Kelet-Magyarország, 1984. április (44. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-19 / 92. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. április 19. Kádár János fogadta Andrej Gromikót idézőjelok Nemcsak a közvetlenül ér­dekeltek kedélyét borzolta fel az az Ankarából és Nico­siából keltezett hír, amely szerint a Török Köztársaság és — itt jön az első, a világ­sajtóban egyetemesen hasz­nált idézőjel — az „Észak­ciprusi Török Köztársaság” kölcsönösen nagykövetet ne­vezett ki egymás székvárosá­ba. Az előzmények közismer­tek. Az idézőjel egyszerűen el­kerülhetetlen. Ezzel az úgy­nevezett állammal ugyanis az a baj, hogy nemzetközi jogi értelemben — nem létezik. Ebből aztán értelemszerűen más idézőjelek is következ­nek. Ilyen a legfrissebb fej­lemény. Az, hogy a nagykö­vetek átadták megbízólevelü­ket a két államfőnek, ami el­méletben diplomáciai kapcso­latok létesítését jelenti, de megint csak elméletben. A másik „állam” létrehozá­sának kísérlete veszélyes pre­cedens. Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy egy szu­verén ENSZ-tagállam terüle­téből kihasítottak egy nagy részt és azon — minden cip­rusi és nemzetközi törvényt látványosan megszegve — ál­lamnak megfelelő hatalmi- politikai-gazdasági struktú­ra létrehozásán fáradoznak. Ezt az önkényes lépést még veszélyesebbé teszi a törté­nés geopolitikai színhelye. A sajátos helyzetnek más elemei is vannak. A képlet­hez tartozik az a tény, hogy a Ciprusi Köztársaságban két népcsoport, a török és a gö­rög, a közeli két, egymással hagyományosan rivalizáló NATO-ország politikai-etni­kai vonzáskörében él — de úgy, hogy maga az egységes Ciprusi Köztársaság el nem kötelezett külpolitikát foly­tat. És itt érkeztünk el a lé­nyeghez. Manapság sok szó esik nemzetközi egyensúly­ról, mint a világbéke alapjá­ról. Ha tehát egy stratégiai­lag fontos helyen lévő el nem kötelezett ország területi in­tegritása ellen támadás tör­ténik, ez egyben támadás az illető ország külpolitikai irányvonala ellen is. Ilyen ér­telemben viszont a történtek megingathatják egy érzékeny térség érzékeny egyensúlyát — és pontosan ez az oka az akcióval kapcsolatos nemzet­közi felzúdulásnak. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára szerdán a KB székházá­ban fogadta Andrej Gromi­kót, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizott­sága Politikai Bizottságának tagját, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa elnökének első he­lyettesét, a Szovjetunió kül­ügyminiszterét, aki hivatalos, baráti látogatáson tartózkodik hazánkban. A szívélyes, elvtársi légkö­rű megbeszélésen tájékoztat­ták egymást a két párt tevé­kenységéről és soron levő fel­adatairól, véleményt cserél­tek a nemzetközi helyzet idő­szerű kérdéseiről, valamint a sokoldalú magyar—szovjet Kádár János fogadta Andrej Gromikót. együttműködés elmélyítésé­nek fő irányairól. A találkozón jelen volt Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára, Várkonyi Péter külügy­miniszter, Rajnai Sándor ha­zánk szovjetunióbeli nagykö­vete, a Központi Bizottság tagjai, továbbá Vlagyimir Ba- zovszkij, a Szovjetunió ma­gyarországi nagykövete. Andrej Gromiko a nap fo­lyamán megkoszorúzta a ma­gyar hősök emlékművét a Hősök terén. A szovjet diplo­mácia vezetője ugyancsak koszorút helyezett el a Sza­badság téri szovjet hősi em­lékműnél. MÁJUS 1-1 ELŐKÉSZÜLETEK LENGYELORSZÁGBAN Varsóban megkezdték a május elsejei ünnepségek előkészületeit. Létrejött az ünnepséget szervező társa­dalmi bizottság, amely úgy határozott, hogy a dolgozók felvonulását a néhány éve kialakult formában tartják, vagyis a menet az ismeretlen katona sírjánál, majd a lengyel fővárosért elesett hő­sök emlékművénél elhelyezi a kegyelet virágait. A LEMP Politikai Bizottsága keddi ülésén felhívta a figyelmet, hogy a lengyelországi és a külföldi szocializmusellenes erők a dolgozók ünnepségé­nek megzavarását tervezik. Ezekkel a próbálkozásokkal a hatóságok határozottan szembe fognak szállni. A BRIT KÜLÜGYMINISZTER BEFEJEZTE