Kelet-Magyarország, 1984. április (44. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-18 / 91. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. április 18. Corpus delicti A ligha véletlen, hogy a világsajtó az utóbbi napokban a szokottnál is nagyabb fi­gyelmet szentel Közép- Am erikának, elsősorban Nicaraguának. A műit hét végén minden korábbinál több elilenforradalmár tá­madt egyidejűleg Hondu- rasból és Costa Ricából az országra. Nyilvánvaló, hogy összehangolt akciót hajtanak végre, mégpedig azzal a céllal, hogy meg­vessék a lábukat néhány fontosabb településen, majd ott ideiglenes kor­mányt alakítsanak. Néhány hónapja már in­dult hasonló nagyszabású támadás a sandinista rend­szer ellen. Akkor nem si­került végrehajtani a ter­vet: a hadsereg és a népi milícia kiűzte a támadó­kat. Most kedvezőbb tér­séget választottak az ellen- forradalmárok. Az ország délkeleti része, az álltaluk elfoglalt San J uan del Norte kikötő közvetlenül a Costa Rica-i határ közelé­ben fekszik, s Managuától, az ország belső felétől lá- pos, mocsaras, erdős vidék választja el. Ennek követ­keztében a hadsereg ellen- támadása rendkívül nehe­zen bontakozhat ki. A helyzet kétségkívül rendkívül komoly. Ha az eLLenforradalmárok tartó­san hídfőállást képesek ki­alakítani, előbb vagy utóbb összetákolhatnak egy el­lenforradalmi kormányt. Nem vitás, hogy az első dolguk az lesz: Washing­tonhoz fordulnak, katonai és politikai támogatásért. Bár ma az Egyesült Álla­mok törvényhozása rend­kívül megosztott a nieara- guai eUenforradalmárok- nak nyújtott rendkívüli segélyek ügyében, egy Amerikának feltétlen hű­séget fogadó ellenikormány kérése bizonyára meghall­gatásra talál majd a sze­nátusban és a képviselő­házban. Reagan elnök te­hát aiz ellenforradalmárok­nak nyújtott katonai támo­gatással — amiről maguk a washingtoni lapok szá­molnak be az offenzíváról írt tudósításaikban — egy csapásra törvényesítheti a managuai haladó rendszer eltiprásához folyósítandó anyagi eszközöket, sőt, a hadsereg beavatkozását is. Persze, a harcok kime­netele rendkívül kétséges. Ha a váratlan támadás kezdeti sikereket is hozott a behatoló bandák számá­ra, az ellencsapás bizo­nyára nem késik sokáig. Ez már majdnem nyílt há­ború. Egy független, szu­verén állam területi integ­ritása ellen indított akció még csak nem is túlzottan titkolt amerikai támoga­tása sok egyéb kérdést is felvet. Nevezetesen: az USA közvetlen környeze­tében, úgynevezett hátsó udvarában, sőt szövetsége­sei körében is. A jövő hét keddjén összeül a 15 tagú hágai nemzetközi bíróság, amelyhez Nicaragua pa­naszt nyújtott be, a nem­zetközi jog megsértésével vádolva az Egyesült Álla­mokat. Aligha kell látvá­nyosabb corpus delicti, vagyis nyilvánvalóbb bi­zonyíték, mint az országba betört ellenforradalmárok­nak nyújtott katonai segít­ség. Nicaraguában az évek óta tartó titkos háború új szakaszához érkezett. Gy. D. Budapesten tárgyal Andrej Gromiko (Folytatás az 1. oldalról) barátságának erősítéséhez, a sokoldalú és gyümölcsöző magyar—szovjet együttmű­ködés további elmélyítésé­hez. — Népünk őszintén örül azoknak a világszerte megbe­csült, kimagasló eredmények­nek, amelyeket a Szovjetunió népei lenini pártjuk vezeté­sével értek el a fejlett szo­cialista társadalom tökélete­sítésében — mondotta a to­vábbiakban a kormány elnö­ke. — Kívánjuk, hogy az SZKP XXVI. kongresszusán és az azt követő központi bi­zottsági üléseken kidolgozott és elfogadott határozatok végrehajtásával újabb sike­reket érjenek el a szovjet ha­za