Kelet-Magyarország, 1984. április (44. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-14 / 88. szám

Túlterheltek?! Túlterheltek-e a vezetők, az üzemek, vállalatok igaz­gatói? így túl általános a kérdés^ Nézzük konkrétabban. Hétfő reggel van. Telefonon érdeklődöm, beszélhetnék-e az igazgatóval. — Próbálja meg később, most nagyon elfoglalt. Egy fegyelmi ügy vizsgálatát ép­pen ezekben az órákban zár: ja le — tájékoztat egy kelle­mes női hang az ÉPSZER Vállalat titkárságáról. — Angol órán van. Később külföldi vendégekkel tárgyal — világosítanak fel a tisza- vasvári Alkaloida Vegyészeti Gyárból. — Operatív bizottsági ülé­sen van — mondja a titkár­nő a HAFE-ból. — Délután? Foglalt. A szocialista brigád- vezetők tanácskozására ké­szül. — Éppen most vannak ná­la az ellenőrök. Ha vége van a megbeszélésnek visszaszó­lok — mondja udvariasan a Szabolcs megyei Gabonafor­galmi és Malomipari Válla­lat igazgatójának titkárnője. ★ Hányszor hangzik el na­ponta: „Az igazgató Pesten van.” (Ez sokszor a gyáregy­ségi státuszból ered.) „Táj­értekezletre utazott Kecske­métre, Tihanyba.” „A banko­sokkal tárgyal. Elutazott hi­telügyben. Piac után jár ...” És sorolhatnám tovább, kit, hová, merre szólított el a kö­telesség, a vállalati érdek, a munkakör. Nem adom fel. Türelemjá­ték a telefonon. Végül, ha nehezen is, sikerül vonalvég- re „kapnom” egyik-másik igazgatót. Csupán néhány percet kérek tőlük, beszélget­ni a kérdésről: hogyan érzik ők. túlterheltek-e? Üjra ta­pasztalnom kell, nem is olyan könnyű összeköttetést terem­teni velük zsúfolt elfoglalt­ságuk miatt. ★ Udvarias fogadtatás. Sze­mernyi rezzenés sem árulja az igazgató arcán, mennyi teendő vár rá a mai nap. Nyugalmát bámulom. Enge- delmével belepillantok író­asztali naptárjába. Marosi Károly, a gabonaforgalmi vállalat igazgatója készséges, megelőzi a kérdésemet: — Be van táblázva egész hetem. Zsúfolt programom van mára is. Amikor tele­fonált. ellenőrökkel tárgyal­tam. Hétfő reggel rendszere­sen beszámolnak a termé­kek minőségéről, a piaci helyzetről, termelésről. Sza­bolcs megye liszt- és takar­mányellátása volt a téma. Alapvetően gazdasági ügy, de hallatlan politikai kiha­tásai lehetnek. Aztán a trösztnél lesz egy kerekasz- tal-beszélgetés. Engem kér­tek meg, állítsam össze a kérdéseket. Az igazgatóta­nács ülésén kényes témák kerülnek terítékre: az 1984. évi beruházási keretek fel­osztása. Ezek mellett a hétfői na­pon még a következő ügyek­kel foglalkozott: Tárgyalt az Élelmiszerkutató Intézettel a du rumbúzaliszt kutatásával kapcsolatban. Beszélt a Fü­zesgyarmati Takarmányter­melési Rendszer vezetőjével. Üjra vizsgálta az átdolgo­zott belső, vállalati ösztönző érdekeltségi rendszert. Elve­it papíren kiadta az osztá­lyoknak. Előkészítette az 1985—86-os esztendők hitel­igényeit. — És plusz még az előre nem várt, nem tervezett tár­gyalások, telefonok, bejelen­tés nélküli vendégek, beszél­getések, hívások stb. A na­pom idejének 70 százaléka a különböző tanácskozásokkal, tárgyalásokkal telik el. Kedd: igazgatótanácsi ülés a trösztben. Szerdán délelőtt vállalati belső ügyek intézé­se. Délután előadás az okta­tási igazgatóságon a politikai gazdaságtan szakosított tan­folyamán. Csütörtök: előadó a szakszervezeti bizalmi tes­tület tanácskozásán. Téma az 1983. évi szociális terv telje­sítése és az idei ismertetése, megvitatása. Itt