Kelet-Magyarország, 1984. április (44. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-15 / 89. szám
4 Kelet-Magyarország 1984. április 15. A hét közepén Moszkvában együttes ülést tartott a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának két háza. A képen Konsztantyln Csernyenko, akit a tanácskozáson államfővé választottak. ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN; HÉTFŐ: Csernyenko a Pravdának a nemzetközi helyzetről nyilatkozott — Chulhamben felavatták a nyugat-európai országok közös atomreaktorát, az ünnepségen ott volt Mitterrand, de „nem ért rá elmenni” Thatcher asszony — Szervezeti változások történtek a Vatikán irányításában KEDD; Ismét kudarccal járt a közös piaci külügyminiszterek kísérlete a brit költségvetési hozzájárulás megállapítására — Kiújultak a harcok Bejrutban — Jaruzelski tábornok az amerikai-lengyel viszonyról nyilatkozott a Christian Science Monitornak SZERDA: A Szovjetunió államfőjévé választották Konsztantyln Csernyenkót, a miniszterelnök továbbra is Nyikolaj Tyihonov — Dascalescu román miniszterelnök Bagdadban tárgyalt — Egymillió ember tüntetett Rio de Janeiróban demokratikus elnökválasztást követelve CSÜTÖRTÖK; Az amerikai kongresszus két bizottsága elítélte a nicaraguai kikötők elaknásítását — Usztyinov marsall, szovjet honvédelmi miniszter Moszkvában megbeszélést folytatott Ortegával, a nicaraguai nemzetvédelmi miniszterrel — Jugoszláv—román csúcstalálkozó a vajdasági Karagyorgyevóban — Párizsban Mitterrand fogadta a bolgár külügyminisztert PÉNTEK: Craxi olasz kormányfő befejezte budapesti tárgyalásait, amelynek végén fogadta őt Kádár János is — Párizsban több tíz ezer lotaringiai acélipari munkás tüntetett az elbocsátások ellen — Az NSZK-ban a nyomdászok sztrájkja miatt számos újság nem jelent meg — Az ENSZ főtitkárhelyettese Kabulban tárgyalt az afgán politikai rendezésről SZOMBAT: Súlyos harcok Nicaraguában a sandinista hadsereg és a betört ellenforradalmárok között — Husszein jordániai király Damaszkuszban járt — Joao de Figueiredo brazil elnök Madridban tett hivatalos látogatást — Szovjet részről megerősítették, hogy még az idén lesz szovjet—francia csúcstalálkozó A hét három kérdése O Hogyan fogalmazhatók meg a szovjet külpolitikai törekvések a moszkvai megnyilatkozások alapján? A világ figyelme ezen a héten azért terelődött Maszkvá ra, mert ott egymás után több fontos esemény történt, amelyek kapcsán aztán ismételten megfogalmazódtak a szovjet párt és az állam törekvései mind bel-, mind külpolitikai téren.- Ülést tartott az SZKP Központi Bizottsága, majd összeült a hónap elején megválasztott Legfelsőbb Tanács. Konsztantyln Csernyenko, akit egyhangúlag a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének választottak meg, előzőleg a Pravdának adott interjúban körvonalazta a világhelyzet szovjet értékelését, majd államfői minőségében is úgy nyilatkozott, hogy a külpolitika állandó aktivitást, szilárdságot és következetességet követel az ésszerű megállapodások keresésében. Nyikolaj Tyihonov miniszterelnök kormánynyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a szovjet védelmi intézkedések jogos választ jelentenek az USA és más NATO-álilamok militarista köreinek értelmetlen lépésedre, amelyekkel meg akarják bontani a katonai egyensúlyt. Csernyenko a Pravda számára adott interjújában arról szólt, hogy az Egyesült Államokban néha elhangzó bé- keszólamok mögött nem lehet felfedezni annak jelét, hogy a szavakat gyakorlati tettekkel akarnák alátámasztani. A reális út a tárgyalásokhoz az, hogy kezdjenek hozzá az új amerikai rakéták nyugateurópai telepítését megelőző helyzet visszaállításához. Csernyenko visszautasította az olyan washingtoni véleményeket, hogy a Szovjetunió az amerikai elnökválasztással