felvirágoztatásában. Lázár György pohárkö­szöntőjében hangoztatta, hogy hazánk belső helyzete kiegyensúlyozott, a munkás­hatalom szilárd, a szocializ­mus pozíciói megingathatat- lanok. Hozzátette: sok nehéz­séggel kell megbirkóznunk, mégis bizakodva nézünk a jövőbe, hiszen népünk alko­tó tenniakarása, a Szovjet­unióval és a többi testvéri országgal folytatott gyümöl­csöző együttműködésünk biz­tos alapul szolgál gondjaink leküzdéséhez, a fejlett szo­cialista társadalom építésé­nek folytatásához. Nemzetközi kérdésekről szólva rámutatott: a világ­ban tapasztalható feszültség legfőbb oka, hogy az USA és a NATO szélsőséges milita­rista körei meg akarják bon­tani a történelmileg kiala­kult katonai erőegyensúlyt. E körülmények között mind fontosabb számunkra — mondotta —, hogy tovább szilárdítsuk védelmi szövet­ségünket, a Varsói Szerző­dést, s hatékonyabban mun­kálkodjunk együtt a KGST- ben. Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi helyzet rosz- szaibbodásának folyamata megállítható; támogatjuk az SZKP és a szovjet kormány elvi alapokon álló külpoliti­káját, a béke megőrzésére tett javaslatait és erőfeszíté­seit. Készek vagyunk részt vállalni a kedvezőbb nem­zetközi légkör megteremtésé­ért, a bizalom helyreállításá­ért folytatott erőfeszítések­ből — hangsúlyozta Lázár György. Végezetül kitért arra, hogy a zavartalan, széles körű ma­gyar—szovjet baráti kapcso­latokat ezúttal is az jelle­mezte, hogy a megbeszélések során teljes volt a nézetazo­nosság. Kölcsönösen kinyil­vánítottuk szándékunkat: tovább kívánunk haladni a magyar—szovjet együttmű­ködés bővítésének, a barát­ság erősítésének útján. Andrej Gromiko válaszá­ban megköszönte Lázár György meleg szavait, ame­lyek az SZKP-ról, a szovjet államról és népről hangzottak el. Leszögezte: — Pártunk köaponti bizottsága, politikai bizottsága és személyesen Konsztantyin Csernyenko elv­társ, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa elnökségének elnöke is rendkívül nagy jelentőséget tulajdonít a Szovjetunió és Magyarország közötti barát­ság erősítésének, és együtt­működésünk sokoldalú fej­lesztésének. Tudjuk, hogy ilyen irányú politikát folytat a Magyar Szocialista Mun­káspárt is, élén a magyar nép kipróbált vezetőjével, Kádár János elvtárssal. Az országaink és népeink közötti együttműködés érdem­ben és szilárdan fejlődik, mind mélyebb tartalommal telítődik és átfogja az élet valamennyi fontos területét. Elvi fontosságú tény, hogy jó ütemben fejlődnek, bővül­nek kapcsolataink a szovjet és a magyar nép javára, se­gítve a szocialista és a kom­munista építőmunka felada­tainak megoldását — tette hozzlá. — Egyetértünk abban, hogy tovább szükséges erősíteni a szocialista országok közötti összeforrottságot, valamint a hatékony együttműködést a kollektív szervezetekben, mindenekelőtt a Varsói Szer­ződésben. E szerződés meg­bízhatóan védelmezi népeink vívmányait, különösen érvé­nyes ez a mai, bonyolult nem­zetközi helyzetben — mon­dotta, majd így folytatta: — Az agresszív imperialista körök — elsősorban az Egye­sült Államok — vezető sze­repre törnek a világban. Az erőre, a fegyverekre számíta­nak, katonai fölényre próbál­nak szert tenni. Egymásután dolgozzák ki a fegyverkezési verseny programjait. Az amerikai atomfegyverek európai telepítéséről szólva hangsúlyozta: — Az Egyesült Államok kötelezettséget vál­lalt, hogy Genfben komolyan és becsületesen tárgyal a kö­zép-hatótávolságú nukleáris fegyverzetről a megállapodás elérése érdekében. Valójában az, ahogyan tárgyaltak, nél­külözte