Kelet-Magyarország, 1984. április (44. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-21 / 94. szám
Nemcsak kutatóknak! *IM»H őszén beszámoló dött a stílusvizsgálat lehető- l*lls i íelent meg e lap sége. Evllw hasábjain arról, Tartalmi szempontból tel- hogy a megyebeli Cégény- lessé vált Kölcsey és Kende dányádon az ország és a me- rokoni, baráti és politikai gye múzeumbarátai, irodai- kapcsolatának egésze. Köl- márai bensőséges ünnepsé- csey oldaláról eddig is világén vettek részt. Ekkor tör- gosak voltak a kapcsolódás tént meg ugyanis a külföld- szálai, Kende leveleinek ifiről hazatért Kölcsey-kézira- méretében most az okok tok ünnepélyes átadása a tűnnek fel, és kirajzolódik magyar állam részére. Ak- az ok okozati összefüggés, kor jelzést kaptunk arról is. Kétségtelen, hogy sok adat- hogy a cégényi kastély egy- tál gazdagítja ez a levelezés kori tulajdonosához írott le- Kölcsey közéleti pályafutá- velek nyomtatásban is meg- sának mozzanatait, ugyanjelentek, s később megvásá- akkor azonban felhívja a fi- rolhatók lesznek. A múzeu- gyeimet Kende alakjának mi hálózatban ma már va- értékelésére is. lóban kapható a Kölcsey Nyilván ez a felismerés Ferenc levelezése Kende vezette a szerkesztőt, ami- Zsigmonddal című kötet. kor két tanulmányt helye- A gondozást és megjelen- zett a kötet élére. Az elsőt tetést a Petőfi Irodalmi Mú- ő maga írta, és a Bevezető zeum vállalta magára, ami cím egy Kölcsey-portrét ta- érthetŐ is hiszen az átadás kar. Ennek első része a ki- után az ő birtokukba kerül- advány egészét érintő tud- tek a levelek. A sajtó alá nivalókat tartalmazza, utá- rendezésben és a kötet kö- na azonban kicsit terjengős- rüli további teendőkben me- sé válik az írás, bár mind- gyebeli szakember is se- végig az újabban előkerült Ténykedett, bár a minden adatokra hívja fel az olvasó tekintetben igen tekintélyes figyelmét a szerző. A máso- munka nagyobb részét Tax- dik tanulmányt Takács Pé- ner Tóth Ernő vállalta ma- tér írta, s címe szerint is gára. Példás sietséggel el- Kende Zsigmond a témá- érte, hogy mire híre terjedt ja. Erre az írásra nagy szük- a KölcSey-iratok előkerülő- sége van az olvasónak, hj^ sének, kötetté formálódott a szén Kende alakját ma már 200 lapnyi kéziratos anyag, alig ismerjük, ha pedig tu- A kötet Kölcsey Kendé- dunk róla valamit, az a Kőinek írott 76 levelét teszi csey vei való elvbarátsága közzé. Ez önmagában is fon- vagy a forradalmi évek ide- tos dolog, mert az eddigi jén tanúsított elvtelensége. kiadások nem az eredeti le- A tanulmány mindkét szem- velek alapján készültek, s pontot figyelembe véve álígy sok hibát, téves olvasatot, helytelen tagolást tartalmaznak. Fontosságukat tovább növeli az a tény, hogy köztük van öt olyan levél is, amely eddig teljesen ismeretlen volt, s most kerül először az olvasóközönség elé. Szerencsés szerkesztésnek tarthatjuk, hogy bekerült a kiadványba Kende Kölcseynek írott 30 válaszlevele is. Eddig ezekről a levelekről sem volt tudomásunk. A 106 levelet magába foglaló levelezés értéke, hogy szöveghűen közli a levélírók gondolatait. Erre nagy szükség volt már, mert hovatovább a Kölcsey kritikai kiadás megindítása függött tőle. De szükség volt azért is, mert a Kölcsey-kutatá- sok körül kialakult viták tisztázásához megteremtőRészlet Kölcsey 1833-as leveléből lapítja meg Kendéről, hogy megyei szintű politikus maradt egész életében, akit mindig a jelen érdekelt és nem a jövő. A kötet használhatóságát és olvashatóságát jól segíti a kitűnő jegyzetapparátus: ismertebb személyek, többször előforduló fogalmak, kifejezések magyarázata csakúgy megtalálható, mint az egyes levelekhez fűzött gazdag magyarázat. Ezekkel együtt nemcsak a további kutatások lehetőségét teremtette meg a szerkesztő, hanem a feldolgozás legfőbb fogódzóit is kijelölte. (Petőfi Irodalmi Múzeum, 1983.) Csorba Sándor it 4 Á korona küld« 1463 JÚLIUSÁBAN NÉPES, DÍSZES KÜLDÖTTSÍ A PÄR NAPPAL KORÁBBAN III. FRIGYES CSASZAl rAly Által megkötött bécsújhelyi szerz Átvegyék a magyar koronát. hírt és pénzt tőlük. Ni ségében már könyveit gosította, s ezért n folytatni tanulmányai tainak és a zsidókn mint hetven forinttal Pénzt kér otthonról - írja — reméli, hogy nyaival decemberbe lesz. Ferrarából mindene a kánonjog doktora haza, Magyarországra patai esperesként bi rá V. László egyik Po 1453. február 5-én kei lében, melyben a kir; dai István közbenjár: sártartási jogot at Kisvárda Kápolna Ugyanebben az évber unokatestvérét, Mikii János püspök javasig kincstartóvá nevezi k Várdai István ne lehetett patai esperes évi pápai konzisztori zőkönyvében egri pr emlegetik és V. Lász nominációja és a káp lasztósa alapján őt ni pápa Magyarország egyházi méltóságának csai érsekségnek az é Mátyás diplomat; Mátyás király a t manista érseket főka vá nevezte ki és di megbízatással több: külföldre. Ezen feladí legjelentősebbike, és Imre kincstartónak mint urunk Mátyás király és Magyarország megbízottainak átadja .. Az idézetben szereplő István érsek nem más, mint az a Várdai István, akinek nevéhez a kisvárdai vár építése is fűződik. Várdai István karrierje Mátyás király a volterrai Mari ianus-Korvinából Korona: 60 ezerért A Szent Koronát 22 évvel ezelőtt V. László király anyja, Erzsébet zálogosította el 8000 aranyforintért Habsburg Frigyesnél. A középkori magyar jog szerint az számított csak az ország törvényes királyának, akit Székesfehérvárott, a koronázótemplomban a szokásos világi és egyházi szertartások közepette az esztergomi érsek koronázott meg. így Mátyást, a korona hiányában 1458-ban egyszerű trónraülte- tésseFavatták magyar királlyá. A fiatal Hunyadi tisztában volt azzal, hogy a megválasztását ellenző főúri párt mindaddig nem ismeri el törvényes uralkodónak, amíg a koronát fejére nem teszi. Ezért közvetlenül megválasztása után nevelőjét, Vitéz János váradi püspököt küldte a császárhoz a korona ügyében tárgyalni. Frigyes azonban, a magyar trónra áhítozva, nem volt hajlandó átadni a koronát. A két ellenfél között kirobbant háborúskodásnak a már említett bécsújhelyi béke vetett véget. Ebben Mátyás komoly árat fizetett a koronáért: 60 ezer forintot. A bécsújhelyi szerződésnek a korona átadására vonatkozó cikkelyében olvasható, hogy „a ' császár őfelsége Magyarország Szent Koronáját... nekünk fent említett István érseknek, János püspöknek, Miklós vajdának, Pálóczi László grófnak István annak a családnak a legmagasabb egyházi és világi rangot elért tagja, amely három évszázadon át nemcsak Szabolcs megye dolgaiba szólt bele döntő módon, hanem országos dolgokban is hallatta hangját. Sajnos, mindeddig keveset tudunk Várdai István, e jeles humanista életéről. A család ősi fészkéből, Kisvárdáról indult. Nagybátyja, Várdai Miklós támogatásával, az akkori Európa leghíresebb egyetemeit látogatta sorba, Krakkót, Bécset, Páduát és Ferra- rát. Tanulmányait valószínűleg 1448-ban fejezte be Ferrará- ban. Erre enged következtetni egyik, az év október 9-én Ferrarából keltezett levele, melyben egyebek között azt írja családjának Kisvárdá- ra, hogy amíg ő a külföldet járja, hogy nemzetségének dicsőségét, hazájának pedig idővel hasznos szolgálatot szerezzen, odahaza nem gondolnak rá. Felrója az otthoniaknak, hogy utoljára egy éve kapott A magyaroknál Vénusz napján kötelező a böjt. A napokat ugyanis már régóta a bolygókról nevezik el, mégpedig mindig arról, amelyik aznap az első órában az uralkodó csillag. De hatodnapnak is nevezik a pénteket egyházi szokás szerint, noha úgy kellene mondani, hogy „az ünnepen kezdve hatodik nap”. Ugyanis feriának, azaz szabadnapnak az ünnepnapot mondják és a péntek az Űr napján, azaz a vasárnapon kezdve a hatodik a sorban. Ezt a terhet azért rótták a magyarokra, mivel néhanapján elteve- lyedtek a keresztény hittől; és úgy tartják ezen a napon a böjtöt, mint a nagyböjtben, vagyis nemcsak a hústól, de a sajttól, tejtől, tojástól is tartózkodnak. Nagy bőségben vannak viszont Magyarországon a remek halak: a Száván és a Dráván meg a Dunán kívül is vannak halban gazdag folyók A Tibiscus, melyet Tiszának hívnak, nem nagyon széles, de mély, s annyira tele van hallal, hogy az ott lakó nép szerint csak kétharmad része víz, egyhar- mad része hal. De ez csak olyan paraszti beszéd. Bizonyos azonban, és mi magunk is gyakran láttuk tulajdon szemünkkel, hogy hálóvetés abban a folyóban üresen nem maradt, mindig szépecskén akadt hal a hálóba, még nagy is. Ezenkívül tavak, halastavak és más folyók is vannak ott, melyek bővelkednek a kiváló és egyebütt ismeretlen fajú halakban. Gyakori ott egy hófehér húsú hal, nem túl nagy, mivel ritkán haladja meg a három-négy fontnyi súlyt, nagy fejű. pikkelytelen, s a farka az angolnához hasonló, igen kellemetes ízű, a magyarok menyihalnak nevezik, mi azonban most magyar an- . goinának fogjuk mondani, mivel Magyarországon nincs olyan angolna, amely a mienkhez hasonlítana. Ez a fajta magyar angolna sehol sem bukkant fel Itáliában,^ kivéve a Combi-tóban, de itt is csak átmenetileg. Az a hír járja ugyanis, hogy a milánói herceg, ez az erények követője, meghagyta, hogy hozzanak Magyarországból, és dobják a Comói- tóba. Mindezt csak azért mondtam el, nehogy talán azt gondolják, hogy túlságosan szigorú az örökös böjtölés ezen a napon. Többek között azok is jó halak, amelyeket a régieknél először turnusnak, később farkashalnak neveztek, Varró szerint amiatt az erő miatt, melyet kifejtenek. Szerintünk azonban fogaik hasonlatossága és mohóságuk miatt. Ezt a halat, egy hanggal megtoldva, a szót, luceusnak nevezik. Ugyanis lükosz görögül farkas, mármost az ü gyakran u-vá lesz (ezért mondunk Sullát Sylla helyett), majd még egy betűt, csúsztatva belé nehogy a lucus szót erdőnek vegyék, hívják lucusnak. Ez a fajta hal Magyarországon hófehér, tömött húsú, és többnyire olyan hosszú, mint amilyen magas egy ember. A húsa olyan egészséges, hogy a halak között ez a legajánlatosabb. A legfinomabb ízű pedig a mája. Nagy csukamájak akadnak ám errefelé — görögül hepar —, s királyi csemegének számítanak! Mi, akik a király asztalánál ülünk, észrevettük, hogy Mátyás király soha ki nem szedte az elébe rakott csukamájat. Ugyanis Galeotto Marzio: Bölcs cselekedet szokás, hogy a közös asztalnál a jobb falatokat az arra méltóbbak számára ■ tartogatják. Így hát, mivel senki sem mert hozzányúlni, egy nem éppen műveletlen, s kicsit vakmerőbb férfiú megkérdezte a királytól, miért nem eszi meg azt a szép és oly finoman elkészített májat, mikor pedig mindenütt a királyok csemegéjének tartják. Ekkor így szólt a király: — Ne higgyétek, hogy az ínyem nem elég finom ahhoz, hogy megkülönböztesse a jóízűt a rossztól. Megfogadtam még gyemekkorom- ban, hogy soha jelenlétetekben a csuka májához nem nyúlok. Egyszer jelenlétemben ketten betértek egy kocsmába, s a koosmáros egy elég nagy csukát tálalt elébük, s a hal nagyságához mérten remek nagy májat. Az egyik, félretéve minden mérsékletét, az egész májat megragadta és fel akarta falni, s másik pedig dühösen követelte a maga részét, hiszen az a szokás, hogy amit odatálalnak, az közös. Elkezdtek veszekedni, a veszekedés hevében fegyverükhöz kaptak, végül csönösen összeszúr egymást, s az egyik az a másik kevéssel meghalt. Ezért még mekkorámban megu a csuka máját, mert 1 hogy ennek a halnak a két ember halálát oko: később mindig borz tőle, mert eszembe ju a szerencsétlenség, ni okozott. Pedig ernlé rá, hogy finom ízű, h előtt a szégyenteljes lés előtt gyakran ettea A király a többiek kis csodálkozására n el mindezt, ami gyern rában oly erős hatáss gadta meg, hogy mé nőtt korában is meg benne. Mert egyébk gyermekfogadkozás m ér, változékony; így í látott gyereket és ele amit Horatius mond i------------------mert a h Támad, s meg-meg óránként váltja a ked •A szerző Mátyás kii dósa, krónikása vo! könyvben gyűjtötte ö uralkodó tetteit, mo Innen a részlet. HM HÉTVtol MIUÉKUT
