Kelet-Magyarország, 1984. április (44. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-21 / 94. szám
1984. április 21. félén BUDÁRÓL, HOGY TYÁS MAGYAR KI- 2N BÉCSÚJHELYEN orona . visszaszerzése átyás történetírójáé, a szó: „Kitűnt e fér- ii István) kiváló tehet- / n tárgyaláson, ame- •vin Mátyás és a Ren- 1 ncsára a magyar szent » III. Frigyestől vissza-1 ak közül Vitéz János í üspök játszotta a leg- ■ b szerepet, aki már •; tárgyalt a korona Frigyessel. Ismét Bon- : ízó. „A követek mint- : ímezer lovast vittek al, hogy méltóképpen laza a koronát... Mi- i izeledtek a városhoz ■ lelyhez), meglátta őket I a császár, és .. . meg- • • úgy gondolta, nem ; ez, hanem ellenséges | Végül azt kivárnia, | tszáz lovas élén csak j János menjen be a, aki hosszú tárgyalás jj idta a pénzt és kihozta ‘ elyről a magyar koroBonfinitől tudjuk, átyás király Marcust, | püspököt küldte Ró- í logy egyebek mellett l nazza a pápánál Várdai i; rzámára a bíborosi sü- | lem tudjuk pontosan, £ évben avatta a pápa | kká. dai család legmagasabb l got elnyert tagja a ? ban őrzött felosztási I szerint — melyet Bél | idéz — „1471, júniusa | iáit meg. Ács Zoltán I Bél Mátyás A magyar művelődéstörténet fontos jubileumát ünnepeltük: 300 évvel ezelőtt, 1684-ben Született Bél Mátyás, a hazai felvilágosodás úttörő nemzedékének kiemelkedő személyisége, aki széles körű tudományos és pedagógiai munkásságával jelentős hatást gyakorolt a XVIII. századi Magyarország szellemi fejlődésére. Mit tett? Teremtett? Valamennyiünknek — a minden korabeli hungarusnak — mit adott? Amit véghezvitt enciklopédikus teljesítmény, mert — többek között — kiadta történeti kútfőink első gyűjteményét, foglalkozott az Anony- mus-kérdéssel, a rovásírással, a finn—ugor nyelvrokonsággal; tankönyveket írt, tanterveket állít össze, bevezeti a természettudományos ismeretek oktatását, rendszeresítette a tanári értekezleteket, kötele-, zővé tette a tanulmányi napló-vezetését; Nova Posoniensia címmel kiadja az első rendszeres és időszakos hazai hetilapot. Bél Mátyás tudományos értékű művei közül talán a legjelentősebb a „Notitia Hungáriáé novae historicogeogra- phia” (Az újkori Magyarország történeti-földrajzi ismertetés), amelyből öt kötet jelent meg Bécsben 1735 és 1742 között 10 megye leírásával. A javarészt kéziratban maradt munka érdekessége, hogy adatait az ország tudóstársadalmának teljes mozgósításával szedte ösz- sze; tanítványait, barátait kérte meg, hogy írják le számára lakóhelyük jellemző vonásait. Bél a teljességre törekedett: a Egy este >ózsa Györggyel lis 11. szerda, a hét har- napja. Zaklatott nap, a at még messze, zajlik a irgalom, aztán este hat- telen minden elcsende- :inte kiürülnek az utcák, íődött a Magyarország— -ia olimpiai selejtező zés. A szombat még i, de a XX. század vége özei. Lent egy földrész a íyők előtt ül, fent a Szal- felkészül a visszatérésre. Ez a halál — ahogy lá- — A halálnak halála” el Dózsa Gergely a szín- , mire György felcsattan: 2 ha én közben Szendrőt szerzem!" almas hang, hatalmas it. A háttérben gúlákba kiegyenesített kaszák, Sinkovits Imre: Dózsa ;y. előadás után, az öltöző- történelemről beszélge- Mit jelent nekünk ma