Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-07 / 56. szám

1984. március 7. Kelet-Magyarország 7 Postabontás Túlzott várakozás Levélírónk Penészlek külterületi részén lakik. Panaszkodik, hogy hat­éves gyermeke iskola-elő­készítőbe jár és gondot okoz az intézménybe tör­ténő eljuttatása. A gyere­keket — így a levélírón­két is — a községi tanács által megbízott személy szállítja, az iskolásokat is. A Kisbergel-tagban lakó gyerekek egy közös, meg­beszélt helyen gyülekez­nek, és éppen ezt nem tartja jónak levélírónk, ö ugyanis azt szeretné, ha a kocsi a lakásukhoz menne naponta és ugyanúgy visz- szafelé is. Több helyről kért segít­séget ehhez, de ... A községi tanács vála­sza kissé megkésett, az egyik tisztségviselő sze­mélyében változás történt, és a levélíró aktáját az utódnak nem adták át. Üjabb megkeresésünkre került felszínre az ügy, és így tudtuk meg, hogy egy penészleki lakossal álla­podott meg a községi ta­nács: a külterületi iskola megszüntetése miatt e te­lepülésrészen élő gyereke­ket az egykori iskola épü­letéből szállítsa reggelente be a központi iskolába és tanítás után pedig hozza vissza őket egy megadott helyre. Az illető személlyel írás­ban is megállapodtak, aki ennek maradéktalanul ele­get tesz, sőt még többet is nyújt. Levélírónk mások nevé­ben is közölte panaszát, akikkel a külterületen él. Meg is értettük kérésének okát, hiszen biztos, hogy kényelmesebb lenne a csa­ládoknak, ha gyermekei­ket házhoz szállítanák és reggel is értük menne a kocsi. Ez a kényelem azon­ban akkor sem volt meg, amikor még a külterüle­ten is működött az iskola. Például levélírónk az in­tézménytől 800 méterre la­kik, tehát ide is el kelle­ne kísérnie gyermekét, mint most, hogy a kocsi Penészlek központjába vi­szi. Levélírónk lakása nem esik útba, s azt igazán nem várhatja el, hogy kizárólag miatta egy körutat' tegyen a kocsi. Ez a „körutazás” bi­zony sokba kerülne a ta­nácsnak. Semmiképpen sem tudják vállalni. Ugyanis a községben nincs ipari, sem pedig mezőgaz­dasági nagyüzem, tehát a község vezetői nemigen számíthatnak támogatás­ra ebben sem. A költsége­ket nekik kell fedezni, így csakis a lehetőségekhez mérten, szerényen tudják megoldani, de megoldják a gyermekek naponkénti iskolába történő eljuttatá­sát. Különleges igényeket, kéréseket nem tudnak tel­jesíteni, s ezt mindert köz­séglakónak meg kell érte­nie. . Reméljük ez alól most már levélírónk sem kivé­tel, megérti: kérése túlzott az adott körülmények kö­zött. Soltész Ágnes tvuusia A JAKUAJ* Nyíregyházán a Kiss Ernő és a Makarenko Utca sarkán épült egy négyszintes házba a lakók már beköltöztek. Az építkezés során lezárt jár­daszakasz felszabadult. Igaz megsinylette a súlyos terhe­ket, most pedig személyautók állnak rajta, mindig legalább 1—2, és mi gyalogosok a sár­ban közlekedhetünk. Az út­testen nem tanácsos menni, mert nagy a járműforgalom. A lakáshoz garázsok épül­tek, de ha már oda nem áll­nak be a kocsitulajdonosok, legalább az udvart használ­ják parkírozásra és ne fog­lalják el előlünk a járdát, amit hosszú ideig kénytele­nek voltunk nélkülözni. M. I. nyíregyházi lakos ELTŰNT PARK Tíz évvel ezelőtt lakásaink körül parkot alakítottunk ki. Gondoztuk, ápoltuk, de las­san semmi látszata. Nyíregy­házán a Smidt Mihály utca páros oldalában siralmas látvány tárul az ember elé. Az egykoron viruló parkot tönkretették azok, akik más rendeltetést szántak e te­rületnek és futballpályának tekintik. Nekünk idős, bete­ges embereknek a tiszta, üde levegő kellene, egészséges lakókörnyezet... A Smidt Mihály utca idős lakói