PEKINGI TÄRGYALÄSAIT Sir Geoffrey Howe brit külügyminiszter szerdán be­fejezte négynapos pekingi lá­togatását, melynek utolsó napján fogadta őt Teng Hsziao-ping. Átfogó véle­ménycserét folytattak a hongkongi kérdésről és fon­tos kérdésekben egyetértésre jutottak, közölte a találkozó­ról kiadott kínai jelentés. SANDINISTA SIKER A nicaraguai ellenforra­dalmárok fegyveres csoport­jait a sandinista csapatok ellentámadása kiszorította San Juan del Norte kikötő térségéből. A managuai nem­zetvédelmi minisztérium köz­leménye szerint Eden Pasto- ra zsoldos osztagai továbbra is a Costa Rica-i határöve­zetben tevékenykednek. Meg­figyelők emlékeztetnek arra, hogy Pastora, aki 1981-ig a nicaraguai forradalmi moz­galom egyik vezetője volt, s annak hátat fordítva állt a zsoldoscsapatok élére, nem mondott le ellenkormány­alakítási szándékáról. Koráb­bi fegyveres támadásai so­rán 65 kilométer mélyen ha­tolt be Nicaragua területére. finn küldöttség Losonczi Pálnál Losonczi Pál fogadta a finn parlamenti küldöttséget, amely Erkki Pystynen elnök vezetésével tartózkodik hazánkban. r Portugália tíz év után Külföldi adományokból az egyház nemrég ingyenkony- hákat állított fel Lisszabon munkásnegyedeiben. Olyan állami vállalatok munká­sai és családtagjaik is ét­keznek itt, amelyek már hó­napok óta nem tudnak bért fizetni. Tavaly az 1973. évi szint alatt maradtak a reál­bérek. Tíz évvel az áprilisi forradalom után Portugália még mindig Európa „sze­gényháza'’. A vörös szegfűk forradal­ma akkor döntötte meg a csaknem ötvenéves fasiszta rendszert, amikor a világ­gazdaságban a hanyatlás időszaka következett be. A fiatal tisztek által vezetett forradalom mélyreható vál­tozásokat indított el. Kisa­játította az óriási nagybir­tokokat az ország déli ré­szén, államosította a gazda­ság legfontosabb ágazatait, a bankrendszert, a biztosító társaságokat, az acélipart, a hajógyártást, a petrolkémi­át, a cementipari Az 1976- os alkotmány Nyugat-Euró­pa legdemokratikusabb alap­törvénye. A kezdeti lendület azon­ban hamar megtorpant az örökölt és a felgyülemlő gaz­dasági nehézségek és a bel­ső politikai bizonytalanság okozta bénultság következ­V______________________ lében. Portugáliának tíz év alatt 15 kormánya volt. A leghosszabb életűek — Ma­rió Soares korábbi kabinet­je (1976—78) és Francisco Pinto Bailsemao kormánya (1981—83) sem tartottak ki tovább két évnél. Az alkot- mányozó nemzetgyűlést (1975—76) is számítva az eddigi négy parlament egyi­ke sem töltötte ki hivatali idejét, valamennyit elnöki rendelettel oszlatták fel. A politikai stabilitás egyetlen letéteményesének a köztár­sasági elnök látszik. Anto­nio Ramätho Eanes 1976 óta tölti be ezt a posztot, amely­re 1980-ban választották meg újra. A jobboldali erők térnyerését a kisajátított földbirtokok egy részének visszaadásai, a tisztek bele­szólását biztosító forradalmi katonai tanács1 feloszlatása, az elnök hatáskörit megnyir­báló alkotmánymódosítás jelzi. A jobboldali irányzatú kormányok a gazdaság tü­neti kezelésére szorítkoztak. A bajokat súlyosbította a második olajválság, egyre élesebben jelentkeztek a gazdaság szerkezeti hiányos­ságai. Portugália külső adós­sága 14 milliárd dollárra szö­kött fel — ez a bruttó nem­zeti össztermék 55 százalé­ka. A fizetési mérleg hiánya tavaly 3,5 milliárd dollár volt. Az állami vállalatok együttes adóssága 1977-ben 143 milliárd escudo, 1983- ban már 732 milliárd. A munkanélküliség hivatalo­san 12 százalékos, valójában meghaladja a 20 százalékot is. Az infláció üteme tavaly elérte a 33 százalékot. A behozatal alig korlátoz­ható, hiszen Portugália a mezőgazdasági termékek 60 százalékát importálja. Az export növelését akadályoz­za, hogy jelentős részét olyan lemaradó ágazatok ad­ják, mint a textil-, fa- és cipőipar. A szocialista pár* és a jobboldali szociálde­mokrata párt részvételével tavaly megalakult kormány a Nemzetközi Valuta Alap és rajta keresztül a magánban­kok hiteleivel kíván úrrá lenni ezen a helyzeten. En­nek érdekében szigorú