tárgyalják meg a részesedési alap fel­osztását is. Péntek: vállalati belső ügyek. Ezek a tervezettek, az elő­re láthatóak, a kiszámítható­ak, amelyekre készülni le­het. És a többi, a nem várt? S így érkezik el zsongó fej­jel tele a hét vége, a szabad szombat. Hasonló vagy közelesen ilyen zsúfolt Jeszenszki Ist­vánnak, a SZAVICSAV, Tóth Pálnak, az ÉPSZER, vagy Mándoki Istvánnak, az Alka­loida igazgatójának és sok más vezetőnek is a heti programja. Nem sokat té­vednék, ha másokat kérdez­tem volna elfoglaltsága fe­lől. Terhes? Megerőltető? ök, hogyan érzik? Nem vállalnak túl sokat? Tudom, mert el­mondták, sokuk haza is visz a munkából és a vállalati gondból is. Jut a töprengés­ből estére, éjszakára is. Oly­kor elszunyókálnak a tv-ké- szülék előtt, vagy az előter­jesztések olvasása, tanulmá­nyozása közben. ★ — Feszes munkarendben dolgozom — vallja Mándoki István, Tóth Pál, Hekman László és a többiek. — Az utóbbi időben telje­sen megváltozott a vezető munkájának jellege. Diktál a piac. Lépést kell tartani, üzletet kell szerezni. Hozzám minden pillanatban bekopog­tathatnak ilyen ügyben. És tárgyalni kell! — vélekedik Nyitrai Miklós, az AGRO- BER igazgatója. — A vezető csak úgy lát­hatja el sokirányú kötele­zettséggel járó párt- és tár­sadalmi megbízatásait, ha bízik munkatársaiban. Ha feltételezi róluk azt, hogy ők is vannak legalább olyan okosak, mint én — sommáz Jeszenszki István. Elgondolkodtat. — Szigorúan programo­zott teendőim ellenére sem érzem, hogy túlterhelt len­nék. Nem vagyok fáradt. Életmód kérdése. Nem iszom, nem dohányzom, kiegyensúlyozott családi éle­tet élek. Nyugodt a háttér. S ez elengedhetetlenül fon­tos minden vezető számára! — vallja Marosi Károly. ★ Jeszenszki István tagja az MSZMP Nyíregyházi városi Bizottságának. Dolgozik a gazdaságpolitikai bizottság­ban is. A HVDSZ megyei bi­zottságának elnöke, az SZVT megyei alelnöke és a Nyír­egyházi VSSC úszószakosztá­lyának az elnöke. — Pártszervezetünkben oly­kor propagandista teendőket is ellátok. Ügy érzem, a mun­kámhoz szorosan hozzátar­toznak ezek a megbízatások. El is tudom látni őket. őszin­tén szólva, nem szívesen vál­nék meg egyiktől sem. Van olyan megbízatásom, ahol első kézből jutok fontos in­formációkhoz, amelyeket hasznosítani tudok a válla­lati vezetésben. Különösen a prognózisok elkészítésében. Profitálok belőlük. Termé­szetes, ezeket csak úgy tu­dom ellátni, hogy jó a mun­kamegosztás. Igénylem be­osztottaim segítségét. Nélkü­lük ez lehetetlen lenne. Hekman László tagja a megyei pártbizottságnak, a Gépipari Tudományos Egye­sület megyei szervezetének elnökhelyettese. Az MTESZ és a TIT elnökségének tag­ja. A gyárban az MHSZ és az MSZBT tagcsoport elnö­ke, s a GTE anyagmozgatási szakosztály elnöke. A kérdés óhatatlanul adó­dik: nem sok ez egy kicsit? Marosi Károly, a közgaz­dasági társaság megyei szer­vezetének elnöke, a megyei pb gazdaságpolitikai bizott­ságának tagja, az Élelmezés­ipari Tudományos Egyesület megyei titkára, az MTESZ elnökhelyettese és tanár az oktatási igazgatóságon. Sok? Kevés? Megerőltető? Szükséges ennyi? ★ Ki, mikor, hogyan kapcso­lódik ki? Marosi Károly a sétát, a mozgást, a levegő­zést említi első helyen. — Igyekszem mindig kar­bantartani magam. Szomba­ton az unokáimmal és a kert­tel foglalkozom. Felüdítenek, regenerálnak. Több vezetőnek van hob- bykertje. Ott töltik a