Árdifferencia A háztáji állattartók álta­lában tájékozatlanok az árak felől, hiszen miért is tarta­nák fejükben ennek, vagy annak a tápnak az árát. Vi­szont valamennyiünknek fel­tűnik, hogy a máriapócsi táp­boltban zsákonként a sertés­tápot 270 forintért adják, a baromfitápot 398 forintért, ugyanakkor a kislétai bolt­ban az előbbiért öt forinttal, az utóbbiért pedig 7 forintal többet kérnek zsákonként. Ügy tudom, ugyanonnan szerzi be az árut az egyik üz­let, mint a másik, miből adó­dik akkor ez az árdifferencia? Z. L. Kislétáról SZUKÁK RlSMEIVmU HIÁNYCIKKEK Tavaly november óta keresek pelenkaszárítót, azaz ruhaszárítót. Nem kapok, gondolom mások is hiányolják, mert prak­tikus. Ugyancsak eltűnt a négyszemélyes mintás termosz, ami 250 forint volt. Vajon mikor ke­rülnek újra az üzletekbe ezek a hiánycikkek? — kérdezi S.-né Nyíregyhá­za, Rezeda utcai lakos, és Tompa László nyír­egyházi olvasónk, aki szintén november óta jár­ja az üzleteket gyerme­kek részére készült fül­tisztítóért és importból származó törhetetlen cu­misüvegért és hozzáillő cumiért. VESZÉLYES GÖDRÖK Borbányán még igen sok ásott kút van, amelyeket ugyan már nem használnak, de takaratlanul ott állnak és épp ezért balesetveszélyesek, különösen a játszadozó gyer­mekek számára. Jó lenne, ha ezeket a kutakat egyszer s mindenkorra betemetnék,' vagy legalábbis megfelelő te­tővel látnák el. L.-né Borbánya, Pipacs utca Nem valami bizalomger­jesztő az újabban kapható porkeményítő, amelyet a Compack Kereskedelmi Vál­lalat csomagol. A por is szür­kés, drappos árnyalatú, de amikor vizzel elegyítjük, ki­mondottan szürke lesz, és fő­zés után sem lesz más. Bizo­nyára nem valami jó szívvel használjuk a főzetet fehér ruha keményítésére, mert az amúgy fehérre mosott ru­ha, alighanem a keményítő­től beszürkül. Vajon mi az oka a minőségváltozásnak? Szabó Endréné mátészalkai lakos Megkérdeztük ELHANYAGOLT SÍROK Kovács László Kisvár- da, Gyár úti lakos a kö­zelmúltban gondozatlan sírokra talált Kisvárdán a kápolna jobboldala és a vasúti sínek közötti ré­szen. Javasolta levelé­ben az ismeretlen kato­nák sírjainak rendszeres gondozását. Amint a Kis- várdai Városi Tanács V. B. titkárságának tájé­koztatásából megtud­tuk, az említett sírokat — összesen kilencet — a Kisvárdai 3. sz. Általá­nos Iskola úttörői rend­szeresen tisztítják, gon­dozzák. A városi tanács 1983. szeptember 22-én hozott rendelete szerint a lezárt temetőket ke­gyeleti parkként fenn­tartják, és mind a hősök, mind pedig az ismeret­len katonák sírjainak fo­lyamatos gondozását megoldják. MŰSZAKHOZ IGAZODÓ JÁRATOK Veress Ferencné Űj- dombrád, Iskola utca 21. szám alatti lakos leve­lében arról írt a közel­múltban, hogy települé­sükről sokan dolgoznak Kisvárdán, viszont az autóbuszközlekedés a két műszakba történő be­járáshoz nem megfelelő. Leírta, hogy Dombrádon féltizenkettőtől egy órán át várakozik az egyik autóbusz az új iskola előtt. Ez alatt felvehetné az újdombrádi utasokat, akik Kisvárdára igye­keznek. Este pedig a vá­rosból 22,40-kor induló járat közlekedhetne Űj- dombrádig, ami mind­össze 7 kilométert jelen­tene, amit most az uta­sok gyalog tesznek meg. Az újdombrádi levél­írónk kérésére az 5. sz. Volán Vállalat igazgatója értesítette szerkesztősé­günket, hogy 15 személyt érint a fentiekben emlí­tett közlekedési rend, akik változó műszakbeosz­tásban dolgoznak, fgy az egyes járatok igény- bevétele alacsony, és gondot jelent az is a vál­lalatnak, hogy e térség­ben a kérdéses időben csak csuklós autóbuszt tudnak közlekedtetni. Ezektől függetlenül 1984. április 