a komolyságot, a be­csületességet ; a rakétatélepí- tés politikájával elmélyítet­ték a szakadékot a megálla­podáshoz vezető úton. Végül megtorpedózták a tárgyaláso­kat, értelmetlenné tették azo­kat — A testvéri szocialista or­szágok vezetői moszkvai ta­nácskozásukon egyértelműen megállapították, hogy a szo­cialista közösség semmiesetre sem engedi meg katonai fö­lény elérését vele szemben. Válaszként az amerikai nuk­leáris rakéták telepítésére — más szocialista országokkal együtt — megtettük a szüksé­ges lépéseket a megbontott egyensúly visszaállítására. S ehhez az elvhez teljes mér­tékben ragaszkodunk. — Mi változatlanul azon vagyunk, hogy az egyenlőség és az egyenlő biztonság elve alapján a nukleáris fegyver­zetek nagymértékű, maximá­lisan lehetséges csökkentését érjük el. Ez vonatkozik a kö­zép-hatótávolságú és a hadá­szati eszközökre egyaránt. Az európai nukleáris fegyverze­tekről folytatott tárgyalások akkor újíthatok fel, ha az USA és NATO-szövetségesei készségüket fejezik ki, hogy visszatérnek az amerikai ra­kéták európai telepítésének megkezdése előtti helyzethez. Annak kell tehát elhárítani az akadályokat, aki a tárgyalá­sok elé gördítette azokat. — Ebben, s más kérdések­ben továbbra is a fegyverke­zési versenyre, az erőre ala­pozza politikáját az Egye­sült Államok — állapította meg a továbbiakban a kül­ügyminiszter. E politika fegy­vertárának részévé vált a fegyverek alkalmazása — a háború meghirdetésével vagy anélkül; a terrorizmus, a fel­forgató tevékenység. E törekvéseket elítélve ki­tért arra, hogy az Egyesült Államok a világűr militarizá- lására készül; visszautasítja a nukleáris fegyverkísérletek betiltásáról szóló háromolda­lú — Anglia részvételével folytatandó — tárgyalások felújítását, pedig egy ilyen megállapodás gyakorlatilag megakadályozná a nukleáris fegyverek új fajtái létrehozá­sának lehetőségét. Szólt arról is, hogy a Szov­jetunió szövetségeseivel együtt határozottan ellenzi, hogy a vegyi fegyverek betiltásával kapcsolatban tisztességtelen játékot űzzenek. Ám a leg­újabb washingtoni nyilatko­zatok ilyen méltatlan manő­verekre utalnak. Ha lehánt- juk a szóvirágokat, kiderül, hogy továbbra is az ilyen fegyverek megtartásának és felhalmozásának kategóriái­ban gondolkodnak. Andrej Gromiko a stock-1 holmi ^konferenciáról szólva megállápította: az USA és kö­vetői el akarják terelni e fó­rum figyelmét a legfonto­sabb kérdésről, arról, hogy jelentős intézkedésekkel se­gítsék elő a katonai szemben­állás tényleges csökkentését az európai és a világhelyzet kedvezőbbé válását. — Az Egyesült Államok ma már szinte a föld csaknem minden térségében a saját rendjét szeretné megteremte­ni. Így cselekszik a Közel- Keleten, Közép-Amerika és a Karib-tenger térségében, Af­rika déli részén; mindenütt kísérletet téve az államok függetlenségének, a népek önálló fejlődéshez való jogá­nak aláásására. — Ha Washingtonnak és NATO-partnereinek a párbe­szédre való felhívásait tény­leges nemzetközi politikájuk­kal vetjük össze, minden ar­ról tanúskodik, hogy jelenleg az Egyesült Államok és a NATO egészében nem kész a kérdések lényegét érintő konkrét megbeszélésekre, a fegyverkezési verseny megfé­kezésére. A Szovjetunió sohasem ha­tárolta el magát a párbeszéd­től. Olyan párbeszéd mellett foglal állást azonban, amely nemcsak szavakban, hanem ténylegesen szolgálja a vilá­gon meglévő feszültség eny­hítését, a nukleáris háború veszélyének elhárítását. An­nak érdekében, hogy minden nép számára biztosítsuk a bé­kés jövőt, a Szovjetunió