Kelet-Magyarország, 1984. április (44. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-19 / 92. szám

2 Kelet-Magyarország 1984. április 19. BORÁSZVETÉLKEDÖ. Budafokon országos borászati ve­télkedőt rendeztek. Pincegazdaságok, termelőszövetkezetek, állami gazdaságok fiatal borászati szakemberei (összesen 17 csapat) elméleti és gyakorlati vetélkedőn mérte össze tu­dását. A képen: borkóstolás, tájjellegű borok felismerése. (MTI fotó) KULCSÁTADÁS. Mátészalka városközpontjában, az Alkony utcában települt negyven OTP-s lakás kulcsait április 13-án át­vehették a tulajdonosok, május első felében folyamatosan köl­tözködnek. VÁLTOZÓ VAROS. Tovább folytatják a szanálást a Kossuth utca városközpont felőli oldalán. A szanálás érinti az Ügyvédi Munkaközösség helyiségeit is. Az ügyvédi munkaközösségi iro­da a közeljövőben a rendőrség mellé, a Kisfaludy utca 8. szám alá költözik. TELKEK AZ ÉSZAKIN. Máso­dik üteméhez ért az Északi lakó­telepen a tereprendezés. Itt 90 építési telek kialakításéra nyí­lik lehetőség. JÁRMŰVEZETŐK FIGYELEM! Mátészalkán a napokban kezdő­dik a városi utak — tél után szükséges — javítása és a bur­kolati jelek újrafestése. A mun­kálatokat végzők a járművezetők fokozott figyelmét kérik. Tiszavasvári új jogállása A nagyközség előbbre lép A szentmihályi és a bu­di részt választja el, azaz inkább köti össze a vala­mikori Határ utca, amely­nek neve jó ideje már Egység. Tiszavasvári két területe négyszer egyesült, míg véglegessé vált az új község léte. Januártól pe­dig Tiszadob, Tiszaeszlár, Tiszadada és Tiszalök la­kóinak egyes ügyei is az itteni, immár városi jogú nagyközségi tanácson dől­nek el. Tiszavasvári beke­belezi a másik négy falut? — Szó sincs róla! — tilta­kozik Sulyok József, tanács­elnök. — Mind a négy tele­pülés vezetőivel elbeszélget­tünk az új jogállással kap­csolatos kérdésekről, s egyet­értettünk abban, hogy ez nem jelenti a többiek devalválását. Közöttünk csakis melléren­delt együttműködésről lehet szó! Az értekezleteket is fel­váltva tartjuk majd az öt községben. Mindegyik helység független anyagilag. Más kér­dés, hogy egyes közös célok elérése érdekében egyesítjük erőforrásainkat. így például innen oldhatnánk meg Tisza­lök vízellátását egy vezeték kiépítésével. Ez nekünk is jó lenne, mert a hozzánk tartozó Szorgalmatos is jó ivóvízhez juthat. Mindannyiunk érdeke Tiszadob idegenforgalmának- fejlesztése, hiszen a többi te­lepülés látogatottsága is meg­növekedhet ezáltal. Tervez­zük a gáz elvezetését Tisza- lökre, stb., stb. — A környék lokálpatriótái ne­hezményezték, hogy miért éppen Tiszavasvári kapott kiemelt sze­repkört. hiszen még járási szék­hely is Tiszalök volt korábban? — Reálisan értékelve a helyzetet (s azt hiszem én még megtehetem, mert nem régen élek itt) egy Alkaloida, a maga kiemelkedő szerepé­vel nem csak Szabolcs, de az egész ország iparában; három téeszünk, amelyek a megye élvonalába tartoznak; a há­romezer itt tanuló diák; s nem utolsósorban központibb fekvésünk — mind-mind olyan tényezők, amelyek in­dokolttá teszik kiemelt sze­repünket De még egyszer hangsúlyozom, nem szenve­dünk valamiféle hatalmi té­bolyban, nem a többi község rovására akarunk fejlődni. — Milyen intézkedésekre volt szükségük, hogy megfeleljenek az új kívánalmaknak? — Folyamatosan szerveztük át területi jellegűvé a külön­böző társadalmi szerveket, a Hazafias Népfront például már két éve így működik. A megnövekedett tanácsi fel­adatok ellátása érdekében pedig tizenegy új munkatár­sat alkalmazhattunk. Két