2-től megoldják mind a délelőtti, mind pedig a délutáni műszak­ba járók utazási problé­máját. Sütő Istvánná lónyai. llyés Péterné őri. Szónok Gyula kisvárdai, Piros Gusztáv panyolai, Káté János székelyi olvasóink­nak levélben válaszoltunk. Sipos Andrásné deme- cseri, Csizmadia Zoltán rápolti, Dévai József nyír­bátori, Ari Elek gacsályi, Opre Szilvia piricsei, Kiss Lujza győrteleki, Köblös Sándorné tiszavasvári, Ko­zák László kántorjánosi, Kokas Zsuzsanna vásáros- naményi, Lengyel Lajos encsencsi, Gerzsánszki La- josné nyíregyházi, Varga Alajos tarpai, Mikó Mihály újfehértói, Szűcs János nyíregyházi, Helmeczi Sán­dor tiszabezdédi, özv. Ko­kas Ferencné ópályi, Sző­ke Ibolya jármi, Simon Géza szamossályi, Szilágyi András nyírkércsi, Bacsó Zoltán nyírgelsei, Huszlai József kisvarsányi, Kénin­ger András nyíregyházi, Juszku Józsefné sóstóhe­gyi, Bodor Istvánná domb- rádi, Tvercsák Istvánná kemecsei, Buczkó Pál sza- bolcsveresmarti, Sárközi Endre tiszaszalkai, Tóth Árpádné mátészalkai, Bol­dizsár Jánosné biri lako­sok ügyében az illetékesek segítségét kértük. Mitró Józsefné nyírká- tai olvasónkat a társada­lombiztosítási igazgatóság családi pótlék osztálya ér­tesítette, hogy családi pót­lék arra a naptári hónap­ra jár, amelyben a bizto­sított huszonegy napot biztosításban dolgozott. Levélírónk férje tavaly decemberben nem teljesí­tette az előírt munkanapo­kat, ezért erre a hónapra nem kaphatott családi pótlékot. Ádám Lászlóné leveleki lakos kérését a földhiva­tal rövid időn belül telje­sítette, olvasónk épületfel- tüntetési kérelme ügyében intézkedtek, melyről hatá­rozatban értesítették. Horváth Jánosné buji levélírónkat értesítettük, hogy azért nem kaphatott a kérdéses időre betegségi segélyt, mert 1983-ban a tsz alapszabályában elő­írt 100 tízórás munkanapot nem teljesítette. Az illetékes válaszol HELYTELEN CÍMZÉS „Felelőtlenül” címmel feb­ruár 1-én megjelent észrevé­telre — amelyben Jeszenszki József nyírmadai lakos hűtő- szekrényének javítása, illetve cseréje körüli problémákat közölték — a következő tájé­koztatást adjuk. Az ügyfél valóban három ajánlott leve­let írt a hűtőszekrény javítá­sa, illetve cseréje ügyében, de azok közül kettőt, az 1983. október 31-it és a november 15-it a Gelka-szerviz Nyír­egyháza, Tanácsköztársaság tér 15. szám alá küldte. Az első levelet a HIREX Válla­lat továbbította Mátészalká­ra, a másikat pedig a Gelka küldte meg a Modul-szerviz­nek. A vállalat központjához tehát egyetlen levél sem ér­kezett, hanem 1983. novem­ber 23-án küldött egy levelet a panaszos a mátészalkai szervizünknek^ Tehát éltől időponttól értesült az ügyfél bejelentéséről, illetve szán­dékáról a szerviz. A cserejo­gosultsága tehát csak 1983. december 23-tól számítható. A szervizvezető 1984. január 30-án a csereutalványt kiad­ta, az egyhónapos késés miatt a szervjzvezetőt felelősségre vontuk. Modul Elektrotechnikai Vállalat Veres László igazgató Munkajogi kérdések Bíró Béláné kótaji olvasónkat egyéves táppénzes állo­mány után rokkantként nyugdíjazták. A nyugdíjba vonu­lása után arról szerzett tudomást, hogy részére járt volna hatheti felmondás és az egyévi szabadsága. Azt szeret­né tudni, hogy járandósága kifizetése érdekében hova fordulhat, mert a volt munkáltató a levelére nem vála­szolt. A felmondási időn belül, a munkvégzés alóli felmentési idő és átlagkereset csak akkor jár, ha a munkaviszonyt a munkáltató mondja fel. A munkaviszony közös meg­egyezéssel való megszüntetése és a dolgozó felmondása esetén felmentési idő nem jár. A táppénzes időtartamra a- dolgozót a rendes szabadság (alap és pót) megilleti. Miután olvasónk munkaviszonya megszűnt, kérje szabad­ságának pénzbeli megváltását. Kérelmével forduljon a volt munkáltató mellett működő munkaügyi döntőbi­zottsághoz. Varga István újfehértói olvasónk 1952-ben létesített munkaviszonyt. 