a szo­cialista Magyarországgal és a többi testvéri országgal együtt továbbra is megsokszorozza erőfeszítéseit a béke és a nemzetközi együttműködés politikájának megvalósításá­ban — mondotta végezetül Andrej Gromiko. (------------------------------------------------N Európa Érdeke TELEX - TELEX BUSH GENFBEN George Bush amerikai al- elnök kedden Genfbe érke­zett, hogy a leszerelési bi­zottságban előterjessze a ve­gyi fegyverek betiltásával foglalkozó amerikai terveze­tet. A TASZSZ szovjet hírügy­nökség ezzel kapcsolatban rá­mutat : Bush alelnök útjának az a célja, hogy elterelje a figyel­met az amerikai vegyifegy- ver-arzenál fejlesztését célzó programokról. A HÄGAI BlRÖSÁG ELŐTT NICARAGUA PANASZA A hágai nemzetközi bíróság kedden megtartotta első, zárt ülését Nicaragua Egyesült Ál­lamok ellen beadott panasza tárgyában. Az ülés három és fél órán át tartott. Az első ; nyilvános tárgyalást április ■ 24-re tűzték ki. A nemzetközi bíróság Ni­caragua kérésének helyt ad­va, sürgősséggel kezeli az ügyet, s keddi ülésén eljárási kérdéseket tisztázott. REAGAN KÍNAI ÚTJA ELŐTT Három nappal Kínába in­dulása előtt kínai tudósítókat fogadott Reagan amerikai el­nök. Ronald Reagan akklima- tizációs zónákon, Kalifornián, Hawaii-n, Guam-on keresztül április 26-án érkezik majd Pekingbe. Az interjúban Reagan kije­lentette, hogy az Egyesült Ál­lamok elismeri Kína el nem kötelezett státusát és tiszte­letben tartja azt. A mint azt már a hónap elején hivatalosan be­jelentették, Buda­pesten tartja soros ülését a Varsói Szerződés tagálla­mainak külügyminiszteri bizottsága. Feladata az lesz, hogy a testület múlt év ok­tóberi szófiai eszmecseréje után ismét áttekintse a nemzetközi helyzetet. Azóta, hogy a külügymi­niszterek utoljára találkoz­tak, két, egymással szoro­san összefüggő nyugtalanító esemény történt. Az egyik: Európában néhány NATO- tagállam területén meg­kezdték a kontinentális és a globális katonai erőviszo­nyok megbontását célzó új amerikai rakéta-nukleáris fegyverek telepítését. A másik: Az Egyesült Álla­mok hibájából 1983 végién — és éppen az előbbi nega­tív lépés megtétele miatt — Genfben megszakadtak a szovjet—amerikai tárgya­lások az európai közepes hatótávolságú atomharcesz­közök korlátozásáról. Igaz közben — ez év január 17- én — összeült a bizalom- és biztonságerősítő intézkedé­seket és a leszerelés téma­körét napirendre tűző stockholmi konferencia, et­től azonban a földrészünk lényegesen módosult poli­tikai-katonai feltételei egye­lőre nem lettek kedvezőb­bek. A szocialista közösség külügyminisztereinek mind­ezt nyilván figyelembe kell venniük, és a jelenlegi helyzetet gondosan mérle­gelve, vonják majd le a to­vábbi cselekvést meghatá­rozó következtetéseket. Ma is helytállónak fogad­hatjuk el a Varsói Szerző­dés tagállamai Politikai Ta­nácskozó Testületének 1983 januárjában megfogalma­zott megállapítását: „ ... bármilyen bonyolult is a világhelyzet, megvan a lehetőség arra, hogy túljus­sunk a nemzetközi kapcso­latok e veszélyes szakaszán. Az események mostani me­netét meg kell és meg is lehet állítani... ”, ehhez a még mindig érvényes szo­cialista javaslatok jó kiin­dulási alapot szolgálhatná­nak. Csak hát a közös meg­egyezések kimunkálásához a másik, a nyugati tárgyaló fél politikai elhatározására is szükség van. Hadd emlékeztessünk a fontosabb békekezdemé­nyezésekre. Nagy jelentősé­ge lenne annak, ha a nuk­leáris hatalmak — min­denekelőtt a Szovjetunió és az Egyesült Államok — egyik első lépésként befa­gyasztanák nukleáris