gaz­dasági szükségprogramot hajt végre. Leértékelte az escudót, megszüntette a leg­fontosabb élelmiszerek szub­vencióját, megszigorította a hitelfelvételt. A reálbé­rek csökkentése, a szociális kiadások lefaragása, az ál­lami nagyberuházások visz- szafogása mellett a magán- szektor erősítésétől és kiter­jesztésétől várja a helyzet javulását. Az állami válla­latok magánkézbe adására a várható kemény ellenállás miatt, egyelőre nem vállal­kozik. A magántőke bátorí­tásával, párhuzamos vállai- latalapításokkal kívánja át­rajzolni a szektorok közötti határokat. A külföldi pénz­intézetek így például lehető­séget kaptak arra, hogy fió­kokat létesítsenek a bank- és biztosítási ágazatban. A Soares-kormány intéz­kedéseit több oldalról is bí­rálják. A Portugál Kommu­nista Párt a kormány sze­mére veti, hogy a dolgozók­ra hárítja át a válság ter­heit, támadja a forradalmi vívmányokat E támadások megszüntetése érdekében az PKP kívánatosnak tart egy olyan demokratikus a Item a- natívát kínáló nemzetmentő kormány megalakítását, amelyben a baloldali erők, köztük a kommunisták ven­nének részt. Nem csak a kommunisták vádolják a kormányt az áp­rilisi eszmék eláruláséval. A vörös szegfűs forradalomban vezető szerepet játszó kato­nák — köztük Antonio Ra- malho Eanes tábornok, köz­társasági elnök — bojkottál- ni fogják a kormány hiva­talos ünnepségeit és külön emlékeznek meg a 10. év­fordulóról. Mert az áprilisi katonák mozgalma szerint a Soares-kormány ki karja sa­játítani április örökségét, miközben vívmányainak fel­számolására törekszik. Közlemény Andrej Gromiko magyarországi látogatásáról A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa meghívásá­ra Andrej Gromiko, a Szovjetunió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Szovjet­unió Minisztertanácsa elnökének első helyettese, külügymi­niszter 1984. április 17—18. között hivatalos baráti látoga­tást tett a Magyar Népköztársaságban. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára szívélyes légkörű találko­zón fogadta Andrej Gromikót és megbeszélést folytatott vele. Lázár György, a Minisztertanács elnöke találkozott és tárgyalásokat folytatott Andrej Gromikóval a magyar— szovjet kapcsolatokról. Várkonyi Péter és Andrej Gromiko a külügyminiszteri tárgyaláson véleményt cserélt a nemzetközi helyzet idő­szerű kérdéseiről. A találkozók és a megbeszélések a két ország kapcso­lataira jellemző testvéri barátság, a nézetazonosság, a köl­csönös bizalom légkörében folytak. A felek a Kádár János vezette magyar párt- és kor­mányküldöttség 1983. júliusi szovjetunióbeli látogatása idején kötött megállapodások szellemében áttekintették a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kétoldalú kapcso­latainak alakulását. Nagy megelégedéssel állapították meg, hogy a két ország együttműködésének elmélyítésére irányu­ló széles körű program minden területen eredményesen va­lósul meg. Fejlődtek az MSZMP és az SZKP, az állami szer­vek és a társadalmi szervezetek gyümölcsöző kapcsolatai, tökéletesedik a nemzetközi együttműködés, dinamikusan növekszik az árucsere-forgalom, bővül a termelési koope­ráció és a szakosítás, elmélyülnek a tudományos és a kul­turális kapcsolatok. A felek ismételten hangsúlyozták, hogy az MSZMP és az SZKP, a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió testvéri szövetségének további erősítése az 1967-ben aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös se­gítségnyújtási szerződéssel összhangban, megfelel a magyar és a szovjet nép alapvető érdekeinek, hozzájárul a két ország szocialista és kommunista épitőmunkája feladatai­nak eredményes megoldásához. Magyarország és a Szovjetunió politikájában kiemelke­dő helyet foglal el a szocialista országok barátságának, együttműködésének, a szocialista közösség egységének és összeforrottságának sokoldalú elmélyítése. A felek hang­súlyozták a Varsói Szerződés nagy jelentőségét, azt, hogy e szervezet megbízhatóan garantálja a tagállamok bizton­ságát, hatékony eszközül szolgál békeszerető külpolitikai irányvonaluk megvalósításához, aktív tényezője a béke megőrzésének Európában és az egész világon. Magyarország és a Szovjetunió a jövőben is kész erő­feszítéseket tenni annak érdekében, hogy a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsa keretében tökéletesedjen a szocia­lista országok gazdasági együttműködése, mélyüljön a gaz­dasági integráció minden egyes tagország és a szocialista közösség érdekeinek megfelelően. A nemzetközi kérdésekről folytatott eszmecsere tükröz­te a felek nézetazonosságát az agresszív imperialista erők tevékenységének következtében kiéleződött világhelyzet ér­tékelésében. A magyar fél nagyra értékelte azokat az új szovjet bé­kekezdeményezéseket, amelyeket Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke terjesztett elő. Külön kiemelte annak jelentőségét, hogy a Szovjetunió kész a többi nukleáris ha­talommal bármikor olyan megállapodás megkötésére, amely kötelező normatívák formájában szabályozza viszonyukat. Ezzel összefüggésben ismét felhívták a figyelmet az amerikai közepes hatótávolságú nukleáris rakéták nyugat­európai telepítése megkezdésének rendkívüli veszélyeire. Az Egyesült Államoknak és a NATO-beli szövetségeseinek a katonai erőfölény megszerzésére irányuló politikája alá­ássa az államok közötti bizalmat, akadályozza a normális együttműködést, a helyzet veszélyes megromlásához vezet Európában és az egész világon. A Szovjetunió és a többi szocialista ország a kialakult katonai erőegyensúly megbontásának megakadályozása ér­dekében védelmi jellegű válaszintézkedéseket kénytelen tenni. Ezekre nem lenne szükség, ha az USA és a NATO más országai visszatérnének az új rakéták európai telepítése előtti helyzethez. Ez megnyitná az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvén alapuló igazságos tárgyalásokhoz vezető utat. Magyarország és a Szovjetunió úgy véli, hogy a jelen­legi körülmények között is lehetséges az áttérés a konfron­táció politikájáról az enyhülés és az együttműködés politi­kájára. Ezt elősegítené az államok közötti komoly és be­csületes párbeszéd a béke megőrzésének és megszilárdítá­sának kérdéseiről; a fegyverkezési verseny beszüntetésének gyakorlati útjairól; az egyoldalú előnyök megszerzésére irá­nyuló próbálkozásokról való lemondásról, a nemzetközi jog általánosan elismert elveinek és normáinak, az érvényes szerződéseknek és megállapodásoknak szigorú betartásáról. Az érdemi tárgyalásokhoz és a megállapodásokhoz reá­lis alapot nyújt a Varsói Szerződés számos kezdeményezé­se, amelyeket a tagországok prágai politikai nyilatkozata és a moszkvai közös nyilatkozat tartalmaz. A felek leszögez­ték, hogy a többi szocialista országgal együtt a jövőben is aktív és következetes erőfeszítéseket tesznek e program valóra váltására, amely a nukleáris háború elhárítására, a nemzetközi feszültség enyhítésére, az államok közötti egyet­értés és együttműködés fejlesztésére irányul. A felek kifejezték határozott szándékukat: továbbra is erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy az európai bizalom és biztonságerősítő intézkedésekkel és a leszerelés­sel foglalkozó stockholmi konferencián olyan megállapodá­sok szülessenek, amelyek csökkentenék a katonai szemben­állást, erősítenék a kölcsönös bizalmat és ezzel elősegítenék a nemzetközi helyzet kedvező irányú változását. Magyarország és a Szovjetunió ezzel összefüggésben is­mételten hangsúlyozta a szocialista országok javaslatainak nagy jelentőségét; a stockholmi konferencián részt vevő nukleáris hatalmak vállaljanak kötelezettséget arra, hogy elsőként nem alkalmaznak nukleáris fegyvert és kössenek szerződést a katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös le­mondásról, a békés kapcsolatok fenntartásáról. A felek eredményesnek értékelték a megbeszéléseket és kifejezték meggyőződésüket, hogy azok hozzájárulnak a Ma­gyar Népköztársaság és a Szovjetunió együttműködésének elmélyítéséhez, a két ország népei barátságának erősítésé­hez.

Next

/
Oldalképek
Tartalom