új osztályt alakítottunk ki. A művelődési, egészségügyi és sportosztály szinte teljes egé­szében átvette a korábbi já­rási jogkört. (A könyvtár és a művelődési ház is területi szervként működik, koordi­nál, ellenőriz és főleg segíti a többi község hasonló intéz­ményeit.) Másik új osztá­lyunk, a titkárság törvényes­ségi szempontból ellenőrzi a testületek tevékenységét, és segíti munkájukat. — Kissé félreeső helyen fekszik ez az egész terület... — Az elszigeteltség feloldá­sa az egyik fő célunk. Itt megy ugyan el a 36-os főút, de az erre járók leginkább csak átszaladnak rajtunk. Erősödik körzetünk idegen- forgalma, s szeretnénk ezt a tendenciát még erőteljesebbé tenni. Tiszadob egyre kedvel­tebb kirándulóhely, de Tisza- lökön és Tiszavasvári ban is körülbelül hatszáz víkendte’.- ket alakítottak ki. A lehető­ségeink azonban még koránt­sem teljesen kihasználtak. Igyekszünk megállásra kész­tetni a Borsod és a Hajdúság felé utazókat. Nagy segítséget nyújtana ehhez, ha végre si­kerülne szilárd burkolattal ellátni a Tiszadob—Tisza­vasvári közötti földutat. — A KISZ és a HNF helyisé­geinek ajtaján már új kiírás dí­szeleg: városi jogú nagyközségi bizottság. A tanácsháza falán vi­szont még a régi tábla van ... — Azt is mondhatnám; minek kicserélni erre a kis időre? Nagy tervünk, hogy Tiszavasváriból még ebben a tervidőszakban város legyen. Az alapvető feltételek adot­tak, idén pedig valószínűleg a viszonylag gyengébb muta­tókban is javulunk. Az üt­és a szennyvízhálózat fej­lesztése, a szemétszállítás megoldása, az egészségügyi ellátás javítása ennek az év­nek a feladata. A szolgáltatá­sok terén jelentősei léptünk előre, a kereskedelmi ellátás feltételei is jók, bár itt a tar­talomban még van mit javí­tani. Azt hiszem eséllyel pá­lyázunk a városi címre. Papp Dénes Az elveszett művésznő R ossz emlékű haknimű­sorokról sajnos bősé­gesen hallhattunk az elmúlt hónapokban. Amióta a magán-szer­vezőirodák ellepték az országot, szinte reménytelen helyzet alakult ki, ami eUen a produkciókat fogadó művelő­dési házak egyszerűen nem tudnak védekezni, vagy csak egyetlen módon, ha élve a gyanúperrel, soha, semmilyen műsort nem fogadnak „fővá­rosi művészek felléptével”. De ezt nagyon kevés helyen me­rik megkockáztatni. A klasszikus hakninak jól kialakult játékszabályai van­nak. Lényege: egy magánszer­vező „bedob” egy nagyágyút, egy ismert sztárt, egy olyan nevet, akire bejön a közönség. (Még jól emlékszünk rá, Má­tészalkán legutóbb Lehoczky Zsuzsa neve volt a csalétek.) A kasszasiker névhez aztán jön a kiséret: általában öt-nyolc személy, többnyire teljesen is­meretlen bűvésznők, nótaéne­kesek, a pálya legelején álló, vagy szélére sodródott kétes tehetségűek. esetleg még a kellékszállítók is. Összeáll az esztrádcsoport — papíron. Mert mire a színpadra kellene állni, kiderül, hogy a neves művész, művésznő megbetege­dett, külföldre utazott, forgat és így tovább. Vagy ö is ben­ne van a „buliban”, s meg­kapja a név kölcsönzéséért az illő „jutalékot" — ilyenre is volt példa — vagy a tudta nélkül használják fel a nevét — ez is előfordult. Gyakori módszer, hogy meg­kezdik a műsort, „már úton van a művésznő, a művész úr” jelszóval, s míg a közönség kedvencére vár. addig kapja a kétes értékű póUékot. Fáradt, olykor italos előadók esnek be egyik előadásról a másikra — nálunk fordult elő, hogy egy este Kisvárda, Vásárospamény és Fehérgyarmat között pendli­zett egy haknicsapat, csaknem egy időben kezdtek és a vetés­forgó módszerével igyekeztek