fegy­verkészletüket. Aligha be­csülhetnénk túl annak rend­kívüli horderejét, ha a tö­megpusztító eszközökkel rendelkező államok kötele­zettséget vállalnának ar­ra — amint ezt a Szovjet­unió már megtette —, hogy sem egymás, sem mások ellen elsőként nem alkal­maznak atomfegyvereket. A szocialista országok azt a többször megismételt in­dítványukat is időszerűnek tartják, hogy a Varsói Szer­ződés és a NATO tagálla­mai kölcsönösen mondja­nak le a katonai erőszak bármilyen formájáról. Ez gyakorlatilag egyel jelente­ne egy meg nem támadási szerződés kötésével. Vál­tozatlanul érvényesek a kö­vetkező javaslatok is: kezd­jenek tárgyalásokat a ka­tonai kiadások kölcsönös befagyasztásáról, majd csökkentéséről, létesítsenek Európában atomfegyver­mentes övezeteket, szaba­dítsák meg kontinensünket a vegyi harceszközöktől, tiltsák meg a világűr mili- tarizálását, s az érdekelt országok együttesen kutas­sák fel a közép-európai fegyveres erők és fegyver­zetek csökkentésének útja­it, módjait. Csupán néhány szocialis­ta kezdeményezést ragad­tunk ki a sok közül. Sajná­latos, hogy a NATO-orszá- gok egyikre sem reagáltak pozitív módon, mindeddig többnyire az történt, hogy „vizsgálat tárgyává” tet­ték, majd válaszként mind­annyiszor elutasították azo­kat. ök viszont egyetlen ésszerű, építő jellegű javas­latot sem terjesztettek elő. A Varsói Szerződés tagál­lamainak azt a felhívását is elengedték a fülük mellett, hogy térjenek vissza a nyu­gat-európai rakétatelepítés előtti helyzethez és akkor szó lehet a tárgyalások foly­tatásáról. Pedig csak ez a fajta megközelítési mód le­het alkalmas a katonai eny­hülés minimumának eléré­séhez. A külügyminiszterek múlt év őszi szófiai üléséről kiadott közleményben ol­vasható: „...tárgyalások útján még a bonyolult, ki­élezett helyzetben is meg­oldást lehet találni az álla­mok közötti kapcsolatok­ban felmerülő minden prob­lémára, ha politikai aka­ratról, megfontolt, konst­ruktív szemléletről és együttműködési készségről tesznek tanúbizonyságot, s ha figyelembe veszik a né­pek létérdekeit, a békében és a biztonságban való ér­dekeltségét.” Nyugatról mestersé­gesen is szított fe­szültség megszünteté- tésében, a nukleáris háború fenyegetésének felszámolá­sában az európaiak közös érdekeltségét aligha lehet vitatni. Mindenki tudja, a bét szemben álló szövetségi rendszer fegyveres össze­csapásának katasztrofális következményeit kontinen­sünk nemigen élné túl. A Varsói Szerződés országai — következetes békepoliti­kájukhoz híven — minden erőfeszítésüket latba vetik azért, hogy földrészünk ne legyen, és ne is lehessen újabb esztelen pusztulás színtere. I Progressz—20 összekapcsolódott az ürkomplexummal Kedden moszkvai idő sze­rint 13 óra 22 perckor a Progressz—20 teherűrhajó automatikusan összekapcso­lódott a Szaljut—7—Szojuz T—11 orbitális űrkomp­lexummal. A teherűrhajót vasárnap indították útnak a Szovjetunióból. A teherűrhajó és az orbitá­lis űrállomás keresését, kö­zelítését, rögzítését és össze­kapcsolását a fedélzeten el­helyezett önműködő beren­dezések segítségével hajtot­ták végre. A műveleteket a földi irányítóközpontból, va­lamint az orbitális űr­komplexumról a három űr­hajós — Leonyid Kizim, Vlagyimir Szolovjov és Oleg Atykov — ellenőrizték. A Progressz—20 üzem­anyagot, műszereket, kísérle­ti berendezéseket, az űrha­jósok létfenntartásához szük­séges anyagokat és postai küldeményeket vitt a több, mint három hónapja az űrben tartózkodó három űrhajós­nak. Éljen a marxizmus—leninizmus!

Next

/
Oldalképek
Tartalom