Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-14 / 62. szám
4 Kelet-Magyarorixáff 1984. március 14, Lázár György megyénkben (Folytatás az 1. oldalról) nyítsa a 108 községi tanácsot. Ezért a községi tanácsi szervek megyei irányításában a váróéi és városi jogú tanácsok tisztségviselői és szakigazgatási szervei működnek közre. E feladat rendezésénél a megyei tanácsi vezetés fontosnak tartotta megértetni: e közreműködő feladat nem hozhatja magával a községek és a városok alá- és fölérendeltségi viszonyát. A ma igényelt önállósággal még nem minden község tud élni, ezért városainktól azt igényeljük, hogy az együttműködés szervező központjai legyenek. Az egyes hatáskörök gyakorlásához a megfelelő szakemberek nem találhatók meg minden községi tanácsnál. Az építési, vízügyi és közlekedési hatáskörök ellátására ezért 91 helyi tanács részvételével 29 igazgatási társulás jött létre. Az árellenőrzósi feladatok ellátására megalakult 10 társulásban valamennyi helyi tanácsunk részt vesz. Az államigazgatás korszerűsítése kedvezőbb feltételeket teremtett a helyi tanácsok önállósága és felelőssége kibontakozásához, az igazgatási munka további javításához. Feladataink végrehajtása során alapvetően azt tartjuk szem előtt — fejeződött be a beszámoló —, hogy a lakosság az átszervezés előnyeit minél előbb és közvetlenül érezze. A megyei tanács azt várja, hogy a készülő központi intézkedések nyomán nem csak a tanácsok önálló gazdálkodásának feltételei, de annak anyagi lehetőségei is kialakulnak, A Minisztertanács elnöke megköszönte a tájékoztatókat, amelyek gazdag képet adtak a megye állapotáról, majd elmondta: jól tudja értékelni a megye nagyléptékű fejlődésének jelentőségét. „Korábbi munkahelyemen. az Országos Tervhivatalban, majd negyedszázaddal ezelőtt ilyen szabolcsi helyzetkép a jövő század regényének tűnt volna. A szocialista építés, a nagyobb közösség és az itt élők szorgalma rácáfolt erre. Még akkor is, ha ma nemcsak örömünnepet ülhetünk, hanem gondjaink vannak és a fő figyelmet azok megoldására kell fordítanunk.” Sok tekintetben jól hasznosítható információkat kapott — folytatta, majd behatóan érdeklődött az itteni embereket leginkább foglalkoztató kérdésekről, az intenzív gazdálkodásra való áttérés eredményeiről, gondjairól, s arról, hogyan fogadta megyénk lakossága a köz- igazgatás átszervezését. A két végrehajtó bizottság tagjai adtak választ a kérdésekre, nem kerülve a megyei vezetést foglalkoztató gondokat, feszültségeket. , Lázár György a válaszokat követően elmondta: a megye közhangulata alapvetően az országéhoz hasonló, az itt felvetődött kérdések nagy része szinte mindenütt téma. Szólt arról, milyen különös fontossága van ma az eleven, közvetlen kontaktusnak az emberekkel. A pártnak, a tömegszervezeteknek, minden jó érzésű, a szocializmusért dolgozni kész embernek oda kell állni a politika mellé akkor is, amikor vitázni kell. Ahhoz, hogy jól politizáljunk, jól kell tudni érzékelni, mi az, ami az embereket foglalkoztatja. Politikánk sarkköve ez, s nagyot hibáznánk, ha nem hallanánk meg az emberek hangjában a gondokat, problémákat. A vezetés másik fontos tulajdonsága ma a türelem. „Rajta kell maradnunk a realitás szilárd talaján, hogy a szó és a tett azonosulni tudjon. Legyen erőnk a realitásokhoz, ebbe nem szabad belefáradni, ez nem leszerel, hanem mozgósít. A társadalmi fejlődés nem a tetszésünkön, hanem mindenekelőtt az embereken múlik. Társadalmi méretűvé kell válni terveink elfogadásának és a teljesítés készségének is. Ezek itt is lényeges tanulságok voltak a számunkra. Éppen a történelmi utunk — és főleg Szabolcsban — mutatja, hogy nehéz körülmények között is lehet előrehaladni, csak most úgy szól a lecke, hogy másként is kell dolgoznunk.” A beszélgetés befejeztével a vendég tolmácsolta a jelenlévőknek a Központi Bizottság és a kormány jókívánságait. Lázár György ma folytatja megyei programját. Ülést tartott a megyei tanács vb (Folytatás az 1. oldalról) jegyeztek fel az elmúlt