kapcsolatos állítólagos számításai miatt nem akar tárgyalásokba bocsátkozni; az SZKP főtitkára szerint e^el is csak azt akarják leplezni, hogy az USA nem akar megállapodásokat kötni a Szovjetunióval. Példának a világűr dolgát épp úgy említette, mint a vegyi fegyverek betiTásának kérdését. A Szovjetunió évek óta törekszik olyan megállapodásra, amely megakadályozná, hogy a fegyverkezési hajsza a világűrre is kiterjedjen. Ugyanígy már 1972- ben előterjesztett javaslatot a Szovjetunió a vegyi fegyvereik betiltásáról. Az USA nem ment bele ... A szovjet kormánynyilatkozatból érdemes idézni a szocialista közösség egységéről elhangzottakat, a Varsói Szerződés erősitését, a KGST- beli együttműködés elmélyítését. Utalás történt arra is, hogy küszöbön áll a KGST- tagállamok legfelsőbb szintű gazdasági tanácskozása, amely még szélesebb lehetőségeket nyit meg a közösség országai előtt. O Milyen célokat tűz a szovjet népgazdaság elé az SZKP és az új kormány? Az SZKP Köziponti Bizottságának ülésén Csepnyenko főtitkár az idei terv végrehajtásának fontosságára mutatott rá, hangoztatva, hogy az elmaradások esetén minden korábbinál szigorúbb fe- ledősségrevonást kell alkalmazni. Felhívta a miniszterek és az országos főhatóságok vezetőinek a figyelmét a nép- gazdasági feladatok végrehajtásáért viselt felelősségükre. Az adminisztratív apparátusok csökkentését is feladatnak jelölte ki az SZKP főtitkára. A Legfelsőbb Tanács ülésén a Központi Bizottság határozatának megfelelően a képviselők jelentős oktatási reformot fogadtak el, és a tanácsok munkájának javításáról döntöttek. A kormánynyilatkozat is hangsúlyozta, hogy azt egyik legfontosabb feladat a gazdaságirányítás fejlesztése. A társadalmi termelést most már át kell állítani az intenzív fejlődés útjára. A Legfelsőbb Tanács ülése után Csernyenko úgy nyilatkozott, hogy fokozni kell a jövőben a szovjet parlament ellenőrző szerepét, nagyobb nyilvánosságot is kell adni a törvényhozók munkájának, akiknek pedig gyakrabban kell megvitatniok a politika, a népgazdaság időszerű kérdéseit. Ezek a jelen feladatai, távlatokban pedig arról lehetett hallani a Legfelsőbb Tanács ülésén, hogy a kormány az 1986—1990 közötti időszakra érvényes népgazdasági terven és a 2000-ig szóló hosszú távú fejlesztési terven dolgozik. © Miért olyan heves a tiltakozás a nicaraguai kikötök elaknásítása ellen? Nem túlzás azt állítani, hogy Washingtonban rég nem követtek el akkora baklövést, mint amikor — egyelőre még tisztázatlan körülmények között — elrendelték a nicaraguai kikötők elaknásítását. Az szinte közömbös, hogy személy szerint Reagan elnök tudott-e a dologról (legfeljebb belpolitikai kihatásai lehetnek, ha kiderül, hogy ő is jóváhagyta, pedig azt tagadja, vagy ha éppenséggel az bizonyosodik be, hogy — neki nem szóltak ...), annál nagyobb felháborodást keltett a . világ számos fővárosában, hogy a CIA és egy amerikai hadihajó állott azok mögött a nicaraguai ellenforradalmárok mögött, akik ténylegesen elhelyezték a tengeren a kikötők közelében az aknákat ... Még az USA első számú szövetségese, Nagy-Britannia is szót emel ez ellen, hivatkozva a hajózás szabadságának ősi törvényére. Londonban nyilván arra gondolnak, hogy az amerikai eljárás veszélyes precedenst teremthet: ezután bárki bárhol bántat- lanul dobálhasson aknákat a tenger vízébe? Mondjuk, hol- • nap a Hormuzi-szorosnál? Vagy bármely más ország kikötői előtt? Tiltakozott a spanyol kormány, a nemzetközi jog durva megsértésének minősítve az aknaakciót, néhány NA- TO-ország elvi jellegű nyilatkozatot tett, gyakorlatilag ugyanilyen értelemben. S az sem érdektelen, hogy ugyanekkor fejezte ki segítőkészségét Kanada, gazdasági támogatást nyújtva Nicaraguának. A bonni kormány pedig a Contadora-csoport békejavaslatait