sza­bad szombatokat. Megfigyel­tem: a megkérdezett igazga­tók közül csak egy dohány­zik. Túlterheltek? ök is kopnak, ez kétség­telen. Van aki ezt érzi és tudja, de van aki még nem. Mi lesz később? A követel­mények növekednek, az idő jár. Az igazgatói teendők el­látása mind teljesebb em­bert és „teljes bedobást” igé­nyel. így a sok más megbí­zatás mellett egyre nehezebb lesz ellátása. Érzik-e, tudják-e ezt? És azok, akik felelősek értük? Mert azt a fokozódó s mindenirányú terhelést, amelyet a gazdasági körülmények diktálnak, amit a vezetői döntések követelnek csak teljes koncentrálással lehet eredményesen szolgálni, segíteni és a különböző negatív hatásokat kivé­deni. Szétforgácsolt, megosztott és olykor feleslegesen elfe­csérelt szellemi energiával aligha. S á következmény? Fe­szültség, stressz, túlterheltség. Farkas Kálmán 40 éve történt Nyíregyházán r Es elindult a halálmenet... náci megszállást követő harmadik naptól Sztójai Döme volt berlini nagykövet már miniszterelnökként, Endre László a hírhedt fajvédő Pest megyei főispán és Baky László csendőrőrnagy pedig a deportálások fő szervezőiként adják ki rendelkezéseiket „a zsidókérdés végleges megoldására”, ami a zsidó lakosság teljes ki­irtásának Hitlertől eredő fedőelnevezése. Eichmann és törzskara (Ottó Hünsche, Hermann Krumey és Dieter Wisliceny SS- tisztek, a nagyüzemi népirtás kipróbált szakemberei) már a budapesti Majestic-szál- lóban székel. Megérkeztek a sakálok a köny- nyű prédára éhesen, és van bőven, aki segít a prédaszerzésben ... Megyeszékhelyünk akkori polgármestere Nyíregyházi (Szobor) Pál utasítást ad a vá­ros zsidó lakosainak összeírására (1944. áp­rilis 11-én kelt 9615/1944 F. J. számú Hatá­rozat) és a nyíregyházi gettó kijelölésére. A gettó területe: a Dohány, a Vay Ádám, (ma Dózsa György), a Kótaji, (ma Vasvári Pál) utcák és a Bessenyei (ma Tanácsköztársaság) tér által határolt terület. Az utcák kijáratai­ra tüskésdróttal ellátott deszkakapuk kerül­nek. A Kis (ma Mártírok) téren lévő zsidó templom udvarán van a konyha, a templo­mot kórháznak jelölik'ki. A feladat legfőbb irányítója Seidl SD- tiszt. A gettó parancsnoka dr. Horváth Zol­tán rendőrfogalmazó, közvetlen beosztottjai dr. Cziráky és Ujfalussy rendőrfogalmazók. A megyében a deportálások előkészítését, melynek első állomása a gettókba való be­telepítése, a M. Kir. Csendőrség végzi a fő inkvizitorral, a kassai VIII. csendőrkerület­hez tartozó Trencsényi József csendőrnyo­mozó főtörzsőrmesterrel az élen. 1944. április 14-én hajnalban kezdődik Nyíregyháza környékének zsidótalanítása. Horthy kakastollasai a községi elöljárósá­goknál előre elkészített névsorok birtokában jelennek meg a 36 falu zsidó lakosainál. A csendőrök a német megszállás óta amúgy is halálos rettegésben élő családokat álmukból verik fel. Negyedórát adnak a csomagolás­ra. Nincs irgalom a betegeknek, aggastyá­noknak, terhes asszonyoknak és gyermekek­nek sem. A betegeket, apró gyermekeket, aggokat szekerekre rakják, a többiek a szekerek mö­gött gyalogolnak, erős csendőri fedezet mel­lett. Szomorú látványt nyújtottak azokban a napokban a szabolcsi utak: riadt arcú, ki­éhezett, az út porától vagy sarától beszeny- nyezett üldözött tömegek karavánjai mene­teltek a nyíregyházi gettó felé. Jaj volt annak, aki a hosszú és fárasztó út során lemaradt, mert a puskatus és a bot hamar