a nagyérdemű közönséget szó­rakoztatni. Cserebere, s köz­ben a sztár elvszett útközben — mint kiderült, el sem indult Budapestről. A hakni természetrajzát előbb-utóbb a legtöbb népmű­velő megismeri — a saját ká­rán. Mert a gázsit és az úti­költséget akkor is ki kcU fi­zetni, ha a közönség legszí­vesebben visszakérné a jegy árát. S ami talán ennél is na­gyobb veszteség: ki hisz a népművelőnek, ha ezután majd egy valóban színvonalas mű­sort kínál? Kevés népművelő választotta a másik megoldást: megtagadta a „művészek” ki­fizetését, mondván, indítsanak pert. ha mernek! Talán mon­danunk sem kell: nem mer­tek ... V ége a hakni rémural­mának — hallottuk az elmúlt napokban Má­tészalkán. Fellélegez­hetnek a művelődési házak dolgozói. Es nyugodtan fogadhatnak érté­kesnek ígérkező programokat, mert lesz mód az ellenőrzésre. Segít a technika: CB-rádiókkal szerelik fel a művelődési háza­kat. Elsőként azokat, ahol er­re a legnagyobb az igény. A nagy sugarú adáskörzetben le­hetővé válik, hogy akár Kis­várda és Fehérgyarmat egyez­tessen. Ott is tudnak kapcsola­tot teremteni, ahol a telefon az esti órákban már nem mű­ködik. Egyelőre hat művelődé­si ház és a megyei művelődési központ ellátását tervezik, a későbbiekben pedig a tapaszta­latok alapján döntenek majd a körzet további fejlesztéséről. B. E. Műemlékeink napja T egnap emlékeztek meg világszerte — először — a nem­zetközi műemléki napról. Április 18-a ezután min­den évben arra figyelmez­teti a szűkebb környeze­tet, gondolja végig, meg- tesz-e mindent a régi ko­rokból ránk maradt művé­szi értékek megóvása, vé­delme és népszerűsítése érdekében. Megyénkben, ahol köz­tudottan kevés a műemlék és az ilyen jellegű épület, műalkotás, azt hihetnénk, nincs nagy jelentősége e napnak. Valójában éppen a meglévő, bár számszerű­leg kevés műemlékünk vé­delme és gondozása még nagyobb tennivalókat ró ránk, mint ahol a bőség zavarával küzdenek. Sajnos kopnak, fogynak a megyében található mű­emléki épületek, az idő és olykor a megkésett, vagy nem kielégítő gon­doskodás morzsolja a fa­lakat, mállasztja a tetőt. Elég csak a megyeszék­hely patinás épületeire gondolni. A Korona-szál­lót ugyan sikerült meg­menteni, igaz horribilis költségekkel, de a volt evangélikus iskola — a 4. sz. általános iskola — épü­lete éppen ezekben a na­pokban vált életveszélyes­sé, megmentésén, átépíté­sén most dolgoznak a ter­vezők. Említhetjük a me­gyei tanács épületét is, amelyet — akár csak más műemlék jellegű és város­kép értékű épületünket — olykor egy-egy hibás eső- vízcsatorna tesz újra fol­tossá, érlel meg a tataro­zásra. A műemléki nap ar­ra figyelmeztet bennün­ket; vigyázzunk jobban ér­tékeinkre, nemzeti kincs, látványosság valamennyi. És a miénk. P. G. Még vármmk egy klostt... Újra indul a távfűtés? A hét első napjaiban olyan idő köszöntött ránk, hogy le­kerültek a pulóverek, föl a napszemüvegek — igazi me­leg tavaszi napsütést élvez­hettünk (sőt, talán már an­nál is többet). Szerda reggel­re aztán újra elő kellett ven­ni a tavaszikabátokat, és nekidőlni a vad böjti szélnek az utcán... Az csak termé­szetes, hogy a távfűtés leállt április 16-án — -egyrészt, mert hivatalosan is befejező­dött a fűtési idény, másrészt pedig meleg volt. A váratlan fordulat azonban arra kész­tette a lakásokban a távfűtés­sel élőket, hogy újra és újra megtapogassák a radiátort — de az bizony nem meleg. Szerda reggel mondta a rá­dió, hogy Budapesten újra megkezdték a fűtést — meg­kérdeztük hát a nyíregyházi „Szabolcshőt”, itt