű, fél dl vörösbor, egy evőkanálnyi tárkonyecet, 2 kávéskanál paradicsompüré, vagy ketchup, 2 db zsemle, só, bors, 1 cs. petrezselyemzöld. A tojásokat félkeményre főz­zük (4 perc). A vajat egy kis lábosban megolvasztjuk, bele­tesszük a vágott petrezselyem­zöldet, a kakukkfüvet, kb. egy percig pároljuk, majd felöntjük a vörösborral. Hozzáadjuk a tárkonyecetet. Jól beforraljuk, kb. egyharmadára. Belekever­jük a paradicsompürét vagy ketchupöt. ízesítjük sóval, borssal. A zsemlét szeletekre vágjuk, olajban vagy zsírban megpirítjuk. Jól lecsepegtetjük. A szeletkéket tálra rakjuk, mindegyikre egy-egy tojást teszünk. Mindegyik tojásra egy-két kanálnyi öntetet adunk. Azonnal tálaljuk. BURGONYÁS TEPERTŐS POGÁCSA HOZZÁVALÓK: 35 deka­gramm liszt, 25 dekagramm darált tepertő, 10 dekagramm főtt, áttört bugonya, két evő­kanál rum, két evőkanál tej­föl, 1 darab tojás, 1 deka­gramm élesztő, só, bors. A lisztet a darált tepertővel elmorzsoljuk, hozzáadjuk a főtt, törtburgonyát. A többi hozzávalóval együtt jól össze­dolgozzuk. Kétszer-háromszor hajtogassuk az előbbi módon. A hajtogatások között 10—10 percet pihentessük a tésztát. Két-két és fél centiméter vas­tagságúra nyújtjuk, bevagdos­suk, tojással megkenjük, ki­szaggatjuk. Sütőlemezre rak­juk, majd középmeleg sütőben megsütjük. HÁJAS POGÁCSA HOZZAVALÖK: 50 deka­gramm Uszt, 1 darab tojás, 1 kávéskanál só, 1 kávéskanál tejföl, 1 kávéskanál zsír, 1 ká­véskanál cukor, 30 dekagramm sertésháj. A lisztet a tojással, sóval és a többi hozzávalóval összeve- gyftjük, majd annyi langyos vizet adunk hozzá, hogy rétes­tészta keménységű tésztát kap­junk. Nagyon Jól kidolgozzuk. A hájat szitán vagy drótszű­rőn áttörjük és habosra kever­jük. Három részre osztjuk. A tésztát kinyújtjuk, az első rész hájat rákenjük, majd négy részben összehajtjuk. Körülbe­lül 15 percet pihentetjük, majd a tésztát ismét kinyújtjuk, megkenjük a második rész háj­jal, hajtogatjuk, pihentetjük. Ugyanígy járunk el harmad­szor is. Pihentetés után a tész­tát kinyújtjuk, pogácsaszagga­tóval kiszaggatjuk. Tepsibe, vagy sütőlemezre tesszük, to­jással megkenjük. Előmelegített sütőben, nagy lángon sütjük. V. KM HÉTVÉGI MELLÉKLET

Next

/
Oldalképek
Tartalom