évben, s meghaladja a hétezret a rendelőintézetben gondozottak száma. A kórház korábban igen kedvezőtlen orvosellátottsága terén is jelentős változás történt. A testületi döntések eredményeként Nyíregyházán több mint száz orvos jutott lakáshoz. Szívesen jelentkeznek a megye ösztöndíjasad is a kórházba és a rendelőintézetbe, mert egyetemi éveik alatt megismerkedhetnek az ott folyó munkával. A megyei kórház a Debreceni Orvostudományi Egyetem oktató kórházává vált, s ez azt eredményezte, hogy ma már egyre inkább nem az állások betöltése, hanem a pályakezdők részére megfelelő állás biztosítása jelent gondot. Orvoshiány a kór- bonctanon, az intenzív osztályon, a véradóban, a laborban, a tüdőgyógyászaton nehezíti a munkát, de kevés a römtgenszakarvosok száma is. A megyei tanács végrehajtó bizottsága köszönetét fejezte ki valamennyi orvosnak, szakdolgozónak és egészségügyi vezetőnek, a tanácsi és nem tanácsi szerveknek, hogy tevékenységük eredményeként a megyei kórház-rendelőintézet a megye egészségügyének bázisintézményévé vált, szakmai, gyógyítási és irányítási feladatait jól tölti be. Nagykállótól Komáromig Böszörményi László a szabadságharcban Lapunk néhány évvel ezelőtti számainak egyikében (1981. április 26.) már idéztük a nép „Kis-Kossuthjá”-nak alakját. Az életútját bemutató sorok azonban csak utaltak szabadságharcos közszereplésére. Ezúttal — az 1848-as forradalomra és szabadságharcra emlékezve — Böszörményi László ezen pályaszakaszát mutatjuk be olvasóinknak. Francia farmerek tüntetnek amiatt, hogy a Közös Piac számukra hátrányos intézkedéseket készül hozni. A demonstrációra a nyugat-franciaországi Rennes városában került sor. (Kelet-Magyarország telefotó) Az ifjú jogászt nem érte váratlanul a pest-budai március 15-e híre. De a forradalmi átalakulás ténye azért őt is magával ragadta. Mint számtalan sorstársáért, az ő életét is felforgatta. Idejében felismerte, hogy a feudális- monarchista reakcióval szemben a polgári törekvéseket is megfogalmazó nemzeti önállásunkért küzdők oldalán van a helye. S miután a megyei közgyűlés intézkedett a nemzetőrség felállításáról, Böszörményi nem habozott: felcsapott nemzetőrnek. A honvédség délvidéki nemzetiségi mozgalmakkal szembeni tehetetlensége láttán pedig oda sietett, ahol pillanatnyilag a legnagyobb szükség volt a férfias helytállásra: az első vonalba. Batthyány 1848. augusztus 13-i, nemzetőrség szervezésére vonatkozó rendeletének megjelenése után már csak idő kérdése volt Böszörményi táborba szállása. Az első hívó szóra magára öltötte a megye nemzetőreinek ruházatát: a kék posztóból készült nadrágot, az ujjas lajbit, a fehér ruhát, a csizmát, a túri süveget, és beállt a hazánk szabadságának, függetlenségének védelmére kibontott zászlók alá. Az 1200 főt számláló szabolcsi önkéntes nemzetőrzászlóalj szeptember 12-1 nagykállói eskütételén már mint a megyei közgyűlés által választott tisztikar főhadnagya vett részt. A szeptember 16-i miniszteri parancs szólította táborba. Egy korábbi (augusztus 27-i) miniszterelnöki rendelet a Görgey Artúr parancsnoksága alá utasította a zászlóaljat, s vele Böszörményi Lászlót is. Október 6-án, Ozoránál találkoztak először a már vert ellenséggel. Roth és Filippo- vics tábornokok seregeinek lefegyverzése után, az október 17-i, Letenye térségében vívott tűzpárbajban estek át a tűzkeresztségen. S ettől kezdve mindig ott jelentek meg, ahol a legnagyobb szükség volt vitézségükre. Október 18-án megszállták Csáktornyát, majd hamarosan Medelicre, egy határ menti kis faluba kerültek határőri szolgálattételre. Október 30-án ott ünnepelték meg zászlóaljuk honvéd zászlóaljjá való átalakulását. November 11-én már mint 48-as honvéd zászlóalj hagyta el alegységük a Muraközt. Végigharcolták a Dunántúlt, a Szolnok és Pest közötti harctereket és a Duna mentét. Jeleskedtek Buda visszavételénél, a mosoni, a móri, a rákosi, a szolnoki, a ceglédi, a hatvani, a kápolnai, a nagysallói, a váci és az ácsi csatákban, illetve Komárom erősségének