is várha­tó-e a fűtés újrakezdése. Szerdán délelőtt azt válaszol­ták: még várunk egy kicsit, s ha csökken a hőmérséklet, a napi átlag 12 fok alá süly- lyed, akkor természetesen el­kezdünk fűteni Jogos a kérdés: mire a vá­rakozás, ha a fővárosban már fűtenek? Nos, ehhez tudni kell, hogy a teljes távfűtési rendszer újraindítása, felfű­tése nem egy-két órás dolog — legalább egy teljes napba telik, míg mindenütt érezhe­tővé válik a meleg. Nem le­het tehát hipp-hopp újrakez­deni, ha várható, hogy egy­két nap múltán újra ingujj­ban sétálhatunk. Drága mu­latság lenne a kapkodás. (tgy) Vontatnak, mérnek, javítanak Belépés csak klubtagoknak Üj diagnosztikai szerelő- műhelyt épít Nyíregyházán a Magyar Autóklub megyei szervezete. A létesítményt év végén már üzembe is helye­zik. A korszerű létesítmény átadása mérföldkövet jelent majd a klubtagok életében. A Debreceni út és a Tün­de utca sarkán épülő műhely beruházási költsége 15 millió forint. A modern technológiá­val épülő szerelőcsarnokban két műszakban 12 szerelő vé­gez majd mérési, javítási munkálatokat a klubtagok­nak. (A helyszínen, vagyis az új csarnok munkafelvevő iro­dáján bárki beléphet a klub­tagok sorába. A belépés után nyomban élvezi a klubtagok összes kedvezményét.) Ebben a műhelyben 20—25 száza­lékkal olcsóbban javítanak, mint a vállalati, szövetkezeti műhelyekben. A diagnosztikával kapcso­latos munkálatokra szakoso­dik a 12 szerelő. Egyebek kö­zött vállalják a motor vizs­gálatát, az ezzel kapcsolatos kisebb javításokat, a gyújtás és a CO beállítását, a fékha­tás mérését. Legfőbb felada­tuk lesz az úgynevezett köz­lekedésbiztonsági felülvizs­gálat. Az új műszaki bázis átadásával jelentősen javul a segélyszolgálat munkája is. Év végén üzembe állítanak egy elvontatásra is alkalmas segélykocsit. Az Autómentő Szolgálat hazánkban és vala­mennyi európai országból ha­zaszállítja a klubtagok me­netképtelenné vált járművét, a hitellevéllel rendelkezők szállítási kedvezményt is kap­nak. Az autóklub szolgáltatásai­nak bővülése egyre több klub­tagot toboroz megyénkben is. 1980-ban 1250, 1982-ben 2700 tagja volt a megyei szerve­zetnek, jelenleg csaknem hat­ezer van. (n.) HÍBÜI1K SZABOLCSI KERESZTMETSZET A Magyar Hírlap március 23-i számában fenti címmel jelent meg írás, amely arról ad össze­foglaló tájékoztatást miként si­került végrehajtani a közigazga­tás átszervezését. Szabolcs-Szat- márban az átszervezéssel együtt járó személyi ügyeket a községi tanácsok szempontjából szeren­csésebben sikerült megoldani, mint a többi megyében általá­ban. Azaz: a megszűnt járási hi­vatalok dolgozói közül 78-an ke­rültek a nagyközségi és községi tanácsokhoz, s 75-en a városi ap­parátusokhoz. Hírt ad a tájékoz­tató arról is, hogy a lakosság mindeddig alig vett észre valamit az átszervezésekből, mert az ügy­intézésben sehol sem történt fennakadás. így az emberek többsége egyetért a közigazgatási változásokkal vagy legalábbis nem ellenzi azokat. KISUGÁRZÓ SPORTSZERŰSÉG A Magyar Nemzet március 31-i számában Zsolt Róbert a sportszerű tettekről és sportszerűségi díjakról ír. Minden sportszerűséget nem lehet jutalmazni, de az új­ságíró megteheti, hogy leg­alább a nyilvánosság elé tár­ja őket — elismeréseként a derekas tetteknek. Történt például, hogy a tiszavasvári serdülő röplabdás lányok nem érkeztek meg Ibrányba, a megyei bajnoki tornára, mert elromlott az autóbuszuk. A két ibrányi csapatnak játék nélkül jártak a pontok, a két tiszavasvári együttes pedig még a vesztest megillető egy pontot