biztosította támogatásáról. Mindezt látva, az amerikai szenátorok és képviselők úgy szavaztak, hogy a kormányuk nem vehet részt újabb aknásítási műveletekben. A szenátus szavazási aránya önmagáért beszél: hiába van ott republikánus többség, 84:12 arányban szenvedett vereséget a Reagan-kormányzat. Alighanem a szenátus egy- harmadának novemberi újjá- választásában érdekelt honatyák közül többen is úgy gondolkoztak: vigyázniok keil, nehogy a nicaraguai kikötők előtti aknák az ő megválasztásuk lehetőségeit is szétrobbantsák. Pálfy József Tyihonov válasza a krefeldi békefelhívásra Napjainkra a békéért és a fegyverkezési hajsza ellen indított mozgalom hatalmas erkölcsi és politikai erővé vált Európában és a kontinens határain túl is. A krefeldi felhívás és más hasonló kezdeményezések meggyőzően bizonyítják, milyen életerős, céltudatos, s az emberiség jelenének és jövőjének problémáit milyen felelősségtudattal közelíti meg ez a sokszínű mozgalom. Ezt hangsúlyozza Nyikolaj Tyihonov, szovjet kormányfőnek a krefeldi békefelhívás szerzőihez intézett, szombaton Moszkvában közzétett válasza. A helsinki tanácskozás záródokumentumát aláíró államok kormányaihoz intézett, a fegyverkezési hajszát elítélő, az enyhüléshez való visszatérést sürgető dokumentumra adott válaszában Nyikolaj Tyihonov megállapítja, hogy a szovjet emberek is osztják az NSZK és más európai országok sok millió állampolgárának nyugtalanságát, amelyet a kontinensen és az egész világban tapasztalható súlyos feszültség váltott ki. A Szovjetunió szilárdan kiáll amellett, hogy ne romoljon tovább, ne váljon még veszélyesebbé a nemzetközi helyzet. Ennek érdekében meg kell sokszorozni a béke és a nemzetközi együttműködés érdekében tett erőfeszítéseket, hatékony lépéseket kell tenni a nukleáris fegyverkezési hajsza megállításáért. A nukleáris fegyverzetek korlátozásáról és csökkentéséről folytatott tárgyalások útjába állított akadályok megszüntethetők — mutat rá a továbbiakban Nyikolaj Tyihonov válasza. — Ehhez csupán az szükséges, hogy ne telepítsék tovább és vonják vissza Nyugat- Európából az első csapás megtételére alkalmas amerikai rakétákat. Ha ez megtörténik, akkor szükségtelenné válnak a Szovjetunió válaszintézkedései is, amelyeket a regionális és hadászati erőegyensúly megbontására tett amerikai kísérletek váltottak ki. Arcéi háttérrel: Andrej Gromiko Négy évtized az első vonalban „Hogyan kell folytatni a külpolitikát olyankor, amikor ennyire nyilvánvalóan különbözőek és ellentétesek a nemzetközi, politika fő irányvonalai? Talán egyszerűen meg kell haragudni, be kell csapni az ajtót és nem kell időt és erőt fecsérelni arra, hogy tárgyalásokat folytassunk a világszerte tapasztalható feszültségért felelős nyugati hatalmakkal? Vagy talán mégis fel kell vetni a megérlelődött problémákat és sürgetni megoldásukat — a népek támogatására, az összes békeszerető erők segítségére támaszkodva, együttműködve a polgári tábor azon erőivel, amelyek megértik a nemzetközi kapcsolatok egészségessé tételének szükségességét. Csakis a második szemlélet a helyes.” Ezek a megállapítások ma is elhangozhatnának. Valójában azonban csaknem két évtizeddel korábbiak: az SZKP XXIII. kongresszusán mondta el e mondatokat Andrej Gromiko külügyminiszter, aki akkor már egy évtizede állt az ország diplomáciai apparátusának élén. Ezt a politikát képviseli folyamatosan, már több, mint négy évtizede azokon a posztokon, ahová az SZKP és a szovjet kormány megbízásából került. Kezdés Washingtonban A belorussziai Gomel környéki szegényparaszti családban, 1909-ben született fiatalember alighanem sohasem gondolt ifjú korában arra, hogy a diplomácia lesz munkaterülete. Agrárközgazdásznak készült, a minszki főiskolán tanult, s 23 éves korában aspiránsként került a mezőgazdaság kérdéseivel foglalkozó kutatóintézetbe. Képességei azonban hamarosan új pályára terelték. 