védelmében. Isaszeg délnyugatnak fekvő vízmosásos hegyoldalának gödreiből szuronnyal verték ki a nagyobb számú ellenséget, megsemmisítették annak jobbszárnyát, s így a győzelem kivívásához nagymértékben hozzájárultak. A június 20—21-i peredi csatában is kitüntették magukat a túlerőben levő ellenség megfutamításával. Az osztrák kézen levő Királyrév községet szuronyrohammal foglalták el, s Deákig nyomták vissza A július 2-i, Komárom környéki harcokban mutatott helytállásukért érdemjellel tüntette ki őket Görgey. A tábori napló hitelt érdemlő bejegyzéseinek tanúsága szerint Böszörményi mindig az elsők között harcolt. Vitézségéért 1849. február 1- én századossá léptették elő, majd vitézségi érdem jellel tüntették ki. „Kitűnő jelét adta már a második rákosi tsatában jó katonai tapintatának és biztosságának, hol ha a 39k ezred 1° zászló ajja nem késik, az ellenség ágyúit foglalja el. Május 21-én pedig a budai vár ostrománál egy osztályt vezetvén az ostromra a go jó zápor közt elől volt, hol fején sapkája is keresztül lövetett s datzára az ellen kemény tüzelésének, midőn kis zászló ajjunk már 49 embert vesztett, legényeit hátrálni nem engedvén, a vár bevételébe nagy segédeimül szolgált. Méltányoltatván bátorsága, a 3. rendű érdem jellel dí- szíttetett fel. Sőt, miután a vár elfogLaltatott s a rendetlenkedő nép közül igen számosán rablásra vetemednének, első volt, ki századát öszve szedvén, Görgey tábornagy által ezen hiba meg gátlására egész századával kiküldetett, hol ismét a tábornagy teljes megelégedését nyerte meg. Böszörményi László A. monostori csatában szintén két lövést kapott, bár nem sebesült meg. Ezen egyén majd minden csatabeli viseletéért egy-egy érdemjelre méltatható.” „Fáradhatatlan ügyes működéséért és elszántságáért” a hon nevében Klapka is köszönetét fejezte ki Böszörményi századosnak. Klapka Böszörményinek szóló személyes köszöneté már a szabadságharc végórájában hangzott el. Négy nap múlva Görgey kapitulált, s hamarosan Klapka is aláírta az utolsó erősség feladásáról szóló okmányt. Az 1849. október 2-i komáromi fegyver- letétellel ért véget a vár védőinek, köztük Böszörményi László szabadságküzdelme, foszlott szét 48/49 illúziója. 1848-as honvéd harcosok. Tidrenczel Sándor L i f * ■■ ■■ I f Március örökségé A z utód, aki kutató tekintetével a márciusi üzenetek máig ható tanulságait okulásul keresi a munkában, megtorpan a kérdésnél: mit is ünnepel március 15-én? Jószerivel össze is tudja szedni mindazt a szentenciát és ellenszentenciát, amit neveltetése és önművelése ilyen vagy olyan iskoláiban megtanult: a történelmi múlt idő eseményeit, az európai forradalmak, a magyar 48, aztán a szabadságharc okait, programját, kronológiáját, sőt ellentmondásait és értelmezési utóéletét is. Az emlékező tehát nem ünnepi szavakat keres és óvja magát attól, hogy a magyar haladás egyik legtartósabb világító oszlopát a hamis pátosz ködével elhomályosítsa. Teszi ezt azért, mert március tizenötödike valóságos része napjaink közgondolkodásának, a história és tanulságai a nemzet, a haladás és a hazafiúi magatartás aktuális kérdéseihez kapcsolódik. Hazai legjobbjaink gondolkodásában sohasem volt kérdéses és ma sem az, hogy a nemzet sorskérdéseit csak a néppel együtt és a haladás nemzetközi frontján a többi néppel együtt lehet megoldanunk. Mármost, mint az 1848 márciusában is, az a legfontosabb, hogy e nemzeti sorskérdések (ugyan nevezhetnénk talán egyszerűbben is) valóságos tartalmát a mai és a jövendölhető holnapi realitások szigorú figyelembevételével fogalmazzuk meg és lényegüket, sorrendjüket illetően jussunk meggyőződéses egyezségre. Százharminchat esztendővel ezelőtt a nemzeti függetlenség, az önálló Magyarország megteremtéséért emeltek szót mindazok, akik tenni akartak a hazáért és be akarták kapcsolni a magyarságot a kor előremutató szellemi áramlataiba. Európa e forradalmi feszültségekkel terhes korban szülte meg a múlt kiváltságait elvitató új osztályokat, a burzsoáziát és a