Gyula Dózsa drámája, í „üzenetet” küld felénk, ezt a divatos kifejezést áljuk. ingem nem érint meg ez hogy üzenet — mondja vits Imre, aki még min- ózsa György, indulata- s gesztusaiban is. — m a régi jó mondanivaló- i költők mindig, minden n azért írtak, mert mon- ikartak valamit a nép- illyés több mint 20 évvel ezelőtt írta-ezt a drámát. Sokan megkérdezték: van-e ennek a műnek ma olyan közölni valója, amitől annak idején felizzott? Azt mondtam erre, hogy van és mindig is lesz. Része annak az ívnek, annak a történelmi pannónak, melynek tiszta szándéka, hogy történelmi tudatra ébressze az embereket. Időtévesztő korban élünk. Mindig arról beszélünk, ami lesz, soha sem arról, ami volt, vagy van. Márpedig ezek nélkül a „lesz” is érthetetlen. Németh László mondta, hogy el kell végeznünk végre a „nagy nyilvános önvizsgálatot”. Többek között Dózsát is .meg kell értenünk, hogy megérhessük a XXI. századot. — A Nemzeti Színházban is történelmi drámát játszott, amikor rá kellett szólnia a fiatalokra. Sokat beszélgettünk erről annak idején ... — Az ember mindig sajnálja, ha a körülmények ellene játszanak, de bennem már nincs indulat. Nem ők tehetnek róla. Akik cigarettáznak a színház nézőterén, tulajdonképpen áldozatok, s értük mindannyian felelősök vagyunk. Hát mire neveljük őket? Könnyű szórakozásra, felelőtlenségre? Meg kell nézni, mit játszanak a színházak. Sajnálom őket — és magunkat. Értékek mennek veszendőbe? Igen. Ez is történelem. Csak az a baj, hogy vesztett értékeinket se kapkodva kellene visszahozni. Előkészítetlenül hebehurgyán. Nem tudom mit kellene tenni, de egy biztos: a legrosszabb, ha nem beszélünk róla. A költészet napja van. Mire gondol ma Sinkovits Imre, az egyik legszebben beszélő magyar színész? — Bartókra. Illyés Gyula Bartókjára. Ezt a verset szeretem a legjobban. „ ... Hogy mégis — mégis! — okunk van /remélni s élni / S jogunk van / — hisz halandók s életadók vagyunk / mindazzal szembenézni / mit elkerülni úgyse tudhatunk. / Mert növeli ki elfödi a bajt. / Lehetett, de már nem lehet / hogy befogott füllel és eltakart / szemmel tartsanak, ha pusztít a förgeteg / s majd szidjanak: nem segítettetek.” ★ Ami pedig a szép beszédet illeti: szépen magyarul beszélni, ez is történelem. Használni, óvni a nyelvet, s ismerni a sorsot, mely mindőnk sorsa Istvántól, Dózsa Györgyön, s Gergelyen át a máig. Ez a dolgunk. Mert csak így tanulhatjuk meg — ahogy Dózsa mondja, — „a szabadság jó használásának virtusát.” Mester Attila ■ ■Csi | Idl ■ TE d B B megjelent kötetekben vármegyék földrajzi, természeti, gazdasági, régészeti, néprajzi stb. sokoldalú leírását adja, s így műve forrásértékű a mai honismereti kutatásokban. A következő sorokban felidézzük e táj régi állapotának helyzetét' a Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás I—II. című tanulmánykötet segítségével. Bél Mátyás leírásából — a kitűnő fordítás Balogh István műve — kitűnik, hogy az ő korában „A tájék kellemes és mértékletes síkság, de a folyók gyakori áradásai után, főleg a Tisza felé eső részein mocsarak maradnak vissza ... a föld az egész megyében nem egyforma természetű és termékenysége sem azonos ... némely része száraz, terjedelmes