lesújtott... Ha a beteg jajgatott, vagy orvosságért könyörgött, süket fülekre talált. Ngm egy üldözött lelte halálát az út porá­ban. Megtörtént, hogy a vajúdó anya az úton szülte meg gyermekét. Néhány nap alatt háromezer vidéken élő zsidót telepítettek a nyíregyházi gettóba. A gettó körülményeiről képet kapunk a megye és a város hatóságaihoz és Seidl SD-tiszthez intézett jelentésből; „ ... A legtöbb házban ivóvíz sincs, de ahol már ilyen található is, a legtöbb helyen a kutak rosszak. Sok házban a W. C. leír­hatatlan állapotban. Kossuth u. 2: 196 sze­mély, nagyon zsúfolt. Ruhahiány ... Kossuth u. 5: 198 személy van elhelyezve, a kút ja­vításra szorul, az ivóvíz nem elegendő. A lakrészek túlzsúfoltak ... Kossuth u. 7: 153 személy, ivóvíz egyáltalán nincs, a betele­pítettek nincsenek ruhával, takaróval ellát­va, mert otthonról nem hozhattak maguk­kal semmit... Kossuth u. 9: 170 személy, túlzsúfolt, nagy hiány takarókban ... Kos­suth u. 30: 45 személy, kicsiny udvar, jár­ványveszély ... Kossuth u. 17: 176 személy, járvány veszély... Körte u. (i: 152 személy, túlzsúfoltság, járványveszély... Epreskert u. 48: 77 személy, túlzsúfoltság, élelmiszer- és ruhahiány... Nyírfa u. 6: 117 személy, az épület rossz állapotban, rettenetesen zsúfolt, kicsi udvar, egy súlyos beteg. Nyírfa u. 28: 93 személy, járványveszély .. . kétségbeesést. Sokan lesznek öngyilkosok .A nyíregyházi gettóba telepítettek száma ápri­lis végére elérte a 17 580 főt. A kisvárdai gettó létszáma 7 ezer fő volt. Elterjedt a hír, hogy a gettó lakóit a Si­ma-pusztán, Nyírjesen és Harangodon kije­lölt gyűjtőtáborokba telepítik át. (A varjú- laposi gyűjtőtábor már április közepe óta „üzemel”.) A szerencsétlenek kétségbeesése fokozódik, hisz ez a várostól távoli hely már nélkülöz minden emberi körülményt, és a csendőröknek való teljes kiszolgáltatottságu­kat jelenti. Beadvánnyal élnek a megye fő­ispánjához, alispánjához, a város polgármes­teréhez, de hiába. Az őrség kinyitja a drótsövényes kapukat, az elcsigázott, megkínzott és reményét vesz­tett embertömeg megkezdi halálmenetét a Nyíregyháza melletti gyűjtőtáborok felé. A szerencsétlenek könnyekkel búcsúznak a vá­rostól, a jó szomszédoktól, az ismerős ut­cáktól, házaktól. Zokogásukba belevegyül az egyes fékevesztett uszítok által e célra felfogadott, a menet élén haladó cigányban­da muzsikája. A Korona erkélyén elhelyezett hangszó­rókból indulók hangjai adják a zenei aláfes­tést a csendőrök ordítozásaihoz és ütlegei- hez. A látványosságot megörökítendő sűrűn kattognak a fasiszta érzelmű katonatisztek fényképezőgépei... A gyűjtőtáborban az emberek dohánypaj­tában vannak elhelyezve, fekvőhelyük a ho­mokos föld. Orvos van ugyan, de a gyógy­szerhiány miatt a gyógyítás lehetetlen. Már április 30-án megjelent a kiütéses tífusz Sima-pusztán. Az élelmezés a minimum szintjén, a bánásmód kibírhatatlan. A csendőrök vallatószobáiban Trencsényi vezetésével állandóan folynak a kínzások. Ez a csendőr még az üldözötteken élelemmel segíteni akaró Pokrovenszky József, Beke Sándor és Németh Gyula nyíregyházi lako­sokat is véresre veri. (A Nyíregyházi Nép­ügyészség 74/1946. számú vádirata szerint.) A csendőrök korra, nemre és egészségi ál­lapotra való tekintet nélkül a legnehezebb csukló és fegyelmező gyakorlatokat végez­tetik a gyűjtőtáborok lakóival. 