1936-ban már a Tudományos Akadémia közgazdaság- tudományi folyóiratának szerkesztőségi titkáraként szerez széles körű nemzetközi ismereteket. Három év múlva új munkakörbe hívják: a külügyi népbiztossági állományba kerül, s azonnal az Egyesült Államokkal foglalkozó osztályon kap megbízatást. Rövid diplomáciai gyakorlat után a Szovjeunió washingtoni nagykövetségének tanácsosa lesz. A szovjet—amerikai kapcsolatok akkor jóformán a kezdetnél tartanak. A diplomáciai viszonyt alig néhány éve teremtették meg. a gazdasági kapcsolatok távlatait is csak ekkor kezdik felfedezni. S közben a világra rávetődött a háború árnyéka: Európában már dörögtek a fegyverek. Abban, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok két évvel később az antifasiszta koalícióban szövetségesként indult harcba a hitleri barbárság ellen, része volt annak a diplomáciai munkának is, amelyet Andrej Gromiko fejtett ki. Ennek is elismerése, hogy 1943-ban már a nagykövetség vezetésével bízták meg. A szovjet küldöttség tagja a jaltai és a berlini konferencián, képviselte országát az ENSZ létrehozásánál, majd a Biztonsági Tanácsban. Következetes tárgyalópartner 1947-ben nevezik ki külügyminiszter-helyettessé, s — azt a rövid időt leszámítva, amíg a londoni nagykövetséAndrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere, első miniszterelnök-helyettes. get vezette — munkahelye ezután már Moszkva. 1953- ban a miniszter első helyettese, 1957-ben pedig külügyminiszter lesz. Közben beválasztják az SZKP Központi Bizottságába, előbb póttagnak, majd 1956-ban — a XX. kongresszuson — tagnak. 1973-ban lesz tagja a párt legfelsőbb vezető testületének, a Politikai Bizottságnak, tavaly pedig első miniszterelnök-helyettessé is kinevezik. E négy évtized alatt a világ minden országában megismerték Gromiko nevét — és nagyon sok országban személyesen őt is. Szinte nincs "a világon olyan magas rangú államférfi, aki ne találkozott volna vele, ne folytatott volna vele tárgyalásokat. Az ENSZ közgyűlésének szónoki emelvényéről csupán a legutóbbi' ülésszakon hiányzott, mert az Egyesült Államok jelenlegi vezetése lehetetlenné tette New York-i útját — de igen sok diplomata döntött úgy. hogy módosítja eredeti terveit, s ellátogat Moszkvába, vagy más városban kér találkozót a szovjet külügyminisztertől, hogy ne mulassza el a rendszeressé vált évi megbeszélést. Gromiko következetesen képviseli a Szovjetunió álláspontját és ennek megfelelően határozottan és szívósan keresi mindig a lehetőséget arra, hogy megtalálják a közös érdekeket, a megegyezés alapjait. Aligha akad jobb ismerője a nemzetközi kapcsolatoknak, a békéért vívott küzdelem lehetőségeinek, hiszen évtizedeken át képviselte ezt a politikát az első vonalban. Tárgyalópartnerei kemény ellenfélnek tartják, de tisztelik mélyreható tudását, kimagasló diplomáciai érzékét. Törhetetlen elvhűség Barátai — akik közé mi magyarok is tartozunk — jól tudják, hogy e határozott magatartás a törhetetlen elvhűségből származik. Gromi- kónak fontos szerepe volt és van ma is a szocialista országok együttműködésének fejlesztésében, a Varsói Szerződés politikai kezdeményezéseinek kidolgozásában, a kétoldalú baráti, testvéri kapcsolatok elmélyítésében, egyeztetett külpolitikánk kimunkálásában. Andrej Gromiko nemegyszer járt hazánkban, s rendszeresen tartja a személyes kapcsolatot a magyar külpolitika irányítóival. Ennek a szoros, baráti kapcsolatnak és a szovjet külügyminiszter érdemeinek egyik elismerése volt. amikor 70. születésnapja alkalmából hazánk Elnöki Tanácsa magas kitüntetésben részesítette. Kiss Csaba Éljen a kommunista és munkáspártok internacionalista szolidaritása!