mezőség, amely a legkülönbözőbb veteményekkel és gazdag legelőkkel ékes”. A szerző megyénk földjét dohányban, rozsban és gyümölcsben termékeny területnek tartja. Gyümölcsben való bőségét és annak olcsóságát abból is megítélhetni, hogy a tél közepén, amikor a gyümölcs már ritka, egy szekérderék válogatott alma 40, vagy 50 pénzbe — így hívják a birodalmi garast — kerül. Itt olyan almavermeket szoktak készíteni, mint másutt sehol” — állapítja meg Bél Mátyás. Az itteni dinnye minden másutt termettel felülmúlja édességével, ízével, szagával. Bél Mátyás ír a háziállatokról is megállapítva: „Minél tágasabb a legelőmezők, annál nagyobb nyájakat lehet látni szerteszét... a baromtartásra az egész megye alkalmas... a juhoknak ez a táj nem kedvez ... A sertésből más-más fajtát tartanak. A Tisza mel- lékiek és halban bő mocsarak mellett lakók hallal és hullott gyümölccsel hizlalják”. Szabolcs megye 250 évvel ezelőtti vadállományáról a következők olvashatók: „Szarvas és vaddisznó ritkábban látható ... A farkasok faja szerteszét csatangol és a csordákban néha nagy kárt tesz. Erdei főleg vízimadarak a nádasokban csodálatos bőséggel tenyésznek ...” A leírásból kitűnik, hogy a megye állandó határát alkotó Tisza egész szakaszán nincsen híd, helyenként csak rév s gázlókon lehet átkelni a folyón. A tudós szerző a nép szokásáról megemlíti, hogy „az ősi erkölcsökhöz ragaszkodnak, az atyai szokásokat és életmódot nem hagyják el... A feleséget amíg fiatal és takaros szépen járatják. Amennyire saját feleségüket óvják, olyannyira tiszteletben tartják a másét.” Ugyanekkor leszögezi, hogy az idetelepített ruthének „lakóhelyüket tetszésük szerint változ- tatgatják, ide-oda vándorolnak ...” A leírás szerint a vármegye akkor négy járásra oszlott, a kisvárdai, a bátori, a dadai és a nádudvari járásra. Ezekben 134 település volt található. A falvak nagysága és egymáshoz való aránya nagyon eltért a mai állapottól. Számos mai népes község neve az időben csupán kis települést, esetleg xotitía H \ VG AK ! \? NOVAE HISTORICO GEOGRAPHIC* Dl VBA IS PARTES QVAIVOR, * ; - Hl. < br, ItHONIt . Afato, O**, W"*1; y—' >z. 4 Fik tora. Atomi»» to»«. M íxntCAV JjjÉr om. HVCYK»** OE»DKMTVK.-*r** c05fj SACRATISSIMIS AVSPIC»*S^| ( AKOLI VL CAÍAAHI £T RBGIS INDVLOENTIS?1** Főművének címoldala pusztát jelentett. Ilyennek en líti a leírás Rakamazt, Es, lárt, Bélieket, Kállósemjént i Kislétát. A falvak leírásán megemlíti, hogy Gyüre folyói nyíló almáskertei által híre Jéke csak nemesek által lakó hely, Ibrányt a mocsarak úf. körül veszik, hogy máskér t mint vizen meg sem közelíthető, Üjfehértó mocsarak kö : fekszik, ezek közül az egy: mint sziksós nevezetes, enne t vizét a szappanosok faggyúv 1 összetörve párlúg készítésérö haszonnal alkalmazzák, Vei- csellő a megye legtermékenyebb földjével dicsekszik, Nyíregyháza a megye legnagyobb határú és kiváló termé- kenységű helye, amelyeket az itt lakó ruthének úgy-ahogy művelnek. A megyéjére büszke lokál- patrióta mivel zárhatná szebben Bél Mátyásnak Szabolcsról szóló érdekes ismertetését, mint amit ő írt: „a gyümölcs- oltó isten almával ékes koszorújával itt rakta le áldását.” Orosz Szilárd Krucsay