1959-től fuvaros kisiparosként dolgozott, 1982. december 1-ig, amikor rokkant nyugdíjas lett. Ar­ra kér választ, hogy jár-e részére és honnan jubileumi jutalom? Jubileumi jutalom annak a dolgozónak jár, aki 25, 40 és 50 éves munkaviszonnyal rendelkezik. Olvasónknak összesen hétéves munkaviszonya van, tehát részére jubi­leumi jutalom nem jár, mert a kisiparosként eltöltött idő még akkor sem munkaviszony, ha ezt az időt a nyugdí­jának kiszámításánál figyelembe vették. Gégény József nagyhalászi olvasónk 1983. június 30- tól 1983. július 29-ig tartalékos katonai szolgálatot telje­sített. Erre az időre munkáltatója napi 100 forint kerese­tet számolt el. Ezt olvasónk nem fogadta el, mert az mintegy 50 százalékos átlagkeresetének felel meg. , Olvasónkat erre az időre az átlagkeresete illeti meg, amelynél azonban figyelembe kell venni a honvédségtől felvett járandóságot is. A munkáltató azt csak kiegészí­ti. Olvasónk összesen 29 napig volt katona, így az átlag- keresete alapját a bevonulást megelőző első naptári ne­gyedév képezi. Ha a kollektív szerződésük úgy rendelke­zik, akkor a megelőző négy naptári negyedév a kiszámí­tás alapja. Szeműn Istvánné mátészalkai levélírónk férje 1983. má­jus 18-a óta beteg. Előreláthatóan ez év második felében áll munkába. A betegsége miatt a szabadságát nem tud­ja igénybe venni. Arra kér választ, hogy kérheti-e a sza­badság pénzbeni megváltását? Amíg a dolgozó munkaviszonya fennáll, a szabadságát pénzben megváltani nem lehet. Az elmaradt szabadsá­gát -a munkáltató felgyógyulása után természetben köte­les kiadni. Csurpek Mihály tiszalöki olvasónk előzetes megállapo­dás után 1982-ben egy évig, majd ezt követően újabb egy évre kötött szerződést külföldi munkavállalásra. 1983. május hónapban a foglalkoztató vállalat megbízottja fel­szólította a munkaviszonya felmondására, amit megtaga­dott. Ezt követően szabadságának ideje alatt az alkalmazó vállalat a munkaviszonyát megszüntette. Olvasónk azt sé­relmezi, hogy jelentős többletjövedelemtől esett el. Az úti­költséget is levonták a béréből, az elhelyezkedése is ne­hézkes, mert nyugdíjkorhatár felé közeledik és jelenleg is táppénzen van. Olvasónk leveléből nem állapítható meg a munkavi­szony megszűnésének módja (felmondás, vagy fegyelmi elbocsátás) és az indoka. Ezekre a kérdésekre pontos vá­laszt csak a munkáltató által közölt határozat adhat. Ezen túlmenően azt is tartalmaznia kell. hogy a határozat meg­változtatása érdekében melyik munkaügyi vitát elbírá­ló szervhez kell fordulnia és mennyi időn belül. Azt ta­nácsoljuk, hogy kérelmével keresse meg a határozatban megjelölt munkaügyi döntőbizottságot és az elkésettségét is próbálja kimenteni. A sérelme abban az esetben orvo­solható, ha a felmondásban vagy a fegyelmi határozatban felhozott indokok valótlanok. Azok valóságát a munkál­tatónak kell bizonyítania. Az elmaradt jövedelemének és a felmerült költségeinek (pl. útiköltség) megtérítésére ak­kor van mód, ha a munkaügyi vitája kedvezően alakul. A levelében közölt „védett kor”-nak akkor van jelentő­sége, ha a munkaviszonyát felmondással szüntették meg, a nyugdíjkorhatárt még nem érte el, és legalább húsz-, de nem több, mint huszonöt éves szolgálati idővel rendelke­zik. Nagy Mihály üzenetek

Next

/
Oldalképek
Tartalom