munkásságot, kihordta, Marx és Engels tollával megfogalmazta a munkásság harci programját. Mi egy korszakkal hátrább tartottunk. De március idusának szervezői és résztvevői tudták: a haladásért, a nagyobb nemzeti önállóságért kezdett küzdelmet vállal- niok kell. Ma azok közé az államok közé tartozunk, amelyek a társadalmi haladás élén járnak. Olyan társadalmat építünk, amelyben megszűnt az egyik osztály másik által való kizsákmányolása és nálunk nincsenek ezen alapuló antagonisztikus osztályellentétek sem. A szabadság, egyenlőség, testvériség egykori programja a szovjet nép felszabadító harcainak eredményeként elnyert függetlenség közepette a szocialista forradalmi átalakulásban teljesítette ki igazi tartalmát. De fejlettségi szintük mai helyzetében éppúgy megtalálhatók az itt és most nagy kérdései, amelyekre a nemzeti egység új motívumokkal gazdagodó talaján kell az egyetemes érdekekkel harmóniában álló válaszokat adnunk. Vajon nem aktuális tanulsága-e negyvennyolcnak, hogy a történelmi útválasztás politikát és társadalmi rendszert meghatározó eseményeit és következményeit meggyőződéssé, egyetértéssé erősítsük a kortársi tudatban és nem feltétele-e ennek a múlt-, a jelen- és a jövőbeli tisz- tániátási? Március üzenetének mai vállalása vajon nem jelenti-e új vagy módosuló tartalmú társadalmi értékeink konzekvens és harcos vállalását: életünk minden területén a minőség követelményének érvényesítését? A haladás ma vajon nem azzal egyenlősíthe- tő-e, hogy igenis változtatná tudunk munkakultúránkon, javítani tudunk a világ által értékelt teljesítményünkön, hogy nem maradunk le a műszaki-technikai fejlődésben és tartjuk a kultúra iránti nyitottságunkat, előnyt adva a konvertálható szaktudásnak, a társadalmi asélyegyenlőttenségek mérséklését szándékoló akaratnak, s mi magunk is, személyesen is segítjük, hogy politikai kultúránk, társadalmi demokratizmusunk előremozdulásunk lendítője legyen, A világ többi népeivel együtt boldogulásunk mai sorskérdése a béke is. Jól szeretni a békét pedig nem csupán annyi, hogy nem akarunk háborút Közös dolgaink rendezéséhez, ahogy ma is, holnap is viselnünk kell az akarat nyomába szegődő gondot és erőnkhöz mérten a cselekvést is. A magyar haladás egykor is, most is a világ egyetemes előrehaladására szavazott, hiszen problémáink régen is, ma is összekötődnek az emberiség nagy problémáival. Az érdekek egyeztetése tehát nem elég határainkon belül, higgadt mérlegeléssel és józan előrelátással segíteni. Március öröksége, hogy a 48-as vagy a 19- es demokratikus erő is a hatalom birtokában az építés programján munkálkodott, és a hazaszeretetet nem csupán érzelemben kérte számon, hanem magatartásiban, hazafiúi cselekedetben is. Annak a ma néhány újra hallható és kissé kérkedő hangnak itt, magunk között, be kell látnia, hogy a haza- fiságnak mindenekelőtt az emberi minőség a legfőbb kritériuma. Tehetségünk, tudásunk és cselekvésünk csak akkor érdem igazán, ha a világ számára jelent valamit Persze az otthon ajtajától haladva a világ felé meg kell járnunk, ismernünk kell a haza útjait. Gondoskodni kell nap mint nap hazánk és benne önmagunk, gyermekeink testi és lelki épüléséről, életünk határain túl is éltetve annak az egyetlen emberi közösségnek a határát, amelyben számunkra hely A ldozatkész gondoskodással, cselekvő készenléttel, vállalkozó munkával és alkotó tisztességgel kell tehát országépítő munkánkat végeznünk. Hibáinkra vagy mentségünkre a világ előtt is. alig, magunk között pedig egyáltalán nem hivatkozhatunk. Az elődök szelleméhez híven csak így végezhetjük eredménnyel szocialista rendet fejlesztő munkánkat, népünk, nemzetünk javára, az egyetemes emberi haladás szolgálatában. És mindezt ünnepeljük március 15-én. A cselekvést, a szavak és tettek egységét, a hazaszeretetet és haladás szerves ötvözetét, remélve, hogy a velünk ünneplő gyermekek és fiatalok, legjobb lényünkre hasonlítva, tovább gazdagítják majd eredményeinket jól és bölcsen szeretve a hazát. Csikós József