János személye mind megyei vonatkozásban, mind pedig a színházi világban előtérbe került Balázs József: „A bátori advent” című történelmi játékának nagy sikere óta. Eddig úgy tűnt, hogy Kelemen Didák, ekkor már miskolci rendház- főnök által 1741. július 13-án a nyírbátori klastrom udvarán elmondott „Rettenetes utolsó szempillantás” című szentbeszéde volt Nádfőy Krucsay János halotti búcsúztatója. A gyászbeszédet még ugyanezen évben Kassán az egyházi Akadémia nyomdájában megjelentették. A közelmúltban a debreceni antikváriumban vásároltam azt a halotti beszédet, amelyet ugyancsak 1741. július 13-án azonban már a templomban, Krucsay János ravatalánál, közvetlenül az oltára előtt mondott Pater Bocsó Mátyás leveleki plébános. Ezt a beszédet 1742- ben nyomtatták ki Kassán, a katolikus egyház nyomdájában. Bocsó Mátyás leveleki plébános gyászbeszéde (11 oldalnyi) magas színvonalú, s a latin idézetek ellenére is közérthető, mert mindent ízes magyar nyelven is elmondott. Erre szükség is volt, mert a nagyszabású temetési szertartás hallgatósága vegyes volt: felső, közép és főleg alsó renden lévő emberekből ál- .latt. A terjedelmes gyászbeszéd számos példát hozott fel Krucsay János „istenes csele- kedetibül”, ekként: „ezen templomban amaz fal mellett lévő, ugyan Krisztus Urunk keserves kénszen- vedésit magában ábrázoló gyönyörűséges oltárt istenes költségével építtette. Mellyel bővségesen megmutatta az ő Istenéhez és szerelmes Megváltójához való igaz hitét, s hitével megegyező szeretetét. Másodszor előhozhatnám a thasi udvarában lévő kápolnát, melyet ennek előtte három esztendőkkel a Boldogsá- gos Szűz Mária tiszteletére újonnan egész fundamentumból építtetett...” Megpróbálta az Isten Krucsay Jánost „midőn a boldogult úrra különb-különb féle változásokat, ájultató bágya- dozásokat s keserves fájdalmakat, mint annyi sanyarú- ságokkal teljes poharakat reá köszönt”. Ezt a templomot azért csinosítgatta, építgette, hogy halála után „méltó szállása lehessen.” Ide temették el 1758-ban Krucsay leányát is: Juliannát (Zoltán Pálnét). Sajnos éppen e kriptában felnyomuló talajvíz pusztítása kényszerítette 1775-ben Szobek atya házfőnököt az eredetileg a szentet z ÚR HÁZÁN jelentetett MENYEI DICSŐSÉG, Mellet A’ Néhai Tekintetes,'Nemzet«, és Vitézló NAD-FÚY KRUCSAI JÁNOS ÚR Tifzán-túl való Tekintet« DifhiBualis Tábla érdemes Fó ASSESSOR A, Illeti Tórrénye Izérent való ió Élete, •| jelet clekkeüeti álul* midőn mtgiaűc útőkóftévt tett volna, Akkor jh említet Rclioeúlt Ur tiJuefs^et Temetőidnek ntmtrí sHéimétc>fiÁi*zdl Npt'BÁtorhm,* T.PP. Mmar a A rjAlúk tfiindStm, 5v J.kji Hr-Auit tfiH ,<pUm Őri Hélféifi Mil rvvUfutuUt» in PrcJiUUl P. BÓCSO MÁTYÁS Leveleki Plébános. Bocsó Mátyás 1742-i kiadása beszédének ély evangéliumi oldalán álló oltár szétszedetésére és áttelepítésére: a mai helyére, a templomhajó északi falára. (Rákos Balázs Raymund vatikáni magyar gyóntató pap „Ugye atyafiak?! című könyve, Róma, 1975, 401. oldal). Bocsó Mátyás plébános minden bizonnyal minorita atya volt, mert abban az időben e tisztet Leveleken a ferences rend látta el (Dr. Puskás Miklós nyug. esperes, Nyírtét szíves levélbeli közlése). Dr. Fazekas Árpád