sem kapta volna meg. Bene Kálmán ibrányi tanár — egyetértésben ifjú játéko­saival — kérte a megyei szö­vetséget, hogy a bajnokság végeztével lejátszhassák az elmaradt mérkőzéseket. Vagyis még ő járt utána, hogy az ellenfeleket ne érje érdemtelen veszteség. Mint ilyenkor lenni szokott, mind­két ibrányi együttes veresé­get szenvedett, a tiszavasvá- riak jutottak a bajnoki dön­tőbe. ISMERETLEN SZAMUELY­DOKUMENTUM A Magyar Ifjúság idei 12. szá­mában Hárs György közreadja két évtizede őrzött publikálatlan különlegességét. A közlés indító oka a Magyar Ifjúságban a mi­nap megjelent vitairat, „öngyil­kos lett vagy lelőtték?” Hámor Vilmos tisztázó igényű közlemé­nye. Hámor közreadja egy mo­sonmagyaróvári „nyolcvanéves asszony” kései emlékezését, amely feltevése szerint, akár ko­ronatanúság is lehet, minden­esetre új motívumot szolgáltat egy máig lezáratlan perben. „A Hámor Vilmos fogalmazta kegye­let valóban megkívánja még a legendák megörökítését is — hangsúlyozza Hárs György —, mert ébrentartani segítenek va­lakinek sokszor mocskolt, s má­ig sem teljesen megtisztított em­lékezetét. A kegyelet okolja Sza- muelyné Szilágyi Jolán kéziratá­nak közzétételét. Es talán nem sért kegyeletet ha kimondom: Szamuely Tibor halálának pon­tos körülményei immár sohasem fognak kiderülni, és én nem is ezt tartom tragédiának. Azt val­lom a legidőszerűbb kegyeletnek, ha Szamuely Tiborból, halálánál inkább, az élete titoktalan pél­dázatait keressük.” A tárgyalóteremből Hasba szúrta ivócimboráját Kölcsönös fenyegetőzés, étko- zódások miatt többször is félbe kellett szakítani a szembesítést a vádlott, Balogh István har­mincéves vásárosina mányi lak os és a sértett T. Gy. között. Ta­valy szeptemberben pedig elein­te még igen, nagy barátságban szórakoztak együtt az ararayos- aipáti presszóban. Velük iszoga­tott T. Gy. két rokona is, akik közül1 az egyik nő volt. S itt kezdődött a baj . .. Baloghot rendszeres italozó­nak ismerik, két éve elvonókú­rán is részt vett, sajnos ered­ménytelenül. Évekkel ezelőtt már a börtön világába is bele­kóstolt, két és fél évre ítélték rablásért. Azóta nem volt dol­ga vele az Igazságszolgáltatás­nak, s talán ma sem lenne, ha valamennyivel kevesebb pálin­kát, meg sört eresztett volna le aznap, szeptember huszadikén a torkára. Mikor már kellően megjött a szesztől a bátorsága, az ismerős nőnek azt ajánlotta, kezdjen ve­le új életet, mindent *egvesz neki, amit csak akar. Amaz vi­szont inkább eszébe juttatta, hogy felesége, gyermekei van­nak, s visszautasította a közele­dést. A vádlott és T. Gy. eindultak az állomás felé. Közben iszogat­tak. Baloghnak azonban eszébe jutott férfiúi kudarca, s ezért T. Gy.-t is okolta. A már erősen kapatos ivócim­borák előbb veszekedtek, aztán T. Gy. hathatósabb érveikhez fo­lyamodott, többször megütötte a vádlottat, aki a földre került. A rokkant nyugdíjas Balogh nem lehetett egyenlő ellenfél. Hátrányát kiegyenlíteni előkap­ta a zsebkését, s erőteljes moz­dulattal hasba szúrta T. Gy.-t A vádlott elszaladt, a sérült T. pe­dig az állomáson kért segítséget, ahonnan a mentők vitték kór­házba. Szerencséjére még idő­ben került a műtőasztalra, meg­mentettek az életét. A megyei bíróság hozott első fokú határozatot Balogh István ügyében. Megállapította, hogy a vádlott emberölés kísérletében bűnös, ezért három és fél év börtönre ítélte, s három évre el­tiltotta a közügyektől. A bíróság elrendelte — idült alkoholizmusa miatt — Balogh kényszergyógyl- tását is. (pd)

Next

/
Oldalképek
Tartalom