1944. május 12: megkezdődik a Nyíregyhá­za környéki gyűjtőtáborok kiürítése, előbb Nyírjesről, majd Sima-pusztáról és Haran­godról. Egy-egy vagonba 70—80 személyt zsúfolnak össze, egy vödör vízzel... A szö­gesdróttal átszőtt ablakú marhavagonokból álló halálszerelvények elindulnak Auschwitz felé, ahová négynapi tortúra után érnek... (A kisvárdai gettót május 29-én és 31-én ürítették ki két szerelvénnyel.) Az utazás során sokan elpusztulnak. A kiszállás után a hírhedt dr. Mengele osz­tályoz. Akit balra küld, annak a gázhalál és a krematórium, akit jobbra, annak — egyelőre — a koncentrációs tábor jut osz­tályrészül, minden szörnyűségével együtt. Kivonat a Nürnbergi Nemzetközi Katonai Trövényszék tárgyalási jegyzőkönyvéből: „ ... Auschwitzba május 15-én érkeztek meg az első magyarországi tömegszállítmányok, naponta körülbelül 14—15 ezer fővel. A tá­boron belül a krematóriumhoz vezető mel­lékvágányt nagy sietséggel építették, éjjel­nappal dolgoztak rajta, hogy a szállítmá­nyokat közvetlenül a krematóriumokhoz vi­hessék. Ezekből a szállítmányokból csak kö­rülbelül 10 százalékot hagytak a táborban. A többit azonnal elgázosították és elégették. A tábor fennállása óta még soha ennyi zsi­dót nem gázosítottak el. A krematóriumok éjjel-nappal üzemben voltak és minthogy a krematóriumok befogadóképessége elégte­len volt, 30 méter hosszú és 15 méter széles nagy árkokat ástak ott, éjjel-nappal égették a tetemeket. Így a megsemmisítési teljesít­ményt csaknem korlátlanná növelték ...” Idézet Rudolf Ferdinand Hoess Auschwitz parancsnokának 1946-ban a Nürnbergi Nem­zetközi Katonai Törvényszék előtt tett val­lomásából: „ ... Auschwitzban 1940. május 1-től 1943. december 1-ig parancsnokoltam és becslé­sem szerint ezen idő alatt legkevesebb két és fél millió áldozatot végeztek és irtottak ott ki gázzal és elégetéssel, s legalább félmillió halt meg éhen és betegségben, az körülbelül hárommillió halottat tesz ki összesen ...” j , menetrend szerint indított magyar |f I halálszerelvényeket előkészített gáz- kamrák és előfűtött krematóriumok várták Auschwitzban. 46 nap alatt 400 ezer magyar állampolgár vált itt a lángok mar­talékává, akiknek még a sírját sem keres­hetik fel életben maradt hozzátartozóik. A megmaradottaktól váltak ismertté — az életet adó felszabadulás után — a náci /bar­barizmust jelképező helységnevek: Ausch­witz, Buchenwald, Dachau, Rawensbrü<jk és az ott meghonosított és átélt börzalfnak. Örök MEMENTÚKÉNT. Kovács László & A lakásokról leadott létszámjelentésben csak a vidékről behozott személyek szere­pelnek, a lakások őslakói még megszámo- landók. Még megjegyezni kívánjuk, hogy a beköltöztetettek csak három napra elegendő száraz élelemmel rendelkeznek. Nélkülözik a legszükségesebb tisztálkodási lehetősége­ket. Nem tudtak magukkal hozni tisztálko­dószereket, pénzüket elvették, úgy hogy eze­ket vásárlás útján sem tudják beszerezni...” Nyíregyháza zsidó lakóinak betelepítése április 24-én kezdődött. Miként a falvakban, itt sem volt kímélet. A különbség csak a ki­vitelezők személyében van: itt a város rend­őrei végezték az összegyűjtést. Tekintet nél­kül a fizikai, egészségi állapotra, mindenki­nek mennie kell. A létszám óráról órára nő. Van olyan lakószoba, ahová 40 embert tele­pítenek. A kíméletlen bánásmód növeli a KM hétvégí melléklet 1984. április 14.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom